8 Órai Ujság, 1918. július (4. évfolyam, 151-176. szám)

1918-07-14 / 162. szám

9 Steéjisto 3 fiííspí!­teje! — Egy készülő reform, amiről nem mer beszélni a főorvos — — Saját tudósítónktól — A fővárosnál szokássá vált újab­ban, hogy egyes ügyosztályok fő­nökei egész értehetetlen módon el­zárkóznak a nyilvánosságot képvi­selő sajtó informálása elöl. Valami régi ostoba rendeletre hivatkoznak, s e mögé bújva, nagyképű­ tartózko­dással hárítanak el maguk felől köz­érdekű ügyeket. Ma például dr. Szabó Sándor tiszti főorvoshoz for­dultunk, hogy adjon felvilágosítást a beteg tejigazolványok készülő re­formjáról. Az a terv ugyanis a be­tegek tejigazolványainak kiadását kiveszik a hatósági orvosok kezéből , rábízzák a magán­orvosokra, aki­ket viszont ellenőrzés alá vesznek és szigorú büntetéssel fenyegetnek szabálytalanság esetén. Mondani is felesleges, hogy ez a terv képtelenség s ha keresztül­viszik, oda fog vezetni, hogy az ar­ra rászoruló betegek nem fognak tejhez jutni. A hatósági orvosok tényleg nagyon igénybe vannak vé­ve, de talán ez mégsem olyan re­­spirtálandó szempont, aminek ked­véért a mostani rendszert egyszerű­en érdemes volna felbontani. En­nek az ügynek az állása felől ér­deklődtünk a tiszti főorvosnál, aki felvilágosítás helyett titokzatosság­ba burkolódzott és mindössze egy tanácsot adott: azt, hogy fordul­junk a Közélelmezési Hivatalhoz. — Én nem beszélhetek, — mond­ta — nekem nem szabad szólni, csak akkor, ha a polgármester úr engedélyezi. Őszintén szólva: ez a nyilatkozat közönséges szegénységi bizonyít­vány, amit a főorvos önmagáról áll­ítött ki. A főváros egészségügyi ha­tósága vezető személyének talán meg is kellene lennie annyi hatásköré­nek, hogy ilyen fontos kérdésben el­mondhassa a véleményét. Mióta van a főorvos a polgármester gyámko­dása alá helyezve? Hát kezelőtiszt­e, vagy főorvosa a törvényhatóság­nak? Szólni akartunk még a főváros­ban is elterjedt spanyol­nátháról, tudni akartuk,­­­ogy a vízvezetéki csövek öblítése következtében zava­rossá és rozsdássá vált ivó­víz nem járt-e valamelye ártó következmény­nyel, de minderről nem tudtunk in­formációt kapni, mert a főváros a polgármestertől várja a legfelsőbb engedelmet arra, hogy méltóságos ajkát szólásra nyissa ki. Ez lehetetlen és tűrhetetlen álla­pot, ami ellen a legkomolyabban til­takozni kell. Egy milliós város la­kosságának egészségügyét nem le­het olyan smokksággal, olyan gyá­moltalan félénkséggel kezelni, mint dr Szabó Sándor főorvos teszi. A publikumot, a tejért aggódó betege­ket és családokat bűn és könnyel­műség továbbra is bizonytalan­ság­­ban hagyni. Mintegy hatvanezer be­teg gyermek, felnőtt és aggastyán tejszükséglete felől folyik a játék, ezt akarják kényelemszeretetből kockára tenni. A tej szabad vásár lasz s a végén majd a gazdagok ne­vetnek a markukba, mert drága áron ők fogják magukhoz kaparin­tani a betegeknek szánt tejet. Erről van szó és erről nem akart beszélni Budapest tiszti főorvosa. Eiike Moisie v\^au Pén'ck, szomba', vasárnap: Hecca Vernon főszere­les vel Lov­agvár titka DetelUiv dráma 4 fe vonásban. Es a V­isérő műsor ! Előadflso pontosan a. tói 7 ót tól 10 órakor kezdődni'te tegyek lűreviltil a nirtn tatoi d u. 1 órától Oil Ja­rsi. fi birodalmi kancellár Belgijovojerol fi németek nem akarják megtorlani Berlin, július 12. (Wolff.) Azokról a fejtegetésekről, ame­lyeket a kancellár ma a főbizottság előtt a belga kérdésről tett, a nyil­vánosság elé olyan közlemények kerültek, amelyek félreértéseket idézhetnek elő. Ennélfogva a kan­cellár beszédének ez ügyben tekin­tetbe jövő részét az alábbiakban részletesen közöljük. A birodalmi kancellár tegnapi fej­tegetésével kapcsolatosan a követ­kezőket mondotta: A­mi Belgium jövőjét illeti, mint már tegnap mondtam, Belgium megszállása és jelenlegi birtoka azt jelenti, hogy kézizálog van kezünkben a jövő tárgyalások szempont­jából A kézizálog fogalmában rejlik, hogy azt, amit zálogul ke­zünkben tartunk, nem akar­juk megtartani, ha a tár­­gyalások kedvező ered­ményre vezettek. Nem szán­dékozunk Belgiumot bárminő for­mában megtartani. Mi pontosan azt kívánjuk, mint i­ár február 24-én mondottam, hogy a háború után újból feltámadó Belgium mint önálló állam, amely senkinek sincs alávetve mint vazallus, velünk jó, barátságos viszonyban éljen. Ez az az álláspont, amelyet a belga pro­bléma ügyében kezdettől fogva el­foglaltam s amelyet még ma is el­foglalok. Uraim! Politikámnak ez az ol­dala teljesen összefüggésben áll azokkal az általános irányvona­lakkal, amelyeket tegnap önök előtt kifejtettem. A háborút mint védekező háborút folytatjuk. Minthogy védekező háborút folytatunk, kezdettől fogva minden imperialisztikus, minden világuralomra irányuló irányzat távol állott, ennélfogva békecél­jaink is ennek felelnek meg. .Amit mi akarunk, az területünk sértetlensége, a szabad levegő n é­p­ü­n­k fejlődése szempontjából, főleg gaz­dasági téren és természetesen a szükséges bi­z­tosítás jö­vendő nehéz viszonyok esetére is. Ez áll teljesen arra az álláspontra is, amelyet Belgiummal szemben elfoglalok. Hogy ezt az álláspon­tomat azonban részleteiben hogyan lehet megállapítani, az a jövendő tárgyalásokol függ. Erről most nem tehetek kötelező nyilakozatot. Faludiék egyedül akarják bírni a Városi Színházat Fix összegért akarják bérbevinni — Kívánják az Opera­előadások helyáremelését — Titokzatos tárgyalások a fővárossal -- Saját tudósi­ánktól — A főváros tulajdonában lévő Városi Színház körül gyanús üzlet készül és jó lesz erre még idejeko­rán ráirányítani az illetékes körök figyelmét. Amint ismeretes, Beöthy László bérleti szerződésének lejárta után a kitűnő protekcióval rendel­kező Faludi Gábor kapta meg a színház bérletét négy esztendőre. Faludi társulatot szervezett­­és sike­rült belevinnie a fővárost abba, hogy bizonyos, elég csekély­ haszonrésze­sedés fejében a város adja a techni­kai személyzetet, az adminisztrá­ciót, fedezze a világítás és fűtés költségeit s átadja Faludinak a nagy értéket jelentő díszlet­tárt in­gyen használóira. Ilyen­­kedvező körülmények között indult meg a Faludi-rezsim, nem éppen elsőrendű társulattal. Hála a háborús­ konjunktúrának, a színházi üzlet tavaly is, a folyó esztendőben is szépen jövedelmezett. A tagok igen gyakran felléptek Faludi másik színházában, a víg­színházban is, így tehát egy tagról két bőrt is sikerült lehúzni az élel­mes igazgatónak. A szezon, mint mondtuk, jó volt, szép jövedelmet hajtott­­ végre egy üzlet, amire a főváros sem fizet rá. Ezt irigyelte meg Faludi Gábor, aki most, a bu­sásan hajtó német operatársulat vendégszereplése után azzal a ké­réssel állott elő, hogy adja oda ne­ki a főváros a Városi Színházat bérbe, vagyis: mondjon le a haszon­­részesedésről. Miért akarja ezt Fa­ludi? Bizonyára azért, mert most már van haszon, amit zsebre lehet vágni. Igen, csakhogy a százmilliós háztartási deficittel kínlódó fővá­rosnak manónak is szüksége van egy kis tisztességes üzleti haszonra,­­ vagy nem? Egyelőre bizalmasan és titokban folynak a tárgyalások s a kérdést a Népszínházi Bizottság kebelében akarják suttyomban elintézni, a köz­gyűlés megkerülésével. Ezt a kér­dést ajánljuk Bódy Tivadar polgár­mester megértő figyelmébe. A pol­gármester takarékossági elvével nem­ férne össze, hogy tűrjön és engedé­lyezzen egy ilyen vásárt a közva­gyon rovására. Mert mit akar Fa­ludi? Le akarja rázni magáról a főváros ellenőrzését, neki nem tet­szik, hogy ott ül a színháznál a fő­város megbízottja, akinek a kezén eresztül megy minden garas, aki írja a napi jövedelemét s aki tudja, milyen kiadások vannak, aki szá­­montartja a tiszta hasznot s mind­járt ráteszi a kezét a fővárost szer­ződésileg megillető részre. Ez az egészséges helyzet nem felel meg Faludi igazgatónak. Alternatív ter­vei és prepozíciói, amelyeket már előterjesztett, odairányulnak, hogy a fővá­os a szerződés hátralévő ré­szére, akár hosszabb időre (ez per­­sze kellemesebb volna!), adja bérbe neki a Városi Színházat, de ettől egészen eltekintve, kísérletet tesz az operai előadások helyárainak fel­emelésére. A felemelt helyárakból azonban nem akar adni részesedést a főváros a szerződés hátralévő­re- és kegyesen le kellene mondani a fővárosnak a szegény,­­támogatásra szoruló Faludi Gábor javára. Igazán fölháborító dolog, hogy akad egy szerződő fél, egy színház­igazgató, aki évenként újabb és újabb vagyonokat keres és mégis egyenest a közönség megkárosítá­sára utazik. Terhes a szerződés Faludinak? Ráfizet? Akkor egysze­rű megoldása van ennek: kérje a szerződés felbontását, ezt megkap­hatja, akad mindjárt kisebb étvá­gyú vállalkozó, aki hajlandó lesz a Városi Színház igazgatására és üzemben tartására. A főváros a múltban elég ajándékot osztogatott, de most már más világ van s az ilyen rosszhiszemű tolakodó ajánlattévőkkel nem tárgyalni kell, hanem ajtót kell nekik mutatni. Is­mételjük: Bódy polgármester eré­­lyétől elvárjuk, hogy Faludi kísér­letét teljes erővel fogja visszaverni Vasárnap, 1918 július 14. s a protezsálók hadát lerázza ma­gáról. És kérdezzük végeztük mi tennék a­ Városi Színház rengeteg díszletével, ha a főváros ellenőrző szerepéről lemondana? Csáky szal­májává sülyedne ott minden, egy szép napon a gyönyörű díszletek­nek, amelyekbe százezreket vertek, szépen lába kelne s átsétálnának a Tisza Kálmán­ térről a Lipót­ körút­­ra. Ez is nagyon fontos szempont, ami fölött nem lehet elsiklani. Fa­­ludi elégedjék csak meg mai hasz­nával, nem megvetendő az, de hagy­jon föl a fővárosi károsító kísérle­tezéseivel. A német sajtó az állam­­­titkárváltozásról Berlin, julius 13. A Germania írja: A Kühlmann-válságnak és a kül­ügyi hivatalban történt változás mi­att félt kancellárválságnak az utó­hatása elmaradt és a régi szociál­demokrata párt tegnap a birodalmi gyűlés főbizottságában megszavaz­ta a hadihitelt. Ha az új államtitkár a külügyi hivatalban tényleg a jobboldali pártok képviselője lesz, akkor ezeknek a kormányban tény­leg egy bizalmi férfiúk lenne és ez­zel a kancellár állása megerősöd­nék. Ezen az alapon Hintze kine­vezése Siertling számára csak elő­nyös lehet, előrebocsátva, hogy az új államtitkárnak politikai tekintet­ben nyilvánított biztosítását tettek fogják követni. Ezt tudják a többségi pártok is. Ebben a háborúban a pártpolitikai törekvések és kívánságok keresztül­vitele a fontos, hanem a valamennyi német számára közös célnak az el­érése a birodalmi gyűlésen való leg­jobb egyetértés alapján és azáltal, hogy egységes akarat hatja át vala­mennyi politikai irányt. Hertlingnek Belgiumról való nyilatkozata sok­kal tovább megy, mint valamennyi ebben a világháború által fölvetett kérdései közül a legfontosabban tett nyilatkozatok. A belső helyzet most mindenesetre feszült és kívánatos volna, hogy Hertlingnek Belgiumról tett nyilatkozata a külpolitikai vitát is befolyásolná. A Volsische Zeitung írja: Hertlingnek Belgiumról tett nyi­latkozata bizonyos értelemben poli­tikai cselekedetnek minősíthető. Az a világos kiejlentés, amelyet a kan­cellár a belga problémáról való fel­fogásáról tett, kétségtelenül hozzá fog járulni, hogy a világban egyszer és mindenkorra megsemmisítse azt a pletykát, mintha német államfér­fiak a belga kérdésben szándékosan hallgatnának, vagy homályosan be­szélnének. Kezdete m­nnt Sunhang Telefon 0 órakor [1100! SvUUul] OS-33. VI- Aréna-út Sí. A Nemzeti-, a Vígszínház é­s a Belvárosi* színház művészei játszák: Herczeg Ferenc, Lengyel Menyhért, Em­őd Tamás és Gábor Andor nagyszerű darabjait. Ajánlatos a jegyeket előre megváltani a mindig táblás előadásokhoz. Vasár- és ünnepnap d. n. 5-kor mérsékelt, helyárakkal a teljes esti műsor. S a világ seonolise HARMONIKÁI öreghangú, 2 ▼áltóral 7 K, finom 9 K. Csodásan erős hangú 9 igaz váltó­­­val 14 K. Egész zenekari bánya, 4 váltóval 18 K. Eiős neebha nguak 18. 20, 25, 40 K. Finom kétsoros harmonikák, há­romsorosak, dramatikus hangúak is kész­ülnek. Arjagyzókat n öuzet hangszerekről Ingyen kflM Isiará? Ma kir. es. hangezergyár BUDAPEST, R£k6exi*mit?1. szám A IP® A V­ATT grammonként 9—14 K­­­rv 1­ért, brilliármokat, ék,­szereket, törött aranyat, ezüstöt legmagasabb árban vesz REITZ utóda Károly-körti 6. sz.

Next