AGRÁRTÖRTÉNETI SZEMLE 18. évfolyam (1976)
1976 / 1-2. sz. - TANULMÁNYOK - RÁCZ ISTVÁN: Az első magyarországi katonai térképfelvétel tanyatörténeti tanulságai
1* AZ ELSŐ KATONAI FELVÉTELEK TANYATÖRTÉNETI TANULSÁGAI 3 kérdések megválaszolása szempontjából mindenképpen indokolt az egykorú vagy közel egykorú forrásokkal való összevetés. Hasonló országos méretű térképanyagunk azonban csak a XIX. század közepén készült, ami ugyan a tanyarendszer további fejlődése szempontjából értékelhető forrás, a II. József korabeli térkép ellenőrzésére azonban már nem vehető számításba. Ilyenformán csakis egyes települések közel egykorú térképanyagára lehet támaszkodni, de ezek esetlegesek, és eltérő időpontokban készültek. Kézenfekvőnek tűnik az írásos forrásokkal való összevetés. Ismeretes, hogy lényegében a térképfelvételekkel egyidőben végeztek Magyarországon országos összeírást. Ekkor került sor a tanyák összeírására is. Ebből az anyagból azonban a tanyásterületekre vonatkozó adatok csak Csanád megye 14 és a Hármaskerület helységeiről,15 továbbá Kecskemét 16 városáról és Öcsödről 17 kerültek elő. Tehát mindenképpen csak részleges egyeztetésről lehet szó. A részadatok összevetése is hasznos azonban, mert ebből kiderül, hogy a pusztákon az összeírók csak azokat a tanyákat vették számba, ahol a gazdák lakóházat, kéményes épületet emeltek. Ugyanakkor a térképészek valamennyi szállástanyát rögzítették, s így számszerűen nemcsak többet tüntetnek fel, mint az összeírók, de teljesebb képet is nyújtanak a kor tanyafejlődéséről. Az összeírás megbízhatatlanságát az a körülmény is fokozta, hogy ebben az időben már a mezővárosok sorra-rendre a tanyákon engedély nélkül épített kemencés, kéményes lakóépületek lebontásával fenyegetőztek, ezért a gazdák a valós helyzetet igyekeztek eltitkolni. A Nagykunságban Karcagon, Kisújszálláson és Túrkevén 1784-ben egyetlen tanyát sem írtak össze, holott Karcagon már 20 évvel azelőtt is az 573 birtokosból 218 (38%) szállást épített 18 a határ távoli nyugati harmadában, s Kisújszálláson19 és Túrkevén20 a társadatok ugyancsak általánosan elterjedt tanyásgazdálkodásról tanúskodnak. A két forrástípus eltérő eredményét igazolja Fodor Ferenc megfigyelése is. Jászberény Boldogháza pusztáján a II. József korabeli térképen 149 szállást számolt meg, az összeírők viszont itt mindössze 24 tanyát írtak össze.21 Szabó Kálmán hasonlóképpen 1000 tanyát talált a kecskeméti térképszelvényen, az összeírás azonban csak 277 szőlő-, és tanyabeli házat tartott nyilván a város határában.22 Ez a néhány példa is felhívja a figyelmet arra, hogy helytelen úton jár az, aki csupán az összeírások alapján akarja a korszak tanyafejlődésének mérlegét megvonni. A teljesebb, hitelesebb képet — a már jelzett fenntartások ellenére is — a térképanyag nyújtja. A két forrástípus adatai viszont ki is egészítik egymást, s viszonyításuk módot nyújt a tanyásgazdálkodás kérdéskörének differenciáltabb szemléletéhez. A térképek a méretekre nézve megbízhatóbbak, az összeírások viszont azt tükrözik, hogy az összes szállás közül a határ melyik részén (pusztán) mennyi 14 Csongrád m. k. Csanád vm. nemesi közgy. iratai. IV. A. 3. 16 Szolnok m. lt. Jászkun ker. k. D. Capsa XIX. Fasc. 11. No. 1 — 3. 16 Thirring Gusztáv: Magyarország népessége II. József korában. Bp. 1938. 104-5. 1. 17 Békés m. lt. Feudáliskori összeírások. Öcsöd község iratai az R. jelzetű csomóban. 6. 182. 18 Bellon i. m. 60-1., 72. 1. 19 Szolnok m. lt. Kisújszállás közgy. jkv. XVI/3. P. 43, 62, 162, 178, 197, 351. 20 Szolnok m. lt. Túrkeve közgy. jkv. XVII/6. P. 325, 341, 557. 21 Fodor Ferenc: A tanyarendszer kialakulása a Jászságban. Magyar Gazdák Szemléje, 1937. 37—8. 1. 22 Szabó Kálmán: Kecskemét, 1936. 49. 1.; Thirring i. m. 104—5. 1.