2000, 2016 (28. évfolyam) március

Dékei Kriszta: Melocco Miklós Ady-képe avagy Latinovits Zoltán és a Willendorfi Vénusz találkozása

Dékei Kriszta Melocco Miklós Ady-képe avagy Latinovits Zoltán és a Willendorfi Vénusz találkozása A­z 1935-ben született, még nyolcvan­­évesen is kosárlabdázó, Munkácsy- és Kossuth-díjjal kitüntetett, 2014-ben a Nemzet Művészének kinevezett (ez­által az öregségi nyugdíj mindenkori összegének huszonháromszorosát ha­vonta kézhez kapó) szobrászművész nemigen kedveli a kritikusokat, mert »tájékozatlanok, s [ezért] lehetőséget adnak a tájékoztatásra”. Melocco iga­zi terepe tehát az ön-interpretáció, ezért érdemes megismerni Adyval kapcsolatos és egy 2012-es interjúban kifejtett gondolatait. „A magyar költészetből ő áll hoz­zám legközelebb. Ő tetszik a legjob­ban. [...] Engem minden­fajta emberi, szellemi tevékenység közül legjobban a szép magyar költészet érdekel. Tehát én nem jelentem ki, hogy Ady Endre nagyobb költő, mint József Attila [...] vagy Petőfi Sándor, mert bármelyi­ket hallom, akkor meghatódom.” Az Ady-szobrok szobrászának titulált művész munkamódszere/hozzáállása zanzásítva a következő. „Amikor az Ady-szobraimat csináltam, arra gon­doltam, hogy a görög­, szép fejben végződő szobrok „analógiájára én is tudok szép szobrot csinálni, mert a szobor Ady fejével, Ady arcával »feje­ződik be«. Tehát ha [...] jól rendezem el a részleteket, és ha a hagyomány szerint feje van a szobornak, és az Adyra hasonlít, akkor az csak jó le­het.” (Nyilván ez motoszkált a fejé- 2000 61

Next