AGRÁRTÖRTÉNETI SZEMLE 27. évfolyam (1985)

1985 / 1-2. sz. - BUZA JÁNOS: Gabonaárak és áruforgalom a török uralom alatt (Nagykőrös, 1626-1682)

BUZA JÁNOS GABONAÁRAK ÉS ÁRUFORGALOM A TÖRÖK URALOM ALATT (Nagykőrös 1626—1682) Törökkori gabonatermesztésünkről mind a mai napig felbukkan az a nézet, amely szerint az Oszmán Birodalom igáját nyögő parasztság részben azért, mert a meg-megújuló háborúk miatt földönfutóvá vált, részben pedig azért, mert a bódítók adóztatása kevésbé sújtotta az állattenyésztést, alig termesztett ga­bonát. A vitathatatlan hanyatlás képébe beleillik továbbá, hogy a mezőgazda­ság nem csak mennyiségileg, hanem minőségileg is visszaesett, olyannyira, hogy a lakosság helyenként és időnként gyűjtögetéssel tengette életét. A tudatosan sarkított sorok láttán nyilván kirajzolódnak az ellenkép kör­vonalai, amelyek a paraszti árutermelés tényeiből tevődnek össze. A paraszti árutermelés kapcsán azonban az exportcélú állattenyésztésre és a helyi piaci körzetek határain túlra irányuló szőlőművelésre, bortermelésre gondolunk első­sorban, a gabonatermesztés — különösen az árugabona-termesztés — joggal, de a kelleténél nagyobb mértékben szorul az előbbi két ágazat mögé történetírá­sunkban. A címből és a bevezető sorokból kitűnik a szerzői szándék: áruforgalmi ada­tokkal kívánom igazolni azt, hogy a török uralom alá került lakosság termelő tevékenységének a gabonatermesztés szerves része volt. A XVI. századi török adóösszeírások­ félreérthetetlenül tanúsítják, hogy a mezővárosi és a falusi né­pesség a hódítás kezdeti szakaszában sem hagyott fel a gabonatermesztéssel, sőt az sem példa nélküli, hogy idővel egyik-másik tájegységen növekedett a ter­mesztett gabona mennyisége.­ Az Oszmán Birodalom jövedelmekre ügyelő, ezért termelési adatokat csak részben tartalmazó összeírásai a hódítók berendezkedé­sét követően megritkultak, illetve egyre sablonosabbakká váltak,­ de fénykoruk­ban sem dokumentálták egyértelműen a paraszti árutermelés tényét, csupán­ ­ Káldi-Nagy Gyula: Magyarországi török adóösszeírások. Bp. 1970. 75—79. (továbbiakban: Káldy-Nagy: 1970); az általam vizsgált térségre nézve különösen fontos: Káldy-Nagy Gyula: A budai szandzsák 1559. évi összeírása. Pest megye múltjából 3. Bp. 1977 (továbbiakban: Káldy-Nagy: 1977). A Duna—Tisza köze délebbi területére újabban: Vass Előd: Kalocsa környékének török kori adóösszeírásai. Kalocsa 1980. Ezen belül gabonatermesztési adatok: 69—71. A Tisza menti és a tiszántúli települések egy része kapcsán feltétlenül említendő. Győrffy Lajos: Adatok az Alföld törökkori településtörténetéhez (az 1571-es szolnoki török defter fordítása). Jászkun­sági Fizetek 4. Szolnok 1956 (Hasonmás kiadás, Szolnok 1972) (továbbiakban: Győrffy). 2 Káldy-Nagy Gyula: Török adólajstrom Baranyából a XVI. századból. Szigetvári emlék­könyv. Szigetvár 1566. évi ostromának 400. évfordulójára. Szerk.: Ruzsás Lajos. Bp. 1966. 120—121. Káldy-Nagy Gyula: Harácsszedők és ráják. Török világ a XVI. századi Magyarországon. Bp. 1970. 178—177. A gabonatermesztés differenciált vizsgálatára s a termelési folyamat dinamizmusára. Dávid Géza: A simontornyai szandzsák a 16. században. Bp. 1982. 96—106. (továbbiakban: Dávid). Figyelemreméltó továbbá, hogy a Tiszántúlon sem egyenletesen változott a gabonatermesztés a török uralom kezdetén. Csökkenés és növekedés egyaránt megfigyelhető, illetve igen fontos meg­állapítás az hogy a jelentősnek mutatkozó állattenyésztés nem vonta maga után a gabona­termelés csökkenését". Káldy-Nagy Gyula: A gyulai szandzsák 1567. és 1579. évi összeírása. For­ráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 10. Békéscsaba 1982. 25—28. (továbbiakban: Káldy-Nagy, 1982). 3 Káldy-Nagy: 1970. 14. 1 Agrártörténeti Szemle 1985/1—2.

Next