2000, 2018 (30. évfolyam) május
Lengyel László: Hazabüszkeségről
Polgárok. Kelet-Európában liberális patrióta polgárnak lenni egyenlő a kóser disznóhús képtelenségével. Nádas elemzése a dédszülői hagyományról: „Nem tudhatták, honnan tudhatták volna, hogy a magyar zsidó patriotizmus hagyománya kizárólag a függetlenségi harc, a szabadgondolkodás, az érett liberális demokrácia feltételei között életképes. Se szabadelvűként, se függetlenségiként nem láthatták előre, hogy az egyenjogúság napjai meg vannak számlálva, s ugyan miként vannak megszámlálva. A magyar zsidó patrióta hagyomány csődjének minden tanulságát, mintegy fél évszázados késéssel, nekem kellett volna belátnom. De én nem láttam be. Igazság szerint még ma sem látom be, hogy egyenlőségi igényem és magyar patriotizmusom életem két legjelentősebb tévedése lenne, habár jól tudom. Ők úgy látták, hogy a liberális alapelvek többé nem megkerülhetők az európai históriában. Tévedtek. Nekem viszont nem volt hová lépnem, vagy nem volt hová visszalépnem se a liberális alapelvek hagyományával, se a magyar zsidó patriotizmusommal. Ha sikerülne kihúznom e két építőkövet a tudatomból, akkor az egész építmény összeomlana. Tévedésük nélkül szellemileg nem létezem. Sokáig, nagyon sokáig fel sem fogtam, hogy az egyenlőség és a patriotizmus eszméje a dédapám mozdíthatatlan szellemi hagyatéka a családban és a saját tudatomban. Holott a két egymást követő önkényuralmi rendszer egyikében sem lehetett vele mit kezdeni. Halott tudás volt. Olyan öröklött magyar hazafiságot ápoltam egy életen át, amely csupán az én fejemben élt, a haza fejében igen korlátozottan, amennyiben a pátriának egyáltalán van feje.” Nagyon okos és jó mondatok ezek. De csak akkor működnek igazán, ha ebből a liberális hagyományból, amelyet dédapám, Benedek Elek is osztott, kihagyjuk a zsidó szót, vagy a zsidó mellé belefoglaljuk még a német, román, szerb, horvát, cigány szavakat is. Igen, Benedek Elek és másik dédapám, Ferenczi Gyula, nagyapáim, Lengyel Miklós és Szentimrei Jenő vagy Ady Endre és Bartók Béla egyaránt hittek nemcsak a jogegyenlőségben, de a társadalmi egyenlőségben is, a szellemi és az anyagi, az emberi és a nemzeti szabadságban, és valamennyien magyar patrióták voltak. Ahogy Babits Mihály és Kosztolányi Dezső, Kodály Zoltán és Dohnányi Ernő, Móricz Zsigmond és annyian mások. Tévedtek. Nem tévedtek. Rá hetven évre, nekem, szabadság- és egyenlőséghívő magyar patriótának épp úgy nem volt hová visszalépnem, mint Nádasnak. A szabadság és függetlenség, az egyenlőség és 24 C1 2000