8 Órai Ujság, 1922. december (8. évfolyam, 275-298. szám)
1922-12-01 / 275. szám
2 NI beligyiiniszter szerint imám meglesi az igazgatás leirmja. Nagy vita a FáHÉie javaslat körül. - Klebelsberg önjeleníi a népiskola reorgiái. A nemzetgyűlés mai ülése. -r- Saját tudósítónktól. — A nemzetgyülés mai ilését fél 11 órakor nyitotta meg Lcitovszky Béla elsők- Az elnöki bejelentés során bemutatja a elnök Najfrád vármegye feliratát a forradalmi sajtó megrendszabályozása tárgyában. Majd áttértek a Magyar Tudományos Akadémia Segélyezéséről szóló törvény,javaslat általános vitájának folytatására. Szakács Andor az eső felszólaló. Ke■vesnek tálalja a 18 milliót. Ezen ma alig 18 könyvet lehet kiadni. Sokkal nagyobb segélyre van szükség, mert a most elsorányzott segély 24 ezer békekoronának felel meg. Történelmi viszszapillantást vet az Akadémia TOVközsésére, s kifogásolja, hogy a mostani arisztokrácia nem vesz részt olyan mértékben. A tudományosság pártolásában mi, elődeik, s a vagyonos társadalmi osztályok sem teszik meg ezirányu kötelességeiket.» Csak akkor tudunk előrehaladni, ha olyan politikát folytatunk, hogy megértéssel együttesen dolgozunk az országért. A nagy történelmi katasztrófának le kell vonni az összes tanulságait a törvényjavaslatot elfogadja. Jánossá holtán a következő felszólaló. Ellenzéki kötelességét abban látja — mondja, hogy minden törvényjavaslatot, amelyet a kormány beterjeszt, lelkiismeretére hallgatva megkritizáljon. Éppen ezért örömmel jelenti ki, hogy a jelen törvényjavaslatot elfogadja. A 12 milliót kevésnek találja s legszívesebben azt indítványoznál, hogy ezt az összeget a kétszeresére emeljék fel, de a jelen pártpolitikai körülmények között nincs kilátása arra, hogy ezt a Ház elfogadja. Felkiáltások jobbról Próbálja nunni Klárik Ferenc: Nem lehet, leinti Gömbös! Kiss Menyhért: Szekfü is megtért azóta. Jánossy Zoltán: Az Akadémiának foglalkoznia kellene a turánizmussal is. A magyar tudományos Akadémia nem zárkózik el a kor hullámaitól s igy történt meg az, a népköztársaság idején a Nemzeti Tanács előtt megjelent egy küldöttség s engedelmességi fogadalmat tett, pedig erre senki sem kényszeritette őket. Az Akadémia működésének bírálatával rátér a Petőfi centennárimn ünnepségeire s Petőfit jellemzi, szembeállítva a különböző bírálatokat. — Petőfi mondotta — nemcsak lángoló magyar volt, aki a magyar szabadságért küzdött, hanem szívében a nacionalizmus mellett helye volt a krisztusi internacionalizmusnak is. Ez a két irányzat összefér a magyar szívben. Aki a hazáját a világért megtagadja, bűnös, de bűnös az is, ki az emberi világot tagadja meg a hazáért Beszéde végén válaszol a miniszternek a renaissance kultúráról tett kijelentéseire s azt fejtegeti, hogy ez a kultúra nem volt sem nemzeti, sem keresztény, hanem pogány. Ezzel szemben mennyivel szebb és erősebb volt az a nemzeti kultúra, amely a reformáció korában kezdődött. A javaslatot elfogadja. A kultuszminiszter felszólalása: Kiebelberg Kunó gróf kultuszminiszter. A pártok szónokai könnyűvé tették helyzetét, mert mindnyájan elfogadták a törvényjavaslatot. De mégis válaszolnia kell több momentumra. . Szakács Andor nem vele, hanem felsőbükki Nagy Pállal polemizált,, akire ő beszédében hivatkozott. Jánossy Zoltánnak a renaissance kultúrával kapcsolatosan tett kijelentéseire válaszol. S kért, hogy annyi megértést tanúsítsanak a katolikusokkal szemben, mint amennyit ő tanúsít a protestánsokkal szemben. Több támadás érte az Akadémiát működéséért, de azok, akik támadják, nem tudják, mekkora nehézségekkel kelt, hogy megküzdjön. Felsorolja azokat az igen nagy kiadásokat, amelyeket a különböző kulturális intézmények működésének fentartásáért kellett vállalnia. Nagy köszönettel tartozik a pénzügyminiszternek, hogy lehetővé tette a tudományos munkák kiadását azzal, hogy 16 millió koronát utalványozott papiros beszerzésére. Többképviselő annak az óhajtásának is adott kifejezést, hogy más tudományos intézeteket is állami támogatásba kell részesíteni. A legnagyobb örömmel hajlandó előzetes tárgyalásokba bocsátkozni, akár a Petőfi Társaságnak, akár más irodalmi vagy tudományos intézetnek állami támogatását illetően. Csodálkozik, hogy Várnai Dániel képviselő ellenzéki létére az Akadémiától elszámolást követel. Ez az elszámolási kötelezettség sértené a tudomány szabadságát. Ugyancsak Várnai képviselő utal Korniss professzor könyvére is és a kultuszminiszter kötelességének tartja, hogy Kornis érdemes személyét megédje. Együtt tanított Kornissal a közgazdasági egyetemen, nagyon jól tudja, hogy milyen lelkesedéssel hallgatta az ifjúság Kornis előadásait. A kultuszminiszter ezután rátért az ifjúságnak „Az áldozati” előadásán tanúsított masaviseltének kérdésére is. Hangsúlyozta, hogy nem szabad rögtön pálcát törni az ifjúság fölött, meg kell gondolnunk, mi minden történt az elmúlt években, mennyi mindenfélén mentek át a gyermekek, akiknek kötelességévé tették annak idején a felvilágosító előadások látogatását. — Egyébként gondom lesz rá — mondotta Kiebalsberg Kinó gróf kultuszminiszter hogy az a fiatalember, aki vis volt az előadáson, víg legyen az érettségin is. A tudománykutatás szabadsága az emberség legdrágább kincse. Ezért nem is lehetne ezt a segélyt az Akadémiának elszámolás kötelezettsége mellett adni. Kijelenti a kultuszminiszter, hogy amint befejezte a tudománypolitikai javaslatokat, azonal jönni fog az oktatásügyi javaslattal, melynek gerincét képezi a népoktatás. Tizenöt évet töltött el a népoktatás tanulmányozásával s tudja jól mik a tennivalók. Mint a történelmi társulat elnöke Bécsben a bécsi tudományos intézetet alapította s a kormányzó a bécsi testőrségi palotát rendelkezésére bocsátotta, miáltal a titkos levéltár anyagának feldolgozása lehetővévált. A római Intézetünket is feloldották a háborús zár alól — erre nézve most kapott értesítést s igy a tudományos munka ott is zavartalanul folytatható. Az Akadémiát magánampitásnak tartják, s most hogy az állam segítséget ad, sokan azt hiszik, hogy magánadakozásra nincs szükség. Három év múlva lesz az Akadémia centennáriuma, reméli, hogy addig a magyar közvélemény meg fogja találni a maga szivét adományaival — melyre fokozott mércékben szükség van — előnegíti a magyar tudományosság újjáépítését, illetve fejlesztését. Abban a reményen, hogy a magyar érzés diadalmaskodni fog a tudomány ápalása terén* — kéri a javaslat elfogadását. Hosszas éljenzés és taps fogadta Klebelsberg gróf beszédét, majd egyhangúlag elfogadták általánosságban a javaslatot. A részletes tárgyalás során Várnai Dániel az elszámolási kötelezettség melett foglal állást. Jánossy Zoltán 24 millióra kívánja felemelni a segélyt. Erre nézve indítványt terjesztett be. Klebelsberg Kunó gróf az eredeti szöveg mellett foglalt állást és kérte az indítványok elvetését. Elnök szavazásra teszi a kérdést. A szavazás előtt Ugrón Gábor kéri, hogy az elnök Jánossy indítványát külön tegye fel szavazásra. A Ház elveti Várnai indítványát, majd Jánossy indítványát is elvetették tíz szótöbbséggel. Negyvennyolcan szavaztak az eredeti szöveg mellett, harmincnyolcan ellene. A javaslatot ezután részletében is vita nélkül elfogadták. Kavarodás egy személyes ügyben való fölszólalás körül Farkas Tibor személyes kérdésben szólalt fel. Kifogásolja, hogy a belügyminiszter tegnap azt mondta, hogy ő nem beszélt márciusban a közgazgatási reformról s igy az ő szavahihetőségét vonja ezáltal kétségbe, miután beszédébe® ő állította ezt a belügyminiszterről. Felolvassa annak a márciusi ülésnek a határozatát, melyen a miniszter részt vett. Rakovszky Iván nyomban válaszol. Úgy látja, hogy nem annyira személyes kérdésről, hanem inkább az ő személyes megtámadtatásáról van szó. Tegnap egyes újságírók azt kérdezték tőle, mit is mondott márciusban és szeptemberben a közigazgatási reformról. Kijelentette az újságírók előtt, hogy márciusban nem tartott beszédet. A diskurzus nem egészen úgy került a lapokba, mint ahogy lefolyt, s a nem azt mondta, hogy nem vett részt a vármegyei gyűlésen, hanem azt, hogy ott nem nyilatkozott. Ami a szeptemberi beszédet illeti, meg fogja találni az alkalmat arra, hogy erről a kérdésről hosszasabban nyilatkozzon. Szcitovszky Béla elnök ezután kifejti, hogy azért adta meg az engedélyt személyes kérdésben való felszólalásra, mertívulni azokban az esetekben, ha egy képviselőt parlamenti beszéde kapcsán hírlapi támadás éri, megszokták adni a jogot a felszólalásra. Rakovszky István helyesnek tartja az elnök intézkedését, kéri, hogy a jövőben is ily szellemben értelmezze a Házszabályokat s napirend előtti felszólalásra adjon engedélyt. Ezután az elnök az ülést öt percre felfüggeszti. Szünet után Almássy László alelnök nyitja meg az ülést. Következik a vármegyei alkalmazottak létszámviszonyaira vonatkozó törvényjavaslat részletes tárgyalása. Elnök felolvastatja a Fáy Gyula indványa folytán betoldani kért új szakaszt. Az első felszólaló Szilágyi Lajos, Fáy Gyula indítványát visszautasítja. Jelen felszólalásával színvallásra szeretné kényszeríteni a belügyminisztert, hogy:- nyilatkozzék, a fögigazgatási reformot kivel akarja letárgyaltatni, a nemzetgyüléssel-e, vagy — amint a március 20-i gyűlésen mondta, —* kétkamarás országgyűléssel. — Fáy Gyula indítványa helytelen, mert, amint szabadkezet ad a minisztertanácsnak méven belenyúl a vármegyei önkormányzatba, amelynek védelmében egyik harcos a belügyminiszter '90.U. felkiáltások balról. De Csák Vola Szilágyi Lajos: A mostani alkalmat felhasználja arra, hogy csonka Biharvármegye közállapotairól megemlékeznie, kérje a belügyminiszter döntését. Az ottani szégyenletes álapotokat nem akarja a nyilvánosság elé hozni. Feljelentést tett a minszternél az alispán elen az ott történtek matt, de semmiféle eredmény nem lett. Később egy levelet is írt a minszterhez, hogy intézkedjék, de még nem történt semmi Rommein Mór hibáztatja, hogy általánosságban nem mondhatják el véleményüket a javaslatra vonatkozóan- A bzottság mikor letárgyalta a javaslatot, tovább ment, mint ahogy azt Fáy Gyula akarta, mert a javaslatban csak annyi volt, hogy az 1923. december 31-ig legyen érvényben, a bizottság azonban kimondotta, hogy az érvényesség addig tart, amíg a közigazgatási reformról szóló törvény elkészül. Az a törvény, amely- 6t éve készül- (Zaj a jobboldalon.) Ha ezt a javaslatot, elfogadják, akkor előáll ez a helyzet hogy a törvényhatóságokban nem les? tin t.n.i. többé, mert ha a törvényt Rakovszky miniszter fogja elkészíts©, akkor jön a kinevezési rendszer és így továbbra is ottmaradhatnak azok, akik a mai kormánynak kedvesek. Ezért nem fogadhatja el a javaslatot. De ebből a körülményből egy pártja azt látják, hogy itt van valami a dolgok mögött, amit a miniszter még a bizottságokban sem mondott el. A belügyminiszter egyszer ugyanis azt mondotta, hogy azért nem lehet választani, mert az 1914-es alapon ma már nem lehet választásokat kürtő. Ita őszintén vallja azt a miniszter, hogy azért nem lehet választani, mert szűk ez a választási keret, akkor ezen segíteni lehetne talán elgy egyszakaszos törvényjavaslattal, amelyben olyan széles alapokra fektetné a törvényhatósági választásokat, amilyen alapon a nemzetgyűlés is összeült. Tiltakozik az ellen, hogy ilyen meglepetésszerűen, szinte puccsszerűen terjesszenek elő javaslatokat egy már kész törvényjavaslat tárgyalása közben, mert akkor a nemzetgyűlés tagjai nem is tudhatják, hogy tulajdonképen miről van szó, ezért kéri a nemzetgyűlést, Koffutáy Gyula javaslatát ne fogadja el. Rakovszky Iván belügyminiszter azt hiszi, hogy nem forog fenn kétség az iránt, hogy az egyes törvényjavaslatok tárgyalásánál, minden képviselő terjeszthet be új javaslatot. Meskó Zoltán: Megrendelésre! (Zaj jobbról.) Rakovszky Iván: Még ha megrendelésre is teszi, akkor is joga van bármely képviselőnek új javaslatot előterjeszteni. Azt nem mondom, hogyha a téntek, 1922 december 1. Vád alá helyeztetem vétkes könnyelműségéért, ha karácsonyi ajándékot vásárol, mielőtt SOLYMOSI Karácsonyi Képvásárját megtekintette volna, ahol már 2500 kopptól kezdve kaphatók karácsonyi és újévi ajándéknak rendkívül megfelelő eredeti művészi olajfestmények ízlésesen keretezve. A fényűzés és forgalmi adót az elsülő cég űzeti. Kossuth Lajos*u. 8. II. 4.