7közlap, 2002. július-december (4. évfolyam, 49-96. szám)

2002-07-02 / 49. szám

2. oldal KÖZÉLET — GAZDASÁG Vezércsere - több tételben m­i folytatás az 1. oldalról HHHMHE Az biztos, hogy Jancsó Péter helyett Hónig Péter ezt a szemléletbeli és szándékbeli különb­séget jelenti. Egy óvatosabb, puhább megoldás, amely igyekszik csökkenteni a vállalatcsoportot és a várost érő traumát. Arra azonban fel kell ké­szülnünk, hogy ötven esztendős múlt után most a változások kapujához értünk. Bár csak mintegy zárójelben jegyezzük meg, hogy a Vasmű privati­zációjának elkerülhetetlenségét már Horváth Ist­ván elnök-vezérigazgatói munkájának utolsó idő­szakának is hangsúlyos eleme volt. Kereste Dél­kelet Ázsiában, Dél-Afrikában, Amerikában, azt az érdekcsoportot, akiknek érdeke lett volna, hogy a gyár „megvásárlásával” betehesse Euró­pába, illetve az Európai Unióba a lábát, s a nagy távolságokból adódó magas szállítási költségek miatt nem érte volna meg neki egyszerűen tönk­retenni a vasművet, hogy el tudja passzolni a sa­ját termékeit. Jogos volt ez a félelem, hiszen az utóbbi évti­zed privatizációi, úgy, mint tej-, cukor-, papíripar, mind-mind arra engedtek következtetni, hogy a multik a piacot szeretnék, nem a gyártást. Jancsó Péter másik „bű­ne”, hogy koncepciójával a régi és jelenlegi bűnös ké­pével érkezett volna - miszerint a mostani és az előző vezetők mindegyikétől meg kell szabadulni, több fronton nyitott harcot maga ellen. Az sem tett jót a helyzetének, hogy már híresztelések szerint szervezte a győri csa­patot, sőt nyílt támadást indított a város első em­berén keresztül az önkormányzat ellen is, így szükségszerűen indultak ellene ugyancsak több irányból a támadások, amelyet a kormányzatnak kellemetlen lett volna felvállalnia. Különösen a je­lenlegi elégé demoralizált és válságos helyzet­ben. A korábban felmerült je­löltet, Horváth Istvánt is el­sősorban belülről fúrták. In­­ formációink szerint önjelölt vezérigazgatók, s a jelenlegi vezetői garnitúra egyes képviselői min­dent megtettek, hogy „felvilágosítsák” a döntés­hozókat. Volt olyan megállapítás is, hogy annyi sarat dobáltak rá, aminek negyede elég lett vol­na, még egy háborús bűnösnek is. Nincs ebben semmi meglepő, az előző menedzsment-váltás­nál is megjelentek különböző belső vonulatok, akik a saját fontosságukat a másik pocs­­kondászásával hangsúlyozták. S nem kell nagy előrelátás ahhoz, hogy Hónig Péternek is meg kell vívnia mindezekkel. De ezek mérlegelése már csak rajta múlik. Nincs mit cso­dálkoznunk, hiszen magas fizetéseikről, s egyéb juttatásokról van szó. S van, aki ilyen esetben elég szélesen értelmezi az erkölcsi és etikai moz­gásteret. Egy biztos, Hónig Péter neve - szerencséjére - elég későn került a köztudatba, addig a külön­böző erők a fentiek félreállításával voltak elfoglal­va. Bár nem lesz könnyű dolga, még akkor sem, ha sokkal nagyobb mozgástérrel rendelkezik és konkrét feladattal, mint bármelyik elődje. Élvezi a kormány és az ÁPV Rt támogatását, s ahogy hal­lottuk, a pénzügyminiszter az ésszerű tervekhez hozzárendeli a megfelelő nagyságú összegeket is. Elegáns technikával fontosnak tartotta, hogy megszerezze a város támogatását, s még beikta­ A polgármester is támogatásáról biz­­ tosította, hiszen Hónig Pé­ter személyével az a koncepció győ­zött, amelyet ő is fontosnak tartott. Nem volt könnyű helyzetben a jelölt a szakszervezettel szemben, hiszen a legnagyobb érdekképviseleti szer­vezet ragaszkodott ahhoz, hogy bel­ső ember kerüljön a Vasmű élére, aki elkötelezett a gyár iránt, és szakmabeli is. Most, hogy mégsem így történt, mégis kompromisszumot kötött, tudomásul vette az ÁPV RT döntését, időt hagyva, hogy megnézze, azon az úton halad-e az elnök-vezérigazgató, amelyre megbízatást ka­pott. S ez a jelenlegi helyzetben egyik fél részé­ről sem kis eredmény. Megkomponált volt a ve­zérigazgatói belépő, az ápv Rt elnöke személyével építette fel választottját, s hangsúlyozta az ügyvezető igazgatók és az új­ságírók előtt is, hogy támogatják és megbíznak benne. Mint emlékezünk, 16 hónapja Faragó úr - ko­rábbi ÁPV és Dunaferr elnök- jött és elrohant, s Tóth László nem hogy a fel­építést, a támogatást sem kapta meg kiválasztóitól, sőt a későbbiek folyamán, amikor nem mentek jól a cég dolgai, azok támadták először, akik vezér­­igazgatóvá választották. Megpróbáltak kitárolni mögüle, ami sem nem szép, sem nem elegáns dolog. (Emlékezhetünk Dorkota Lajos - a „vezér­csináló” - közgyűlési kijelentésére, amikor első­ként elhatárolódott Tóth Lászlótól.) Megkötötték Tóth László kezét személyi kérdésekben, a mű­ködtetésben, s az elnöki és a vezérigazgatói jog­kör szétválasztásával még a lehetősége is szűk­re szabott volt. S ráadásul volt egy nem minden személyében kimagasló képességű emberekből álló felügyelő és igazgatósága a vállalatnak. Ez egy szempontból jó, hiszen a nem hozzá­értők azt szavaznak, amit mondanak nekik, a má­sik részről pedig nehéz, hiszen nem tudják kont­rolálni és segíteni a menedzsment munkáját. Hónig Péternek ebből a szempontból könnyebb és nehezebb a helyzete. Nem kell harcolnia az elnöki-vezérigazgatói posztért. Kritikus helyzetben a két pozíció szétválasztá­sa ellehetetlenítené a vezetőt. Most pedig a cég eredményei alapján az van. Másrészt egy olyan személyekből álló igazgatóságot jelölt ki az ÁPV Rt, akik közül legtöbben szakmailag megkérdőjelez­hetetlenek. Tudjuk, hogy koráb­ban volt arra példa, hogy „pártjutalomként” s kereset-kiegészítőként kezelték e tiszteket. Egy biztos: Hónig Péternek a pénzügyi és köz­gazdász szakma legjava előtt kell beszámolni a menedzsment és a cég munkájáról. S most latolgatják, hogy a névsorban szereplők között kinek lesz vezérigazgató-helyettesi státusza is - ahogy ezt korábban megszoktuk. Elkezdődtek a különböző státuszok odaítéléséről a latolgatások. Az azonban, hogy X, Y, vagy Z kerül-e ebbe vagy abba a pozícióba, az gyakorlatilag csak a személyek számára fontos. Mint látható, konkrét feladatot kap a menedzsment: egyszerűsítenie, átláthatóvá kell tennie a cégszerkezetet, meg kell teremte­nie, hogy gazdaságosan működjön, s elő kell készíteni a privatizációt. Olyannyira konkrétak a feladatok, hogy kevés egyénieskedésre al­kalmas mozgástere lesz a vezetőknek. Hónig Péter többször hangsúlyozta, hogy bizalmat kapott, s a bizalommal ő soha sem szokott visszaélni. A vele készített interjúból is kitűnik, hogy csapatot kíván építeni, amely az ő döntéseit hajtja végre. A finom hangsúlyból is kitűnik, hogy nem nagyon kíván lehetőséget adni arra, hogy kiskirályságok alakuljanak ki. Biztatónak tűnik. A megoldások eleganciáját jelzi az is, hogy Tóth László munkáját és erőfeszítését a vezér­váltás során is méltatták, stílusosan, elegán­san bonyolították le a cserét. Ezáltal kerülve a felesleges ütközéseket, sugallva egy konszoli­dáltabb, együttműködő munka ígéretét. Most itt tartunk... Tóth László: „...ha nem lesz összefogás, jaj maguknak, és jaj az egész cégnek!” Tíz órakor kezdődött a Dunaferr Közgyűlése a kiserdőbeli vendégházban, s már fél egyre össze is hívta Tóth László az ügyvezető igazga­tóit a dunaferres társaságoknak. A meghívást láthatóan nem utasították vissza. Egyrészt a felmentett vezérigazgató iránti tiszteletből, másrészt azért, mert a cégek vezetői kíváncsiak voltak az ÁPV Rt elnökének a vállalattal kapcsolatos koncepciójára és a megbízott vezérigazgató bemutat­kozására. Együtt vonultak be az érintettek a Humán Intézet Konferencia­termébe. Elsőként a meghívó Tóth László szólt az egybegyűltekhez: - Ez a mai nap az én életemben mérföldkő. Eddig töltöttem be egy be­osztást az önök műszaki tudásával és hozzáértésével. Köszönet ezért. Ez a tizenhat hónap nagyon nehéz volt. Nem támogatta a munkánkat a külső környe­zet. Esetenként a belső sem. Voltak, aki magukra vették a mi problémánkat, s az elképzeléseikkel házaltak egyik minisztériumtól a másikig, az egyik pártelnöktől a másikig. Ebben az önkor­mányzat és a vezetője aktív támogatást nyújtott. Ennek ellenére a hajó ment. Én azt mondom önöknek, hogy az elkö­vetkezendő időben nem lehet a vezetők és a vezetettek között ilyen megosztott­ság. Nem lehet ilyen megosztott társaság, mert ha ilyen lesz, jaj maguknak, de jaj az egész cégnek is. Még egyszer köszönöm a munkáju­kat, és annyit tennék hozzá, hogy az az egy ember, aki elmegy, mindig fogja magukat figyel­ni. Az mindig olvassa az újságokat, mindig nézi a televíziót. S egyben biztosak lehetnek, hogy tiszta szívéből, őszintén drukkol önöknek és az új vezetésnek ahhoz, hogy ennek a vállalatnak és ennek a városnak legyen jövője. Én tudom, hogy van, tudom, hogy meg lehet tenni, de ne­kem erre módom és lehetőségem már nincs. Köszönöm szépen, jó szerencsét kívánok min­denkinek. tetés arról, hogy a Dunaferr élére kit jelöljön az ÁPV Rt. és a cég fontosságát hangsúlyozza az is, hogy a legfelső szinten is egyeztetés volt e te­kintetben. Végül Hónig Péter mellett döntöttek azok, akiknek erre jogosultságuk volt. Több vari­áció közül úgy láttuk, hogy az elnök-vezérigaz­gatói funkció egy kézbe kerülése egy ilyen hely­zetben levő cégnél feltétlenül fontos. Ma ke­mény, fontos döntésekre van szükség, amelyhez a kormányzat egyértelmű támogatását kapja Hó­nig úr. Ezt forintban még nem tudom megmonda­ni. De arra kért László Csaba pénzügyminiszter úr, hogy nyugtassam meg önöket, nyugtassuk meg a bankokat, hogy mindent megtesz a cég működőképességének fenntartásáért, addig, amíg a stratégiai lépések el nem kezdődhetnek. Ez egy fontos üzenet. Hónig úr támogatását ké­rem önöktől, hiszen Tóth úr mondta, hogy neki ellenszélben kellett dolgoznia. A négy erőcso­­port: a menedzsment, a tulajdonos, a kormány­zat és a város támogatása nélkül nincs olyan ve­zető, aki át tudja segíteni a céget. Hónig úr át fogja tekinteni a helyzetet, azt kérem önöktől, hogy mind a helyzet értékelésében, mind a dön­téseiben támogassák. Ez az önök érdeke is, és annak a sok ezer embernek, akiket önök képvi­selnek. (Hónig Péterrel készült interjúnkat a 4. oldalon olvashatják.) Fekete Györgyi tása előtt jelentkezett a polgármes­terhez megbeszélésére, bemutatko­zó látogatásra, és ugyancsak fon­tosnak tartotta, hogy a szakszerve­zettel is idő előtt egyeztessen. Dek­larálása volt egy olyan szándéknak, amely a külső támogatást a belsővel próbálja erősíteni. I. oldalról Egy kocsival érkezett a Dunaferr Rt. közgyűlésére Dr. Mészáros Tamás és Hónig Péter Tóth László távozóban a Dunaferr Rt. közgyűléséről Az állam támogat és támogatást kér Dr. Mészáros Tamás megköszönte Tóth Lász­ló munkáját s beszélt az ügyvezetőknek a leg­főbb tulajdonos szándékairól és elképzeléseiről. - Viszonylag hosszabb ideje folyik egy egyet­ 2002. július 2. kedd 7 közlap Dr. Kálmán András: Elfogadható kompromisszum született A kormányváltás után néhány nappal, még április végén eldőlni látszott a Dunaferr sze­mélyi vezetésének kérdése. Feltűnően hamar. Már a sajtó nyilvánossága előtt nyilatkozott Horváth István, korábbi elnök-vezérigazgató és Dr. Kálmán András polgármester is, mely szerint a korábbi vezér visszajöhet a Dunaferr élére, az elnöki székbe. Ha... ha az egyezte­téseken megszületik a szükséges kompro­misszum. Ma már tudjuk, hogy nem született meg, sőt azóta, az elmúlt hét végén végleges­sé vált a megvalósítandó koncepció a hozzá kapcsolódó vezető személyével együtt. Gya­korlatilag az első tárgyalások kezdete óta két hónap telt el, s hogy hogyan, azt Dr. Kalmár Andrástól kérdeztük. - A Dunaferr sorsát illetően tőlem, mint a érintett terület országgyűlési képviselőjétől is megkérdezték a véleményemet. A szakmává és az érdekképviseletekkel folytatott tárgyalá­sok után azt a megoldást tartottuk elfogadha­tónak, hogy csak úgy találunk kivezető utat a válságból, ha a kormányzat beáll a vállalat­­csoport mögé, és olyan ember kerül a vezetés élére, aki belülről ismeri a céget. Ekkor merült fel Horváth István neve, aki a megkeresésre pozitív választ adott, megfogalmazva a felté­teleit is. Horváth úrnak a vezérigazgatói tiszt­séget ajánlották fel és végül is nem sikerült ki­alakítani a konszenzust, így más megoldást kellett keresni. Ez után viharos egyeztetések következtek. A sajtóból is ismert Jancsó Péter úr által jegyzett válságkezelési tervről pedig kiderült, hogy nem tartható. Majd az ÁPV Rt. készített egy elképzelést, azaz egy elfogadha­tó kompromisszum született, amely szerint a Dunaferr működőképességét biztosítani kell az év végéig, és egy stratégiai tervet kell ké­szíteni. Ehhez a koncepcióhoz kerestek egy olyan embert, aki meg tudja valósítani a meg­fogalmazott elképzeléseket, így merült fel Hóhig Péter személye a vezérigazgatói poszt­ra. Mivel időközben elfogytak a potenciális el­nök­jelöltek, végül az a döntés született, hogy egy kézbe teszik a vállalat vezetését, vissza­térve a korábbi időszakhoz, tehát egy személy látja el az elnöki és a vezérigazgatói teendő­ket. -Milyen személyes tapasztalatai vannak Hónig Péter személyét illetően? - Hónig urat távolabbról ismertem már, hi­szen korábban két évig a Gazdasági Miniszté­rium helyettes államtitkára volt, így többször is megjelent a Parlament gazdasági bizottságá­ban. Azt tapasztaltam a legutóbbi találkozá­sunkkor, hogy egy szakmailag jól felkészült,­­ emberileg kiegyensúlyozott vezetője lesz a Dunaferrnek. fábos

Next