2000, 2016 (28. évfolyam) március
Dékei Kriszta: Melocco Miklós Ady-képe avagy Latinovits Zoltán és a Willendorfi Vénusz találkozása
Dékei Kriszta Melocco Miklós Ady-képe avagy Latinovits Zoltán és a Willendorfi Vénusz találkozása Az 1935-ben született, még nyolcvanévesen is kosárlabdázó, Munkácsy- és Kossuth-díjjal kitüntetett, 2014-ben a Nemzet Művészének kinevezett (ezáltal az öregségi nyugdíj mindenkori összegének huszonháromszorosát havonta kézhez kapó) szobrászművész nemigen kedveli a kritikusokat, mert »tájékozatlanok, s [ezért] lehetőséget adnak a tájékoztatásra”. Melocco igazi terepe tehát az ön-interpretáció, ezért érdemes megismerni Adyval kapcsolatos és egy 2012-es interjúban kifejtett gondolatait. „A magyar költészetből ő áll hozzám legközelebb. Ő tetszik a legjobban. [...] Engem mindenfajta emberi, szellemi tevékenység közül legjobban a szép magyar költészet érdekel. Tehát én nem jelentem ki, hogy Ady Endre nagyobb költő, mint József Attila [...] vagy Petőfi Sándor, mert bármelyiket hallom, akkor meghatódom.” Az Ady-szobrok szobrászának titulált művész munkamódszere/hozzáállása zanzásítva a következő. „Amikor az Ady-szobraimat csináltam, arra gondoltam, hogy a görög, szép fejben végződő szobrok „analógiájára én is tudok szép szobrot csinálni, mert a szobor Ady fejével, Ady arcával »fejeződik be«. Tehát ha [...] jól rendezem el a részleteket, és ha a hagyomány szerint feje van a szobornak, és az Adyra hasonlít, akkor az csak jó lehet.” (Nyilván ez motoszkált a fejé- 2000 61