8 Órai Ujság, 1921. május (7. évfolyam, 94-116. szám)
1921-05-08 / 99. szám
Nh is mim Bantuts A nagy pör tárgyalásának huszadik napja. — Saját tudósítónktól. —, A főtárgyalás mai ostfiki napján a tanuk közül elsőnek Cserfiák Rezsőnét, Rőtéi mékorsalkodónéjiát hallgattak ki. A tanu elmondja Villertner látogatását, aki bár a négy katola kíséretében jött a villába. Miközben gaertner Tisza gróffal négyszemközt beszél, a hallban maradt katonák egyikétül. Almássy grófnő megkérdezti hogy csa ők nem akarják bántani a kegyetes nurt. Délben a tanú öccse járt kii a cillában, aki ajánlkozott, hogy ösptüffi tetést létesít a telefonközpontra. Mondta is a jelszó: „Ámor". Telefonálás után jelentette Tiszának, hogy van összeköttetés, de Tisza így felelt: — Köszönöm, öcsém, de én mégsem akarok beszélni. A tanú azután elmondta, hogy délután fél ötkor nagy teherautó ment el a villa előtt, a háznál lassabban mentek, de nem álltak meg. Alkonyat fájt, lehetett öt után, benyomták a kaput és bejöttek a katonák, négyen-öten lehettek. Magát a gyilkosságot, a tanú igy mondja el: — A katonák, vállhoz emelték puskájukat. Felszólították a kegyelmes aszszonyt és Almássy grófnőt, álljanak félre, de ezek nem mentek el. Hirtelen eldördültek a fegyverek. Leadtak két vagy három lövést. A kegyelmes úr szavát miig hallottam. Ennek így kellett lennie, meghalok. Almássy grófnő összetette a kezeit és könyörgött a katonáknak. Elég volt. Az egyik katona azonban az, mondta: Nem jöttünk félmunkát végezni. És erre eldördült még egy lövés. Az elnök kérdéseire elmondja a tanú, hogy a középed tettes baloldalán álló katona magas, erős volt, intelligens ember lehetett, erős bangót Danzélt, az vitte a szót. Az elnök: Nyugodt lelkiismerettel ál. Útja, hogy azt a katonát, akivel szemközt volt, fel tudná ismerni, ha szembesítenék önnel ! A tanú ezután az elnök rendeletére körülnéz a vádlottak között. Mindjárt fölismeri Gaertnert, akire ezt mondja: Ez volt kint délelőtt, határozottan felismerem. Majd tovább lép és hátrafelé haladva megáll Sztaatykovszky előtt és rámutat. Elnök: Kiegl Tanú: Ez ...volt a negyedik, aki ott állott az ajtóban és felnézett a galériára. Elnök : Aivizsgálóbíró előtt több egyénnelszembesítették önt, akkor is fölismerte Sztanykovszkyt, ugyancsak fölismerte a kattonai főtárgyaláson is. Sztanykovszky-V álljon fel. Nem érzi-e szükségét most a gyónásnak. Sztanykovszky: Nagyságos elnök úr, szeretnék egy-két kérdést intézni a tanúhoz. Elnök: Nem lehet, ön tanú és a tanúhoz nem tehet kérdést. Ön volt az?. Sztanykovszky: Nem. Elnök (Gyermáknéhoz) : Vigyázzon és gondolja meg jól, meg mer-e esküdni arra, hogy Sztanykovszkyban fölismeri a negyedik katonát? Tanú: Nem szívesen állok ki, de meg kell mondanom az igazat. A katonai tárgyaláson is megmondtam és ott beismerte, hogy ott volt. • Elnök: Nézzen tovább körül a vádlottak között. , Tanú (sorba járja a vádlottakat): Nem ismerem a többit■ Elnök: Kéri álljon föl. Tán így fölismeri. Tanú: Nem. Nem emlékszem rá. Elnök kérdésére tanú előadja, hogy a többi vádlottal is szembesítve lett, Vágóval is, azt nem ismerte fel, nem járt a villában, Dobóval is szembesítették, őt sem ismerte fel. Hüttner Sándort szembesítik most a tanúval elnök rendeletére. Tanú kijelenti, hogy nem látta Hüttnert a villában a tett elkövetésekor. Elnök ekkor fényképet mutat fel, a tizenegyes katonatanács csoportképét. Tanú Sztanykovszkyt felismeri mint az egyik tettest. Pogány fényképét mutatja fel elnök, nem ismeri fel. A nagy csoportképről csak Heltai area ismerős tanúnak, de kijelenti, hogy nem a tettesek közt, hanem másutt látta. Engem Ulain nem tanított el. Az elnök ezután elrendeli a tanúnak Gaertnerrel való szembesítését. A tanú szemébe mondotta Gaertnernek,hogy mikor bement a villába, azt mondta a katonáknak, hogy gyertek, amikor kiment is mondotta ezt. Elnök (tanúhoz) : Van-e még valami mondanivalója ez üggyel kapcsolatosan? Tanú: Igen, ha megengedi a tekintetes bíróság, úgy elmondom, hogy az újságokból olvastam, hogy a hadosztálybírósági tárgyaláson történt kihallgatásomkor Ulain Ferenc dr. meg van vádolva azzal, hogy ő velem beszélt, ismer engem, hát én csak azt akarom megjegyezni ezzel kapcsolatosan, hogy Ulain dr.-t kihallgatásom előtt sohasem ismertem. Akkor is mondotta, gondolja meg kérem, mit be-szél, nagyon jól gondolja meg, mert nem egy ember, hanem emberek életéről van szó. Elnök: Ön ezt a kijelentést most saját elhatározásából mondja. Tanú: Igen. Szilassy Pál dr. ügyész kérdésére kije-lenti, hogy a délelőtti civilruhás látogatót nem látta a délutáni gyilkos katonák között. Az ügyész kéri a bíróságot, hogy Kézit katonaruhában szembesítsék a tanúval. Gaertner több kérdést akar intézni tanúhoz, az elnök azonban kijelenti, hogy a tanú már lényegilegvallott. Mira Gaertner látható ideges nyugtalansággal leül. Tanít kijelenti, hogy Gaertnert úgy jelentette be a kegyelmes urnál, hogy a Nemzeti Tanácstól tart. Vágó: Heltai Viktort honnan ismeri? Elnök nem engedi meg, hogy tanú a kérdésre válaszoljon. Vágó: Pedig ez fontos, hogy honnan ismeri Heltai !Elnök kijelenti, hogy ■ ilyen kérdésekkel a tárgyalást roppant elhúznák, holott a vádlottaknak és védőknek is érdeke, hogy a tárgyalás ne húzódjék. Vágy: . Pedig ez nagyon fontos (arca kipirul, kezével az asztalra csap, úgy ül le izgatottan).. Polónyi közbeszól: Majd a védelem fogja ezt firtatni. Ezután az elnök, ismertette Csermákné korábbi szembesítéseiről felvett jegyzőkönyveket. Ezek szerint Sztanykovszkit két alkalommal is csupán hasonlónak ismerte föl ahhoz, aki délután kint járt. Egyszer pedig Kérire mondotta,, hogy hasonlít ahhoz az esőköpenyegeshez, aki délelőtt kint járt. A bíróság ezután Csermák Dezsőnét vallomására megeskette. Ezután a bíróság Veszély Margitot, a Tisza-család volt szobalányát hallgatta ki. A tanú előadja a délelőtti esőköpenyeges ember látogatását. Előadja, hogy Csermákné lement és beengedte az előszobába azesőköpönyegest, akivel három katona volt, azt is látta, hogy Csermákné beengedte a katonákat is és puskával voltak. A civil vezette őket. A kegyelmes urnak mondta a látogató, hogy csak ebédeljen meg nyugodtáig négy óra tájt majd jönnek katonák autóval. Délután azután egy 5 órakor négy fegyveres katona jött. — A katonák hogyan jöttek be, nem láttam, nyilván benyomták a kaput. Biztosan nem tudom hányan lehettek, a bejövő katonák négyen-öten. Azután láttuk, hogy a csendőröket lefegyverezték. Azt mondták a katonák, a Nemzeti Tanácstól vannak kiküldve. Én csak egyet láttam a katonák közül, piros arcú, szőke hajú, kék szemű volt, a cigarettája fényénél láttam az arcát. Elnök: Most azt mondja el, hogy mit látott a galérián állva, mert ez a fontos. Kéri Pál védője Gál Jenő dr. kérdezi Wessely Margitot. A védő kérdéseire tanú kijelenti, hogy a terraszon Vargha Anna, a szakácsnő is vele volt. Csermákné fölkiált: A szakácsnő nem volt ott. Tanú kijelenti, hogy először együtt volt Csermáknéval, de azután Csermákné beszaladt akkor amikor a lövést hallotta. Tanú még figyelmeztette Csermáknét, ne sikítsen, mert a katonák még fölnéznek. Elnök: Maga Csermáknéval beszélt mielőtt Sztanykovszkyra azt mondotta, hogy hasonlatos, mondotta magának Csermákné, hogy f hasonlít? Tanú: Nem, nem beszéltünk Csermáknéval előzetesen. Védő: Mindketten egyszerre mondották Sztanykovszkyra, hogy nagyon hasonlít? Tanú: Igen. Elnök: Mikor vallotta először azt, hogy Sztanykovszky felnézett az emeletre és maga így ismerte meg az arcát. Tanú: Én mikor megláttam, mindjárt hasonlatosnak találtam az arcot. Elnök: De akkor, szembesítése alkalmával nem indokolta meg, hogy miért hasonlít az arca? Tanú: Nem mondottam. Tanúi vallomására megeskették, mire az elnök szünetet rendelt el k i. BSSCHB Vasárnap, 1921. május 8. „Ki akarjul végezni a Kegyelmes urat!” Tanú előadja, hogy látta, hogyhárom katona egészen bement a hallba a, kiindullóig, a negyedik a hall előtti ajtónál állott meg. Látta, amint a kegyelmes úr nejével és Almássy grófnővel kilépett, , hallotta, hogy a katonák mondották, hogy a nők menjenek félre.— Mit akartok fiuk, — mondotta a kegyelmes úr, az egyik katona ,erre azt felelte: „Azt akarjuk, hogy a kegyelmes urat kivégezzük" Elnök: Hallotta ezeket a szavakat? Tanú: Igen, igy mondotta. Valamivel előbbre lépett a kegyelmes úr, ekkor Csermákné sikított, lövések dördültek el, hány, nem tudom, hogy mind a hárman jöttek-e, azt sem tudom. Úgy láttam, hogy mikor már a földön feküdt a kegyelmes úr, valamelyik akkor is belejött, hogy ki, nem tudom, nagyon zavaros volt ahelyzet■ Emlékszem, hogy a negyedik katona, aki az ajtónál állott a halnál, felnézett, meglátott minket, így kivettem az arcát, fel is tudnám ismerni őt a szembesítésnél. Vékony ember, nem volt bajusza. A többi három katonát csak hátulról láttam és azt gondolom, hogy a tettesek közül a szót a középső vitte. A negyedik katona, aki felnézett, a kegyelmes asszonytól még megkérdezte, hogy kik laknak fenn. A háziúr — felelte a kegyelmes asszony. Elnök: Tudja biztosan, hogy a negyediknél puska volt? Tanú: Igen, erre határozottan emlékszem. Elnök: Hány lövést hallott a merénylet alkalmával? Tanú: Nem tudom, három vagy négyet. Elnök: A rendőrségen történt szembesítésnél kiket ismert föl? Tanú: Sztanykovszkyt és Gaertnert határozottan fölismertem. Elnök: Az első szembesítéskor Sztanykovszkija azt mondta, hogy az volt az esőköpönyeges. Tanú: Sohsem mondtam. Elnök: A vizsgálóbíró a helyszíni szemle alkalmával ugyancsak szembesí ti KLABOCO cigar@!!a”tögf$ Klaboco ciftaretta-sodré ítí&bcco cigaretta-hüvely Xlaboca cigaretta-jsanir Ktahnin'* Kereskedelmi Részvénytársaság „luaUllEU tv., Hajó-utca 12—14. szám ”tette a vádlottakkal. Akkor azt mondta,, hogy csak az esőköpönyeges a hasonló, a többit nem ismertem fel. Miért mondta ezt? Tanú (zavartam) : Azt mondtam, hogy vékony arcú, magas növésű volt az, aki esőköpönyegben jött. Elnök: De Fivkovszkira mondta ezt. Miért, mondta rá, tévedés ez? Tanú: (hallgat.). Elnök: Ne féljen semmitől, mondja meg őszintén.. . • Tanú. (újra hosszasan hallgat) : A fényképről ismertük fel, arról mondtuk, hogy az esőkönönyegest felismerjük. Elnök: Na nézze meg most a vádlottakat, kit ismer fel? Tanú : Guertnerre mutat. Ez volt az esőköpönyeges, azután Sztanykovszkyra mutat: ez állt az ajtóban puskával. Elnök: Felismeri egész határozottan. Tanú: így nézett ki. Elnök: Egész bizonyosan ez, gondolja meg és ártatlanul ne terheljensenkit. Tanít: Nagyon hasovlít. Elnök: Most mondja Gaertnernek a szemébe, hogy katonákkal járt iránt és távozáskor azt mondta a katonáknak: gyerünk. Tanú: Gaertnernek ezt a szemébe mondja. Gaertner: Nem igaz. Elnök: Most mondja azt Gaertner szentébe, hogy a kegyelmes urnak kijelentette, hogy négy órakor katonai autó jön érte és jó helyre viszi. A tanú ezt is Gaertner szemébe mondja. Gaertner nevetve válaszol: Nem igaz. Elnök: A csendőrökkel beszélt ön? Tanú: Igen, beszéltem. Nagyon üreg voltam ijedve és kérdeztem a csendőröket, hogy mi van, mi lesz. Az egyik csendőr azt mondta, ma még semmi, de talán holnap. Meg voltam ijedve azért, mert a városban hangoztatták, hogy Tiszát megölik. Elnök: Hol hallotta ezt? Tanú: Mindenütt beszélték, a villamoson is. Elnök: Kérít felismerné? Tanú: Nem emlékszem rá. Elnök: Volt már vele szembesítve? Tanú: Igen. Sailassy:. Emlékszik.Ő arra, hogy az első lövés megtörténte előtt valaki szólt, hogy megvan-e az összeköttetés? Tanú: Nem emlékszem erre. Ezután Gaertner majd Vágó intéznek lényegtelen kérdéseket tanúhoz, majd Bartha Anna kihallgatása. Szünet utan Bartha Annát, Roheimék szobaláístját hallgatja ki a bíróság. Az elnök kiéríülésre vallja .Október 31-én 12 óra tájban autókon jártak a Herminauton katonák. Ugyancsak 12 óra körül egy gummikabátos ember jött három katonával. A katonák betörték a kaput. Én kint álltam a terraszon Wessely Margittal és fölszóltak hozzánk, hol lakik Tisza István? Aztán elindultak a hallba- Az eltávozásukat nem láttam. Elnök: Mit tud a gyilkosságról? Tanú: A konyhában voltam és onnan mentem föl a galériába. Láttam négy katonát. Három szemközt állt a kegyelmes urékkal, a negyedik az ajtónál. Az egyik azt mondta: „ütött a végórája,11, a másik pedig, hogy „eljött az óra". Azt is mondta az egyik, hogy a kegyelmes úr miatt szenvedtek a harctéren. A kegyelmes úr azt válaszolta, én miattam édes fiam nem szenvedtek. Aztán nemsokára el- kezdtek lőni. Amikor a kegyelmes úr a földön feküdt, akkor is belelőttek. Még fölszólították arra is, hogy tegye le a revolvert és le is tette. Utána aztán a 13 egyik katona elvette a revolvert és a zsebébe tette. Elnök: Ezt látta maga? Tanú: Igen. Elnök: Melyik tette a zsebébe? Tanú: Nem tudom, nem tudok rá emlékezni. Elnök: Ki lőtt a katonák közül? Tanú: Nem tudom, nem ismerem őket, úgy emlékszem, az lőtt, aki a kegyelmes asszonnyal állt szemben. Elnök: És aki középütt állt? Tanú: Az is. A harmadik, aki Almásy grófnővel állt szemben, arra nem emlékszem, hogy lőtt-e. Elnök: Ezek a katonák úriember félék voltak? Tanú: Az egyik őrmesternek mondta magát és nagyon hangosan beszélt. Elnök: Hát a beszédekből lehetett hallani, hogy úriemberek? Tanú: Azt nem lehetett észrevenni. Tanú elnök további kérdéseire elmondja, hogy a katonákat nem tudná fölismerni, csak katonaruhás embereket látott, meg fegyvert. Nagyon meg volt ijedve. Négy lövést hallott, ezeket a kegyelmes úrra adták le. Elnök: Mi volt az oka annak, hogy a katonai tárgyaláson azt mondotta, hogy a negyedik katona is lőtt? Tanú: Emlékszem, igen, mondottam, én úgy hallottam, mintha lőtt volna, mert a lövést abból az irányból hallottam, hol ő volt, de hogy csakugyan az lett-e, nem tudom. Elnök felszólítására körülnéz a teremben és Gaertnerben ráismer a délelőtti köpönyeges látogatóra. Elnök utasítására szemébe mondja Gaertnernek, hogy ők nyomták be az ajtót Ügyész és Gaertner védőjének kérdései után tanúi vallomására megesketik, aki beengedte a gyilkosokat. Következő tanú Klein Józsefné, a Roheim-villa kertészének felesége. Előadja, hogy nagy tömeget, mindenféle embereket látott a gyilkosság napján a villa előtt, azt nem látta, hogy valaki benyomta Kerpel arcfinomító szépít Sverpel-gyógyár, Bpest, Lipólt-körút 28. .1 nmm. .11 1111