AGRÁRTÖRTÉNETI SZEMLE 30. évfolyam (1988)
1988 / 1-2. sz. - GERICS JÓZSEF - LADÁNYI ERZSÉBET: Nemesi jog - királyi jog. A középkori magyarországi birtoklásban
NEMESI JOG — KIRÁLYI JOG 3 és tövényes urára tartozik". Mi lehet a „rendes joghatóságnak a hatalma", amely a megszerzett birtokokra vonatkozik? Az bizonyos, hogy itt a római jog szakkifejezése áll előttünk, amelyet a középkor értelmezett és a maga követelményei szerint alkalmazott. A fogalmat a Digesta (2,1,3) így használta: „Mixtum est imperium, cui etiam iurisdictio in est, quod in danda bonorum possessione consistit. Iurisdictio est etiam iudicis dandi licentia", azaz: „Az a mixtum impérium, amelyben az iurisdictio is benne foglaltatik, mivel a javak birtokának adományozásában áll. Iurisdictio a bírák kinevezésének szabadsága is." Az 1291. évi békeszerződésnek az a fordulata tehát, hogy a magyar királynak rendes joghatósága (.iurisdictio ordinaria') van az osztrák és német alattvalók Magyarországon ,igaz címen szerzettk birtokai és jogai felett, a kor fogalmai szerint azt jelentette, hogy a királyt ezek felett a javak birtokának adományozása illeti meg. A békeszerződés ezek szerint határozottan megkülönbözteti attól, ami a királyt és a regnumot közvetlenül megilleti azt, ami felett a királynak csak adományozási joga van. A királyi jog tehát mind a kettőt felölelte. Az ismertetett ténynek a szerződés római jogi fogalmazást adott, de nem létesítette, s nem is elsőként rögzítette ezt ismeri és alkalmazza ezt a tényt IV. Béla egyik 1263. évi oklevele. Ebben a király Lőrinc étekfogó mesternek adományozta Locsmánd comitatus-t és Lándzsér várat, „amelyeket korábban királyi adomány adott Baroch fia Miklósnak, de azután az ő gyermektelen elhalálozásával királyi kézre szállottak, s ezért, amint tudjuk, mindig is nem dignitosként vagy dominium-ként tartoznak a királyi tulajdonhoz, hanem megüresedett birtokként a király adományozásához,... que antea Nicolao filio Baroch concessione regia collata fuerant, sed eo demum decedente sine liberis ad manus regias sunt redacta et ideo semper non tanquam dignitas vei dominium ad proprietatem regiam, sed quasi quedam possessio excaderitialis ad donationem regiam pertinere dinoscuntur')".4 1263-ban tehát a római jogi terminológia nélkül áll előttünk a királyi tulajdon és a királyi adomány megkülönböztetése.5 Az külön vizsgálandó kérdés, hogyan és mikor szélesedett ki annyira a királyi jog, hogy mind a királyi tulajdont, mind a királyi adományt magában foglalta. Maga a jelenség: a királyi tulajdon és királyi adomány megkülönböztetése legalább első tekintetre a hűbérjog Leiherwang (adomány-kényszer) nevű intézményére emlékeztet. Ezt a Szász Tükör úgy fogalmazta meg, hogy a király egyetlen megüresedett világi fejedelmi hűbért sem tarthat eladományozás nélkül egy évnél és egy napnál tovább a maga . A Digests antruxt helyire limuzkodik az esztergomi érsekségnek IV. Lászlótól 1288. ápr. 18-án nyert privilégiuma [Monuments Ecclesiae Strigoniensis (a továbbiakban: MES) ed. F. Knaut, Strigonii, 1882. II. 237 o.], amikor az esztergomi egyház jogait elsorolja. Mivel a római jognak ez a helye bizonyíthatóan ismert volt az 1280-as évek végén a magyar királyi kancelláriában, ezért teljes joggal vonható be az 1291. évi oklevél magyarázatába. 4 UB Burg Bd. I. 293. o. — Arról, hogy a király kezére szállt, megöresedett bárói birtokot Angliában sem olvasztották össze a király tulajdonával, lásd H. Mituu érdekes megjegyzését: ... . .Auch wenn die Batonie wegen Fehlens des Erben oder Felonie an den Kdriig zurückfiel (2. jegyzet. Der dialogua de scaccario sagt IL24: Si uro iá tschoála flu rit flu in manum rágis inciiárii iáficiánU hártdá vtl alitár. . .) verschmolz aie nicht mit dem Krongut, sondern wurde — durch den Sheriff, später durch eigene' escheatots' — getrennt davon verwaltet. . (Der Staat des hohen Mittelalten, Weimar, 1962. 337. o.) 5 Az eddig kifejtettekről lásd: Gárki J.—Ladányi E. Az „új adomány" jogintézménye a XIII. századi magyar okleveles gyakorlatban. Levéltári Szemle, 1986/1. 21—30. o. — A királyi tulajdon elidegeníthetetlenségének elvi alapjáról 1.: Barát Gy.: Decretalis Intellecto. (al. Honorius a koronajavak elidegeníthetetlenségéről.) Történelmi Szemle 1974. 24—31. o. A korábbi irodalmat idézi ugyanő.