AGRÁRTÖRTÉNETI SZEMLE 27. évfolyam (1985)

1985 / 3-4. sz. - KÖVÉR GYÖRGY: A kondratyev-ciklus története

438 KÖVÉR GYÖRGY olyan „fájdalmas folyamat", amelynek során megszűnnek „a termelés és el­osztás, a kínálat és kereslet között meghatározott feltételek hatására keletkező meg nem felelések és aránytalanságok, átmenet a nép- és világgazdaság egyik dinamikus egyensúlyából — amelynek további létezéséhez nincsenek meg a szükséges és elégséges feltételek — egy másikba".16 A hosszú ciklusok hipotézisét 1925-ben empirikusan megalapozó tanulmá­nya előtt — mint maga írja 1926-os vitacikkében, annak szinte bevezetése­ként 17 — külön tanulmányt szentel a gazdasági statika és dinamika elméleti értelmezésének.18 Mivel a gazdasági jelenségeket alapjában dinamikusnak tart­ja, csak a teoretikus megközelítésekben állítható szembe a statikus és dina­mikus koncepció. A változó elemekből összeszőtt dinamikus equilibrium mel­lett száll síkra. A dinamikus folyamatok között megkülönböztet minőségi és mennyiségi változásokat, illetve evolucionárius (megfordíthatatlan, pl. népes­ség-, ill. termelésnövekedés) és konjunkturális (hullámzó, ismétlődő és megfor­dítható; pl. árak, kamatláb, munkanélküliség aránya) folyamatokat. Az utób­biakat nem abszolút értelemben tekinti irreverzibiliseknek, hanem az előzőhöz viszonyítva, és ezen belül szabályszerű és szabálytalan folyamatokat különböz­tet meg. A szabályszerűek között a szezonális és a ciklikus ingadozásokat em­líti. A kapitalista társadalom valósága kapcsán elméletileg megfogalmazza azt a problémát, hogy míg a gazdasági fejlődés egésze irreverzibilis folyamat, amelyben a haladás szakaszokon keresztül jut érvényre, addig bizonyos ele­mek (árak, bérek, kamatláb stb.) konjunkturális hullámzással jellemezhetők. Más elemeknél ez az ingadozás kompex folyamat, tartalmazza a trendet és a fejlődés ütemét, annak hullámzásaival együtt. A gazdasági folyamatok dinamikáján belül tett elméleti distinkció tükröző­dik abban a módszertani megkülönböztetésben, hogy a hosszú ciklusokat elem­ző tanulmány az árakat, béreket és kamatlábat (az ún. értékmutatókat) egy­szerű statisztikai indexszel ábrázolja, a vegyes jellegű (kükereskedelmi forga­lom), ill. tisztán naturális sorok esetében a trend-deviancia módszert alkalmaz­za. Az utóbbiaknál mindig egy főre eső adatokat használ, s a legkisebb négy­zetek révén kiszámított szekuláris trendtől való elhajlásokat vizsgálja úgy, hogy 9 éves mozgó átlagolással megpróbálja kiszűrni a rövidebb ciklikus moz­gásokat.19 A számba vehető elmélettörténeti előzmények áttekintését és az alkalma­zott statisztikai módszerek részletes bemutatását az empirikus vizsgálat ered­ményeinek közlése követi. A tárgyhoz szabott kutatási módszer megválasztása bizonyos változásokat hozott a hosszú hullámok fordulópontjaiban, ezzel is je­lezve, hogy a probléma — legalábbis módszertanilag — már eloldotta kötődését a rövid ciklusok csúcspontjaitól. Az első ciklus emelkedő hulláma 1810—17-ig tart, ereszkedő ága 1844—51-ig, a második 1870—75-ben tetőzik, és mélypont­ját 1891—96-ban éri el, míg a harmadfél hullám 1914—20 között vált süly­lyedő tendenciára. Az elsősorban francia, angol, amerikai sorok között felsorol­ja azt a hat naturális mutatót is (21 közül), amelyeknél a hosszú ciklusok nem voltak kimutathatók. Ezt nemcsak tudományos korrektsége bizonyítékaként idézzük, hanem azért, mert a későbbi vitákban a kételkedők és kritikusok gyakran épp ezekből az adatokból indultak ki. 18 Uo. 208. o. 17 N. Kondratyev: A voproszv­a bolsih ciklah kon­junktura. Planovoje hozjajsztvo 1926/8. 167. o. 18 Kondratyev 1924—25. Vö. a dinamikus equilibrium polgári felfogásával Mátyás Antal: A modern polgári közgazdaságtan története. Bp. 1973. 434. s. köv. p. 19 Kondratyev 1925. 32—35. o.

Next