AGRÁRTÖRTÉNETI SZEMLE 1. évfolyam (1957)

1958 / 3-4. sz. - TANULMÁNYOK - BELÉNYESY MÁRTA: Néhány szó az erdő és szántóföld váltó gazdálkodás magyarországi formájáról

~ 183 *> NÉHÁNY SZÓ AZ ERDŐ- ÉS SZÁNTÓFÖLD VÁLTÓ GAZDÁLKODÁS MAGYARORSZÁGI FORMÁJÁRÓL Az erdőváltó gazdálkodás és annak igen jellemző formája az égetéses rendszer a ma­gyar történet- és néprajztudomány elhanyagolt­­kérdései közé tartozik. Kutatóink nem vizsgál­ták elég rendszeresen a föld feltörésének különféle módjait. Nem tettel­ különbséget a növény­takarók sajátos mezőgazdasági hasznosítása között sem, s így külön-külön nem vizsgálták az erdei és mezőségi földek uralkodó földművelési rendszerét. Az alábbiakban megkísérlem az erdő- és szántóföld váltó gazdálkodásra vonatkozó ada­tainkat összeállítani és a maradványokból e rendszer történeti összefüggéseit rekonstruálni. Amint az eddigi szórványos adatok mutatják, e földhasználati rendszer, ha nem is ural­kodó jelleggel foltokban, az ország különböző erdős területein még a mult század közepén is megtalálható volt. 1867-ből egy jelentés arról tudósít, hogy Magyarországnak igen jelentős ré­szén a talaj és klímaviszonyok miatt a Hazai cserjék növekedése igen lassan halad előre, ami a kiöregedett erdők természetes megfiatalodását is erősen hátráltatja. Szükséges tehát, hogy valami módon az erdők mesterséges utánpótlásáról gondoskodjanak. Ez aképpen történik, hogy­­ősszel a kopár és az újabb hajtásokra már képtelen erdőrészeket teljesen letarolják, az értéktelen fahajtásokat kiirtják, majd felszántják. A tél folyamán a letarolt erdőrészeket a fa­tönköktől és gyökerektől gondosan megtisztítják. Majd a következő években vagy kapásnövé­nyeket, vagy magról nevelt csemetéket kapásnövényekkel vegyesen termesztenek bennük. Az első évben burgonyát vagy kukoricát, a másodikban és harmadikban kukoricát, a negyedikben pedig leginkább rozsot termesztenek. A kukoricát nyáron legalább kétszer kapálják meg. Ez­által a talaj is porhanyósodik. A negyedik év tavaszán az ültetésre szánt tölgymakkot mélyen beszántják, majd gabonát vetnek rá s az egészet tövisboronával vékonyan befedik. A következő év őszén a gabonát sarlóval magasan levágják. Az ültetéstől számitott negyedik évben a facse­mete már a más­fél méter magasságot is eléri, így lassan lehetetlenné válik a közbeeső ültet­vények termesztése. Amint ez az ültetési rendszer is mutatja, az erdő- és szántóváltó gazdálkodás össze­kapcsolása igen hasznos. Az erdős felvidéken vannak olyan községek, melyeknek lakói évente többszáz mázsa burgonyát, kukoricát és rozsot termelnek meg ily módon. De nemcsak az er­dőkben gazdag felvidéken, hanem igen gyakran a sűrű népességű sík vidékeken is, ahol nagy értéket képvisel a szántóművelés, nem ritkák az olyan községek, melyeknek szegény lakói na­gyon szívesen fognak fel kis erődrészeket, hogy az irtás és újabb betelepítés fejében egy időre kapás növényeket vagy bizonyos gabonafajtákat termesszenek rajtuk. A humuszképződés követ­keztében az erdei talajban a kapásnövényei­ és gabonaneműek több éven keresztül megszakí­tás nélkül is termeszthetők. Ugyanígy a kukoricavetemény közé ültetett facsemete is kitűnően tenyészik még néhány évig az ilyen humuszban. Természetes azonban, hogy a kapás termesz­tést sem szabad túlzásba vinni, mert­ különben a tal­aj teljesen kimerül. Az elültetett facsemete természetes növekedése következtében ugyanis a negyedik évtől kezdve a közbeeső ültetvény termesztése évről-évre fogy, míg végül ismét az erdő válik úrrá az irtáson Ebből a közleményből azt is megtudjuk, hogy e rendszer elszórtan megtalálható az egész ország, területén. A felvidéki nagy erdővidéken kívül nyomai mutatkoznak Győr és Tolna megyék területén is. Nagyjából e rendszerbe sorolható az erdő és mezőválló gazdálkodás egyik igen jellemző formája, az égetéses irtás is. Amint az eddigi szórványos adatok mutatják, e rendszer - ha föl­tokban is - az ország különböző erdős területein egészen napjainkig nyomon követhető,­ így szórványosan megmutatkozik pl. a Baranya megyei Ormányságban és a vas és zalai őrségben. De maradványai még ma is élnek a Mátra vidékén. Az erősen terméketlen helyeken, külső kö­rülmények által meghatározott kényszerű mezőgazdasági eljárás ez a talaj hasznosításának az

Next