8 Órai Ujság, 1935. június (21. évfolyam, 124-146. szám)
1935-06-01 / 124. szám
SZOMBAT 2. OLDAL ellen, amelyek alkotmányos intézményeink szellemének a meghamisítására, vagy kiforgatására volnának alkalmasak. Az, hogy ezeket az utóbbi célokat szem előtt tartva, ellenzéki politikusok egymással érintkeznek, az csak természetes. Végre is nem monopóliuma az a miniszterelnök úrnak, hogy egyes ellenzéki politikusokkal érintkezzék és vacsorázgasson. Azt pedig, hogy a nemzeti egység boldog korszakában a különféle ellenzéki frakcióknak ne a kormány ténykedései fölötti kritika legyen a szerepe, hanem az legyen a Vezér által engedélyezett egyedüli hivatásuk, hogy egymásról szedjék le a keresztvizet, a kormány részéről kissé önző és szerénytelen kívánságnak kell minősítenem, amelyet éppen ezért nem is vagyok hajlandó honorálni. MAGYARORSZÁG AZONNALI FELFEGYVERZÉSÉT KÖVETELI A DAILY MAIL London, május 11. (NTI.) A Daily Mail követeli,hogy Magyarországnak haladéktalanul adják meg a jogot az újrafegyverkezésre. Magyarország tizenöt éven át példás türelemmel viselte el a trianoni szerződés területi megcsonkításait. A kisantant fegyverkezése veszélyezteti az európai békét. Magyarország nem kér mást, csak jogot arra, hogy megvédelmezze magát. Ha teljesítenék is a követeléseit, katonai hadereje még mindig kisebb volna, mint a leggyöngébb kisantant állam hadereje. (MTI) gyalázat! Kiderült, hogy amilyen valódi az asszony szerelme, annyira hamis a haja: Adolphe úr utálattal vágta földhöz a kezében maradt parókát. Henri, a házmester, akit az afférrel járó drámai sikolyok kényszerítettek a tett színhelyére, száraz tárgyilagossággal adja elő az eseményeket. Hatalmas, szinte fenséges megjelenésű ember Henri. Kövér és rózsaszínű teste meg sem moccan, miközben sorsdöntő vallomását elmondja. Lassan beszél, az „r“ betűknél túlzott csapadékot árasztva maga körül. Egész vallomásán látszik, hogy egyik felet sem akarja megsérteni, mivel anyagi érdekek fűzik mindkettőhöz. Henri: Zokon ne essék, de Adolphe úr — az emberiség krémje. Nála finomabb úriembert nem szült még anya. Van egy kis pincsikutyája, melyet még soha meg nem bántott, még csak egy rossz szóval sem. Madame azonban, — sajnálom, hogy meg kell kissé sértenem — idegessé tette őt túlzott hűségével, ahogy mondani szokás. Ügyvéd: A tanú a vádlottnál van alkalmazva, tessék ezt figyelembe venni. Henri: Elnök úr, engem a hölgy is fizet, mivel én vagyok az inasa és a maszszőrje is... Adolphe: Henri: Henri (felugrik): Parancsol? Adolphe: Én csak az igazságot akarom, drága gyermekem. Megértetted? Szóval te láttad, amikor ez a nő úgyszólván megevett? Henri: Úgyszólván, elnök úr. Valóban úgyszólván. Egyébként nem volt titok az egész dolog, mióta a szakácsnő informálta a szomszédokat és állandó helyzetjelentéseket kaptunk a szerelem pillanatnyi állásáról ... Adolphe: Most mondd el az uraknak, hogy miket mondott nekem ez a nő, amikor tájékozatlanságomban földhözvágtam a parókáját? Henri: Kérem, nagyon szívesen! „Hm-ilye, teve, barom, majom. .“ Elnök: Köszönöm, egyelőre talán elég. Az asszony: Borzalom! Már a bíróság is kezd hinni ezeknek az állatoknak. Elnök: Úgy látom, ön kissé ideges. Türtőztesse magát! Henri (megingathatatlan nyugalommal): A hölgy sérteget, de ha én nem lennék gentleman, akkor most elmondanám az elnök úrnak, hogy ön erőszakkal behatolt az Adolphe úr hálószobájába! (Derültség.) Elnök: Csak nem lopott el valamit? (Ifjabb nagy derültség.) Adolphe (ünnepélyesen): Erkölcseimet akarta megdézsmálni, de én erősebb voltam ... Henri: Jelzem, elnök úr, ez már a harmadik eset, hogy a hölgy erőszakot tervezett gazdám ellen. Már két ízben tört be hálószobájába és könyörgött neki, hogy legyen a... legyen a ... de hiszen méltóztatnak érteni? Nem is tudom, hogy ha én vagyok Adolphe úr, vájjon én is ily türelmet tanusítok-e? Végeredményben az úr nem okozott semmi fájdalmat a hölgynek... Ami fájdalma volt a hölgynek, az a saját mohó természete volt, ahogy mondani szokás ... A kihallgatás ezzel be is fejeződik. A bíróság rövid tanácskozás után Adolphe urat 25 frankra ítéli. Enyhítő körülménynek vették, hogy erkölcsét védelmezte. A vádlott mosolyogva fogadja az ítéletet, mint aki tisztában van vele, hogy erkölcsei megérnek egy ilyen szerény összeget__ „ldományok a malom alján** A turáni egyistenhívők sajtópere — felmentő ítélettel (Saját tudósítónktól.) Érdekes sajtóperben tartott ma tárgyalást a büntetőtörvényszék Méhes-tanácsa. Sértettként a Turáni Egyistenhívők egyházának képviseletében Kőröspataki Kiss Károly lépett fel, aki Márkus László, az Operaház főrendezője ellen sajtó útján elkövetett rágalmazás és durva becsületsértés címén tett feljelentést. Márkus egy évvel ezelőtt egyik hétfői lapban cikket írt „Pogányok a malom alján" címmel, amelyben a turáni egyistenhívők szektájával foglalkozott és többek között azt írta, hogy ez a turáni pogánykodás nem komoly dolog és „kótyagos és műveletlen elmékben visszhangozza a kétségbeesett német program frázisüledékét". A cikk szerint „zagyva ceremóniákat celebrálnak elcsapott papok és ügyetlen ügyvédek és ha volt valaha hazaárulás, akkor ez az ártatlan pogánykodás a malom alján, valóban az“. ___minden ember olyan bolond lehet, amilyen lenni tud!" — írta cikke végén Márkus László. Márkus László tagadta bűnösségét. Védekezésében előadta, hogy amikor erről a különös szektáról hallott, kötelességet vélt teljesíteni, hogy szembeszálljon azzal a pogány kultusszal, amely ennek a szektának a működéséből kitetszik. — Magyar ember és keresztény ember vagyok, tehát jogosan háborodtam fel, amikor ennek a szektának a folyóirata a kezembe került és azt elolvastam. Nem akarom ezeknek az embereknek a jóhiszeműségét kétségbe vonni, de konstatálnom kell, hogy programjuk kedvező a kisantant Propagandája számára és egyenlő azzal, mintha bolsevizálni akarná a magyar államot. Dr. Bencsi Zoltán, a főmagánvádló jogi képviselője, szólalt ezután fel, kijelentve, hogyha Márkus László megfelelő elégtételt ad, hajlandó ezzel megelégedni és a pert visszavonni. Márkus a következőket jelentette erre ki: — Fentartom egész terjedelmében azt, amit cikkemben írtam, de készséggel kijelentem ismét, hogy a sértettként fellépőknek jóhiszeműségében nem kételkedtem és nem kételkedem. Az ügyvéd erre megjegyezte, hogy amennyiben a perköltségeket megfizeti Márkus, úgy visszavonja feljelentését. Márkus László azonban erre nem volt hajlandó és kérte a tárgyalás lefolytatását. Méhes elnök ezután ismertette a sértett ügyvédje által benyújtott „alkotmányát" a turáni egyistenhívők egyházának, amely az alapszabályokat is tartalmazza, de amelyről kiderült, hogy a kultuszminisztérium még nem hagyta jóvá. Ezt követőleg dr. Bencsi ügyvéd tartott vádbeszédet, amelyben valóságos propagandát fejtett ki a turáni egyház mellett, amíg az elnök nem figyelmeztette, hogy térjen a tárgyra. Az ügyvéd sérelmezte azt, hogy a szóbanforgó cikk hazaárulással vádolja meg őket és kérte Márkus László megbüntetését. Dr. Hinteder Fals Ernő ügyvéd kérte ezután Márkus László felmentését. Szükségesnek találta, hogy a törvényszék felmentő ítélettel hitelesítse azt a felfogást, hogy vallásos celebrációban nincs helye olyan felfogásnak, amely a nemzetnek árt és hogy aki a magyar kultúra épületét ilyenmódon kikezdi, az valóságos falbontóbetörést követ el. A maga részéről is teljes egészében magáévá teszi a cikknek az állításait nemzetvédelmi szempontokból. Rövid tanácskozás után a törvényszék felmentette Márkus Lászlót a vád alól. A vád szerint a turáni egyház alapszabályai miniszterileg nincsenek jóváhagyva, nem kormányhatóságilag elismert vallás a turáni vallás, tehát sértettként nem léphet fel. Kőröspataki Kissre sem lehet vonatkoztatni a cikknek az állításait, mert a cikk csak általánosságban beszél elcsapott papokról, ügyetlen ügyvédekről. A törvényszék végül úgy határozott, hogy az ítélet jogerőre emelkedése után az iratokat az ügyvédi kamarához teszi át megfelelő elbírálás végett. A sértett ügyvédje a felmentés miatt fellebbezett. Adolf úr kínos esete a pár órás albérlőnővel Kényes affér a párisi járásbíróság előtt Páris, május 30. (Saját tudósítónktól.) Hogy milyen gyászos következményekkel járhat az albérlő és a lakástulajdonos közti egyoldalú szerelem, arra jó példa a párisi járásbíróságon most tárgyalt per. A tárgyalás hőse Adolphe úr, — nevezzük egyszerűség kedvéért a keresztnevén, — aki első pillanatra nem kelti olyan egyén benyomását, akit a nők oly mohón ée mértéktelenül szeretnek. Profilja nagyon is harcsaszerűen tér el a belvederei Apollóétól, de hát a női albérlők ízlése nagyon is kiszámíthatatlan és így nem szabad csodálkoznunk rajta, ha Madame Szanackory — Adolphe úr albérlője — halálosan beleszeretett gáláns házigazdájába. Ami a nő külsejét illeti, leginkább egy gömbölyű gyümölcsmetálra emlékeztet, amelyről túlérett almák mosolyognak és szőlőfürtök csüngenek. A történtek megértéséhez tudni kell még, hogy az affér nem egy kültelki nyomortanyán játszódott le, hanem Adolphe úr remek lakásán, az elegáns Saint Germain negyedben. A nagyvilági emberek veszekedése azonban gyakran egészen rusztikus hangnemben játszódott le. Egy szóváltás alkalmából a nő szemtelen hangon válaszolt házigazdájának, aki erre pofonvágta heves imádóját.. Az asszony erre erősen megcibálta Adolphe úr selymes bajuszát. A vérig sértett Don Juan ekkor magából kikelve tépni kezdte Madame Szanackori haját. Ekkor tört ki a 1935 JÚNIUS 1 Nyári lakás , különbejáratúk nyaralásra és álarcban Billandóra, gyönyörű villában olcsón kiadók. Lipótmező, Páfrányi út 9. szám.