8 Órai Ujság, 1921. május (7. évfolyam, 94-116. szám)

1921-05-08 / 99. szám

N­­h is mim Bantu­ts A nagy pör tárgyalásának huszadik napja. — Saját tudósítónktól. —, A főtárgyalás mai ostfiki napján a ta­­nuk közül e­lsőnek Cserfiák Rezsőnét, Rő­téi mék­orsalkodónéjiát hallgattak ki. A tanu elmondja Villertner látogatását, aki bár a­ négy katol­a kíséretében jött a villába. Miközben gaertner Tisza gróffal négysze­mközt beszél, a hallban maradt katonák egyikétül. Almássy grófnő meg­­kérdezti hogy csa ők nem akarják bántani a kegye­tes nurt. Délben a tanú öccse­­ járt ki­i a c­illában, aki ajánlkozott, hogy ösp­tüffi tetést létesít a telefonköz­­pontra. Mondta is a jelszó: „Ámor". Te­lefonálás után jelentette Tiszának, hogy van összeköttetés, de Tisza így felelt: — Köszönöm, öcsém, de én mégsem aka­rok beszélni. A tanú azután elmondta, hogy délután fél ötkor nagy teherautó ment el a villa előtt, a háznál lassabban mentek, de nem álltak meg. Alkonyat fájt, lehetett öt után, benyomták a kaput és bejöttek a katonák, négyen-öten­ lehettek. Magát a gyilkosságot, a tanú igy mondja el: — A katonák, vállhoz emelték puská­jukat. Felszólították a kegyelmes asz­­szonyt és Almássy grófnőt, álljanak félre, de ezek nem mentek el. Hirtelen eldör­dültek a fegyverek. Leadtak két vagy há­rom lövést. A kegyelmes úr szavát miig hallottam. Ennek így kellett lennie, meg­halok. Almássy grófnő összetette a kezeit és könyörgött a katonáknak. Elég volt. Az egyik katona azonban az­, mondta: Nem jöttünk félmunkát végezni. És erre eldördült még egy lövés. Az elnök kér­déseire elmondja a tanú, hogy a középed tettes baloldalán álló katona magas, erős volt, intelligens ember lehetett, erős ban­gót Danzélt, az vitte a szót. Az elnök: Nyugodt lelkiismerettel ál. Útja, hogy azt a katonát, akivel szemközt volt, fel tudná ismerni, ha szembesítenék önnel ! A tanú ezután az elnök rendeletére kö­rülnéz a vádlottak között. Mindjárt fölismeri Gaertnert, akire ezt mondja: Ez volt kint délelőtt, határozottan felismerem. Majd tovább lép és hátrafelé haladva megáll Sztaatykovszky előtt és rámutat. Elnök: Ki­egl Tanú: Ez ...volt a negyedik, aki ott állott az­ ajtóban és felnézett a galériára. E­lnök : A­ivizsgálóbíró előtt több egyén­nel­­szembesítették önt, akkor is fölis­merte Sztanykovszky­t, ugyancsak fölis­merte a kattonai főtárgyaláson is. Sztany­­kovszky-V álljon fel. Nem érzi-e szükségét most a gyónásnak. Sztanykovszky: Nagyságos elnök úr, szeretnék egy-­két kérdést intézni a tanú­hoz. Elnök: Nem lehet, ön tanú és a tanú­hoz nem tehet kérdést. Ön volt az?. Sztanykovszky: Nem. Elnök (Gyermáknéhoz) : Vigyázzon és gondolja meg jól, meg mer-e esküdni arra, hogy Sztanykovszkyban fölismeri a negyedik katonát? Tanú: Nem szívesen állok ki, de meg kell mondanom az igazat. A katonai tár­gyaláson is megmondtam és ott beis­merte, hogy ott volt. • Elnök: Nézzen tovább körül a vádlot­tak között. , Tanú (sorba járja a vádlottakat): Nem ismerem a többit■ Elnök: Kéri álljon föl. Tán így föl­ismeri. Tanú: Nem. Nem emlékszem rá. Elnök kérdésére tanú előadja, hogy a többi vádlottal is szembesítve lett, Vágó­val is, azt nem ismerte fel, nem járt a villában, Dobóval is szembesítették, őt sem ismerte fel. Hüttner Sándort szem­besítik most a tanúval elnök rendeletére. Tanú kijelenti, hogy nem látta Hüttnert a villában a tett elkövetésekor. Elnök ekkor fényképet mutat fel, a ti­zenegyes katonatanács csoportképét. Tanú Sztanykovszky­t felismeri mint az egyik tettest. Pogány fényképét mutatja fel elnök, nem ismeri fel. A nagy csoportképről csak Heltai area ismerős tanúnak, de kijelenti, hogy nem a tettesek közt, hanem másutt látta. Engem Ulain nem tanított el. Az elnök ezután elrendeli­ a tanúnak Gaertnerrel való szembesítését. A tanú szemébe mondotta Gaertnernek,­­h­ogy mikor bement a villába, azt mondta a katonáknak, hogy gyertek, a­mikor ki­ment is mondotta ezt. Elnök (tanúhoz) : Van-e még valami mondanivalója ez üggyel kapcsolatosan? Tanú: Igen, ha megengedi a tekintetes bíróság, úgy elmondom, hogy az újságok­ból olvastam, hogy a hadosztálybírósági tárgyaláson történt kihallgatásomkor Ulain Ferenc dr. meg van vádolva azzal, hogy ő velem beszélt, ismer engem, hát én csak azt akarom megjegyezni ezzel kap­­csolatosan, hogy Ulain dr.-t kihallgatá­som előtt sohasem ismertem. Akkor is mondotta, gondolja meg kérem, mit be-­­szél, nagyon jól gondolja meg, mert nem egy ember, hanem emberek életéről van szó. Elnök: Ön ezt a kijelentést most saját elhatározásából mondja. Tanú: Igen. Szilassy Pál dr. ügyész kérdésére kije-­­lenti, hogy a délelőtti civilruhás látogatót nem látta a délutáni gyilkos katonák kö­­zött. Az ügyész kéri a bíróságot, hogy Kézit katonaruhában szembesítsék a ta­núval. Gaertner több kérdést akar intézni ta­núhoz, az elnök azonban kijelenti, hogy a tanú már lényegileg­­vallott. Mira Gaert­­ner látható ideges nyugtalansággal leül. Tanít kijelenti, hogy Gaertnert úgy je­lentette be a kegyelmes urnál, hogy a Nemzeti Tanácstól tart. Vágó: Heltai Viktort honnan ismeri? Elnök nem engedi meg, hogy tanú a kérdésre válaszoljon. Vágó: Pedig ez fontos, hogy honnan ismeri Heltai !­Elnök kijelenti, hogy ■ ilyen kérdések­kel a tárgyalást roppant elhúznák, holott a vádlottaknak és védőknek is érdeke, hogy a tárgyalás ne húzódjék. Vágy: . Pedig ez nagyon fontos (arca kipirul, kezével az asztalra csap, úgy ül le izgatottan).. Polónyi közbeszól: Majd a védelem fogja ezt firtatni. Ezután az elnök, ismertette Csermákné korábbi szembesítéseiről felvett jegyző­könyveket. Ezek szerint­ Sztanykovszkit két alkalommal is csupán hasonlónak is­merte föl ahhoz, aki délután kint járt. Egyszer pedig Kérire mondotta,, hogy ha­sonlít ahhoz az esőköpenyegeshez, aki dél­előtt kint járt. A bíróság ezután Csermák Dezsőnét vallomására megeskette. Ezután a bíróság Veszély Margitot, a Tisza-család volt szobalányát hallgatta ki. A tanú előadja a délelőtti esőköp­enye­­ges ember látogatását. Előadja, hogy Csermákné lement és beengedte az előszo­bába az­­esőköpönyegest, akivel három katona volt, azt is látta, hogy Csermákné beengedte a katonákat is és puskával vol­tak. A civil vezette őket. A kegyelmes ur­nak mondta a látogató, hogy csak ebédel­jen meg nyugodtáig négy óra tájt majd jönnek katonák autóval. Délután azután egy 5 órakor­ négy fegyveres katona jött. — A katonák hogyan jöttek be, nem láttam, nyilván benyomták a kaput. Biz­tosan nem tudom hányan lehettek, a be­jövő katonák négyen-öten. Azután lát­tuk, hogy a csendőröket lefegyverezték. Azt mondták a katonák, a Nemzeti Ta­nácstól vannak kiküldve. Én csak egyet láttam a katonák közül, piros arcú, szőke hajú, kék szemű volt, a cigarettája fé­nyénél láttam az arcát. Elnök: Most azt mondja el, hogy mit látott a­ galérián­ állva, mert ez a fontos. Kéri Pál védője Gál Jenő dr. kérdezi Wessely Margitot. A védő kérdéseire tanú kijelenti, hogy a terraszon Vargha Anna, a szakácsnő is vele volt. Csermákné fölkiált: A szakácsnő nem volt ott. Tanú kijelenti, hogy először együtt volt Csermáknéval, de azután Csermákné beszaladt akkor amikor a lövést hallotta. Tanú még figyelmeztette Csermáknét, ne si­kítsen, mert a katonák még fölnéznek. Elnök: Maga Csermáknéval beszélt mi­előtt Sztanykovszkyra azt mondotta, hogy hasonlatos, m­ondotta magának Cser­­mákné, hogy f hasonlít? Tanú: Nem, nem beszéltünk Csermák­­néval előzetesen. Védő: Mindketten egyszerre mondották Sztanykovszkyra,­­ hogy nagyon hasonlít? Tanú: Igen. Elnök: Mikor vallotta először azt, hogy Sztanykovszky felnézett az eme­letre és maga így ismerte meg az arcát. Tanú: Én mikor megláttam, mindjárt hasonlatosnak találtam az arcot. Elnök: De akkor, szembesítése alkal­mával nem indokolta meg, hogy miért hasonlít az arca? Tanú: Nem mondottam. Tanúi vallomására megeskették, mire az elnök szünetet rendelt el k­ i. BSSCHB Vasárnap, 1921. május 8. „Ki ak­arjul végezni a Kegyelmes urat!” Tanú előadja, hogy látta, hogy­­három katona egészen bement a hallba a, kiin­­dullóig, a negyedik a hall előtti ajtónál állott meg. Látta, amint a kegyelmes úr­­ nejével és Almássy grófnővel kilépett, , hallotta, hogy a katonák mondották,­ hogy a nők menjenek félre.­­— Mit akartok fiuk, — mondotta a­ kegyelmes úr, az egyik katona ,erre azt felelte: „Azt akarjuk, hogy a kegyelmes urat kivégezzük" Elnök: Hallotta ezeket a szavakat? Tanú: Igen, igy mondotta. Valamivel előbbre lépett a kegyelmes úr, ekkor Csermákné sikított, lövések dördültek el, hány, nem tudom, hogy mind a hárman jöttek-e, azt sem tudom. Úgy láttam, hogy mikor már a földön feküdt a kegyel­mes úr, valamelyik akkor is belejött, hogy ki, nem tudom, nagyon zavaros volt a­­helyzet■ Emlékszem, hogy a negyedik ka­tona, aki az ajtónál állott a hal­nál, fel­nézett, meglátott minket, így kivettem az arcát, fel is tudnám ismerni őt a szembe­sítésnél. Vékony ember, nem volt bajusza. A többi három katonát csak hátulról láttam és azt gondolom, hogy a tettesek közül a szót a középső vitte. A negyedik katona, aki felnézett, a ke­gyelmes asszonytól még­ megkérdezte, hogy kik laknak fenn. A háziúr — felelte a kegyelmes asszony. Elnök: Tudja biztosan, hogy a negye­diknél puska volt? Tanú: Igen, erre határozottan emlék­szem. Elnök: Hány lövést hallott a merény­let alkalmával? Tanú: Nem tudom, három vagy négyet. Elnök: A rendőrségen történt szembesí­tésnél kiket ismert föl? Tanú: Sztanykovszkyt és Gaertnert határozottan fölismertem. Elnök: Az első szembesítéskor Sztany­­kovszkija azt mondta, hogy az volt az esőköpönyeges. Tanú: Sohsem mondtam. Elnök: A vizsgálóbíró a helyszíni szemle alkalmával ugyancsak szembesí­­ ti KLABOCO cigar@!!a”tögf$ Klaboco ciftaretta-sodré ítí&bcco cigaretta-hüvely Xlaboca cigaretta-jsanir Ktahnin'* Kereskedelmi Részvénytársaság „luaUllEU tv., Hajó-utca 12—14. szám ”tette a vádlottakkal. Akkor­ azt mondta,, hogy csak az esőköpönyeges a hasonló, a többit nem ismertem fel. Miért mondta ezt? Tanú (zavartam) : Azt mondtam, hogy vékony arcú, magas növésű volt az, aki esőköpönyegben jött. Elnök: De F­i­­­vkovszkira mondta ezt. Miért, mondta rá, tévedés ez? Tanú: (hallgat.). Elnök: Ne féljen semmitől, mondja meg őszintén.. . • Tanú. (újra hosszasan hallgat) : A fény­képről ismertük fel, arról mondtuk, hogy az esőkönönyegest felismerjük. Elnök: Na nézze meg most a vádlotta­kat, kit ismer fel? Tanú : Guertnerre mutat. Ez volt az esőköpönyeges, azután Sztany­kovszkyra mutat: ez állt az ajtó­ban puskával. Elnök: Felismeri egész határozottan. Tanú: így nézett ki. Elnök: Egész bizonyosan ez, gondolja meg és ártatlanul ne terheljen­­senkit. Tanít: Nagyon hasovlít. Elnök: Most mondja Gaertnernek a szemébe, hogy katonákkal járt iránt és távozáskor azt mondta a katonáknak: gyerünk. Tanú: Gaertnernek ezt a szemébe mondja. Gaertner: Nem igaz. Elnök: Most mondja azt Gaertner sze­ntébe, hogy a kegyelmes urnak kijelen­tette, hogy négy órakor katonai autó jön érte és jó helyre viszi. A tanú ezt is Gaertner szemébe mondja. Gaertner nevetve válaszol: Nem igaz. Elnök: A csendőrökkel beszélt ön? Tanú: Igen, beszéltem. Nagyon üreg voltam ijedve és kérdeztem a csendőrö­ket, hogy mi van, mi lesz. Az egyik csendőr azt mondta, ma még semmi, de talán holnap. Meg voltam ijedve azért, mert a városban hangoztatták, hogy Ti­szát megölik. Elnök: Hol hallotta ezt? Tanú: Mindenütt beszélték, a villamo­son is. Elnök: Kérít felismerné? Tanú: Nem emlékszem rá. Elnök: Volt már vele szembesítve? Tanú: Igen. Sailassy:. Emlékszik.Ő arra, hogy az első lövés megtörténte előtt valaki szólt, hogy megvan-e az összeköttetés? Tanú: Nem emlékszem erre. Ezután Gaertner majd Vágó intéznek lényegtelen kérdéseket tanúhoz, majd Bartha­ Ann­a kihallgatása. Szünet­ ut­an Bartha Annát, Roheimék szobaláístját hallgatja ki a bíróság. Az elnök kiéríü­lésre vallja­ .Október 31-én 12 óra tájban autókon jártak a Hermina­­uton katonák. Ugyancsak 12 óra körül egy gummikabátos ember jött három ka­tonával. A katonák betörték a kaput. Én kint álltam a terraszon Wessely Mar­gittal és fölszóltak hozzánk, hol lakik Ti­sza István? Aztán elindultak a hallba- Az eltávozásukat nem láttam.­­ Elnök: Mit tud a gyilkosságról? Tanú: A konyhában voltam és onnan mentem föl a galériába. Láttam­ négy ka­­tonát. Három szemközt állt a kegyelmes urékkal, a negyedik az ajtónál. Az egyik azt mondta: „ütött a végórája,11, a másik pedig, hogy „eljött az óra". Azt is mondta az egyik, hogy a kegyelmes úr miatt szenvedtek a harctéren. A kegyelmes úr azt válaszolta, én miattam édes fiam­ nem szenvedtek. Aztán nemsokára el-­ kezdtek­­ lőni. Amikor a kegyelmes úr a földön feküdt, akkor is belelőttek. Még fölszólították arra is, hogy tegye le a re­volvert és le is tette. Utána aztán a 13 egyik katona elvette a revolvert és a zse­­bébe tette. Elnök: Ezt látta maga? Tanú: Igen. Elnök: Melyik tette a zsebébe? Tanú: Nem tudom, nem tudok rá em­lékezni. Elnök: Ki lőtt a katonák közül? Tanú: Nem tudom, nem ismerem őket, úgy emlékszem, az lőtt, aki a kegyelmes asszonnyal állt szemben. Elnök: És aki középütt­ állt? Tanú: Az is. A harmadik, aki Almásy­ grófnővel állt szemben, arra nem emlék­szem, hogy lőtt-e. Elnök: Ezek a katonák úriember félék voltak? Tanú: Az egyik őrmesternek mondta magát és nagyon hangosan beszélt. Elnök: Hát a beszédekből lehetett hal­lani, hogy úriemberek? Tanú: Azt nem lehetett észrevenni. Tanú elnök további kérdéseire el­mondja, hogy a katonákat nem tudná fölismerni, csak katonaruhás embereket látott, meg fegyvert. Nagyon meg volt ijedve. Négy lövést hallott, ezeket a ke­gyelmes úrra adták le. Elnök: Mi volt az oka annak, hogy a katonai tárgyaláson azt mondotta, hogy a negyedik katona is lőtt? Tanú: Emlékszem, igen, mondottam, én úgy hallottam, mintha lőtt volna, mert a lövést abból az irányból hallottam, hol ő volt, de hogy csakugyan az lett-e, nem tudom. Elnök felszólítására körülnéz a terem­ben és Gaertnerben ráismer a délelőtti köpönyeges látogatóra. Elnök utasítására szemébe mondja Gaertnernek, hogy ők nyomták be az aj­tót Ügyész és Gaertner védőjének kérdé­sei után tanúi vallomására megesketik, aki beengedte a gyilkosokat. Következő tanú Klein Józsefné, a Ro­­heim-villa kertészének felesége. Előadja, hogy nagy tömeget, mindenféle embereket látott a gyilkosság napján a villa előtt, azt nem látta, hogy valaki benyomta Kerpel arcfinomító szépít Sverpel-gyógy­­ár, Bpest, Lipólt-körút 28. .1 nmm. .11 1111

Next