AGRÁRTÖRTÉNETI SZEMLE 13. évfolyam (1971)

1971 / 3-4. sz. - VLCSKÓ LAJOS: A 75 éves Magyar Mezőgazdasági Múzeum

1* A 75 ÉVES MEZŐGAZDASÁGI MÚZEUM 279 — répa-, cukorrépa-, cukoripar; — dohánytermelés és -feldolgozás; — burgonya-, szeszipar és keményítőgyártás; — búza és búzafeldolgozás. A múzeum kiállításainak célja — olvashatjuk a Mezőgazdasági Múzeum 1907. évi ismertetőjében —, „hogy minél közvetlenebbül, minél világosabban és vonzóbban bemutassák az országos mezőgazdasági termelésnek gazdagságát és változatosságát, bemutassák továbbá, hogy miként és mi módon termeljen a gazda, hogy a legnagyobb eredményt elérhesse . . . mily formában és cso­magolásban kívánja a fogyasztó közönség a kész termény szállítását . . . másrészről a kereskedő, az iparos és a fogyasztó könnyen tájékozódhasson, honnan szerezhesse be a neki legmegfelelőbb árut . . .". A múzeum vezetése kezdettől fogva széles körű társadalmi bázis kiépí­tésére is törekedett. Egyre gyümölcsözőbb, sokoldalúbb kapcsolatokat épített ki a különböző érdekvédelmi, gazdasági, társadalmi szervezetekkel. Ezek közül is különösen hasznos volt a Nemzeti Vadászati Védegylettel való kap­csolat, amely 1925-től külön trófeakiállítások megrendezéséhez vezetett. A múzeumfejlesztés ügyét szolgálta a „Mezőgazdasági Múzeum Barátai­nak Köre" megalakítása 1926-ban. E kör messzemenően támogatta a múzeum igazgatóságát azon törekvésében, hogy az intézmény a magyar mezőgazdaság fejlődését és mindenkori állapotát méltóan bemutathassa. Előadások, bemuta­tások, társadalmi összejövetelek, időszaki kiállítások, tanulmányi kirándulá­sok rendszeres szervezésével kívánták szolgálni a Mezőgazdasági Múzeum ügyét. Sajnos e gazdag és alapjaiban ma is tanulságos program csak részben valósulhatott meg. A kör működése régóta szünetel. Még ebben az évben azonban ismét megszervezzük a baráti kört. Meggyőződésünk, hogy testvér­intézményeink, a szakoktatási és kutatási intézmények nagy családjával, a különböző társadalmi szervezetekkel, a szocialista nagyüzemekkel együtt­működve sodró erejű társadalmi tevékenységet indíthatunk meg múzeumunk mellett az élelmiszergazdaság további fejlesztésének elősegítésére. Mint arra az előbbi utalás is céloz, a Magyar Mezőgazdasági Múzeum fejlődése nem volt törésmentes. A gazdasági válságok visszavetették a múzeumi munkát is. Az útkeresés többször nagyon fontos részterületeken, mint pl. az agrártörténeti kutatások, megtorpanással, egy helyben topogással járt. Az 1934-es átrendezés során megszüntették a gazdaságtörténeti osztályt. Abból a helytelen felfogásból indultak ki, hogy a magyar agrártörténeti gyűjtemény anyag a külföldi látogatókat egyáltalán nem, a hazai látogatók közül pedig csak a kevés számú hozzáértőt érdekli. A korszerűsítés nevében sajnálatos módon több, ma már pótolhatatlan, történelmileg értékes tárgy is kiselejtezésre került. Lelkes és kitartó kutatók áldozatkész munkásságának köszönhető, hogy az agrártörténeti kutatásokat — ha eleinte csak szerény keretek között is — folytatták, így jelenhetett meg 1934-ben a magyar mezőgazdasági szak­irodalom bibliográfiájának első kötete (később még két kötet követte), ame­lyet az agrártörténeti forrásfeltáró munka első lépésének tekinthetünk. A bibliográfia — mint azt az előszó is hangsúlyozza főleg a gazdaság­történésznek akart egy nehezen nélkülözhető forrásgyűjteménnyel szolgálni. Ennél azonban átfogóbb célokat is szolgált, amit az előszó úgy fogalmazott meg, hogy ,,. . . az alapos, komoly tudományosságnak alig nélkülözhető fel­tétele az illető tudományszak múltjának, fejlődésének belső ismerete".

Next