AGRÁRTÖRTÉNETI SZEMLE 22. évfolyam (1980)

1980 / 1-2. sz. - BENTZIEN, ULRICH - MÜLLER, HANS-HEINRICH: Mezőgazdasági termelőerők a feudalizmusban

ULRICH BENTZIEN—HANS-HEINRICH MÜLLER MEZŐGAZDASÁGI TERMELŐERŐK A FEUDALIZMUSBAN (Történeti áttekintés)* A feudalizmusban a mezőgazdaság volt az elsődleges termelési ágazat, a föld a legfontosabb termelőeszköz, a falu a maga határával a termelés fő színhelye, a feudális függésben élő parasztság — más termelő csoportok mellett — a termelőerők fejlődésének egyik fő hordozója. A feudalizmusba való átmenet és e társadalmi-gazdasági formáció egész fennállása folyamán a mezőgazdaság területén nem a termelőerők forradalmi növekedése tapasztal­ható, hanem egy részben ellentmondásos fejlődés, amely több mint ezer éven át lényegé­ben az alacsonytól a magasabb szint felé tart, és — mindenekelőtt Európa és Észak-Amerika néhány körzetében — elősegítette a kapitalizmusnak megfelelő mezőgazdasági termelőerők kialakulásának előkészítését. Ez a történeti perspektíva a feudális mezőgaz­daság európai (és a belőle származtatott észak-amerikai) szintjének bizonyos elsőbbségét alapozza meg; e szint azonban az európai feudalizmus mezőgazdasági termelőerőinek jellegét tekintve nem volt eleve adott, azaz világméretű fölénye az Európán kívüli feudalizmus mezőgazdasági termelőerőivel szemben egyelőre egyáltalán nem állt fenn. A feudalizmus korai szakaszában a mezőgazdasági termelőerők vonatkozásában a biztosítás és a folyamatosság állt a történeti folyamat középpontjában. A világ több térsége már a feudalizmus előtti termelési mód feltételei közepette is a mezőgazdaság figyelemre méltó színvonalát produkálta: először a Közel-Kelet, amely a földművelés és háziállattartás kialakulásától a vaseke feltalálásáig világviszonylatban vezető szerepet ját­szott; azután mindenekelőtt Kína és a görög-római antikvitás, amelyek mezőgazdasági kultúrája az ókorban megközelítőleg egyformán magas szintet ért el. A jelentékeny etnikai átrétegeződések és a termelési tapasztalatok ebből következő vesztesége, valamint a termelőerőknek feudalizmusba való hosszan tartó forradalmi átmenete során bekövet­kezett közvetlen megsemmisítése dacára az európai kontinensen fenyegetett ugyan a folyamatosság megszakadása, de nem vált teljessé. A feudális mezőgazdaság megőrizte az antik agrárkultúra lényeges elemeit.­ A kiinduló helyzetet az jellemzi, hogy bár a fejlett késő római agrárkultúra munka­szervezete, mezőgazdasági oktatása, az agrártermékek feldolgozása és forgalmazása tekin­tetében egyrészt szorosan kötődött az antik rabszolgatartó államhoz, másrészt viszont az *Ez a tanulmány szemelvény a Handbuch für Wirtschaftsgeschichte c. műből, amely 1980/81-ben jelenik meg. Vitaalapnak szántuk. Bár figyelembe vettük a nemzetközi aspektusokat, előtérben a német viszonyok vizsgálata áll.­ ­ C. Farain: The évolution of agricultural technique. In: The Cambridge economic history of Europe. 1. k.: The agrarian life of the middle ages. Cambridge 2 1966, 125. s köv. 1. 1 Agrártörténeti Szemle

Next