2000, 2015 (27. évfolyam) március
Lengyel László: A szabadság kalandja - Beszélgetés Hankiss Elemérrel
lemiség hatotta át, és ez védte őt attól, hogy bekerüljön a Magyar Szemle körébe, mely nagyon közel állt a kormányhoz. Kritikusak voltak, de nagyon közel álltak a magyar kormányhoz. Papám mindig outsider volt, és ezért választotta magának tulajdonképpen azt a szakmát, ami egy kutyadolog. LL: Fájdalmas volt számára, hogy nem volt az országos szellemi elitben? HE: Nehéz megmondani. Nyilván érezte, hogy Budapesten többet és nagyobb hatással tehetne. És ő is kettős lelkű volt, mint közülünk itt sokan: egyrészt úgy érezzük, hogy tudományt kell művelni, másrészt úgy érezzük, hogy közéletet is kell csinálni. Papám is úgy gondolta, hogy tudományt kell csinálni, és amellett közéletet, népművelést kell csinálni. Klebelsberg-féle gondolat volt benne, talán már korábban is, mint ahogy Klebelsberg megfogalmazta. Azt gondolta, hogy Trianon után úgy van lehetőség arra, hogy a magyarság fennmaradjon vagy javuljon a pozíciója - ha már reménytelen a revizionizmus, mert reménytelennek vélte -, hogy a magyar társadalmat kell felemelni. Mégpedig az „alsóbb” rétegeket kell olyan polgári szintre emelni, ami Európa-szerte világítani fog, értékes lesz, vonzó lesz, mint egy értékforrás, tanítani kell a „népet”, járni kell a különböző városokat, falvakat. Nem volt sok köze a népi mozgalomhoz, se a Bartha-társasághoz, se a népi írókhoz, ez egy külön vonal volt. Számára egy ilyen keleti demokrata vonal volt. Ő nyugati típusú változást akart: meg kell tanítani az embereket olvasni, filléres pénzért kiadták a magyar klasszikusokat, indított három folyóiratot Magyar Lélek, Forrás és még nem tudom, mi, igen, a Helicon. Mintája volt a magyar értelmiségnek, aki azon dolgozik, hogy átfogalmazza, zanzásítsa az átlagolvasók számára a magas kultúrát. Úgy érezte, hogy a népet felemelve, felvilágosítva kialakulhat egy polgárosodott, jobb Magyarország. A lelkének ez volt az egyik fele. A másik fele a francia kultúra, ahogy a szabadság felé menetel, az olasz kultúra az a szép, szépség, a reneszánsz hagyománya, voltak kapcsolatai finnekkel, észtekkel, sokat járt oda. Onnan mindig hozta a magatartás, a viselkedés, az életforma tapasztalatát. Elismerően beszélt erről a puritán evangélikus szellemiségről, hogy milyen másképp viselkednek ott az emberek, mint nálunk. Ez a három szellemi vonal egyesült benne. LL: Ehhez a kérdéskörhöz ez az utolsó kérdésem. Minden franciásnak a két világháború között megvoltak az akkori új francia irodalomból a kedvencei. A példa kedvéért: Gyergyai Albert Proustot fordított, rá esküdött, Benedek Marcell Romain Rolland és Roger Martin du Gard szerelmese volt. Hankiss Jánosnak kik voltak a csillagai? HE: Ilyenek, mint Giraudoux, Gide, nagymértékben Daudet..., Anatole France, bár nem tudom, hogy fért bele, de olvasta. Esténként Babits mellett Sherlock Holmes-t is olvasott. Németeknél Thomas Mannig jutott el szellemileg. A varázshegy volt az utolsó lépés, ezt nagy izgalommal olvasta és magyarázta nekünk. Festészetben nem volt olyan modern gondolkodású, mint számos budapesti nagypolgárcsalád, nem Czóbelt és Egryt gyűjtötte, hanem a másodvonalbeli festőket. Konzervatív volt a képzőművészeti ízlése, mint számos kollégájának. Itt valahol a múlt megfogta. LL: Áttérve a második kérdéskörre, életed arra a szakaszára, amit én lázadásként gondolok el. Nevezetesen te ott a gyönyörű tündérkertben bicikliztél, teniszeztél, lányokat kergettél és így tovább és e közben - megnéztem - Hankiss Jánosnak több mint 700 mű van a bibliográfiájában. A visszaemlékezésekből kiderül, hogy egy ültében elolvasott egy könyvet és a nap 24 órájából 20-at folyamatosan dolgozott, mint egy gép. Ehhez még hozzájárul az, amit az észtek, finnek kapcsán mondtál, nyelveket tanult, és folyamatosan ilyen vagy olyan találkozásokat, nyári egyetemeket, szemináriumokat szervezett, lapokat szerkesztett. Te is mondod, hogyalapjában véve ennek a puritán munkaerkölcsnek volt a megszállottja: dolgozni, dolgozni és még egyszer dolgozni, teljesítmény és teljesítmény és még egyszer teljesítmény. Nem akarom a gyerek és ifjú korodat - mely kedves játékban telt el - minősíteni, de hát úgy tűnik, hogy a bátyád és húgod teljesítette a puritán elvárásokat, de az Elemér nevű középső fiú, az sajnos nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Amennyire hallgatom a visszaemlékezéseket és a sajátomból is, Te inkább a játékosságot teljesítetted ebben a körben. Nekem az a benyomásom, hogy nem voltál lelkes teljesítményelőállító, finoman fogalmazva. Sőt, beismerem, hogy ebből levezetem azt a feltételezésemet, hogy egészen a hatvanas évek második feléig nagyjából, egy Hankiss Elemér nevű fiatal férfiember alapjában véve ezzel a teljesítmény-polgárosodással szemben - így is hívják - az életpolgárságot választotta, az élet szépsége, hol 2000 O 9