8 Órai Ujság, 1921. június (7. évfolyam, 117-141. szám)

1921-06-01 / 117. szám

2 ­ Balla Aladár: Még az intézőbizottság : sémi . Sándor Pál: Mit látunk ha viss­za­­­­tekintünk az­ eseményekre. Az­­egyik,­i­loldalon az ántant emberei izgatnak­­ ellenünk, a másik oldalon diploma­ták elárulnak. Az egyik oldalon két csá­szár levelez egymással, a másik olda­­­­lon a szakminiszterek nem tudnak sem­­­­miről. És mi odaadtuk mindenünket , amikor pedig magunknak sem volt semmi.­­ Felkiáltások: Miért adjuk tovább is? Sándor Pál: Nem jószántunkból tettük. Maga Tisza István mondta: Nincs mit ennünk, nem adunk, nem tudunk szállítani. Gróf Hadik is épp azért bukott meg, mert nem akart szállítani. De az osztrák mindig ka­pott­ olyan emberieket,, akik minden­kor kihasználták a magyar nép jóhi­szeműségét, a magyar nép buta be­csületességét . . . (Nagy zaj.) Felkiálások a középen: Igen a zsi­­­dók! Csernyus Mihály folytonosan köz­beszól. Sándor Pál: Nem felelek Csernyus képviselőtársamnak, mert ezzel épp azt az erényt akarom gyakorolni, a­mit neki kellene gyakorolni. 1. Az elnök figyelmezteti Csernyust,­­ hogy ne zavarja folytonos közbeszól­a­lásokkal a szónokot és végül is rendre­­­ utasítja.­­ Sándor Pál ezután a német helyzet­ről olvas fel részleteket. Ott is felbom­lott a fegyelem, csapatostul adták meg magukat tankoknak és egyes lo­vasoknak a katonák. Haller István: Miért kell ilyen ok­mányokat felolvasni? Ez a história dolga. Sándor Pál: Windischgraetz a né­met főhadiszállásról naponta kapott je­­len­ést és így képet tudót alkotni ar­­ról, hogy hogyan omlik össze a német katonai­­hja­ bajom. Ő akkor már tudta azt, hogy mi van. Ő miniszter volt. Csodálja, hogy azt meri mondani, hogy a hadseregben izgattak és ez volt az oka annak, hogy nem tudták a fe­gyelmet fenntartani és elvesztettük a háborút. Károly király október 2-án megígérte, hogy a magyar csapatokat h­azahívj­ai, ezt az ígéretet azonban nem teltjesítette.­­Wekerle egy interjúban a követ­kezőket mondta: IV. Károly, a dél­szláv kérdésben a magyar érdekek megóvására megfelelő intézkedéseket tett. Gróf Tisza István nem ment le tárgyalni. Ugyanakkor azonban Ko­rosecet megbízták, hogy ellenünk csi­náljon délszláv politikát. Ezt a 8 Órai Újság 1918. november 27-iki számában megírta. Felkiáltások: Akkor igazat irtt , Sándor Pál ezután egy Kramarz­­interjúról beszélt, amely az önálló Csehszlovákiáról szól­. Bubinek Gyula: Nem hitték el! . Sándor Pál: Ez nem Tisza alatt v°lt, ez ,We­kerle alk­a itt volt. Bubinek Gyula: Éppen ágiért nem hitték el. Sándor Pál: ’A németek is elismer­ték az önálló Csehszlovákiát és­ ugyan­akkor Andrásssy Gyula hangoztatta a német néphez való törhetetlen hűsé­günket, hogy hívek maradunk a né­metekhez. Grieger Miklós: Leszünk is hozzá­juk! Haller István: Nem is a csehekhez! Sándor Pál ezután arról beszél, hogy október 12-én Németország fel­tétel nélkül elfogadta a 14. Wilson- pontot, elismerte ezzel a Csehszlovák Köztársaságot, és Andrássy mint kül­ügyminiszter október 26-án ajánlotta fel­ a békét. Csodálatos, hogy a mi po­litikai faktoraink megkérdezése nél­kül ajánlotta fel Németország a mi nevünkben is a békét és kényszerítet­­tek minket, hogy október 20-ától kezdve a magyar hadseregnek kelljen­­ védeni az osztrák határokat is. Ebben is nagy árulást lát a ma­­gyar haza ellen. Erősen támadja árián Andrásyt, majd igy folytatja: A képviselő úr csa. : ládilábaim volt elvégre a forradalom leg­­keguibb­tva)Stb.:begy.: a politikus aki, ha ellentétes állás­ponton vannak, egymással érintkeznek és poli­tikai nézeteket váltanak, biztos tehát, hogy Andrássy is informálva volt bizonyos dolgokról. Amilyen tudós volt Andrássy, annyira hiányzott belőle az az energia, ami vi­szont Tiszában volt meg. Ha Andrássyt párosítani lehetett volna, Tiszával... (Óriási derültség...) akkor egész más helyzet állott volna elő. Én húsz év óta vagyok képviselő és jól emlékszem rá, hogy irgatatlan vét a harc, amely hasonlatos a Montague és Capuret csa­ládok arcához, Andrássy T­isza között. Berky Gyula: A nemzet kárára. (Nagy zaj.) Sándor Pál: Nem alkarok dicshim­nuszt engem­ Tiszáról és tudom, hogy ő makacs felfogású volt (nagy zaj), de azt is tudom, hogy ez ,a harc végzetessé vállt az országra, különösen a háború alatt. (Úgy van, úgy van! Közbekiáltások: Kaszinói szórakozás!) Andrássy Gyula gróf: Nem igaz, ki­kérem magamnak. Országos érdek volt, nem családi előny haj­hászás. (Halljuk.) Gyömörei György: Méregkeverék. Sándor Pál: Csak azért tértem ki erre . . . Andrássy Gyula gróf: Csak azért, mert kereszténypárti tettem. Sándor Pál: Azt csak gyenge szó­nokok teszik, hogy ha mást nem tud­nak tenni, a zsidókkal hozakodnak elő. And­rássynak más képességei van­nak. Erre nincs szüksége. Nekem azonban jogom van arra, hogy egy jelentős politikust bíráljak. Ila An­drássy ezt a pártfordulást meg is tette volna . . . (Nagy zaj. Ellentmon­dások.) mindenképpen nagyrabecsü­­löm, még akkor is, ha megtette ezt a lépést. A Pester Lloydból fel fogok olvasni egy cikket, amely jellemző az osztrák pszfidiára és azt majd bizo­nyítani is fogom, mivel azonban már két óra, engedj­e meg az elnök­e, hogy beszédemet délután fo­g­­át­hassam. Rakovszky István elnök: Helyesen mondja a képviselő úr, az ülést ezzel felfüggesztem. Délután négy órakor folytatjuk. Ezzel az ülést délután négy óráig felfüggesztették. Andrássy délután felel Sándornak. Andrássy Gyula gróf a délelőtti ülés végeztével a folyosón kijelentette, hogy még a mai délután folyamán válaszol a nemzetgyűlésen Sándor Pál mai be­szédére. Hasonlóképpen válaszolni fog­­ Sándor Pál mai kijelentésére Miló­sy István képviselő is. ■in ÚtenLife . Szerda, 1921. június 1. A magyarok sorsa Erdélyben Az erdélyi tisztviselők tiltakozó kongresszusa.­ ­ Bécs, május 31. Az erdélyi tsztviselők eléged­tlen­­sége az utóbbi papokban általános jel­leget öltött. ►? Legel­égedet­letebbek a vasutasok, akin attól eltekintve, hogy fizetésüket csík­kentettély­ amiatt is zú­golódnak, hogy még ad­dig a kivéte­les állapotok aglárja alatt kell dolgoz­­niok és mozgósításuk miatt nem te­hetnek kísérletet más pályán boldo­gulni. Általános a postások éles­kö­­dése is, akik közül a múlt héten mint­egy 300 tisztviselő kérte elbocsátását. Ezek kivétel nélkül magyarok, akik fizetésükből megélni nem tudnak. A pénzügyi és közigazgatási tisztviselők, a tanítók, sőt legújabban a lelkészeik is zúgolódnak fizetésük elégtelensége miatt. A tiztviselők kiküldöttei együt­­tes értekezletet tartottak Kolozsvárott, amelyen elhatározták, hogy a legkö­zelebbi hetekben nagyszabású tilta­kozó kongresszust tartanak, amelyen a legerélyesebben követelik sérelmeik orvoslását. A hőskor és a fragitois Korszajj. Széljegyzet R^rkosi beszédéiig. — Levél alszerkesztőhöz. —JA Tisztelt Szerkesztő Ur! Miintji minden alkalommal, upy ezúttal is isénytetü­­séggel hallgattam Rákosis Jenő nagy­szerű beszédét, amellylye^rtpponyi Al­bert grófot .(jubileuma alkalmából üd­vözölte. Volt­ azonban a beszédének egy passzusa, am helyet s nem tudok maga­mévá tenni, mely igénytelen nézetem szerint a történelmi igazsággal is határo­rozottan szemben áll, s amelyet csak most az ünnep lezajlása után tartok helyesnek szóvá tenni. Rákosi Jenő Ugyanis Magyarország históriáját két korra osztotta: a hős­korra és a tragédia korára. A hőskor szerinte akkor végződött és a tragédia kora akkor kezdődött, amikor a Habsburg-dinaszetia trónra került és Ausztriával szövetségre léptünk. Távol állni tőlem a gondolat, hogy kétségbevonjam annak a kornak hősi jelentőségét, amikor a magyar nemzet még független volt és történelmünk annyi nemes és tündöklő alakja csi­nálta a históriát. És távol áll tőlem az is, hogy tagadni akarnám azt a sok csapást, szenvedést és megpróbálta­tást, amit nemzeti királyságunk elbu­­kása és az osztrákokkal való szövet­kezés hozott számunkra. De ha igaz­ságosak akarunk lenni, akkor el kell ismernünk, hogy — amellett, hogy a Rákosi által beállított hősi kor csak folytatódott Zrínyivel, Rákóczival és a szabadságharccal — a Habsburg­­dinasztiával való megegyezés árán si­került a törököt innen kiverni és egy elmaradt, a ják király­ok csetepatéi álltal, agyongyötört, már-már keleti tarto­mánnyá sülyedt s minden állami beren­dezkedés attribútumától megfosztott országból, nyugati kultúrájú, gazdasági és politikai vonatkozásaiban európai államot alkotni. Az osztrákokkal való szövetkezést és a Habsburg - dinasztia sok tekintet­ben bizony elhibázott politikáját de­hogy is akaróul tulbeszülni. De ha Rákosi Jenő az Apponyit-jubileum al­kalmából szükségesnek tartotta az or­szág történelmiét hőskorra és tragikus korszakra felosztani, akikor a hőskort bátran átvithette volna az általa tragi­kusnak beállított korszakra is, viszont meg lehet állapítani, hogy az ő hős­kora sem szűkölködik nemzeti éle­tünkre igen sokszor döntő súlylyal ne­hezedő tragikumokban. A magyar nemzet történetét, szemben Rákosival én inkább úgy állítom be, hogy sok hősi küzdelem mellett is európaiságunk, fejlődésünk, történeti hivatásunk akkor veszi kezdetét, ami­kor kétes értékű függetlenségünket feladva, egy világhatalmi pozícióban levő uralkodó­ családot ültettünk tró­­miunkra, s az Ausztriával való szövet­kezéssel igyekeztünk a körülöttünk elnyomatásban élő és hátramaradott népek közös sorsából kiemelkedni. Ha­ azt a kort, amely e szövetkezés után köszöntött reánk, sok hősi küzdelmeit tekintve, fennmaradásunkért és nem­zeti jogainkért nem is nevezhetjük hősi kornak, semmiképen sem mond­hatjuk a nemzet tragikus korának. A magyar államnak az európai államok sorába való felküzdése, a magyar kul­túra, politikai és közgazdasági be­rendezkedés időszaka ez a kor, amely megszülte a 40-es évek kiváló férfiait, amely: „Vörösmartyt,..Tompát, Aranyt... Petőfit, Jókait, Eötvöst adta nekünk­, amely megajándékozta a nemzetet; Széchenyi, Kossuth és Deák szellemé­vel és amely végül is meghozta, ha nem is a magyar nemzet igazi hősi korát,­ de az aranykorát; azt az aranykort,­ amely 67-től a háború kitöréséig ezt az országot dualisztikus alapon, füg­getlenségünk fokozatos kiépítésével, a király és a nemzet kölcsönös megérté­sének gondolatával hihetetlen gyorsa­sággal valóban naggyá, hatalmassá és az európai konstellációban számot-­­tevő tényezővé tudta tenni. Ami tragikum mutatkozik­ ebbe a korban az az idő, amikor ismét felüli fejét nálunk a pártoskodás szelleme, amikor érzelmi politikával igyekeznek; a gyakorlati politika ujjaiból akadályo­l­kar gördíteni, az a kor legjobb szán­dékú és hazájukon önzetlenül dolgozó államférfiatokat egymásután akarják ; a gyanúsítás és rágalmazás fegyverei­vé f­elnémítani, amikor politikusaink nemes versenyét a vad gyűlölet és féltékenykedés váltja fel, és a­mikor az obstrukció mindent ingurló nap­jait zúdították a nemzet nyakára. Mert mindaz, ami később jött — most figyelmen kívül hagyva a háború kimenetelét, de azt erősen befolyá­solva — ebből táplálkozol. A tekin­télytisztelet meglazulása, a destrukció, a kettős forradalom reánk köszöntésé­nek csírája az obstrukció­ mellében volt és azok táplálták, akik ma egy szélsőséges irányra,­ képviseletében igyekeznek maguktól a felelősséget el­hárítani. Tudom jól, hogy ma még egy kissé korai a monarkia történetének mér­legét felállítani, de sokat használt volna Rákosi, ha a mai időknek sok­kal inkább megfelelő meztelen igazság kimondásával ezeket, vagy legalább részben ezeket is konsunuálta volna. Egy régi politikus. Holnap kezdődnek a magyar­­cseh gazdasági tárgyalások. Prága, május 31. A magyar kormány képviselői ma ide érkeztek és holnap kezdik meg a magyar-cseh pénzügyi ta­nácskozásokat. Franciaország ragaszkodik felsősziléziai álláspontjához. / Fordít máj. 31. Az­ Echo de Paris jeleni, hogy a francia kormány ,de legutóbbi angol jegyzékre meg van válaszolt, de azt hi­szik, hogy a ó francia kormány hozzá fog­­ járulni Offiihoz az angol javaslat­hoz! hogyne elsősziléziába szakértőket k­üldenél. A lap követeli, hogy Briand közölje az angol kormánnyal, hogy Franciország érdemben ragaszkodik a felsősziléziai kérdésben elfoglalt állás­pontjához. . 4 Egymilliárd ara­nym­ár­ki­át fizetett Németiország, Páris, május 31.­­ (Havas.) A Tompa (jelenti: dir. német nagykövet ima détyUm húsz­­ darab tiz-tiz millió / dujitisra szóló­­ kincstári utalványt látn ál a jóváté­­­teli bizottságnak^^ kincstári utalvá­­­nyok 840 ufil­l aranymárka értéket­ képviselnek. yKluyer /dr. egyutt.il jegy-­­­zéket is hatott át a jóvá­tételi bizott­i súlynak. A jegyzők­­kifejti, hogy 1. Németország 1 35.733.000 dollárt; 150 millió aranymárka értékben már, régebben megfizetett; 2. most 200 milió dollár kincstári­­ utalványt ad át, ami hozzávetőlegesen 1­ 10 millió arany­márkának felel mag;: 3. a jóvátételi bizottság számára ké­­­szén tart 15 millió aranymárkát, hogy­ ezzel teljessé tehesse azt az egy mil­­­liárd aranymárkányi összeget, amely­nek folyó évi május 31. leendő meg­fizetésére kötelezettséget vállalt.

Next