2000, 2016 (28. évfolyam) március
Hidas Antal: Azon a délután
28 2000 (...) S nagyon szeretlek én. Csudálatos szavad haragvó szíved hányszor hallgatom, szavad, mely úri klubba tört és szívedet, mely mint a vészmadárnak szárnycsapása vert, Pozsony felett viharmadárként verdesett! (1952) Hidas Antal AZON A DÉLUTÁN Ha ott lettem volna. Izmokban nála erősebb. Termetre nála magasabb. És százhúsz évvel később bölcsebb, megmarkoltam volna őt: - Ne a kukoricásba! - Hát hová az ördöghovába? - A patak felé, Sándor. Add a kezed! - Minek? hisz minden elveszett. - Könyörgök. - Haggy!