8 Órai Ujság, 1933. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1933-01-01 / 1. szám

1933 JANUÁR 1 És mégis élünk! Tűzre vetjük a régi naptárt, melynek gyűrött lapjaira kevés örömet, sok szomorúságot jegyez­tünk és új naptár kerül az aszta­­lunkra. Sima fehér lapok, mind­egyik rejtély és titok, ki tudná milyen betűkkel fogják teleszán­tani az eljövendő órák, napok, he­tek és hónapok. A régi: megfejtett rejtvény, néhány óra múlva már csak elmosódó emlék, melyet igyek­ezünk minél előbb elfelejteni. Az új: csupa talány, szorongva pró­báljuk fejtegetni, jó-e vagy rossz, amit számunkra tartogat. Bíz­­zunk-e benne, h­igyjük-e hogy a régi naptárral tűzre dobtuk régi gondjainkat is, vagy rezignáltan kérdezzük: mit hozhat a­­jövő, melynek ily gyászos, sötét, kietlen múltja van ? De, ha visszaforgat­juk a lejárt naptár gyűrött lap­jait és magunk elé idézzük letűnt évszázadok naptárait, történel­münk feljegyzett eseményeit, né­hány fényes lapot és sok-sok gyászt, szenvedést, tragédiát, éppen e ko­mor múlt kísértet járása hoz új hitet és új reményt szívünkbe. Mert ennyi gyász és csapás, ennyi balsors és szenvedés után mégis itt vagyunk, ezer esztendő sorozatos tragédiái nem törtek meg és nem ítéltek fel, ha megfogyva is és porbasujtva, de mégis élünk és élni akarunk! Szinte ezer esztendő óta balsors edzette ezt a nemzetet, de vitali­tása és ereje újból és újból kiállta a­ megpróbáltatásokat. A tatár­járás erdő és nádas üldözött vad­jává tette a magyart, de országán megmaradt és a barbár hordák pusztítása után töretlen erővel lá­tott az újjáépítés munkájához. Másfél évszázadon át dúlta a török ás­ a nemzet szívós ellenállással, rendíthetetlen türelemmel várta a feltámadást. Német, dragonyos és orosz, kozák lova taposta földjét s a nemzet­ élt tovább, lerázott ma­gáról bilincset, zsarnokot, mert le­győzhették, elnyomhatták, meg­sanyargathatták, de önmagából soha ki nem forgathatták, elpusz­títhatatlan életereje végül mindig diadalmaskodott nála sokkal hatal­masabb, gazdagabb és népesebb nemzetek felett is. Egy évezredes történelem hite­lével hirdeti ma a magyar minisz­terelnök újévi nyilatkozatában, hogy ez a nemzet élni akar és élni tud. Él, mert ez történelmi ren­deltetése, él, mert lelkében és iz­maiban még hosszú-hosszú évszáza­dok munkájára elegendő energia feszül, él, mert akar élni a maga módján, a maga nemzeti egyéni­sége, hajlama és természete sze­rint. Generációk megszenvedhetik, hogy a szerencse, mely ezer év so­rán oly ritkán mosolygott rá, is­mét elpártolt e nemzettől. De akik a szerencse állhatatosságára építe­nek országot, előbb vagy utóbb rá fognak jönni, hogy ennek a nem­zetnek vitalitása nagyobb erő és maradandóbb érték, mint a sze­rencse szeszélye, amint rá kellett jönnie töröknek, tatárnak, népek­nek és nemzeteknek, melyek ma­gyar földet akartak bitorolni. A múlt ezer balsorsa acélozza meg hi­tünket, amikor a jövőre gondo­lunk. A múlt tanulságai edzik meg Akaratunkat, amikor türelemmel, kitartással és elpusztíthatatlan op­timizmussal harcolunk a nemzet életéért és boldogulásáért. Az újév talán új harcokat is hoz és új szen­vedéseket. De bátran vállalunk küzdelmet és szenvedést, mert szi­lárd a hitünk, hogy lesz új éve a békének, nyugalomnak, boldogság­nak is, mely ezt a nemzetet ismét Visszahelyezi régi nagyságának pol­cára! Elkészült és nyilvánosságra került a Dréhr-üg oldalas vádirata Hűtlen k­zeléssel, hivatali sikkasztással és csalással vádolja az ügyészség a volt népjóléti államtitkárt A vádirat szenzációs új adatai (Saját, tudósítónktól.) A királyi ügyészség elkészült a Dréhr Imre ügyé­vel kapcsolatos nagyarányú munkával és ma délelőtt a vádiratot már be is nyújthatta a királyi büntetőtörvény­­székhez. A száztíz oldal terjedelmű vádiratot, — melyet Baróthi­ Pál kirá­lyi főügyész, a budapesti kir. ügyész­ség elnöke szignált, — a nagymennyi­ségű, számos kötegre terjedő iratokkal együtt Baróth­y Pál főügyész meg­küldte a budapesti királyi büntetőtör­vényszék elnökének, Töreki­ Géza dr.-nak. A vádimi A királyi ügyészség vádirata így kezdődik: — Dr. Dréhr Inne, 1839. évben, február 18. napján Budapesten szüle­tett, római katolikus vallású, nős, budapesti lakos, országgyűlési képviselő, volt m. kir. népjóléti és munkaügyi minisztériumi államtitkárt a következő bűncselekmények elkövetésével vádo­lom: . Dréhl Imrét háromrendbeli hűtlen kezelés bűntettével, egyrendbeli hűtlen kezelés vétségével, egyrendbeli csalás bűntettével és tizenhárom rendbeli hivatali sikkasztás bűn­tettével vádolja az ügyészség. Hűtlen kezelés bűntette címén emel vádat a királyi ügyészség Dréhr Imre ellen a bicskei kastély, a hűvösvölgyi üdülőtelep, továbbá az albertfalvai épít­kezések körül történtek miatt. A bicskei kastély ügye Dréhl Imre abból a télből­, — mondja a vádirat, — hogy Kretussk Simonnak jogtalanul vagyoni hasznot szerezzen, mint a népjóléti miniszté­rium politikai államtitkára, aki idegen vagyon kezelésével hivatalánál fogva hatóságilag volt megbízva, e minősé­gében a kincstárnak tudva és akarva, vagyoni kárt okozott. Az 1928 augusz­tus 3-án Budapesten megkötött szer­ződéssel a Krausz Simon bankháza közvetítése utján a magyar királyi népjóléti és munkaügyi minisztérium részére a gróf Batthyány Gyuláné tu­lajdonában lévő bicskei ingatlant, a rajta lévő kastéllyal és melléképületei­vel együtt, amelynek vételárát a tulaj­donos 425 millió koronában szabta meg, értékét jóval meghaladó 500.000 pengő vételárért megvásárolta, anélkül, hogy az ingatlant előzővi műszakilag értékeltette volna, miáltal az eladást közvetítő Krausz Simon bankháza 75.000 pengő jogtalan va­gyoni haszonhoz jutott, s az állam­kincstár ugyanannyi összeg erejéig va­gyoni kárt szenvedett. A hűvösvölgyi vásárlás A Krausz Simon bankháza közvetí­­tésével a népjóléti minisztérium részére a Hűvösvölgyi Üdülőtelep Rt. tulajdo­nában lévő ingatlant a részvénytársa­­ágtól, továbbá a Krausz Simon bank háza által a Hűvösvölgyi Üdülőtelep Részvénytársaságtól 50.000 pengőért megvásárolt ingóságokat egy nappal később a bankháztól megvette és pedig a műszaki becslés szerint 331.240 pengőre értékelt ingatlant 394 ezer pengőért, a mindössze 1000 —2000 pengőre értékelt ingósá­gokat pedig 100.000 pengőért, anélkül, hogy az ingóságokat szakértő által értékeltette volna, miáltal az el­adásokat közvetítő, illetve az ingókat tovább eladó Krausz Simon bankháza az ingatlan megvételénél 75.000 pengő, az ingóságok megvételénél pedig 44.000 pengő, összesen 119.000 pengő jogtalan vagyoni haszonhoz jutott, a magyar királyi kincstár pedig ez összeg erejéig vagyoni kárt szenvedett. Albertfalva Budapesten 1929 június végért ab­ból a célból, hogy a Magyar Általános Ingatlanbanknak jogtalan vagyoni hasznot szerezzen, mint a népjóléti mi­nisztérium államtitkára a minisztérium főfelügyelete alá tartozó Országos Társadalombiztosító Intézet vagyonke­zelésének felügyeletével hatóságilag megbízott személy, megbízatása köré­ben az Országos Társadalombiztosító Intézetnek, amelynek érdekeit előmoz­dítani kötelessége volt, tudva és akarva vagyoni kárt okozott azáltal, hogy azt az intézményt utasította, hogy Albert­falván 63.784 négyszögöl kiterjedésű ingatlant a valóságos értéket és az általá­nos forgalmi árat is jelentéke­nyen meghaladó vételárért meg­vásárolja, továbbá, hogy a Magyar Általános Ingatlanbankot ezen az ingatlanon 304 dib lakóháznak, az értéket lényegesen meghaladó összeg fizetése ellenében való felépítésével megbízza és hogy a telekvásárlás és építkezés által igényelt összeg megszerzése végett oly hitelmű­veletet vegyen igénybe, amely a súlyos kamatterhek következtében az intézmény pénzügyi egyensúlyát megdöntő követ­kezményekkel jár. LORD pengőt elsikkasztott azáltal, hogy a Bóry Jenő szobrászművésznél megren­delt és általa néhai Vass József mi­niszternek ajándékozott két darab bam­­binó-szobor vételárát a menekültek és a menekült főiskolai hallgatók segélye­zésére felvett hitelből a nemlétező Bóry János menekült szobrászművész neve alatt segélyként fizette ki és a fel­fedezés meghiúsítása végett Bóry Jenő szorászművészt egy ügyiratban és kör­nyezettanulmányban a valóságnak meg nem felelő módon Bóry Jánosnak, me­nekültnek és segélyre rászorultnak tün­­tette fel, hamis közokiratokat készítte­tett. A hetedik sikkasztási vádpont sze­rint 30.610 pengőt elsikkasztott azáltal, hogy a Vass János székesfe­hérvári lak­os adósságainak kifizetése végett különböző tételekben, különböző személyeknek a menekültek és főisko­lai hallgatók segélyezésére felvett k költ­­ségvetési hitel terhére kifizettetett és a felfedezés meghiúsítása céljából a Vass János adósságainak rendezésére fordított összeget apróbb tételekre szétosztva, költött nevek alatt elszá­molta és ebből a célból 52 hamis utal­ványozási ügyiratot s hamis környe­zettanulmányokat készíttetett. A nyol­cadik sikkasztási vádpont szerint a minisztérium pénztárából miniszterta­nácsi felhatalmazás nélkül a kezéhez kiutalt 60.000 pengőből 28.000 pengőt jogtalanul eltulaj­donított 63 saját céljaira fordí­tott. Ismét más sikkasztási vád az, hogy a kezelésére bízott jótékony célú alapok tőkéjének gyümölcsöző kihelyezése folytán kezéhez befizetett kamatokból 20.621 pengőt elsikkasztott. ! Met nem húzunk, "na mi is boldog újévet kívánunk! GUTMANN J. ÉS TÁRSA BUDAPEST, RÁKÓCZI­ ÚT 19. OjíapijííG VASÁRNAP 3* OLDAT Két kicserélt autó Hűtlen kezelés vé­ségével vádolja a királyi ügyészség Dréhl Imrét k­ét mi­niszteriális autónak a kicserélése körül történt eseményekkel kapcsolatban. Er­ről az ügyről a vádirat így szólt: „Bu­dapesten, 1929. év másodi­k felében és 1930. év folyamán a lipótmezei és an­gyalföldi m. kir. el megy úgy intéződ­ék­nek, továbbá a fradirokkant-otthonnak és a magyar királyi állami művégtag­­­yárnak, melyeknek érdekeit előmozdí­tani kötelessége lett volna, tudva és akarva vagyoni kárt okozott, azáltal, hogy a rendelkezésre álló gép­kocsi átcserélésedül felmerült 18.404 pengő kiadást, mint az intézetek által saját céljaikra eszközölt kiadást szá­moltatta el és ennek az összegnek ki­fizetésére a négy intézetet kötelezte és utasítot­ta. Vass József bútorai Csalás bűntettével vádolja a királyi ügyészség Dréhl Imrét a Vass József­­féli­ bútorok körül történtekkel. A vád­iratnak ez a része így szól: Abból a cél­ból, hogy a Kohner bankháznak jogta­­lalan vagyoni hasznot szerezzen, Buda­pesten 1930 szeptemberében özv. Vass Ferencnél abban a valótlan állításban megnyilvánuló fondorlattal ej­tette tévedésbe bírta rá arra, hogy a néhai Tass József miniszter kalocsai nagypréposti székházában lévő dolgozó és fogadó szobájának bútorzata, valamint könyv­tára vételára fejében a minisztertanács határozatához képest a család felsegé­­lyezése céljából kieséshez kifizetni rendelt 18.000 pengő kézhezvételét elismerje és ezzel ehhez az öszeghez való igényéről lemondjon, hogy ez összeg a néhai mi­niszter kifizetetlen bútorszámláinak ren­dezésére szükséges­, holott azt a néhai miniszternek a Kohner-bankházzal szemben korábban fennállott, dle ezidő­­ben már fenn nem álló váltótartozása fedezésére fordította, amely cselekmé­nye által özv. Vass Ferencnének 18.000 pengős, tehát 4000 pengőt meghaladó vagyoni kárt okozott. Sikkasztási vádak a szobrok miatt Az ügyészség 13 rendbeli hivatali sik­kasztás bűntettével vádolja meg Dréhl Imrét. A sikkasztási vádak között sze­repel a Beszédes Lászlóné kezéhez ki­utalt 500 pengő ügye, a Horváth Ár­pád szobrászművész részére kiutalt 2000 pengő ügye, mert a vád szerint a magyar állam vagyonának részét át­kötő, s a hivatalánál fogva kezelésére bízott menekültügyi hitelből segély címén folyósította ezeket a jz összegeket. A harmadik sikkasztási vád alapjául a különböző szobrok körül tör­tént események szolgálnak. A vádirat szerint 1930 decemberében Horváth Árpádtól 750 pengőért meg­vásárolt és néhai Foss József miniszter elhalálozásával kapcsolatosan szüksé­gessé vált kiadások címén a közjóté­konysági és emberbaráti intézmények átmeneti kiadásai terhére kifizetett ,,Legény" című szoborművet, mint ugyancsak a magyar állam vagyonához tartozó, s hivatalánál fogva őrizetére bízott pénzértékkel bíró tárgyat elsikkasztotta, és pedig a pénzösszegeket azáltal, hogy azokat a saját részére vásárolt szob­rok vételára fejében utalta ki, és pedig az 500 pengőt a „Bevonulás előtt" című szobormű vételárára, a 2000 pen­gőt pedig „Az ő szekere" című szobor vételárára, míg a „Legény" című szob­rot dr. Strasser Dezső ügyvédnek aján­dékozta. A negyedik sikkasztást a vádirat szerint azáltal követte el, hogy 1930 augusztusában a saját ne­vében, magán adományaként felajánlott a Társadalmi Egyesületek Szövetségé­nek sajtóalapja javára 1000 pengőt és ezt az összeget nem a saját pénzéből, hanem a munkaügyi minisztérium ál­tal kezelt menekültügyi hitelből, mint menekültügyi segélyt utaltatta ki. Az ötödik sikkasztást a vádirat szerint ha­sonló módon követte el, ugyanis az Újságírók Kórház- és Szanatórium Egyesületének, mint magánadományt felajánlott 1000 pengőt és ezt az ösz­­szeget is a menekültügyi segélyből fizettette ki. Sikkasztással vádolja az ügyészség Dréhr Imrét a bambinó-szobrok körül történtek miatt is. A vád szerint 465 Egyéb sikkasztási vádak A vádirat szerint 4692 pengőt sik­kasztott azáltal, hogy a néhai Vass Józsefről és saját magáról a Bruckstei­­ner és Fia budapesti cégnél a választó­­kerületeikben való kiosztás végett, te­hát magáncélra készíttetett 1000—1000 darab, fémből készült fényképmásolat­nak a vételá­rt a minisztérium házi­pénztárában bizalmas rendeltetéssel ke­zelt hivatalos pénzből fizettette ki. A tizenegyedik sikkasztási vád így szól: „A kezelésére bizott közpénzek­ből 3500 pengőt elsikkasztott azáltal, hogy a Vass János székesfehérvári la­kos részére forgótőkeként a Szabó Imre kezeihez Ilankó Elemérrel ily ösz­­szeget kölcsönként a minisztérium pénztárában bizalmas rendeltetéssel ke­zelt 21.000 pengőből kifizettetett, utólagosan visszatérített 1500 pengőn felül maradt 2000 pengőre vonatkozó­lag a felfedezés meghiúsítása céljából két, már előzőleg kifizetett és egy izben n (|jf B. U, É. K. “go \ néven tisztel* vevőinek íjb­Tf \ és ismerőseinek f jpMr f SÁL 1­Ok fehérnem­űspecialis*a fik In uridivat kereskedő Károly körút O **C Kossuth L.-n ®

Next