8 Órai Ujság, 1935. június (21. évfolyam, 124-146. szám)

1935-06-01 / 124. szám

SZOMBAT 2. OLDAL ellen, amelyek alkotmányos intéz­ményeink szellemének a meghami­sítására, vagy kiforgatására volná­nak alkalmasak.­­ Az, hogy ezeket az utóbbi célo­kat szem előtt­ tartva, ellenzéki po­litikusok egymással érintkeznek, az csak természetes. Végre is nem monopóliuma az a miniszterelnök úrnak, hogy egyes ellenzéki politi­kusokkal érintkezzék és vacsoráz­­gasson.­­ Azt pedig, hogy a nemzeti egy­ség boldog korszakában a különféle ellenzéki frakcióknak ne a kor­mány ténykedései fölötti kritika legyen a szerepe, hanem az legyen a Vezér által engedélyezett egye­düli hivatásuk, hogy egymásról szedjék le a keresztvizet, a kor­mány részéről kissé önző­ és sze­rénytelen kívánságnak kell minő­sítenem, amelyet éppen ezért nem is vagyok hajlandó honorálni. MAGYARORSZÁG AZONNALI FELFEGYVERZÉSÉT KÖVETELI A DAILY MAIL London, május 11. (NTI.) A Daily Mail követeli,hogy Magyarországnak haladéktalanul adják meg a jogot az újrafegyverkezésre. Magyarország tizenöt éven át példás türelemmel viselte el a tria­noni szerződés területi megcsonkításait. A kisantant fegyverkezése veszélyezteti az európai békét. Magyarország nem kér mást, csak jogot arra, hogy megvédelmezze magát. Ha telje­sítenék is a követeléseit, katonai hadereje még mindig kisebb volna, mint a leggyöngébb kisantant ál­lam hadereje. (MTI­) gyalázat! Kiderült, hogy amilyen valódi az asszony szerelme, annyira hamis a haja: Adolphe úr utálattal vágta föld­höz a kezében maradt­­ parókát. Henri, a házmester, akit az afférrel járó drámai sikolyok kényszerítettek a tett színhelyére, száraz tárgyilagosság­gal adja elő az eseményeket. Hatalmas, szinte fenséges megjelenésű ember Henri. Kövér és rózsaszínű teste meg sem moccan, miközben sorsdöntő vallo­mását elmondja. Lassan beszél, az „r“ betűknél túlzott csapadékot árasztva maga körül. Egész vallomásán látszik, hogy egyik felet sem akarja megsérteni, mivel anyagi érdekek fűzik mindkettő­höz. Henri: Zokon ne essék, de Adolphe úr — az emberiség krémje. Nála finomabb úriembert nem szült még anya. Van egy kis pincsikutyája, melyet még soha meg nem bántott, még csak egy rossz szóval sem. Madame azonban, — sajnálom, hogy meg kell kissé sértenem — idegessé tette őt túlzott hűségével, ahogy mondani szokás. Ügyvéd: A tanú a vádlottnál van al­kalmazva, tessék ezt figyelembe venni. Henri: Elnök úr, engem a hölgy is fizet, mivel én vagyok az inasa és a masz­­szőrje is... Adolphe: Henri: Henri (felugrik): Parancsol? Adolphe: Én csak az igazságot akarom, drága gyermekem. Megértetted? Szóval te láttad, amikor ez a nő úgyszólván meg­evett? Henri: Úgyszólván, elnök úr. Valóban úgyszólván. Egyébként nem volt titok az egész dolog, mióta a szakácsnő informálta a szomszédokat és állandó helyzetjelenté­seket kaptunk a szerelem pillanatnyi ál­lásáról ... Adolphe: Most mondd el az uraknak, hogy miket mondott nekem ez a nő, ami­kor tájékozatlanságomban földhözvágtam a parókáját? Henri: Kérem, nagyon szívesen! „Hm-i­lye, teve, barom, majom. .“ Elnök: Köszönöm, egyelőre talán elég. Az asszony: Borzalom! Már a bíróság is kezd hinni ezeknek az állatoknak. Elnök: Úgy látom, ön kissé ideges. Tür­tőztesse magát! Henri (megingathatatlan nyugalommal): A hölgy sérteget, de ha én nem lennék gentleman, akkor most elmondanám az elnök úrnak, hogy ön erőszakkal beha­tolt az Adolphe úr hálószobájába! (De­rültség.) Elnök: Csak nem lopott el valamit? (Ifjabb nagy derültség.) Adolphe (ünnepélyesen): Erkölcseimet akarta megdézsmálni, de én erősebb voltam ... Henri: Jelzem, elnök úr, ez már a har­madik eset, hogy a hölgy erőszakot ter­vezett gazdám ellen. Már két ízben tört be hálószobájába és könyörgött neki, hogy legyen a... legyen a ... de hiszen mél­­tóztatnak érteni? Nem is tudom, hogy ha én vagyok Adolphe úr, vájjon én is ily türelmet tanusí­tok-e? Végeredményben az úr nem okozott semmi fájdalmat a hölgynek... Ami fájdalma volt a hölgy­nek, az a saját mohó természete volt, ahogy mondani szokás ... A kihallgatás ezzel be is fejeződik. A bí­róság rövid tanácskozás után Adolphe urat 25 frankra ítéli. Enyhítő körülmény­nek vették, hogy­­ erkölcsét védelmezte. A vádlott mosolyogva fogadja az íté­letet, mint aki tisztában van vele, hogy erkölcsei megérnek egy ilyen szerény összeget__ „ldományok­ a malom alján** A turáni egyistenhívők sajtópere — felmentő ítélettel (Saját tudósítónktól.) Érdekes sajtóper­ben tartott ma tárgyalást a büntetőtör­vényszék Méhes-tanácsa. Sértettként a Turáni Egyistenhívők egyházának kép­viseletében Kőröspataki Kiss Károly lé­pett fel, aki Márkus László, az Opera­­ház főrendezője ellen sajtó útján elköve­tett rágalmazás és durva becsületsértés címén tett feljelentést. Márkus egy évvel ezelőtt egyik hétfői lapban cikket írt „Pogányok a malom alján" címmel, amelyben a turáni egyistenhívők szek­tájával foglalkozott és többek között azt írta, hogy ez a turáni pogánykodás nem komoly dolog és „kótyagos és műveletlen elmékben visszhangozza a kétségbeesett német program frázisüledékét". A cikk szerint „zagyva ceremóniákat celebrál­nak elcsapott papok és ügyetlen ügyvé­dek és ha volt valaha hazaárulás, akkor ez az ártatlan pogánykodás a malom al­ján, valóban az“. ___minden ember olyan bolond lehet, amilyen lenni tud!" — írta cikke végén Márkus László. Márkus László tagadta bűnösségét. Vé­dekezésében előadta, hogy amikor erről a különös szektáról hallott, kötelességet vélt teljesíteni, hogy szembeszálljon azzal a pogány kultusszal, amely ennek a szek­tának a működéséből kitetszik. — Magyar ember és keresztény ember vagyok, tehát jogosan háborodtam fel, amikor ennek a szektának a folyóirata a kezembe került és azt elolvastam. Nem akarom ezeknek az embereknek a jóhi­szeműségét kétségbe vonni, de konstatál­nom kell, hogy programjuk kedvező a kisantant Pro­pagandája számára és egyenlő azzal, mintha bolsevizálni akarná a magyar államot. Dr. Bencsi Zoltán, a főmagánvádló jogi képviselője, szólalt ezután fel, kije­lentve, hogyha Márkus László megfelelő elégtételt ad, hajlandó ezzel megelégedni és a pert visszavonni. Márkus a következőket jelentette erre ki: — Fentartom egész terjedelmében azt, amit cikkemben írtam, de készséggel ki­jelentem ismét, hogy a sértettként fel­lépőknek jóhiszeműségében nem kétel­kedtem és nem kételkedem. Az ügyvéd erre megjegyezte, hogy amennyiben a perköltségeket megfizeti Márkus, úgy visszavonja feljelentését. Márkus László azonban erre nem volt hajlandó és kérte a tárgyalás lefolyta­tását. Méhes elnök ezután ismertette a sértett ügyvédje által benyújtott „alkotmányát" a turáni egyistenhívők egyházának, amely az alapszabályokat is tartalmazza, de amelyről kiderült, hogy a kultuszmi­nisztérium még nem hagyta jóvá. Ezt követőleg dr. Bencsi ügyvéd tartott vád­­beszédet, amelyben valóságos propagandát fejtett ki a turáni egyház mellett, amíg az elnök nem figyelmeztette, hogy térjen a tárgyra. Az ügyvéd sérelmezte azt, hogy a szóbanforgó cikk hazaárulás­sal vádolja meg őket és kérte Márkus László megbüntetését. Dr. Hinteder Fals Ernő ügyvéd kérte ezután Márkus László felmentését. Szük­ségesnek találta, hogy a törvényszék fel­mentő ítélettel hitelesítse azt a felfogást, hogy vallásos celebrációban nincs helye olyan felfogásnak, amely a nemzetnek árt és hogy aki a magyar kultúra épületét ilyen­módon kikezdi, az valóságos falbontó­­betörést követ el. A maga részéről is teljes egészében ma­gáévá teszi a cikknek az állításait nem­zetvédelmi szempontokból. Rövid tanácskozás után a törvényszék felmentette Márkus Lászlót a vád alól. A vád szerint a turáni egyház alapsza­bályai miniszterileg nincsenek jóvá­hagyva, nem kormányhatóságilag elis­mert vallás a turáni vallás, tehát sér­­tettként nem léphet fel. Kőröspataki Kissre sem lehet vonatkoztatni a cikk­nek az állításait, mert a cikk csak álta­lánosságban beszél elcsapott papokról, ügyetlen ügyvédekről. A törvényszék végül úgy határozott, hogy az ítélet jogerőre emelkedése után az iratokat az ügyvédi kamarához teszi át megfelelő elbírálás végett. A sértett ügyvédje a felmentés miatt fellebbezett. Adolf úr kínos esete a pár órás albérlőnővel Kényes affér a párisi járásbíróság előtt Páris, május 30. (Saját tudósítónktól.) Hogy milyen gyá­szos következményekkel járhat az al­bérlő és a lakástulajdonos közti egy­oldalú szerelem, arra jó példa a párisi járásbíróságon most tárgyalt per. A tárgyalás hőse Adolphe úr, — ne­vezzük egyszerűség kedvéért a kereszt­nevén, — aki első pillanatra nem kelti olyan egyén benyomását, akit a nők oly mohón ée mértéktelenül szeretnek. Pro­filja nagyon is harcsaszerűen tér el a belvederei Apollóétól, de hát a női albér­lők ízlése nagyon is kiszámíthatatlan és így nem szabad csodálkoznunk rajta, ha Madame Szanackory — Adolphe úr al­bérlője — halálosan beleszeretett gáláns házigazdájába. Ami a nő külsejét illeti, leginkább egy gömbölyű gyümölcsmetálra emlékeztet, amelyről túlérett almák mo­solyognak és szőlőfürtök csüngenek. A történtek megértéséhez tudni kell még, hogy az affér nem egy kültelki nyo­mortanyán játszódott le, hanem Adolphe úr remek lakásán, az elegáns Saint Ger­­main negyedben. A nagyvilági emberek veszekedése azonban gyakran egészen rusztikus hang­nemben játszódott le. Egy szóváltás al­kalmából a nő szemtelen hangon vála­szolt házigazdájának, aki erre pofon­vágta heves imádóját.. Az asszony erre erősen megcibálta Adolphe úr selymes bajuszát. A vérig sértett Don Juan ek­kor magából kikelve tépni kezdte Ma­dame Szanackori haját. Ekkor tört ki a 1935 JÚNIUS 1 Nyári lakás , különbejáratú­k nyaralásra és ál­arcban Bi­llandóra, gyönyörű villában olcsón kiadók. Lipótmező, Páfrányi út 9. szám.

Next