2000, 2016 (28. évfolyam) március
Margócsy István: „...hány helyen nincsen Petőfi?” - amit a Petőfi-legendák hátteréről tudni lehet
hető — a magyar társadalomnak szinte egészét (ami az irodalmi szakmát illeti: az elmúlt több mint százötven évben alig található olyan magyar költő, Arany Jánostól Kassák Lajoson és Pilinszky Jánoson keresztül Spiró Györgyig vagy Szálinger Balázsig, aki ne fogalmazta volna meg véleményét Petőfiről, akár ódában, akár esszében, akár paródiában). Petőfi kultuszát azonban nem kizárólag költői teljesítménye biztosítja, hanem elsősorban a forradalomban betöltött szerepe, amely nemzetpolitikai szempontból rendkívül fontosnak minősült, s amelynek személyes különössége szinte felkínálta magát a nemzetközpontú kultikusságnak. Petőfi dicsősége azon a napon érte el csúcspontját, amelyet a nemzet „felébredéseként” tartanak számon, s épp akkor veszett el, amikor a nemzet katasztrófája beteljesült. E határtalanul nagyszabású kultuszt természetesen elsősorban százötven év iskolai sulykolása alapozta meg (nagyon sokáig az elemi iskolában egy egész fél évig foglalkoztak Petőfinek életével!), de működésének „természetes” voltához hozzájárul százötven év ünnepségeinek, március 15-i rendezvényeknek megszakíthatatlan rituáléja, a nemzeti-történelmi-politikai szimbolikában kialakított Petőfi-képnek kikerülhetetlensége (ami állandóan rendkívül szélsőséges politikai újraértelmezésekkel bővül), intézményeknek és utcáknak, tereknek Petőfiről elnevezése (laktanyától kisbolygóig), a Petőfi-ábrázolásoknak köztéri szobroknak, festményeknek, illusztrációknak hihetetlen elterjedtsége (Petőfinek már akkor, 1861-ben szobrot emeltek, amikor verseinek gyűjteményes kiadása szóba se kerülhetett; Barabás Miklós az 1860-as években megfestett nagy, A Lánchíd alapkőletétele, 1842. című festményére odafesti Petőfit, holott tudnia kellett, hogy Petőfi nem vehetett részt az ünnepségen, hisz ez időben még teljesen ismeretlen kezdő volt, s ugyanígy „természetesen” szerepel Petőfi a 2011-es Alaptörvény illusztrációján is, Szkok Iván vizionárius tablóján stb.)9. Petőfiről rengeteg irodalmi alkotás született: a hozzá vagy róla írott versek száma felmérhetetlen, igen sok regény, dráma, sőt: eposz (pl. Kozma Andor: Petőfi, 1927) dolgozta fel életét, számtalan ponyvakiadás és propaganda-anyag is született életéről. Mindennek következtében Petőfit illetően oly fokú érzelmi azonosulás és elkötelezettség tapasztalható igen széles tömegekben, ami más írót vagy költőt egyáltalán nem illet meg - alakja és emléke számtalanszor folklorizálódott10. Csak néhány példa: tudunk róla, hogy családi fényképalbumokba beillesztették Petőfi arcképét; megfogalmazódott olyan ötlet is, hogy azon falvak, amelyekben olyan fák állnak még, melyeket Petőfi megérinthetett, lépjenek szövetségre; a Petőfi-Hrúz családok leszármazottjai nagy találkozón gyűltek össze 1998 nyarán (Andrásfalvy Bertalan volt 50 . 2000