2000, 2018 (30. évfolyam) május

Lengyel László: Hazabüszkeségről

Polgárok. Kelet-Európában liberális patrióta polgárnak lenni egyenlő a kóser disznóhús képtelenségével. Nádas elemzése a dédszülői ha­gyományról: „Nem tudhatták, hon­nan tudhatták volna, hogy a magyar zsidó patriotizmus hagyománya ki­zárólag a függetlenségi harc, a sza­­badgondolkodás, az érett liberális demokrácia feltételei között élet­képes. Se szabadelvűként, se füg­getlenségiként nem láthatták előre, hogy az egyenjogúság napjai meg vannak számlálva, s ugyan miként vannak megszámlálva. A magyar zsidó patrióta hagyomány csődjének minden tanulságát, mintegy fél év­százados késéssel, nekem kellett vol­na belátnom. De én nem láttam be. Igazság szerint még ma sem látom be, hogy egyenlőségi igényem és magyar patriotizmusom életem két legjelentősebb tévedése lenne, ha­bár jól tudom. Ők úgy látták, hogy a liberális alapelvek többé nem meg­kerülhetők az európai históriában. Tévedtek. Nekem viszont nem volt hová lépnem, vagy nem volt hová visszalépnem se a liberális alapelvek hagyományával, se a magyar zsidó patriotizmusommal. Ha sikerülne kihúznom e két építőkövet a tuda­tomból, akkor az egész építmény összeomlana. Tévedésük nélkül szel­lemileg nem létezem. Sokáig, nagyon sokáig fel sem fogtam, hogy az egyenlőség és a pat­riotizmus eszméje a dédapám moz­díthatatlan szellemi hagyatéka a csa­ládban és a saját tudatomban. Holott a két egymást követő önkényuralmi rendszer egyikében sem lehetett vele mit kezdeni. Halott tudás volt. Olyan öröklött magyar hazafisá­­got ápoltam egy életen át, amely csu­pán az én fejemben élt, a haza fejé­ben igen korlátozottan, amennyiben a pátriának egyáltalán van feje.” Nagyon okos és jó mondatok ezek. De csak akkor működnek igazán, ha ebből a liberális hagyományból, amelyet dédapám, Benedek Elek is osztott, kihagyjuk a zsidó szót, vagy a zsidó mellé belefoglaljuk még a né­met, román, szerb, horvát, cigány szavakat is. Igen, Benedek Elek és másik dédapám, Ferenczi Gyula, nagyapáim, Lengyel Miklós és Szen­­timrei Jenő vagy Ady Endre és Bar­tók Béla egyaránt hittek nemcsak a jogegyenlőségben, de a társadalmi egyenlőségben is, a szellemi és az anyagi, az emberi és a nemzeti sza­badságban, és valamennyien magyar patrióták voltak. Ahogy Babits Mi­hály és Kosztolányi Dezső, Kodály Zoltán és Dohnányi Ernő, Móricz Zsigmond és annyian mások. Tévedtek. Nem tévedtek. Rá hetven évre, nekem, szabadság- és egyenlőséghívő magyar patriótának épp úgy nem volt hová visszalép­nem, mint Nádasnak. A szabadság és függetlenség, az egyenlőség és 24 C1 2000

Next