AGRÁRTÖRTÉNETI SZEMLE 1. évfolyam (1957)
1958 / 3-4. sz. - TANULMÁNYOK - BELÉNYESY MÁRTA: Néhány szó az erdő és szántóföld váltó gazdálkodás magyarországi formájáról
~ 183 *> NÉHÁNY SZÓ AZ ERDŐ- ÉS SZÁNTÓFÖLD VÁLTÓ GAZDÁLKODÁS MAGYARORSZÁGI FORMÁJÁRÓL Az erdőváltó gazdálkodás és annak igen jellemző formája az égetéses rendszer a magyar történet- és néprajztudomány elhanyagoltkérdései közé tartozik. Kutatóink nem vizsgálták elég rendszeresen a föld feltörésének különféle módjait. Nem tettel különbséget a növénytakarók sajátos mezőgazdasági hasznosítása között sem, s így külön-külön nem vizsgálták az erdei és mezőségi földek uralkodó földművelési rendszerét. Az alábbiakban megkísérlem az erdő- és szántóföld váltó gazdálkodásra vonatkozó adatainkat összeállítani és a maradványokból e rendszer történeti összefüggéseit rekonstruálni. Amint az eddigi szórványos adatok mutatják, e földhasználati rendszer, ha nem is uralkodó jelleggel foltokban, az ország különböző erdős területein még a mult század közepén is megtalálható volt. 1867-ből egy jelentés arról tudósít, hogy Magyarországnak igen jelentős részén a talaj és klímaviszonyok miatt a Hazai cserjék növekedése igen lassan halad előre, ami a kiöregedett erdők természetes megfiatalodását is erősen hátráltatja. Szükséges tehát, hogy valami módon az erdők mesterséges utánpótlásáról gondoskodjanak. Ez aképpen történik, hogyősszel a kopár és az újabb hajtásokra már képtelen erdőrészeket teljesen letarolják, az értéktelen fahajtásokat kiirtják, majd felszántják. A tél folyamán a letarolt erdőrészeket a fatönköktől és gyökerektől gondosan megtisztítják. Majd a következő években vagy kapásnövényeket, vagy magról nevelt csemetéket kapásnövényekkel vegyesen termesztenek bennük. Az első évben burgonyát vagy kukoricát, a másodikban és harmadikban kukoricát, a negyedikben pedig leginkább rozsot termesztenek. A kukoricát nyáron legalább kétszer kapálják meg. Ezáltal a talaj is porhanyósodik. A negyedik év tavaszán az ültetésre szánt tölgymakkot mélyen beszántják, majd gabonát vetnek rá s az egészet tövisboronával vékonyan befedik. A következő év őszén a gabonát sarlóval magasan levágják. Az ültetéstől számitott negyedik évben a facsemete már a másfél méter magasságot is eléri, így lassan lehetetlenné válik a közbeeső ültetvények termesztése. Amint ez az ültetési rendszer is mutatja, az erdő- és szántóváltó gazdálkodás összekapcsolása igen hasznos. Az erdős felvidéken vannak olyan községek, melyeknek lakói évente többszáz mázsa burgonyát, kukoricát és rozsot termelnek meg ily módon. De nemcsak az erdőkben gazdag felvidéken, hanem igen gyakran a sűrű népességű sík vidékeken is, ahol nagy értéket képvisel a szántóművelés, nem ritkák az olyan községek, melyeknek szegény lakói nagyon szívesen fognak fel kis erődrészeket, hogy az irtás és újabb betelepítés fejében egy időre kapás növényeket vagy bizonyos gabonafajtákat termesszenek rajtuk. A humuszképződés következtében az erdei talajban a kapásnövényei és gabonaneműek több éven keresztül megszakítás nélkül is termeszthetők. Ugyanígy a kukoricavetemény közé ültetett facsemete is kitűnően tenyészik még néhány évig az ilyen humuszban. Természetes azonban, hogy a kapás termesztést sem szabad túlzásba vinni, mert különben a talaj teljesen kimerül. Az elültetett facsemete természetes növekedése következtében ugyanis a negyedik évtől kezdve a közbeeső ültetvény termesztése évről-évre fogy, míg végül ismét az erdő válik úrrá az irtáson Ebből a közleményből azt is megtudjuk, hogy e rendszer elszórtan megtalálható az egész ország, területén. A felvidéki nagy erdővidéken kívül nyomai mutatkoznak Győr és Tolna megyék területén is. Nagyjából e rendszerbe sorolható az erdő és mezőválló gazdálkodás egyik igen jellemző formája, az égetéses irtás is. Amint az eddigi szórványos adatok mutatják, e rendszer - ha föltokban is - az ország különböző erdős területein egészen napjainkig nyomon követhető, így szórványosan megmutatkozik pl. a Baranya megyei Ormányságban és a vas és zalai őrségben. De maradványai még ma is élnek a Mátra vidékén. Az erősen terméketlen helyeken, külső körülmények által meghatározott kényszerű mezőgazdasági eljárás ez a talaj hasznosításának az