AGRÁRTÖRTÉNETI SZEMLE 32. évfolyam (1990)
1990 / 1-4. sz. - BARTOSIEWICZ LÁSZLÓ: Újkőkori és rézkori szarvasmarhák termetének és ivarának becslése többváltozós módszerekkel
A BARTOSIEWICZ LÁSZLÓ tások során napvilágra kerülő állatcsontok alapján az állattartás-történeti kutatások egyik sarkalatos kérdése. A témakörben felhalmozódó tudományos munkáknak éppen a nagy száma utal arra, hogy ez a terület még a rendkívüli érdeklődés homlokterében álló szarvasmarha esetében sem teljesen tisztázott. Ennek egyik oka az, hogy viszonylag bőséges recens összehasonlító anyagból is csak igen óvatos következtetéseket vonhatunk le a különböző történeti korok háziállatainak termetére, méreteire és hústermelésére vonatkozóan. A hibalehetőségek elsődleges forrása az az indokolt megfontolás, hogy a csontozat és az állati szervezet más szöveteinek egymáshoz viszonyított aránya számos tényező lehetséges kombinációinak függvénye. A régészeti állattan szempontjából kiemelendő ennek a viszonynak kronológiai változása, amely semmiképpen sem fogható fel egyenes vonalú fejlődésnek. Hasonló fontosságú módosító tényezők azonban azok a környezeti hatások (éghajlat, földrajzi fekvés, tápanyagforrások stb.), amelyek vadállatok esetében is alapvetően megszabják a szervezet genetikailag meghatározott szöveti összetételének (nemre, életkorra jellemző sajátságok, egyedi alkat stb.) kibontakozását. Végül nem szabad megfeledkeznünk az ember környezetformáló tevékenységéről sem, amely voltaképpen a régészeti kutatás tárgya, és közvetve vagy közvetlenül megnyilvánul a háziállatok öröklött tulajdonságainak változásában. Ezen a ponton kerülünk ismét szembe a kronológiai változékonyság tényével. A háziállatok történeti változásai tehát az ezirányú kutatás tárgyát, célját képezik, de egyúttal korlátozzák az egyetlen „biztos" viszonyítási alapot jelentő modern párhuzamok használatát. Jobb híján természetesen nem mondhatunk le az utóbbi évtizedek múzeumi gyűjtéseiből származó recens csontvázak adatainak felhasználásáról a rekonstrukciós munkában. Hasonlóképpen szükségünk van az állattenyésztési kutatás és a húsipar gyakorlati eredményeinek értékelésére és kritikus felhasználására is. Ezek olyan funkcionális összefüggésekre mutathatnak rá, amelyek vagy általános érvényűek és 4 Az archaeozoológiai kutatás lehetőségeihez mérten talán kissé szigorú követelményeket szab meg Uerßmann, H. G.: Animal Bone Finds and Economic Archaeology: a critical study of the „osteoarchaeologica" method. World Archaeology 4/3 (1973). Elméleti megfontolásból azonban teljesen érthető, hogy minden vizsgálandó állatfaj lehető legtökéletesebb anatómiai és hústermelési ismeretét szabja a párhuzamok állításának feltételéül. Ez alatt a tevékenység alatt itt a környezet átalakításának lehető legszélesebb értelmezése értendő. Ez magába foglalja a tudatos tenyészkiválasztáson alapuló állattenyésztést, a több állatfaj együttes tartásából adódó gazdasági kölcsönhatásokat vagy éppen az állattartás pillanatnyi irányát mindenkor befolyásoló „ideológiai" megfontolásokat (tabuk, előítéletek, tenyésztői divatok stb.). Bartosiewicz L: Az állatállomány faji összetételének összefüggése a lakosság étrendjének energiatartalmával néhány fejlődő országban. Állattenyésztés 33/3, 1984. 193-203 o.; Bartosiewicz, L: Species interferences and the interpretation of Neolithic animal exploitation. Acta Arch. Hung. 42.1990. 287-292. o.