A DUNÁNÁL - 2002. ÁPRILIS (1. ÉVFOLYAM, 3. SZÁM)
Szörényi László: Jókairól
JEGYZETEK JÓKAI MÓR „LÉGYOTTOK" CÍMŰ KÉZIRATÁHOZ Szörényi László A kézirat az eddigi bibliográfiák szerint még nem jelent meg. Nyilvánvalóan egy hosszabb önéletrajzi visszaemlékezés részlete, hiszen alcíme: folytatás. Valószínűleg mégiscsak megjelenhetett valahol, hiszen ilyen típusú kézirat több is fennmaradt Jókaitól; ezeket nagyobbrészt nyomdászok őrizték meg, és több közülük az 1925-ös Jókai-centenárium alkalmából került árverésre és onnan magántulajdonba vagy valamelyik közgyűjtemény tulajdonába. A most közölt kézirat, amelyet Szőcs Géza talált meg, szintén magántulajdonban van, előző tulajdonosa a kiváló tudós, Scheiber Sándor, az Országos Rabbiképző Intézet igazgatója volt. (A szövegközlés betűhű, ezért Jókai helyesírási sajátságait megtartottuk. Az áthúzott részleteket elhagytuk.) A kézirat minden valószínűség szerint 1887-ben keletkezett, ugyanis ebben az évben hívták meg - a fojtogató orosz befolyást ellensúlyozandó - a bolgár trónra a Szász-Coburg-Gotha-Koháry hercegi családból származó Ferdinándot (1861 -1948), akinek már nagyapja, a dinasztia magyar ágát alapító I. Ferdinánd herceg is magyar honos volt 1827-től. Maga a fiatalember huszárhadnagyként szolgált a magyar honvédségben. Csak erre az eseményre utalhat a bolgár fejedelemségre mint szenzációra tett Jókaicélzás. Megjegyzendő egyébként, hogy az I. Ferdinánd néven uralkodó fejedelem, majd király 1918-ban lemondott fia, III. Borisz javára; az ő unokája a mai bolgár miniszterelnök, Simeon extrónörökös és trónkövetelő. A kézirattöredék címe nyilván arra utal, hogy Jókai gyermek- és ifjúkorában többször találkozott a halállal; először 1837-ben, Pozsonyból való visszatérése után, édesapja korai halálának hatására betegedett meg komolyan, mint erről több, más önéletrajzi írásában is beszámolt. Az emlegetett tanár, későbbi sógor nem egyéb, mint Váry Ferenc, a komáromi gimnázium kiváló professzora. Későbbi felesége, az író nővére, Eszter; lányuk, Váli Mari értékes, részben kiadatlan emlékiratot hagyott hátra a családról és öcscséről. (Szemelvényes kiadását Lukácsy Sándor gondozta: Váli Mari: Emlékeim Jókai Mórról. Budapest, 1955). Litterary Nemes Sámuel más átírásban Literati Nemes Sámuel (Marosvásárhely [?], 1794) valóban Komáromban hunyt el váratlanul, 1842. szeptember 19-én. Kalandos életű régiséggyűjtő és -kereskedő volt, hamisítással is foglalkozott, néha még a legnagyobb tudósokat is megtévesztve. Anyagát néha ki is állította, például fennmaradt egy katalógus, Múmia Hírlap címmel. Jókai egy másik emlékezéséből tudjuk, hogy valóban tanult építészetet is, Orbán Gábor városi rajztanárnál, az ő tanfolyamán rajzolta meg Theseus templomát (vö. Jókai Mór: Az én iskolatársaim. In: Írások életemből. Válogatta és sajtó alá rendezte Hegedűs Géza. Budapest, 1960, 29). Végül a kivonatolásra használt kézikönyvek közül kettőt tudtam azonosítani. Az egyik Friedrich Christoph Schlosser (1771 1861) német történész nyolckötetes világtörténete (Weltgeschichte in zusammenhängender Erzählung. Frankfurt am Main, 1815 1841). A másik a XVIII. századi nagy francia természettudós, a stílusa miatt is nagyra becsült író, George Louis Buffon Le Clerc gróf (1707 1788) többkötetes műve, amely először 1749 és 1780 között jelent meg, és több kiadást is megért: Histoire naturelle générale et particuliere. Végül az emlegetett pápai iskolatárs: Kerkápoly Károly (1824 1891) jogtudós, aki később, 1870 1873 között a Deák-párt tagjaként pénzügyminiszter is volt. Jókai képzőművészeti munkásságáról Vayerné Zibolen Ágnes írta a legátfogóbb tanulmányt, a Petőfi Irodalmi Múzeum 1969-es évkönyvében (6184). 66 A DUNÁNÁL 2002. április