AGRÁRTÖRTÉNETI SZEMLE 13. évfolyam (1971)
1971 / 1-2. sz. - A MAGYAR MEZŐGAZDASÁGI MÚZEUM TÖRTÉNETÉBŐL - MATOLCSI JÁNOS: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum agrártörténeti kutatómunkájának 75 éves mérlege
A MEZŐGAZDASÁGI MÚZEUM AGRÁRTÖRTÉNETI KUTATÓMUNKÁJA 197 nek felépítése, majd kiállítási termeinek berendezése kötötte le a múzeumi vezetők figyelmét. Később viszont, amikor az ismertetett objektív nehézségek elhárultak a múzeumi agrártörténeti munka útjából, sajnálatos félreértés folytán a Mezőgazdasági Múzeumban működési alapelvnek tekintették azt a sokszor idézett félmondatot, hogy ,, ... a múzeum nem kíván régiségek tárává válni . . A nem szerencsés megfogalmazás gyakori hangoztatása nem maradt következmények nélkül. Hátrányos következménye nemcsak a történeti értékű mezőgazdasági tárgyak és dokumentumok gyűjtéséről való lemondásban mutatkozott meg, hanem megszüntette a történeti kérdések iránti érdeklődést és a tudományos munkára való törekvést, helytelen irányba orientálta az irányító szerveket, s ez utóbbi leginkább a múzeum megfelelő szakember-ellátottságának hiányosságaiban bosszulta meg magát. Találóan jellemezték a Mezőgazdasági Múzeum egyoldalúságát 1919-ben a Természettudományi Szövetség múzeumi ankétján, ahol a továbbfejlesztés irányát is érzékeltetve mutattak rá: ,,A Mezőgazdasági Múzeum eddig kizárólag szemléltető gyűjtemény volt, amelynek a jövőben tudományos intézetté kell kibővülnie . . .". A kiváló útmutatás akkoriban nem talált meghallgatásra, de még a történeti ismeretterjesztő munkának a múzeumból való későbbi száműzését sem tudta megakadályozni. Ez pedig az 1934-es átrendezés során következett be, amelyről Takács Imre így ír: „Sajnálatos körülmény volt, hogy az újjászervezés során többek között a gazdaságtörténeti osztályt is megszüntették. Abból a hamis feltevésből indultak ki, hogy a hazai gazdaságtörténeti gyűjteményanyag a külföldi látogatókat nem érdekli, a belföldieket pedig csak abban az esetben, ha netán ilyen tárgyú kutatásokkal foglalkoznak ... A korszerűsítés nevében és a helyszűke miatt számos történelmileg értékes tárgy is kiselejtezésre került." Hozzátehetjük, hogy ennek nemcsak az agrártörténeti munkáról való lemondás volt az egyedüli oka, hanem elsősorban a múzeum fogalmának és funkciójának téves értelmezése. Mi mással magyarázhatnánk a Mezőgazdasági Múzeum féltését attól a „veszélytől", hogy „kezd a szó szoros értelmében múzeummá válni", miként ezt az aggodalmukat cikkeikben többen ismételten kifejezésre juttatták. Szerencsére nem mindenki vallotta a történeti munkát elutasító nézeteket, így kezdődhetett el a harmincas évek elején a magyar mezőgazdasági szakirodalom bibliográfiájának összeállítása és kiadása, amelyet az agrártörténeti forrásfeltáró munka első lépésének tekinthetünk. A sorozat első kötete „Bibliographia Oeconomica Hungáriáé" címmel 1934-ben jelent meg, s előszavában hangsúlyozták, hogy „főleg a gazdaságtörténésznek akartunk egy nehezen nélkülözhető forrásgyűjteménnyel szolgálni". A bibliográfiában azonban már benne van egy átfogóbb agrártörténeti feldolgozó munka alapgondolata is, amelyet az első kötet előszavában így foglaltak össze: ,,E bibliográfia azonban nemcsak a történetkutatásnak akar szolgálatára lenni, de lehetővé akarja tenni egy rendszeres gazdasági irodalomtörténet megírását is, ami, hogy mai napig hiányzik, az a magyar tudományosságnak alig takarható szégyenfoltja . . . Ezért tartjuk a magyar mezőgazdasági irodalom történetének rendszeres megírását elsőrendű magyar, nemzeti, tudományos feladatnak."10 A bibliográfia megjelenése mintha válasz lett volna bizonyos agrárkörök történelmet lebecsülő nézeteire, mert azt is hangsúlyozta, hogy ,, . . . az alapos, komoly tudományosságnak alig nélkülözhető föltétele az illető tudományszak múltjának, fejlődésének beható ismerete".11 A célok tisztázottsága tette maradandó vállalkozássá a bibliográfiát. Az első kötetet négy év múlva követte a második, amelyek együttesen az 1830 előtt megjelent művek címleírását tartalmazták. A múzeum háború előtti agrártörténeti munkássága a két kötet kiadásával ki is merült, mert a második világháború megakasztotta nemcsak a bibliográfiai adatgyűjtést, hanem a múzeum egész tevékenységét. A bombázások és a harci cselekmények következtében a múzeum gyűjteményei és épületcsoportjai közismerten súlyos károkat szenvedtek. A felszabadulás utáni időszakban az újjáépítés alkotta a múzeum fő feladatát, de amint arra lehetőség nyílott, folytatódott a már hagyományosnak tekintett bibliográfiai • Radics József: Ábrázolt agrárpolitika. Klny. a Mezőgazdasági Közlöny 1941. évi 4. számából. 1.1.Lambrecht Kálmán: Modern múzeumpolitika. A Természettudományi Szövetség Kiadványai. I. Bp. 1919. 22. 1. • Takács Imre: A Mezőgazdasági Múzeum rövid története. Mezőgazdasági Múzeum Füzetei (továbbiakban : MMF). 6. Bp. 1959. 24. 1. " Bibliographia Oeconomica Hungáriáé I. k. Bp. 1934. 7. I. 10 A 9. jegyzetben i. m. 8 — 9. 1. "il.