AGRÁRTÖRTÉNETI SZEMLE 32. évfolyam (1990)

1990 / 1-4. sz. - BARTOSIEWICZ LÁSZLÓ: Újkőkori és rézkori szarvasmarhák termetének és ivarának becslése többváltozós módszerekkel

A BARTOSIEWICZ LÁSZLÓ tások során napvilágra kerülő állatcsontok alapján az állattartás-történeti kutatások egyik sarkalatos kérdése. A témakörben felhalmozódó tudományos munkáknak ép­pen a nagy száma utal arra, hogy ez a terület még a rendkívüli érdeklődés homlokte­rében álló szarvasmarha esetében sem teljesen tisztázott. Ennek egyik oka az, hogy viszonylag bőséges recens összehasonlító anyagból is csak igen óvatos következteté­seket vonhatunk le a különböző történeti korok háziállatainak termetére, méreteire és hústermelésére vonatkozóan.­ A hibalehetőségek elsődleges forrása az az indo­kolt megfontolás, hogy a csontozat és az állati szervezet más szöveteinek egymáshoz viszonyított aránya számos tényező lehetséges kombinációinak függvénye. A régé­szeti állattan szempontjából kiemelendő ennek a viszonynak kronológiai változása, amely semmiképpen sem fogható fel egyenes vonalú fejlődésnek. Hasonló fontos­ságú módosító tényezők azonban azok a környezeti hatások (éghajlat, földrajzi fek­vés, tápanyagforrások stb.), amelyek vadállatok esetében is alapvetően megszabják a szervezet genetikailag meghatározott szöveti összetételének (nemre, életkorra jel­lemző sajátságok, egyedi alkat stb.) kibontakozását. Végül nem szabad megfeled­keznünk az ember környezetformáló tevékenységéről sem,­ amely voltaképpen a régészeti kutatás tárgya, és közvetve vagy közvetlenül megnyilvánul a háziállatok öröklött tulajdonságainak változásában. Ezen a ponton kerülünk ismét szembe a kronológiai változékonyság tényével. A háziállatok történeti változásai tehát az ez­irányú kutatás tárgyát, célját képezik, de egyúttal korlátozzák az egyetlen „biztos" viszonyítási alapot jelentő modern párhuzamok használatát. Jobb híján természetesen nem mondhatunk le az utóbbi évtizedek múzeumi gyűj­téseiből származó recens csontvázak adatainak felhasználásáról a rekonstrukciós munkában. Hasonlóképpen szükségünk van az állattenyésztési kutatás és a húsipar gyakorlati eredményeinek értékelésére és kritikus felhasználására is. Ezek olyan funkcionális összefüggésekre mutathatnak rá, amelyek vagy általános érvényűek és 4 Az archaeozoológiai kutatás lehetőségeihez mérten talán kissé szigorú követelményeket szab meg Uerßmann, H. G.: Animal Bone Finds and Economic Archaeology: a critical study of the „osteo­archaeologica" method. World Archaeology 4/3 (1973). Elméleti megfontolásból azonban teljesen ért­hető, hogy minden vizsgálandó állatfaj lehető legtökéletesebb anatómiai és hústermelési ismeretét szabja a párhuzamok állításának feltételéül.­­ Ez alatt a tevékenység alatt itt a környezet átalakításának lehető legszélesebb értelmezése érten­dő. Ez magába foglalja a tudatos tenyészkiválasztáson alapuló állattenyésztést, a több állatfaj együttes tartásából adódó gazdasági kölcsönhatásokat vagy éppen az állattartás pillanatnyi irányát mindenkor be­folyásoló „ideológiai" megfontolásokat (tabuk, előítéletek, tenyésztői divatok stb.). Bartosiewicz L: Az állatállomány faji összetételének összefüggése a lakosság étrendjének energiatartalmával néhány fejlődő országban. Állattenyésztés 33/3, 1984. 193-203 o.; Bartosiewicz, L: Species interferences and the inter­pretation of Neolithic animal exploitation. Acta Arch. Hung. 42.1990. 287-292. o.

Next