AGRÁRTÖRTÉNETI SZEMLE 7. évfolyam (1965)
1965 / 2-3. sz. - SZEMLE - KŐHEGYI MIHÁLY: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1962
mairól, az abban részt vevők lassan feledésbe merülő alakjairól Martha Zsuzsánna írt tanulmányt, melyben — igen helyesen — régebbi (avar, szláv, honfoglaláskori) tyúkjaink történetére is kitért. Hankó Béla 37 alapvető dolgozata óta azonban újabb régészeti ásatásokból származó állatcsontanyagunk van. Kiderült, hogy az indiai eredetű házityúk 38 hazánkban először a La Téne-korszakban, a keltáknál jelent meg. Legkorábbi házityúkcsontleletünk Szentendre-Cementárugyár e korbeli telepéről való.39 A hazai avar sírokban gyakoriak a házityúk mellékletek. Ezek a mai magyar parlagi tyúk testnagyságának alig kétharmadát kitevő nagyságú állatoktól származnak.40 A hazai középkori tyúkok már nagyobbak voltak az avarkoriaknál, mint azt csontméreteik is mutatják, a mai magyar parlagi tyúkok méreteit azonban nem érték el.41 A budai várpalotából 42 előkerült tyúkcsontok nagyjából megegyeznek a többi hazai középkori lelőhelyen találtakkal, azonban a budai anyagban még az azonos századiaknál is erős nagyságbeli különbséget találunk, amelyek túlmennek a szexuális dimorphizmus okozta megszokott kereteken, s valószínűleg az eltérő tartási és takarmányozási viszonyok következtében jöttek létre, esetleg azonban a kezdődő fajtakialakulás jeleinek tekinthetők.43 Khin Antal a pesti vizafogókkal és a mai Vizafogó utca nevével foglalkozik tanulmányában. A már több ízben vizsgált XIV—XV. századbeli, margitszigeti halcímeres töredékről úgy véli, hogy az eddigi megállapításokkal szemben az Ereszthény-család címerét ábrázolja. Igen figyelemre méltó a történeti adatok és néprajzi párhuzamok alapján rekonstruált vizafogó cége rajza. Ilyen rekesztékek nem csak a Duna felső folyásánál állottak, hanem a Bajától délre fekvő Bátmonostornál i4 és a Tiszában is.45 A Földművelésügyi Minisztérium 1961 tavaszán szakembereket küldött ki több hónapos munkára egyes termelőszövetkezetek gazdálkodásának előmozdítására. Ebben a népgazdaságilag jelentős feladatban a Mezőgazdasági Múzeum dolgozói közül is többen részt vettek. Imre Gyula a Zala megyei tótszentmártoni „Felszabadulás" mezőgazdasági termelőszövetkezethez került szakmai tanácsadónak. Tanulmányában itt szerzett benyomásait, megfigyeléseit közli, és egyúttal feldolgozza a község múltjára vonatkozó mezőgazdaságtörténeti adatokat, alapot teremtve ezzel a mának jobb megértéséhez, értékeléséhez. Iványi Béla a Batthyány-család körmendi és Nyugat-Magyarországon létesített halászati üzemeit veszi vizsgálat alá, és irattári anyag alapján több régebbi, Herman Ottó óta tévesen beidegzett kifejezés, szakmai fogás eredeti értelmét fejti ki. Középkori agrártechnikánk sok vitás kérdését nem tudjuk pusztán az írásos források alapján megoldani, hanem elsősorban a régészet tárgyi anyagának segítségére kell támaszkodnunk. Különösen a munkaeszközök tekintetében adhatnak felbecsülhetetlen támpontokat a leletek. A Közép-Duna-medence magyar honfoglalás és kora Árpádkori sírleleteit,48 illetve az azok értékelését tartalmazó kötet 47 ismertetésekor már felhívtuk a figyelmet az anyag igen fontos agrártörténeti vonatkozásaira.48 Kralovánszky Alán, aki a leletkataszter egyik összeállítója volt, most kiválasztotta az ilyen jellegű anyagot (ásópapucs, kapa, sarló, kasza, nádvágó, őrlőkő), és külön tanulmányban dolgozta fel, melyre az alapos anyagismeret és széles látókör jellemző. Az összefoglaló magyar retrospektív mezőgazdasági bibliográfia eddig megjelent kötetei különösen azoknak a történetkutatóknak jelentenek nagy segítséget, akik a magyar agrármúlt egy-egy korszakának vagy a magyar mezőgazdaság egyik vagy másik 37 Hankó Béla : A magyar baromfi eredete és gazdasági jelentősége. Debreceni Szemle 1936. 4. 1. " 0. F. Qandert: Zur Abstammungs- und Kulturgeschichte des Hausflügels, insbesondere des Haushuhnes. Wiss. Abh. der Deutschen Akad. d. Landw. zu Berlin 6/1. 1953. 79. 1. 39 Bökönyi Sándor : Die Erühalluviale Wirbeltierfaune Ungarns (vom Neolithikum bis zur La Téne Zeit). Acta Archeojogica XL (1959) 39—102. 1. 10 Uő: Examen de os d'animaux découverts au cimetiére avar de Kiskőrös-Városalatt. Megjelent László Gyula: Études archéologiques sur l'histoire de la société des avars. Archeologica Hungarica XXXIV. Bp. 1955. 1106: A budai várpalota ásatásának állatcsontanyaga. XIII—XVlI. század. Budapest Régiségei XVIII. (1958) 455-86. 1. " Az ásatásról általában Gerevich László : Castrum Budense. AÉ 1952. 150—71.l.; Zolnay László : A XIII— XIV. századi budavárosi királyi szálláshely. Művészettörténeti Értesítő 1952. 15—28. L. Uő : A XIII—XIV. századi budai királyi palotáról. A budai várostörténet első századának néhány kritikus kérdése. Művészettörténeti Tanulmányok, 1961. 7—24. l.; Uő: Opus castri Budensis. A XIII. századi budai vár kialakulása. Tanulmányok Budapest Múltjából (ezentúl: TBpM) XV. (1963) 43—107.; Fügedi Erik: Topográfia és városi fejlődés Óbudán. TBpM XIII. (1959). Uő: Megjegyzések a budai vitáról. Századok 1964.772—81.1. "Bökönyi Sándor: A budai várpalota ásatásának állatcsontanyaga II. Budapest Régiségei XX. (1963). 395 — 425. 1. " A zichy és vásonkeői gróf Zichy-család idősbágának okmánytára II. 299. 1. 15 A nagy-károlyi gróf Károlyi család oklevéltára I. 88. 1. "* Fehér Géza—Éry Kinga—Kralovánszky Alán : A Közép-Duna-medence magyar honfoglalás és kora Árpád-kori sírleletei. Bp. 1962. " Szőke Béla : A honfoglaló és a kora Árpád-kori magyarság régészeti emlékei. Bp. 1962. " A két előző könyv recenzálásakor AtSz 1903. 220—21. 1.