8 Órai Ujság, 1933. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1933-01-01 / 1. szám
1933 JANUÁR 1 És mégis élünk! Tűzre vetjük a régi naptárt, melynek gyűrött lapjaira kevés örömet, sok szomorúságot jegyeztünk és új naptár kerül az asztalunkra. Sima fehér lapok, mindegyik rejtély és titok, ki tudná milyen betűkkel fogják teleszántani az eljövendő órák, napok, hetek és hónapok. A régi: megfejtett rejtvény, néhány óra múlva már csak elmosódó emlék, melyet igyekezünk minél előbb elfelejteni. Az új: csupa talány, szorongva próbáljuk fejtegetni, jó-e vagy rossz, amit számunkra tartogat. Bízzunk-e benne, higyjük-e hogy a régi naptárral tűzre dobtuk régi gondjainkat is, vagy rezignáltan kérdezzük: mit hozhat ajövő, melynek ily gyászos, sötét, kietlen múltja van ? De, ha visszaforgatjuk a lejárt naptár gyűrött lapjait és magunk elé idézzük letűnt évszázadok naptárait, történelmünk feljegyzett eseményeit, néhány fényes lapot és sok-sok gyászt, szenvedést, tragédiát, éppen e komor múlt kísértet járása hoz új hitet és új reményt szívünkbe. Mert ennyi gyász és csapás, ennyi balsors és szenvedés után mégis itt vagyunk, ezer esztendő sorozatos tragédiái nem törtek meg és nem ítéltek fel, ha megfogyva is és porbasujtva, de mégis élünk és élni akarunk! Szinte ezer esztendő óta balsors edzette ezt a nemzetet, de vitalitása és ereje újból és újból kiállta a megpróbáltatásokat. A tatárjárás erdő és nádas üldözött vadjává tette a magyart, de országán megmaradt és a barbár hordák pusztítása után töretlen erővel látott az újjáépítés munkájához. Másfél évszázadon át dúlta a török ás a nemzet szívós ellenállással, rendíthetetlen türelemmel várta a feltámadást. Német, dragonyos és orosz, kozák lova taposta földjét s a nemzet élt tovább, lerázott magáról bilincset, zsarnokot, mert legyőzhették, elnyomhatták, megsanyargathatták, de önmagából soha ki nem forgathatták, elpusztíthatatlan életereje végül mindig diadalmaskodott nála sokkal hatalmasabb, gazdagabb és népesebb nemzetek felett is. Egy évezredes történelem hitelével hirdeti ma a magyar miniszterelnök újévi nyilatkozatában, hogy ez a nemzet élni akar és élni tud. Él, mert ez történelmi rendeltetése, él, mert lelkében és izmaiban még hosszú-hosszú évszázadok munkájára elegendő energia feszül, él, mert akar élni a maga módján, a maga nemzeti egyénisége, hajlama és természete szerint. Generációk megszenvedhetik, hogy a szerencse, mely ezer év során oly ritkán mosolygott rá, ismét elpártolt e nemzettől. De akik a szerencse állhatatosságára építenek országot, előbb vagy utóbb rá fognak jönni, hogy ennek a nemzetnek vitalitása nagyobb erő és maradandóbb érték, mint a szerencse szeszélye, amint rá kellett jönnie töröknek, tatárnak, népeknek és nemzeteknek, melyek magyar földet akartak bitorolni. A múlt ezer balsorsa acélozza meg hitünket, amikor a jövőre gondolunk. A múlt tanulságai edzik meg Akaratunkat, amikor türelemmel, kitartással és elpusztíthatatlan optimizmussal harcolunk a nemzet életéért és boldogulásáért. Az újév talán új harcokat is hoz és új szenvedéseket. De bátran vállalunk küzdelmet és szenvedést, mert szilárd a hitünk, hogy lesz új éve a békének, nyugalomnak, boldogságnak is, mely ezt a nemzetet ismét Visszahelyezi régi nagyságának polcára! Elkészült és nyilvánosságra került a Dréhr-üg oldalas vádirata Hűtlen kzeléssel, hivatali sikkasztással és csalással vádolja az ügyészség a volt népjóléti államtitkárt A vádirat szenzációs új adatai (Saját, tudósítónktól.) A királyi ügyészség elkészült a Dréhr Imre ügyével kapcsolatos nagyarányú munkával és ma délelőtt a vádiratot már be is nyújthatta a királyi büntetőtörvényszékhez. A száztíz oldal terjedelmű vádiratot, — melyet Baróthi Pál királyi főügyész, a budapesti kir. ügyészség elnöke szignált, — a nagymennyiségű, számos kötegre terjedő iratokkal együtt Baróthy Pál főügyész megküldte a budapesti királyi büntetőtörvényszék elnökének, Töreki Géza dr.-nak. A vádimi A királyi ügyészség vádirata így kezdődik: — Dr. Dréhr Inne, 1839. évben, február 18. napján Budapesten született, római katolikus vallású, nős, budapesti lakos, országgyűlési képviselő, volt m. kir. népjóléti és munkaügyi minisztériumi államtitkárt a következő bűncselekmények elkövetésével vádolom: . Dréhl Imrét háromrendbeli hűtlen kezelés bűntettével, egyrendbeli hűtlen kezelés vétségével, egyrendbeli csalás bűntettével és tizenhárom rendbeli hivatali sikkasztás bűntettével vádolja az ügyészség. Hűtlen kezelés bűntette címén emel vádat a királyi ügyészség Dréhr Imre ellen a bicskei kastély, a hűvösvölgyi üdülőtelep, továbbá az albertfalvai építkezések körül történtek miatt. A bicskei kastély ügye Dréhl Imre abból a télből, — mondja a vádirat, — hogy Kretussk Simonnak jogtalanul vagyoni hasznot szerezzen, mint a népjóléti minisztérium politikai államtitkára, aki idegen vagyon kezelésével hivatalánál fogva hatóságilag volt megbízva, e minőségében a kincstárnak tudva és akarva, vagyoni kárt okozott. Az 1928 augusztus 3-án Budapesten megkötött szerződéssel a Krausz Simon bankháza közvetítése utján a magyar királyi népjóléti és munkaügyi minisztérium részére a gróf Batthyány Gyuláné tulajdonában lévő bicskei ingatlant, a rajta lévő kastéllyal és melléképületeivel együtt, amelynek vételárát a tulajdonos 425 millió koronában szabta meg, értékét jóval meghaladó 500.000 pengő vételárért megvásárolta, anélkül, hogy az ingatlant előzővi műszakilag értékeltette volna, miáltal az eladást közvetítő Krausz Simon bankháza 75.000 pengő jogtalan vagyoni haszonhoz jutott, s az államkincstár ugyanannyi összeg erejéig vagyoni kárt szenvedett. A hűvösvölgyi vásárlás A Krausz Simon bankháza közvetítésével a népjóléti minisztérium részére a Hűvösvölgyi Üdülőtelep Rt. tulajdonában lévő ingatlant a részvénytársaágtól, továbbá a Krausz Simon bank háza által a Hűvösvölgyi Üdülőtelep Részvénytársaságtól 50.000 pengőért megvásárolt ingóságokat egy nappal később a bankháztól megvette és pedig a műszaki becslés szerint 331.240 pengőre értékelt ingatlant 394 ezer pengőért, a mindössze 1000 —2000 pengőre értékelt ingóságokat pedig 100.000 pengőért, anélkül, hogy az ingóságokat szakértő által értékeltette volna, miáltal az eladásokat közvetítő, illetve az ingókat tovább eladó Krausz Simon bankháza az ingatlan megvételénél 75.000 pengő, az ingóságok megvételénél pedig 44.000 pengő, összesen 119.000 pengő jogtalan vagyoni haszonhoz jutott, a magyar királyi kincstár pedig ez összeg erejéig vagyoni kárt szenvedett. Albertfalva Budapesten 1929 június végért abból a célból, hogy a Magyar Általános Ingatlanbanknak jogtalan vagyoni hasznot szerezzen, mint a népjóléti minisztérium államtitkára a minisztérium főfelügyelete alá tartozó Országos Társadalombiztosító Intézet vagyonkezelésének felügyeletével hatóságilag megbízott személy, megbízatása körében az Országos Társadalombiztosító Intézetnek, amelynek érdekeit előmozdítani kötelessége volt, tudva és akarva vagyoni kárt okozott azáltal, hogy azt az intézményt utasította, hogy Albertfalván 63.784 négyszögöl kiterjedésű ingatlant a valóságos értéket és az általános forgalmi árat is jelentékenyen meghaladó vételárért megvásárolja, továbbá, hogy a Magyar Általános Ingatlanbankot ezen az ingatlanon 304 dib lakóháznak, az értéket lényegesen meghaladó összeg fizetése ellenében való felépítésével megbízza és hogy a telekvásárlás és építkezés által igényelt összeg megszerzése végett oly hitelműveletet vegyen igénybe, amely a súlyos kamatterhek következtében az intézmény pénzügyi egyensúlyát megdöntő következményekkel jár. LORD pengőt elsikkasztott azáltal, hogy a Bóry Jenő szobrászművésznél megrendelt és általa néhai Vass József miniszternek ajándékozott két darab bambinó-szobor vételárát a menekültek és a menekült főiskolai hallgatók segélyezésére felvett hitelből a nemlétező Bóry János menekült szobrászművész neve alatt segélyként fizette ki és a felfedezés meghiúsítása végett Bóry Jenő szorászművészt egy ügyiratban és környezettanulmányban a valóságnak meg nem felelő módon Bóry Jánosnak, menekültnek és segélyre rászorultnak tüntette fel, hamis közokiratokat készíttetett. A hetedik sikkasztási vádpont szerint 30.610 pengőt elsikkasztott azáltal, hogy a Vass János székesfehérvári lakos adósságainak kifizetése végett különböző tételekben, különböző személyeknek a menekültek és főiskolai hallgatók segélyezésére felvett k költségvetési hitel terhére kifizettetett és a felfedezés meghiúsítása céljából a Vass János adósságainak rendezésére fordított összeget apróbb tételekre szétosztva, költött nevek alatt elszámolta és ebből a célból 52 hamis utalványozási ügyiratot s hamis környezettanulmányokat készíttetett. A nyolcadik sikkasztási vádpont szerint a minisztérium pénztárából minisztertanácsi felhatalmazás nélkül a kezéhez kiutalt 60.000 pengőből 28.000 pengőt jogtalanul eltulajdonított 63 saját céljaira fordított. Ismét más sikkasztási vád az, hogy a kezelésére bízott jótékony célú alapok tőkéjének gyümölcsöző kihelyezése folytán kezéhez befizetett kamatokból 20.621 pengőt elsikkasztott. ! Met nem húzunk, "na mi is boldog újévet kívánunk! GUTMANN J. ÉS TÁRSA BUDAPEST, RÁKÓCZI ÚT 19. OjíapijííG VASÁRNAP 3* OLDAT Két kicserélt autó Hűtlen kezelés véségével vádolja a királyi ügyészség Dréhl Imrét két miniszteriális autónak a kicserélése körül történt eseményekkel kapcsolatban. Erről az ügyről a vádirat így szólt: „Budapesten, 1929. év második felében és 1930. év folyamán a lipótmezei és angyalföldi m. kir. el megy úgy intéződéknek, továbbá a fradirokkant-otthonnak és a magyar királyi állami művégtagyárnak, melyeknek érdekeit előmozdítani kötelessége lett volna, tudva és akarva vagyoni kárt okozott, azáltal, hogy a rendelkezésre álló gépkocsi átcserélésedül felmerült 18.404 pengő kiadást, mint az intézetek által saját céljaikra eszközölt kiadást számoltatta el és ennek az összegnek kifizetésére a négy intézetet kötelezte és utasította. Vass József bútorai Csalás bűntettével vádolja a királyi ügyészség Dréhl Imrét a Vass Józsefféli bútorok körül történtekkel. A vádiratnak ez a része így szól: Abból a célból, hogy a Kohner bankháznak jogtalalan vagyoni hasznot szerezzen, Budapesten 1930 szeptemberében özv. Vass Ferencnél abban a valótlan állításban megnyilvánuló fondorlattal ejtette tévedésbe bírta rá arra, hogy a néhai Tass József miniszter kalocsai nagypréposti székházában lévő dolgozó és fogadó szobájának bútorzata, valamint könyvtára vételára fejében a minisztertanács határozatához képest a család felsegélyezése céljából kieséshez kifizetni rendelt 18.000 pengő kézhezvételét elismerje és ezzel ehhez az öszeghez való igényéről lemondjon, hogy ez összeg a néhai miniszter kifizetetlen bútorszámláinak rendezésére szükséges, holott azt a néhai miniszternek a Kohner-bankházzal szemben korábban fennállott, dle ezidőben már fenn nem álló váltótartozása fedezésére fordította, amely cselekménye által özv. Vass Ferencnének 18.000 pengős, tehát 4000 pengőt meghaladó vagyoni kárt okozott. Sikkasztási vádak a szobrok miatt Az ügyészség 13 rendbeli hivatali sikkasztás bűntettével vádolja meg Dréhl Imrét. A sikkasztási vádak között szerepel a Beszédes Lászlóné kezéhez kiutalt 500 pengő ügye, a Horváth Árpád szobrászművész részére kiutalt 2000 pengő ügye, mert a vád szerint a magyar állam vagyonának részét átkötő, s a hivatalánál fogva kezelésére bízott menekültügyi hitelből segély címén folyósította ezeket a jz összegeket. A harmadik sikkasztási vád alapjául a különböző szobrok körül történt események szolgálnak. A vádirat szerint 1930 decemberében Horváth Árpádtól 750 pengőért megvásárolt és néhai Foss József miniszter elhalálozásával kapcsolatosan szükségessé vált kiadások címén a közjótékonysági és emberbaráti intézmények átmeneti kiadásai terhére kifizetett ,,Legény" című szoborművet, mint ugyancsak a magyar állam vagyonához tartozó, s hivatalánál fogva őrizetére bízott pénzértékkel bíró tárgyat elsikkasztotta, és pedig a pénzösszegeket azáltal, hogy azokat a saját részére vásárolt szobrok vételára fejében utalta ki, és pedig az 500 pengőt a „Bevonulás előtt" című szobormű vételárára, a 2000 pengőt pedig „Az ő szekere" című szobor vételárára, míg a „Legény" című szobrot dr. Strasser Dezső ügyvédnek ajándékozta. A negyedik sikkasztást a vádirat szerint azáltal követte el, hogy 1930 augusztusában a saját nevében, magán adományaként felajánlott a Társadalmi Egyesületek Szövetségének sajtóalapja javára 1000 pengőt és ezt az összeget nem a saját pénzéből, hanem a munkaügyi minisztérium által kezelt menekültügyi hitelből, mint menekültügyi segélyt utaltatta ki. Az ötödik sikkasztást a vádirat szerint hasonló módon követte el, ugyanis az Újságírók Kórház- és Szanatórium Egyesületének, mint magánadományt felajánlott 1000 pengőt és ezt az öszszeget is a menekültügyi segélyből fizettette ki. Sikkasztással vádolja az ügyészség Dréhr Imrét a bambinó-szobrok körül történtek miatt is. A vád szerint 465 Egyéb sikkasztási vádak A vádirat szerint 4692 pengőt sikkasztott azáltal, hogy a néhai Vass Józsefről és saját magáról a Brucksteiner és Fia budapesti cégnél a választókerületeikben való kiosztás végett, tehát magáncélra készíttetett 1000—1000 darab, fémből készült fényképmásolatnak a vételárt a minisztérium házipénztárában bizalmas rendeltetéssel kezelt hivatalos pénzből fizettette ki. A tizenegyedik sikkasztási vád így szól: „A kezelésére bizott közpénzekből 3500 pengőt elsikkasztott azáltal, hogy a Vass János székesfehérvári lakos részére forgótőkeként a Szabó Imre kezeihez Ilankó Elemérrel ily öszszeget kölcsönként a minisztérium pénztárában bizalmas rendeltetéssel kezelt 21.000 pengőből kifizettetett, utólagosan visszatérített 1500 pengőn felül maradt 2000 pengőre vonatkozólag a felfedezés meghiúsítása céljából két, már előzőleg kifizetett és egy izben n (|jf B. U, É. K. “go \ néven tisztel* vevőinek íjbTf \ és ismerőseinek f jpMr f SÁL 1Ok fehérneműspecialis*a fik In uridivat kereskedő Károly körút O **C Kossuth L.-n ®