AGRÁRTÖRTÉNETI SZEMLE 18. évfolyam (1976)
1976 / 1-2. sz. - TANULMÁNYOK - FÜGEDI ERIK: Számítógépes agrártörténeti kutatások a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban és a KSH Könyvtára Történeti Statisztikai Kutatóhelyén
119 SZÁMÍTÓGÉPES AGRÁRTÖRTÉNETI KUTATÁSOK Maga a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban folyó agrártörténeti kutatómunka, mint az Veress Éva beszámolójából kitűnik, szorosan kapcsolódik a fenti forrásfeltáráshoz, hiszen a kettő közös Agrártörténeti Osztály keretében, annak egységesen kimunkált munkatervébe ágyazva folyik. Az „Urbaria et conscriptiones" mint leggazdagabb, időben is legnagyobb távlatot átfogó agrártörténeti forrásgyűjteményünk a XVII. és a XVIII. század fordulójáról származó anyagával a török kort követő új alapvetés megismerésében az 1715. és az 1720. évi összeíráshoz nyújt fontos kiegészítést, majd folytatólag az 1828-i felvételig terjedő időköz áthidalására ad lehetőséget. (A kettős beszámolóban felsorakoztatott feladatok bősége, ill. erőnk véges volta akadályozza, hogy ennek az áthidalásnak fontos pillérét iktassuk be az úrbérrendezés anyagának feldolgozásával, folytatva az annak során kilenc kérdőpontra adott paraszti válaszok értékesítésére tett kezdeményezésünket.) Az 1895-i mezőgazdasági összeírás pedig a kapitalista korról adott keresztmetszetével a napjaink felé ívelő agrárfejlődés rekonstruálásához ad további szilárd támasztópontot. Az Agrártörténeti Osztály munkaterve kezdettől fogva abból indult ki, hogy puszta elbeszélő vagy számokkal csupán illusztráló agrártörténetírás helyett konkrét számszerű adatok szilárd fundamentumára alapozza Magyarország agrártörténelmének jövendő épületét. Számot vetett azzal is, hogy a kvantifikációs módszer alkalmazására a történettudományon belül leginkább a gazdaság, közelebbről — hazánk a legutóbbi időkig agrárország lévén — az agrártörténelem terén nyílik lehetőség. Az a törekvésünk, hogy Magyarország agrártörténelmét újonnan feltárt szerves adategyüttesekre építsük, ugyanakkor, midőn számszerű adatok tömegének birtokbavételével a kvantifikációra nyújtott lehetőséget, egyben szükségessé tette a számítógép segítségül hívását. Az áttörés érdeme ebben a vonatkozásban — sőt egész agrártörténeti kutatásunk terén — elsősorban Veress Évát illeti. Tőle ered a kezdeményezés, az ő előkészítésével és szervezésében került sor kisebb feladatokon — mint Vas megye 1744-i összeírásának feldolgozása, továbbá a XIX. századi paraszti gazdaság és háztartás vizsgálata — a számítógépes módszerek kikísérletezésére. Az ennek során nyert tapasztalatok gyümölcsöznek tovább egyfelől az „Urbaria et conscriptiones" törökkor végi s azt követő anyagának, továbbá a Rákóczi-kori rovásadó-összeírásoknak, másfelől az 1895. évi mezőgazdasági statisztikai felvétel adatainak számítógép segítségével történő feldolgozásában. Mindkettő, túl azon, hogy a XVII. és a XVIII. század fordulójától a jelen felé haladó agrártörténeti feldolgozó munkának kezdő s fontos késői láncszemét alkotja, egyúttal általában véve az egész agrártörténeti kutatómunkában gyümölcsöző módszerek kiformálódása felé mutat előre. Az „Urbaria et conscriptiones" feldolgozásának eddigi lépcsőfokai gépi úton létrehozott általános agrártörténeti katalógus kimunkálásának útját egyengetik, az 1895-i felvétel feldolgozásához kapcsolódó térképdiagramos módszer pedig agrártörténeti atlasz kiépítésének távlatait nyitja meg előttünk, közvetlenül szolgálva ezzel a regionális kutatások továbbfejlődését. WELLMANN IMRE