AGRÁRTÖRTÉNETI SZEMLE 18. évfolyam (1976)

1976 / 1-2. sz. - TANULMÁNYOK - RÁCZ ISTVÁN: Az első magyarországi katonai térképfelvétel tanyatörténeti tanulságai

1* AZ ELSŐ KATONAI FELVÉTELEK TANYATÖRTÉNETI TANULSÁGAI 3 kérdések megválaszolása szempontjából mindenképpen indokolt az egykorú vagy közel egykorú forrásokkal való összevetés. Hasonló országos méretű térképanyagunk azonban csak a XIX. század közepén készült, ami ugyan a tanyarendszer további fejlődése szempontjából értékelhető forrás, a II. József korabeli térkép ellenőrzésére azonban már nem vehető számításba. Ilyen­formán csakis egyes települések közel egykorú térképanyagára lehet támasz­kodni, de ezek esetlegesek, és eltérő időpontokban készültek. Kézenfekvőnek tűnik az írásos forrásokkal való összevetés. Ismeretes, hogy lényegében a térképfelvételekkel egyidőben végeztek Magyarországon országos összeírást. Ekkor került sor a tanyák összeírására is. Ebből az anyagból azonban a tanyásterületekre vonatkozó adatok csak Csanád megye 14 és a Hármaskerület helységeiről,15 továbbá Kecskemét 16 városáról és Öcsödről 17 kerültek elő. Tehát mindenképpen csak részleges egyeztetésről lehet szó. A rész­adatok összevetése is hasznos azonban, mert ebből kiderül, hogy a pusztákon az összeírók csak azokat a tanyákat vették számba, ahol a gazdák lakóházat, kéményes épületet emeltek. Ugyanakkor a térképészek valamennyi szállás­tanyát rögzítették, s így számszerűen nemcsak többet tüntetnek fel, mint az összeírók, de teljesebb képet is nyújtanak a kor tanyafejlődéséről. Az összeírás megbízhatatlanságát az a körülmény is fokozta, hogy ebben az időben már a mezővárosok sorra-rendre a tanyákon engedély nélkül épített kemencés, kéményes lakóépületek lebontásával fenyegetőztek, ezért a gazdák a valós helyzetet igyekeztek eltitkolni. A Nagykunságban Karcagon, Kisújszállá­son és Túrkevén 1784-ben egyetlen tanyát sem írtak össze, holott Karcagon már 20 évvel azelőtt is az 573 birtokosból 218 (38%) szállást épített 18 a határ távoli nyugati harmadában, s Kisújszálláson19 és Túrkevén20 a társadatok ugyancsak általánosan elterjedt tanyásgazdálkodásról tanúskodnak. A két forrástípus eltérő eredményét igazolja Fodor Ferenc megfigyelése is. Jász­berény Boldogháza pusztáján a II. József korabeli térképen 149 szállást szá­molt meg, az összeírők viszont itt mindössze 24 tanyát írtak össze.21 Szabó Kálmán hasonlóképpen 1000 tanyát talált a kecskeméti térképszelvényen, az összeírás azonban csak 277 szőlő-, és tanyabeli házat tartott nyilván a város határában.22 Ez a néhány példa is felhívja a figyelmet arra, hogy helyte­len úton jár az, aki csupán az összeírások alapján akarja a korszak tanya­fejlődésének mérlegét megvonni. A teljesebb, hitelesebb képet — a már jelzett fenntartások ellenére is — a térképanyag nyújtja. A két forrástípus adatai viszont ki is egészítik egymást, s viszonyításuk módot nyújt a tanyásgazdálkodás kérdéskörének differenciáltabb szemléleté­hez. A térképek a méretekre nézve megbízhatóbbak, az összeírások viszont azt tükrözik, hogy az összes szállás közül a határ melyik részén (pusztán) mennyi 14 Csongrád m. k­. Csanád vm. nemesi közgy. iratai. IV. A. 3. 16 Szolnok m. lt. Jászkun ker. k­. D. Capsa XIX. Fasc. 11. No. 1 — 3. 16 Thirring Gusztáv: Magyarország népessége II. József korában. Bp. 1938. 104-5. 1. 17 Békés m. lt. Feudáliskori összeírások. Öcsöd község iratai az R. jelzetű cso­móban. 6. 182. 18 Bellon i. m. 60-1., 72. 1. 19 Szolnok m. lt. Kisújszállás közgy. jkv. XVI/3. P. 43, 62, 162, 178, 197, 351. 20 Szolnok m. lt. Túrkeve közgy. jkv. XVII/6. P. 325, 341, 557. 21 Fodor Ferenc: A tanyarendszer kialakulása a Jászságban. Magyar Gazdák Szemléje, 1937. 37—8. 1. 22 Szabó Kálmán: Kecskemét, 1936. 49. 1.; Thirring i. m. 104—5. 1.

Next