8 Órai Ujság, 1918. július (4. évfolyam, 151-176. szám)

1918-07-14 / 162. szám

Vasárnap, 1915 július 14. Ki felte tönkre Romániát? „Ti legelvetemültebb és legvakmerőbb üzletpolitikus ” — Beldiman Dr. volt berlini román követ vádirata Take Ionescu ellen — Berlini munkatársunk express jelentése — Berlin, július 11. Szenzációs részleteket közöl a román háború történetéből a Kölniteke Zeitung és a cikk szerzőjének, dr. Beldiman volt berlini román követnek egyénisége külön súlyt ad a rettentő vádaknak, amelyekkel Take Ionescut és társait illeti. A történelmi értékű vádiratból közöljük a következő részleteket: Németország és a szövetséges államok közvéleményében nagy feltűnést és élénk visszatetszést keltett, hogy Take Ionescunak a monarchián és a német birodalmon át kényelmes külön vonaton szabad utalást engedélyeztek ahelyett, hogy a román kormány intenciója szerint Oroszországon, Finnországon és Skandinávián keresztül bocsájtották » volna világgá. Átadok ime a nyíl- »vámosságnak néhány okmányt, amely Take Ionescunak, a román üzlet-politikusok eme legelvetemül tebb és legvakmerőbb példányának, a Bratianu-komány egy ideig való külügyminiszterének szerepét a háború kitörése körül jellemzi, megváthatatlanul megállítván a felelősséget, amely Románia összeomlása miatt Take Ionescut és társait terheli. Take Ionescu 1916. december hónapjában, tehát alig 4 hónappal a román hadüzenet után belépett a Bratianu-kabinetbe, amelynek mindvégig tagja maradt, mint a minisztériumnak alelnöke. Hogy ilyen körülmények között hogyan állhat meg Marghilaman jelenlegi miniszterelnöknek az az állítása, amely szerint nem talál jogalapot Take Jonescunak vád alá helyezésére, nem értem. 1917. február hónapjában Take Jonescu mint külügyminiszter föllépett ellenem, aki a Jassyban székelő kormány felhívása ellenére Dániában maradtam. Távirati válaszomban kijelentettem, hogy Take Ionescu fenyegetése nem érintheti se múltamat, se politikai avagy erkölcsi pozíciómat, majd hozzátettem egész politikai működésemet bárhol és bármikor igazolhatom, de nem hinném, hogy ugyanilyen helyzetben lennénekazok, akik az utóbbi két esztendő eseményeiért felelősek. ” Take Jonescu levele „Nem haladhatok el szótlanul" — így kezdődik Take Jonescu bosszű válasz® — a célzás mellett, amelyet ön azokra a férfiakra tett, akik állásfoglalásukat az utóbbi két esztendő alatt becsületbeli dísznek tartják és mindenha tartani fogják. Mvjd elmondja, hogy ő és társai a világháború kitörésének pillanatától kezdve tisztába voltak azzal, hogy melyik félhez köti Romániát a becsület és az érdek, míg én az ő nézete szerint még mindig ellenségeinkkel való múlandó szövetségünk hatása alatt állok, majd figyelmeztet, hogy se személyes barátság, sem emlékek nem fogják eltántorítani attól, hogy velem szemben a szigorúság álláspontjára helyezkedjék. ..Jogom volt mindezt önnek elmondani, minthogy ön még mindig azok közé a magasrangú hivatalnokok közé tartozik, akiket Románia rendelkezési állományba helyezett.1*bekkel a szavakkal fejezte be intelmét Take Ionescu. Beldiman vádirata Kopenhágából 1917 február 28- án válaszoltam erre az intelemre és részletesen megállapítottam, hogy berlini küldetésem a politikai és katonai helyzetről való jelentéstételre szorítkozott. Pontról-pontra megállapítottam, hogy mindig és mindenünnen az igazságnak megfe- 1+1- i döntéseket küldöttem a helyzetről a legkitűnőbb információk alapján úgy, hogy nemzetünket nem érhette volna katasztrófa, ha ennek megfelelőleg szabta volna meg elhatározását a Bratianu-kormány. „Kérdezem öntől miniszter ur‘‘ — írtam Take Ionescunak — „és feleljen őszintén: volt-e Önnek tudomása az én idején tett jelentésemről, amely szerint jelentékeny bolgár, német és török erők készenlétben állnak, mihelyt Románia a középhatalmak ellen föllép? Szomorú igazság, hogy a felelős emberek nem akarták tudomásul venni a biztos tényeket és ahelyett felültek a nevetséges misztifikációnak, amely szerint román hadüzenet esetén a bulgárok rögtön cserbe hagyják szövetségeseiket**. A Bratiánu-fivérek Bratiánuék belementek a nagy kelepcébe, amelyet Szófiában állítottak fel Romániai Tárnára, és hogy ez a felsülés minő következményekkel jár, bőven lehet elolvasni Avarescu tábornok védelmi iratában. Ugyancsak végzetes bűnt követett el Bratianu miniszterelnök azidőpontot illetőleg is, amikor Romániát a háborúba beletaszította. E legfontosabb körülményt illetőleg, a legbiztosabb információk alapján személyesen közöltem a miniszterelnök úrral az összes idevágó jelentéseket, valamint Mircescu katonai attasénk megfigyeléseit is, aki több ízbert beutazta a német-orosz frontot. De attasénk komoly munkája nem volt a remini vezérkar kedvére való, ahol azt gondolták, hogy hamis hírek elterjesztésével meg lehet hódítani Erdélyt. Tudtára adtam a miniszterelnöknek, hogy az új orosz offenzíva első sikerei után óriási veszteségekkel önmagában omlott össze, továbbá azt is, hogy az orosz hadsereg nem térhet többé annyira magához, hogy a középhatalmakra nézve veszedelmet jelenthetne. Majd hozzátette: „Ezekkel a történelmi tényekkel szemben miniszter úr, se fenyegető polihosszal, sem ügyvédi furfangocskákkal ön nem boldogulhat, mert a rettenetes valóság letagadhatatlan.“ Az ítélet órája íe akármit mond és tesz is Take Ionescu, ütött az ítélet órája azokra nézve, akik becsületbeli disznók tartják, hogy hazájukat végromlásba döntötték. Ami engem illet, megelégszem nyugodt lelkiismeretem azzal a tudatával, hogy hivatásom körében megtettem kötelességemet, amikor kormányomat mindig és mindenütt az igazságnak megfelelőleg informáltam. Hazám ma rettenetes fát fizeti meg annak, hogy az intéző emberek csak a hazugságra hallgattak és nem érz igazság szavára. Take Ionescu, aki szememre vetette, hogy „ellenségeinkkel való múlandó szövetségünk hatása alatt állok, sok évi barátságunk idején sohase helytelenítette politikámat, sőt ellenkezőleg, emlékeztetnem kell Take Ionescut arra, mi mindent nem tett, hogy a német császár és a német kormány őt ismerje és előnyös megítélésben részesítse. Arra is emlékszem, milyen boldog volt Take Ionescu, mikor velem együtt egy alkalommal reggelire hívta őt meg a német császár. Mindezek letagadhatatlan tények, de most itt az ítélet órája, amikor nemzeti politikánknak legsarkalatosabb pontjait nem lehet többé homályba borítani." A Kölnische Zeitung szenzációs cikke az egész közvéleményben óriási feltűnést keltett. E. Breitner. 11 Balfour ebeli tanácskozása a londoni holland követtel — Berlini munkatársunk távirata — Berlin, július 13. Hágából jelentik. Mint a „Pali Mail Gazette“ írja, S vin dere a lovag, a londoni holland követ keddről szerdára virradó éjjel az angol külügyi hivatalban hosszas tanácskozást folytatott Balfour külügyi államtitkárral. A tanácskozást, amelyről mi sem szivárgott ki, nagyjelentőségűnek tartják, annál is inkább, mert Svinderén van új holland külügyminiszter gyanánt kiszemelve. Breitner. A Közmunkatanács visszanyeri hatáskörét Bárczy István elkedvetlenedése — Saját tudósítónktól — A fővárosban valósággal föllélekzettek arra a hírre, hogy a kormány Némethy Károly belügyi államtitkárt a Közmunkatanács vezetésétől felmentette és elnökké Polónyi Gézát nevezte ki. Polónyi elnöksége nemcsak személyi, hanem rendszerbeli változást is jelent és alkonya annak az önző klikk-uralomnak, amelynek szomorú következményei Budapest utcáin és terein a legszörnyűbb építészeti és városrendészeti hibákban éktelenkednek. A törzsfőnökök természetesen nem örülnek Polónyinak, és Vácsonyiék meg Glückstahlék körében nagy is a lehangoltság miatta. A polgárságnak azonban nem csak azért van oka örülni, mert Polónyiban a város ügyeit kitűnően értő, nagy kvalitású férfin jutott a Közmunkatanács élére, aki kitűnően ismeri a különböző klikkeket és érdekeiket, melyeket remélhetőleg nem fog tovább is érvényesülni engedni. A változás Azonalon főleg azért fontos, mert ezzel végleg megszűnik az a lehetetlen helyzet, hogy a Közmunkatanács ügyeit a belügyi államtitkár, tehát a saját felsőbb fórumának, a belügyminisztériumnak egyik vezetője intézi. Már ez az összeolvadás is eltüntetett az ügyek kezelésében egy felülvizsgálati fórumot, de a tényállás voltakéépen az volt, hogy a legfontosabb városfejlesztési és rendezési és építkezési ügyekben még két fórum sem volt s a teljes hatalom és intézkedés voltaképen Bárczy István kezében egyesült. A volt polgármester akarata érvényesült mindezekben a kérdésekben és a Közmunka Tanács és a belügyminisztérium külön szempontjai csakúgy eltűntek, mint a tekintélyük, mert mindenki tudta, legfőkép a klikkvezérek, hogy az ügyek ledöntése úgyszólván kizárólag Bárczytól függ. Egy szűkkörű kis társaság intézte tehát ezeket a rendkívül horderejű kérdéseket és hogy hogyan, azt szörnyülködve lehet megállapítani, ha végig megyünk akár a város főutcáin, akár a külvárosok útvesztőiben. Ez lehetetlen állapot, a felülvizsgáló hatáskörök ilyen összezavarása végre most megszűnt. A belügyminisztérium ismét csak harmadik fokú döntő hatóság lesz, Bárczy pedig nem teljhatalom többé. A Közmunkatanács végre újra fórummá lesz és új szellem fog őrködni amaz ügyek felett, amelyektől a főváros fejlődése, szépsége, úgyszólván jövője függ. Polónyi Géza a döbrentei téri palotában és Bárczy István a Váci utcai főpolgármesteri hivatalban, ez az új helyzet képe. A Közmunkatanács befolyása helyreállt, a főpolgármesteré kellő mértékre szállt le. A hatalom csökkenését azonban az új főpolgármester nemcsak itt érzi, hanem minden egyéb kérdésben is fájdalmasan kell megállapítania. Amíg Bárczy polgármester volt, minden kérdésben az 5 szava döntött, annyival inkább, mert hiszen a főpolgármesteri hatáskört is ő látta el. Minden ügyben mindenki hozzáfordult és ez olyan teljhatalmat biztosított neki, amire azelőtt a fővárosnál nem is volt példa. Amióta azonban, a központi városházáról az új városházára hurcolkodott át, már nem zaklatják annyian a kéréseikkel. Eltolódott az ügyek éléről és helyébe Bódy Tivadar polgármester került. Most mindenki Bódyhoz fordul, a valami kell neki és az új polgármester igyekszik különböző érdekeket minél teljesebben kielégíteni. Bár eznak megmaradt a főpolgármesteri hatáskör, de a hatalom kicsúszott a kezéből, ami annál kellemetlenebb, mert ez a változás elkerülhetetlen volt. Bárczy ugyanis a főpolgármesterség betöltésénél adott helyzet előtt állott. Vagy elfogadta neki kínált méltóságot, vagy annak tette volna ki magát, hogy új főpolgármestert nevezzenek ki föléje, ami különösen a tekintélyen jelentett volna nagy csorbát. Mindez azonban csak egyéni keserv, mert a fővárosi polgárságnak mindegy, hogy ki intézi a sorsát, az a fontos, hogy jól intézze. Ezt várja, ezt az új korszakot egész Budapest és ha Polónyi kinevezése ennek a beköszöntője, akkor a klikkvezérek dühönghetnek magukban és Vázsonyi, mint ahogy hirdetik, lemondhat a közmunkatanácsi tagságról, s a polgárság örömmel fogja üdvözölni. jcs és Kir Fenségeik József főherceg u. és Auguszta főhercegasszony udvari és kamarai szállitója HERCZEGH GYULA ÉKSZERÉSZ Budapest, V., Gizella-tér 5. feefon —KJ. A n. 6. közönség szives ügyelmébe ajánlja exkluzív dús választékú raktárát. Ö cs. és Apostoli kir. Felsége legmagasabb elismerése.