AGRÁRTÖRTÉNETI SZEMLE 21. évfolyam (1979)

1979 / 1-2. sz. - TAKÁCS LAJOS: Az írtásszerződések jelentősége és szerepének változása

TA­­KÁCS LAJOS AZ IRTÁSSZERZŐDÉSEK JELENTŐSÉGE ÉS SZEREPÉNEK VÁ­­LTOZÁSA Annak a folyamatnak, amely végül is az fásoknak teljes földesúri ellenőrzését, majd elvételét jelentette, igen fontos mozzamatakém kell tekintenünk az irtásszerződések megjelenését és következetes alkalmazását, si szerződésnek rögzítették ugyanis a földesúri jogokat, feltételeket, amelyeket az irtásra vállalkozó jobbágynak tiszteletben kellett tartania. Ugyanakkor a földesúri feltételek keretein belül sok olyan mozzanatra is utal­nak, amelyek ma pótolhatatlan adatokat jelentenek az irtásoka­t ténylegesen végző jobbá­gyok, zsellérek életének, munkájának megértéséhez. Igazi jelentőségük akkor domborodik ki, amikor tömegesen jelentkeznek, tehát a XVIII. század első felében. Tömeges feltűnésük egyúttal jelzése is ann­a­k a fordulatnak, amely az irtásföldek ügyében bekövetkezett, és amely végül is a te1v­esi­ri igények határozott érvényesülését juttatta kifejezésre. Az irtásföldek sorsának változását történészeink kutatásai már eddig ,­s ige­n sak megrajzolták. Amint e kérdés egyik legkorábbi és legalaposabb kutatója, sebó I Istvtán egyik alapvető munkájában megjegyezte­ : „arról is csak elég későn, az erdők fogyásak­or kezdünk értesülni, hogy az irtáshoz földesúri engedélyt kellett kérni". Amint ,a könyv későbbi lapjain megállapította­ : „Eleinte arra sem volt szükség, hogy a jobbágy eng­edélyt kérjen földesurától a földesúri földön valamely terület kiirtásához és termőfölddé való átalakításához". Mint írta, „csak a XVII., még inkább a XVIII. században kezdik a­rra kötelezni a jobbágyot, hogy irtás előtt kérje ki a földesúr vagy a tisztje hozzájáruláséi Addig volt föld bőven, örültek neki, ha a jobbágy addig hasznavehetetlen földet szorgal­mával és munkájával bevont a földesúrnak is hasznot hajtó termelés körébe." De az erdők csökkenésén és a lakosság szaporodásán kívül más, közvetlenebb oka is volt a földesúri ellenőrzés szigorodásának. „Az is megfigyelhető — olvashatjuk tovább -, hogy a földesúrnak az irtásföldhöz jobbágyaival szemben való joga csak fokozatosan erősödött a XVIII. században akkor, amikor a hirtelen nagy bőség után ismét jelentkezni kezdő földszűke összetalálkozott a földesúr nagyobb földszükségletével, a földesúri ter­melő üzem növekedő igényével." A fenti tényezők eredményeképpen, mintegy azok megfogalmazott jeleként jöttek létre az irtásszerződések is, amelyek az újabb irtás feltételeit rögzítették. Érdemes a­ ­Szabó István: A jobbágy birtoklása az örökös jobbágyság korában. Bp. 1947. 21. Az irtásföld birtoklási formáira újabb, kitűnő összefoglalás: Varga János: A jobbágyi földbirtoklás típusai és problémái 1787-1849 (Értekezések a tört. tud. köréből 41.) 39-51. 2Szabó István: i. m. 1947, 42. Vö. még e témakörben: Soós Imre: Az úrbéri birtokrendezés eredményei Sopron megyében. Sopron 1941. Varga János: A telektulajdon a feudalizmus utolsó századában. Történeti Szemle 1964 (VII), 378-88.­ ­ Agrártörténeti Szemle

Next