AGRÁRTÖRTÉNETI SZEMLE 18. évfolyam (1976)

1976 / 1-2. sz. - TANULMÁNYOK - FÜGEDI ERIK: Számítógépes agrártörténeti kutatások a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban és a KSH Könyvtára Történeti Statisztikai Kutatóhelyén

119 SZÁMÍTÓGÉPES AGRÁRTÖRTÉNETI KUTATÁSOK Maga a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban folyó agrártörténeti kutató­munka, mint az Veress Éva beszámolójából kitűnik, szorosan kapcsolódik a fenti forrásfeltáráshoz, hiszen a kettő közös Agrártörténeti Osztály keretében, annak egységesen kimunkált munkatervébe ágyazva folyik. Az „Urbaria et conscriptiones" mint leggazdagabb, időben is legnagyobb távlatot átfogó agrártörténeti forrásgyűjteményünk a XVII. és a XVIII. század fordulójáról származó anyagával a török kort követő új alapvetés megismerésében az 1715. és az 1720. évi összeíráshoz nyújt fontos kiegészítést, majd folytatólag az 1828-i felvételig terjedő időköz áthidalására ad lehetőséget. (A kettős be­számolóban felsorakoztatott feladatok bősége, ill. erőnk véges volta akadá­lyozza, hogy ennek az áthidalásnak fontos pillérét iktassuk be az úrbérrendezés anyagának feldolgozásával, folytatva az annak során kilenc kérdőpontra adott paraszti válaszok értékesítésére tett kezdeményezésünket.) Az 1895-i mező­gazdasági összeírás pedig a kapitalista korról adott keresztmetszetével a nap­jaink felé ívelő agrárfejlődés rekonstruálásához ad további szilárd támasztó­pontot. Az Agrártörténeti Osztály munkaterve kezdettől fogva abból indult ki, hogy puszta elbeszélő vagy számokkal csupán illusztráló agrártörténetírás helyett konkrét számszerű adatok szilárd fundamentumára alapozza Magyar­ország agrártörténelmének jövendő épületét. Számot vetett azzal is, hogy a kvantifikációs módszer alkalmazására a történettudományon belül leginkább a gazdaság­, közelebbről — hazánk a legutóbbi időkig agrárország lévén — az agrártörténelem terén nyílik lehetőség. Az a törekvésünk, hogy Magyarország agrártörténelmét újonnan feltárt szerves adategyüttesekre építsük, ugyan­akkor, midőn számszerű adatok tömegének birtokbavételével a kvantifiká­cióra nyújtott lehetőséget, egyben szükségessé tette a számítógép segítségül hívását. Az áttörés érdeme ebben a vonatkozásban — sőt egész agrártörténeti kutatásunk terén — elsősorban Veress Évát illeti. Tőle ered a kezdeményezés, az ő előkészítésével és szervezésében került sor kisebb feladatokon — mint Vas megye 1744-i összeírásának feldolgozása, továbbá a XIX. századi paraszti gazdaság és háztartás vizsgálata — a számítógépes módszerek kikísérletezésére. Az ennek során nyert tapasztalatok gyümölcsöznek tovább egyfelől az „Ur­baria et conscriptiones" törökkor­ végi s azt követő anyagának, továbbá a Rákóczi-kori rovásadó-összeírásoknak, másfelől az 1895. évi mezőgazdasági statisztikai felvétel adatainak számítógép segítségével történő feldolgozásában. Mindkettő, túl azon, hogy a XVII. és a XVIII. század fordulójától a jelen felé haladó agrártörténeti feldolgozó munkának kezdő s fontos késői láncszemét alkotja, egyúttal általában véve az egész agrártörténeti kutatómunkában gyü­mölcsöző módszerek kiformálódása felé mutat előre. Az „Urbaria et conscrip­tiones" feldolgozásának eddigi lépcsőfokai gépi úton létrehozott általános agrártörténeti katalógus kimunkálásának útját egyengetik, az 1895-i felvétel feldolgozásához kapcsolódó térképdiagramos módszer pedig agrártörténeti atlasz kiépítésének távlatait nyitja meg előttünk, közvetlenül szolgálva ezzel a regionális kutatások továbbfejlődését. WELLMANN IMRE

Next