8 Órai Ujság, 1930. január (16. évfolyam, 1-25. szám)

1930-01-01 / 1. szám

SZERDA 2. OLDAL ÓPainjs1G A magyar kérdés túlnőtt a szimpátia és antipátia keretein ' ■— Túlnőtt a szimpátia is antipátia kereten a magyar kérdés, mert nyilván látják valamennyien, akik a nem­zetnek sorsáért szolidárisan, kollektív módon aggódnak, hogy a magyar kérdés kielégítő meg­oldása­­nélkül lehetetlen Európa függő kérdé­seit nyugvópontba hozni és megoldani. Én ezt a tényt tekintem reállis alapnak, amely meg­alapozza és megerősíti vágyakozásaimat. Mert ha a vilá­g összes műveit nemzetei, kit­-— De van még egy másik momentum is, ami reménységünk realitását tünteti fel s ez a gazdasági kérdés. Kétségkívül Magyarország olyan gazdasági depresszióhelyzetében ma, ami példátlannak m­ondható legalább a közelmúlt eseményeihez viszonyítva. Azt mondják, nem ok nélkül, de nem is megfontoltan, hogy ismert gramofon­­lemez már az, hogy Trianon is és mind­­annyiunktól független hatalmas, nagy gazda­sági, tényezők okozták ezt a nagy gazdasági depressziót. Lehet, hogy egy gramofonlemez kopik azért, mert sokszor lejátszatják, de amíg a lemez rekedt nemi kezd fenni, vagy nem törik, azért a sokszor lejátszottság magának a muzsiká­nak a szépségéből nem von le semmit és nem, csökkenti annak az igazságnak mivoltát sem, amely­ harsogja azt a tényt, hogy ezek a té­nyezők okozták azt a nagy gazdasági leron­­gyolódást, amelyben vagyunk. Én azonban nem ezt akarom elmuzsikálni, hanem arra akarok rámutatni, hogy a mi gazdasági kálváriajárásunk többé­­ nem a mi dolgunk, hanem Európa dolga, mert azt az elzárkózási politikát, amelyet minden állam próbál inaugurálni, a legelső k­oponyák ítélik el, a legelső gazdasági ko­ponyák, a világ legelső szellemei nézik rend­kívül nagy aggodalommal és ülnek össze zöld asztalok mellé, hogy megtárgyalják a megoldás módozatait. Mert az élettel szemben és különösen a gaz­dasági élet autonómiájával szemben sem papírha­tárokat, sem gazdasági autarchiákat hosszú időn keresztül fentartani nem lehet. •mely az éleeten, átömleni kíván e határokon, az­ élet nem bír határokat, még háborús hatá­rokat és háború utáni határokat sem, óriási hulláimnál fejlődik, amely átömlik emberi és nemzeti­ akaratokon. A gazdasági élet törvényei végre-valahára oly módon is érvényesülnek, egyelőre a legjobbak lelkében, hogy hatásuk reánk nézve is előnyös, mert megértik, hogy tulajdonképpen nem­ a nemzet hibás abban, hogy rongyos, hanem hibásak valamennyien azok, akik ilyen gazda­sági helyzetet teremtettek nemcsak nálunk, hanem­ Európában. — Nem lehet büntetlenül meggondo­l. Ezt mind várjuk azoktól, akik a nemzet élén, politikai vagy társadalmi értelemben vett módon vezérkednek. Várjuk tőlük, hogy ezt megcselekszik és pedig a közel­jövőben. He­tek alatt ez nem fog megtörténni. ’­ Hágának felhője van most a ma­gyar nemzet feje fölött. "Eé­ke felhő el fog osztani. E felhő helyett­ fel­tétlenül jön valamiféle világosság. Lehet,­­hogy a felhőnek foszlányai maradnak, de vi­lágosabban­ fogunk látni. Oldják már meg egyszer azt a jóvá­tételi kérdést, ez a kard nem füg­geszthető tovább a nemzet feje fö­lött. Oldják meg, mert látni akarjuk, hogy tulaj­donképpen mi lesz a sorsunk, mi­ az, amit vi­selnünk kel,mi az, amitől liberálnak bennün­ket. Látnunk kell, hogy váljon kezd-e már úrrá lenni a nemzetek között az a mentalitás, hogy nincs többé két részre sza­kítva Európa, mint volt 1916ban, 1918 ban és az utána következő k i i­s­ években, elhatárolva mereven győzőkre, köztük a­­sem­­legesekre, a szerencsésekre és a légy­őzőttekre, az elvetettekre, akiket tiporni kell, akiket nem szabad lélekzethez sem juttatni. Ha ezt,­zonoson Európa nemzetei, ismétlem ki fogcsikorgatva, ki irántunk való szim­pátiából,­­ de érdeklődnek, mert vagy kénytelenek érdeklődni, vagy a dolog regulája szorítja erre őket, vagy pedig szívük igazságérzetéből hajtva, érdek­lődnek a magyar kérdés iránt, ez annyit jelent, hogy ez a kérdés nem fog sokáig megmaradni ebben a meg­oldatlanságban. Más, megfontolás és gazdasági ismeretek nélkül valamilyen szerződést előké­szítő asztalnál nemzetek részére új térképkabátot szabni. A szabásznak nagyon kell értenie és nagyon kell vigyáznia, ha ezt az ollót, a kezébe veszi, mert ezt az ollót csak történelmileg informált kéznek szabad vezetnie s csak olyan hasításo­kat szabad tennie, amelyek megfelelnek a tör­ténelem, exigenciáinak. Velünk az­­ történt, hogy teljesen avatatlan kezek vezették a vo­nalakat- s azok, akik ennek az eredendő bűnnek végrehajtói és elkövetői voltak, most már kénytelenek aggodalommal teli lé­lekkel megérteni, hogy mekkora hibát követtek el. Ez a második alapja reménységeink és várako­zásaink reális mivoltának, mert ha nem is tu­dok bízni politikai szimpátiákban és nem is félek politikai antipátiáktól, bízom a gazdasági életnek követelő autonóm akaratában, ebben a vak és mégis annyira világos pillan­tásés­elő­ben, amely diktátori módon fog ren­det csináltatni azokkal a politikusokkal, akik eddig nem akarták megérteni a szükségszerű­ségeket. —­ Én azt hiszem, hogy­­ a tapasztaltak után nem kell nekünk búnak ereszteni fejünket s a kétség­­beesésnek átengedni lelkün­ket. Mert ha igaz, hogy a nemzet lelke be van árnyékolva s ennek reális kifejezője az le­het, hogy bizonyos mértékig letargia lett úrrá a nemzeten, valamilyen formája és météke az érzéketlenségnek, a nemtörődés­­nek; nem a belenyugvásnak, hanemn a pilla­­natMú reménytelenségnek, mégis azt mon­dó -hogy­ ez estik' féUllet’ ''féMüHéésp, kööty' réteg a nemzet lelke' fidott. S abban a pillanatban eltűnik, amikor a sliiről a neu­frij­zet lelkének nagy vizeiben megintul a mo-' ra­­­lás. •­­ Csak az kell, hogy azok, akik kötelek, Isten és az illetékes tényezők rendeléséből a nemzet részére megadni a morajlásnak az irányt, kimondjuk a­ megváltó igét s fel­eresszék a gondolatnak, a programmok gon­dolatának rakétáját s belevilágítsanak a ma­gyar éjszakába abba az értelemben, hogy a jövőbe világító utak minden kétséget kizáró módon megvilág­ittassá nők, annak a felfogásnak, hogy vannak győzők és legyőzöttek. . .­­— Nincsenek többé, nem szabad, hogy legye­nek, mert ha ebből a szemszögből nézik Hágát, Parist, Géniét, a Népszövetséget Briand és MacDonald, ha ebből a szemszögből néznék Európa sorsát, jaj nekik, mert történelmi fon­tosságuknak nem tudnának megfelelni és hiva­tásukat­ nem teljesítenék.­­ Nem ebből a szempontból kell nézni, ha­nem egészen más szempontból. Demokráciát sürgetnek tőlünk. E demokráciát kérek először a nemzet részére nemzetközi viszonylatban, mert nincs demokrácia ott, ahol tíz évvel a háború után még mindig győző és legyőzött módjára viselkednek a nemzetek képviselői. Ha demokráciát sürgetnek Nyugaton, mi el­fogadjuk és akarjuk, de mielőtt megvalósí­tanánk bent saját organizmusunkban a de­mokrácia nemesebb és magasabb mértékét, emberi értelemben vett demokráciát követe­lünk a­ magunk részére. És ezt hallják meg és ezt útravalónak adja a magyar újságírórend a magyar nemzet Hága felé készülő reprezentánsai­nak, hogy demokráciát követelje­­nek a magyar nemzet részére azoktól, akik tőlünk követelnek nagyobb mérvű demokráciát. A sajtó mint lámpás nem tehet arról, hogy — mint tegnap este is — köd borítja el a nemzet közéletét. A sajtónak mint lámpásnak akkor is kell világítania. A ködnek nem ő az oka, nem ő az oka annak, hogy a­ ködben elté­vednek az emberek és nem értik meg a lámpás világosságának igazi értelmét. — Hálásan köszönöm, hogy szívesek vol­tak eljönni, hálásan köszönöm azokat az el­ismerő szavakat, amelyeket kedves barátom, elnöktársam szíves volt felém szórni, amelye­ket azonban áthárítok az egyesület vezetősé­gének mellettem álló tagjaira, mert hiszen a munkát ők végzik. Annak a munkának, amely annyira amennyire intézetüket felvirágoz­tatta, érdeme őket illeti s a társadalom ama rétegeit is, amelyek megértéssel voltak itéz­­ményünk iránt. Szilveszter éjjel a Vígszínház kávéházban­­ győri VÖRÖS MISI­K zenekara muzsikál,, a S­­­B Al R.-ban | szilveszteri souvenir - est. 1 j BÉKÉSI énekes jazz-duo ! TÁNC! TÁNC! | Reggelig nyitva! j Asztalrendelés a főpincéreknél! "f — De hogy ez a megerősödés megtörténhes­sék, adja Isten, hogy ebben a ködös magyar — nem mondom éjszakában — hanem neh­e­­­zen virradó hajnalodásban erősek, tudjunk lenni mindannyian. Erőt adjon nekünk az Isten, hogy helyesen ismerjük fel a világosságot, helyesen tudjuk felismerni a nemzet exigenciáit, igényeit , egész életünket tudjuk rátenni arra, amit fel­ismertünk. Egész életét ki-ki a maga körében. És ha­ a várakozások, amelyek magyarok és ha a vágyakozások, amelyek történelmileg ma­gyarok, nem is fognak beteljesedni százszáza­lékban, a csa­k néány percent teljesedik is­ be belőlük, az irgalmas Isten már most erősítsen­­meg bennünket anna­k bizodalmában, úgy egy év múlva búcsúztatva ezt a megszületendő évet, fájdalommal búcsúzhassunk tőle, mert jó barátunk volt, mert szerette ezt a nemzetet, mert a történelem hullámzó idejének ez az egy szakasza, ez az egy éve nem talált annyira rongyosnak bennünket, nem rongyosodtunk el lelkünkben, hanem új irányokon biztosan tud­tunk haladni a magyar jövendő felé. A miniszter szavait hosszantartó lelkes él­­jenzénel fogadták az újságírók, akikkel a mi­niszter ezután még hosszabb ideig elbeszél­getett. A gazdasági helyzet parancsa A jóvátételi kérdést végre meg kell oldani akarják nagy elmék, amelyeknek őszinteségét és az emberiség jobb jövője iránt való lángo­lását egy pillanatra sem vonom kétségbe, h­a azt akarják ezek az elmék, hogy az emberi­­ség egybe tudjon forrni megértésben, ha azt akarják, hogy az a gyönyörű gondolat, ame­lyet az ő teremtményük, a Népszövetség megtestesít és a nemzetek elé állít, valósággá váljék, akkor dobják el maradék foszlányait is Boldog újévet és egész évben kellemes szórakozást szerez a Blatthardme 4-csöves hálózati európavevő és a Standard CON US HANGSZÓRÓ 6-12-18 havi részletre mindenütt kaphatók. Balaton kávéháziban Szilveszter- este zontbor­i Sípos Sanyi /uippimds ftombln&lt r­errekar-r­al rminist&d­l.­­Meleg, hreg vacsorák, kitűnő italok, re­gel teresek. 1930 JANUÁR 1 Bethlen ma Wekerlével, Walko- al és Apponyival tápnak­ ­ Az’$lasz és francia követ látogatása a miniszterelnök­nél (Saját, mattiónktól.) Bethlen István gróf i\iin­^a&elnök ‘visszaérkezése óta is állandóan iWingpMdik a hágai konferencia anyagának dok&réní^vel. A miniszterelnök tegnap a késő esti órákig folytatta tanácskozásait Wekerle Sándor pénzügyminiszterrel és Walco Lajos kü­lügyminiszterrel mindazokról a Magyar­­országot érintő kérdésekről, amelyek a hágai konferenciáin, tárgyalásra kerülnek. A minisz­terelnök már kora délelőtt megjelent hivatali helyiségében. A délelőtt folyamán látogatást tett, a miniszterelnöknél De Asíts olasz ügy­vivő, később pedig De Vienne gróf francia követ kereste fel. Bethlen, István gróf értesülésünk szerint a délelőtti órákban meglátogatta lakásán Appo­nyi Albert grófot. Politikai körök a miniszter­­elnök látogatását kapcsolatba hozzák a most megindult külföldi tanácskozásokkal. Mint is­meretes, Apponyi Albert gróf képviselte Ma­gyarországot a Népszövetség és a különböző internacionális fórumok előtt s a miniszter­elnök mai látogatása azt a­ célt szolgálta, hogy elutazása előtt, mégegyszer érdeklődjék azok iránt a impressziók iránt, amelyeket Apponyi Albert gróf utolsó külföldi szereplése­­alatt szerzett Magyarországot illetőleg. A miniszterelnökségen egyébként Darányi Kálmán miniszterelnökségi államtitkár el­nöklete alatt értekezlet volt az adminisztrá­ció racionalizálásával kapcsolatos kérdések­ről. Holnap lép ugyanis életbe az a rendelet, amelyet a kormány az adminisztráció egy­­szerűsítésére vonatkozólag kiadott és ma dél­­előtt a rendelet keresztülvitelének részleteit tárgyalták meg. A mentők Szilvesztere A mentőké az év utolsó napja. A Buda­pesti önkéntes Mentő Egyesületé, amely de­cember utolsó napján gyűjti a társadalomi adományait, amelyekből, fenntartja magát a kitűnő­ egyesület. Az élet katonái, az orvos­­tudomány harcosai, akik az első arcvonalban vívják csatáikat nap-nap után, a­­mentők ezen az egy napon kémek. A többin adnak. Életek, családok ezreit mentik meg ők az év folyamán. Tucatra felszaporodott autó­parkjuk perimin­enciaben van- egész nap s szi­rénázva rohannak esettől-esethez. Készenlét­ben áll huszonnégy órán, keresztül naponta ,a mentőlaktanya s érmék a kis főhadiszál­lásnak óriási nagy feladata van: egy milliós lakossága van az ő gondjukra bízva. Kitű­nően, lelkesen, pontosan dolgoznak a mi nagyszerű pesti mentőink, ■akik fárasztó munkájuk mellett ráérnek még arra is, hogy tanfolyamokat tartsanak, oktasanak, tanít­sanak, előadásokon és cikkekbe­n. „Minden­kit érhet baleset!“ Ez az ő jelszavuk. Kell, hogy adakozásra indítson ma mindenkit, aki tehetős és méltányolja a BÖME ember­­feletti, nagy, ■ áldásos munkáját. S aki csak egysze­r életében látta a pesti utcán felvi­­harolni a katasztrófa rémült pánikját, hal­lotta az „S. O. S.“ magyar vészkiáltását: „Mentőket!“, — látta őket munka közben, higgadtan, gyorsan dolgozni, — remény­sé­get önteni a szenvedőkbe, kétségbeesett hoz­zátartozókba, aki csak egyszer látta a táv­vonalban az életnek ezeket a nagyszerű ka­tonáit, az ma, ezen az egy napon szívesen ad nekik. S reméljük és hisszük, hogy a mi mentőink, akik egyesegyedül a társadalom segítségére vannak , ráutalva,­ nem fognak ^sal^eozn^^^idér^Bu^ipe^^iép^en^^^ Nyomtatvány, áruminta, üzleti papir küldő lényeiben személyes vonatkozású írásbeli köz­­­em­ényt ne küldjön, mert az jövedéki kihár­­ás.

Next