8 Órai Ujság, 1932. november (18. évfolyam, 246-268. szám)

1932-11-03 / 246. szám

4 19 82 November 3 CSÜTÖRTÖK 3* OLD RB Tisza erkölcsi evangéliuma hozza meg a magyar feltámadást Hegedűs Kálmán emlékbeszéde Tisza István halálának évfordulóján A Tisza István Társaskör és a Tisza István Emlékbizottság ünnepélye (Saját tudósítónktól.) Tisza István halálának évfordulóján az idén is kegyeletes ünnep keretében áldozott a Tisza István Társaskör és a Tisza István emlékbizottság a mártírhalált halt nagy államférfiú emlékének. A Tisza István Társaskör Dorottya utcai helyiségében október 31-én a magyar társadalom legkiválóbb reprezentánsai gyűltek össze. Részt vett az ünnepélyen József királyi herceg, a kormány tagjai közül Hóman Bálint kultuszminiszter, Lázár Andor igazságügyminiszter és Puky Endre külügyminiszter. Megjelent Wlassics Gyula báró, a felsőház és Almásy László, a képviselőház elnöke, igen sok képviselő és felsőházi tag, Sztranyavszky Sándor, a nemzeti egység pártjának elnöke, Petri Pál kultuszállamtitkár és többszázan a társadalom kitűnőségei közül. Az elnöki emelvényen Berzeviczy Albert, Beöthy László, Balogh Jenő, Voránszky Lajos és Hegedűs Kálmán ünnepi szónok foglaltak helyet. Az emlékünnepet Beöthy László nyitotta meg a következő szavakkal: — Összejöttünk ismét — úgymond — Tisza István halálának évfordulóján áldozni hálával és kegyelettel az ő emlékének, meghajolni az ő emberi és államférfiúi nagysága előtt, s újból kifejezni azt a meg nem ingott meggyőződésünket, hogy az az út volt helyes, amelyet számunkra kijelölt, melyben ő bennünket vezetett s mely a nemzet számára a megújhodásnak, a fokozatos izmosodásnak útja volt, ránézve pedig Golgotha útja lett, mely őt hosszú Kálvária után a megrázó mártírhalálhoz vezette el. Aki nemzetét erősnek akarja, annak nemzete elé egy magasztos eszményi célt kell kitűznie, mely képes legyen a nemzetet egy tömör egységbe fogni össze, ennek törekvéseit és tevékenységét egy közös cél felé irányítani s ezáltal biztosítani a nemzet számára ; az igazi erőt, mely a céltudatos megértő együttműködésben áll s ezt tette Tisza István. Rajongott ő mindenért, ami magyar, kegyelettel és ragaszkodással csüngött ő elsősorban ősi alkotmányunkon, mert ebben is a magyar géniusz hatalmas teremtőerejét látta, tudva róla azt, hogy ezt nem elméleti tudósok bölcsessége hozta össze, hanem ezer év történelmi fejlődése. Lelkesedett ő hazai művészetünk minden ágáért, de elvárta tőle, hogy az a magyar léleknek hű tükre legyen. Nagyrabecsülte ő a magyar jellemet , ennek szépségeit a lángoló hazaszeretetben, a bámulatot keltő munkabírásban, őszinte, nyílt egyenességében és főleg abban a meleg szeretőiben látta, mellyel hitéhez és családjához ragaszkodott. A nagy tetszéssel fogadott elnöki megnyitó után Hegedűs Kálmán képviselő tartotta meg emlékbeszédét Tisza Istvánról. — Tisza István eszméinek örök világossága, — kezdte beszédét Hegedűs Kálmán, — mint egy óriási fényszóró, a magyar éjszakában beragyogja az utat, amelyen haladnunk kell, mert Tisza István hagyományai nélkül nincs magyar feltámadás! — Ezek a hagyományok felelősségre köteleznek, felelősségre ,óvatosságra és hazaszerető gondra, mert minden kiejtett szónak a nagy vezér nagy ideálját, a magyar nemzet lelki egységét kell szolgálnia. — Mert Tisza István meghalt, nagyon is meghalt a számunkra, de feltámadni még nem támadott fel eléggé. Halálával együtt bukott el a nemzet, vele és általa kell, hogy feltámadjon. Az élő vezérre nem hallgatott a nemzet, a halott vezér szavában a feltámadás harsonáját hallja minden álmodó magyar szív. — Ha ezen a szomorú őszi estén a halott vezér felkelhetne sírjából, égigérő titáni alakjával a Kárpátok sziklaormára támaszkodva azt írná fel, mint evangéliumának első parancsolatát a magyar égboltra: „Árva magyarok, szeressétek egymást!“ Nincs a magyar történelemnek egyetlen hőse, akinek a tragédiája annyira egy volna nemzete tragédiájával. — A nemzet ügye legszentebb családi ügyévé vált, mint családfő, úgy védte ő a megtévesztés, félrevezetés könynyű prédájaként sokszor eltévelygő magyart. Nem korholta, mint Széchenyi, hanem intette, óvta, tanította, vezette a legerősebb férfiú legféltőbb gyöngédségével. A munkát, amelyet vállalt, hazafiúi hivatásának érezte és minden munkára, minden időben képes volt nemzetéért, ha hívta; minél erősebb volt az akadály, amelyet le kellett küzdeni; minél veszedelmesebb a helyzet, amelyen úrrá kellett lennie és minél ádázabb a támadás, amellyel szembe kellett szállania. A kötelesség teljesítését nem hivatalos aktusnak, hanem erkölcsi példaadásnak ítélte, amelynek nemzetnevelő értéke van. Kigyúlt a tűz a szemében, ha a veszélyre rámutatott, amelyeket látnoki lelkével látott, amelyeket apostoli hivatásának nagyszerű átérzésével el akart hárítani a nemzetről. Nem kereste a népszerűséget, de szerette, ha szeretik őt, a legszeretőbb magyart. Komolyan hitt a magyar nemzet nagy hivatásában és szent komolyságával hitet öntött belé, önérzetét egekig emelte, reményeit erősítette, hogy a magyar a maga erejére támaszkodva acélbizalommal küzdjön a jövő nagyságáért. Igazságainak kincsesbányája nem a tömegek lelke volt. Nem azt kereste, mi a tetszetős, hanem hogy mi a hasznos nemzetének. Célkitűzéseiben nem a hamis jelszavak által félrevezetett közvélemény irányította, hanem a történelmi igazságok által megihletett nemzeti géniusz sugallata vezette. — Látnoki lelkével felismerte a belső igazságokat, amelyekért a népszerűtlenséggel dacolva, tűzön-vizén, minden akadályon keresztül, bátran síkraszállott és agitatórius képességének egész erejével, hazaszeretetének egész szenvedélyével igyekezett ezeknek az igazságoknak meghódítani a lelkeket. — Tisza István erkölcsi evangéliumát kell nekünk a magyar közélet diadalkapujára kifüggesztenünk. Nem volt a morálprédikátor, de kérlelhetetlenül leszámolt azokkal, akik a közéleti erkölcs hangos hirdetésével a maguk morális Achilles sarkáról akarták eltéríteni a közfigyelmet. És kérlelhetetlen volt a közéleti tisztesség ellen elkövetett vétségek megtorlásában! Nem hirdette a tiszta erkölcsöt, hanem gyakorolta, nem fenyegetett, hanem büntetett. — A magyar társadalom minden rendje és osztálya valósággal szomjúkozik a tiszta erkölcs levegőjére, megköveteli és elvárja a vezetőktől, hogy etikai téren tiszta életük világító fáklyájával vezessék az egész nemzetet. Ezek a fáklyák kell, hogy a határokon, átvilágítsanak, mert ellenségeink csak akkor félnek tőlünk, ha különbek vagyunk, mint ők, ha feltekinthetnek miránk, barátainknak csak annyit érünk, amennyit eregeink s idegen rabságban élő testvéreink csak úgy vonzódhatnak, csak úgy vágyódhatnak mihozzánk, ha nemzeti erényeink, erkölcsi hagyományaink régi fénye ragyog hozzájuk a haátrokon át. — Az ő erkölcsi evangéliuma a magyar integritásért küzdők legnagyobb erőssége. Ennek az erkölcsi evangéliumnak legmagasztosabb és legmeghatóbb dogmája: a magyar hűség, — a magyar hűség, amely megingathatatlan, amely törhetetlen. — Mikor a gyilkos fegyverek tüzében összeroskadt, még látnia kellett, hogy összeomlott minden, amiért élt, küzdött és szenvedett. Az élő Tisza Istvánt nem értette meg, a halott Tisza Istvánt vezérévé avatja a nemzet. A magyar hűség sarkcsillagának a fénye hidegen hagyta a magyart, de amikor sziporkázva lebukott, millió és millió darabra törve belehullott a magyar szivekbe és a hazaszeretet öröktűzét gyújtotta fel a magyar szivekben. Ennek az öröktűznek örökélesztésére jöjjön a Tisza-gárda mellé egy fiatal gárda! De ha a nemzet élni akar, ezt a fiatalságot Tisza szellemében kell nevelni és enek a fiatalságnak a Tisza István erkölcsi evangéliumára támaszkodva lehet csak biztos jövő felé vezetnie a nemzetet. — Amikor megölték Tisza Istvánt. .— fejezte be beszédét a szónok, kivilágították, felpántlikázták és végigujjongták az egész országot. Koporsóját féltve, rejtett kegyelettel, kis sereg vitte a geszti temetőbe; a zokogást elnémította a terror, a temetési harangszó egy hálátlan kéz. Majd, ha a nemzet tovább sírja az éveken át visszafojtott sírás könnyeit, ezek a könnyek a magyar hajnal sugaraiban gazdag ígéretek szivárványává törnek meg. Majd, ha egy hálás nemzet megszólaltatja ismét a harangot, amelyet a hálátlanság a temetésen elnémított, annak az elnémult harangok újjáéledő hagja a nemzeti újjászületés hirdetője lesz. Majd, ha a Tisza István erkölcsi evangéliuma szent bibliája lesz minden mar gyarnok, akkor ez az ünnep nemcsak a kegyelet ünnepe lesz, hnem a feltámadásé, mert a magyar Húsvét rege melódiáit ha belujázza bele a szívekbe. A mély megilletődéssel és meleg ovációval fogadott nagyhatású emlékbeszédért az elnöklő Beöthy László v. b. t. t. mondott Hegedűs Kálmán országgyűlési képviselőnek köszönetet. ri - nagy Forgalom. EILVLFI • KEVÉS HASZON ELVEM: Ha alig speciális, írnom kötöttáru-fizlete a Rákóczi-út 26. sz. alá költözött Árui a régi jó minőségűek Dr. Zimmermantn Lajos válasza Gardos alezredes perheti támadására kaptuk a következő levelet: B. lapjának október 30-aki számában egy cikk jelent meg „Istenibe vetett hittel küzdők az emberek rettentő aljasságával szemben. Ügyvéd és alezredes súlyos afférje“ címen. Nagyon sajnálatos, hogy mielőtt igen tisztelt Főszerkesztő Úr ennek a cikknek b. lapjában olyan előkelő helyet szorított, nem hívott fel engem telefonon a szóbanforgó ügy mibenlétére vonatkozó felilágosítások végett. Ez esetben megállapíthatta volna azt, hogy ki az a cikkben szereplő dr. Zimmerman Lajos ügyvéd és megállapíthatta volna azt is, hogy a szóbanforgó Gardos Aladár alezredes azonos azzal a Gardos Aladárral, akiről a lapokban, köztük igen tisztelt Főszerkesztő Úr lapjában is, megjelent cikkek olyan tényeket tártak fel, amelyek talán mégis csak megingathatták volna nevezettnek feltétlen szavahihetőségét. Ami a cikknek állításait illeti, azokra csak két megjegyzést kell hozzáfűznöm. Azt állítja a cikk, — Gajdos Aladár alezredes kijelentését idézve, — hogy én egy ügyfelem képviseletében oly kíméletlenül jártam el vele szemben, hogy őt valósággal anyagi romlásba döntöttem. Ehhez csak azt fűzöm hozzá, hogy az a per, amelyet vele szemben három év óta vajmi kevés eredménnyel folytatok, 250 pengő 08 fillér, azaz kettőszázötvenkilenc pengő 08 fillérre irányul. Ehhez több kommentár, a tönkretétel szempontjából, nem kell. A második megjegyzésem Gajdos Aladárnak hozzám intézett levelével kapcsolatos. Abból a következő részt méltóztatott leközölni: „Ügyvéd Úr, mélyen vallásos ember vagyok, tudom, hogy van Isten, azt is tudom, hogy Isten nem ver bottal, amiről ügyvéd úrnak volt alkalma nemrégen meggyőződni." Ha ezzel öszszevetem azt a tényt, hogy nekem Gajdos Aladárral a fent említett kisösszegű peren kívül más kapcsolatom nincsen, tehát fel sem tételezhette, hogy én vele szemben valami más ügyből folyólag meggyőződést szerezhettem volna Istennek hatalmáról, nyilvánvaló, hogy az alezredes úr nem célozhatott — tagadásával szemben — másra, mint arra a nagy csapásra, hogy fiamat, egyetlen virágzó 16 éves gyermekemet, néhány hónappal a levél megírása előtt elvesztettem. Az alezredes úr szerint az okból, mert Isten meg akart büntetni azon ténykedésemért, hogy egy Gardos Aladár nevű alezredes ellen egy kályha vételára fejében 259 pengő erejéig pert indítottam. Akinek gyermeke van s annak életét félti, vagy akinek gyermek© volt, akit Isten kifürkészhetetlen akaratából elveszített, el tudja bírálni azt a gonoszságot, amely Gardos Aladár levélbeli hije VII., Rákóczi-út 60 Bösendorfer stb. ZONGORÁK from’ Standard RÁDIÓK R.C.A.Victor I GRAMOFONOK”je lentésében rejlik. Ezeknek a tisztességes embereknek elbírálására bízom igazamat. Köszönöm, igen tisztelt Főszerkesztő Úr, hogy levelem közzétételére módot nyújtott s vagyok mély tisztelettel kész híve: Dr. Zimmermann Lajos. A levélhez a magunta részéről anynyit fűzünk hozzá, hogy dr. Zimmermann Lajos, a budapesti ügyvédi kar egyik legismertebb és legértékesebb tagja, több évtizedes kifogástalan és minden tiszteletre méltó ügyvédi működésre tekinthet vissza, hosszú idő óta aktív részt vesz minden nemzeti alapon álló hazafias megmozdulásban, a TESz-nek alapítása óta egyik vezetője, társelnöke és országos főügyésze. Kiváló érdemeiért legmagasabb helyről a magyar királyi kormányfőtanácsosi címmel is kitüntették. Működése a magyar közéletnek olyan értékét jelenti, hogy mindenesetre sajnálatos, hogy neve egy törvényszéki tudósítás kapcsán ilyen téves és ferde megvilágításban került a nyilvánosság elé. török miniszterelnök távirata Gömböshöz (Saját tudósítónktól.) Gömbös Gyula miniszterelnök a török köztársaság kikiáltásának évfordulója alkalmából meleghangú üdvözlőtáviratot küldött Izmet pasa miniszterelnöknek, amelyre most a következő válasz érkezett: Gömbös Gyula miniszterelnöknek Budapest. Baráti üdvözletétől mélyen meghatva, a köztársasági kormány nevében is, a legöszintébb hálaérzésből fakadó meleg köszönetemet küldöm. A török-magyar barátság olyan mélyen gyökerezik a két nép lelkében, hogy ma már a kormánypolitikán túl nemzeti jelentőségűvé vált. Kérem Nagyméltóságodat, fogadja személye és vállalt munkája iránt érzett osztatlan rokonszenvem kifejezését és a nemes testvérnemeet boldogságára és jólétére irányuló jókívánataimat. Izmet pasa. ■nii in_» Összeütközött az expresszvonat a villamossal Díjon, nov. 1. (Havas.) Ma délután a narney. neversi expresszvonat összeütközött egy utasokkal teli villamoskocsival. Két ember meghalt, öten súlyosan megsebesültek. A sorompóőrt, akinek könnyelműsége idézte elő a balesetet, letartóztatták. (MTI.)