AGRÁRTÖRTÉNETI SZEMLE 34. évfolyam (1992)
1992 / 1-4. sz. - PAPP IMRE: A XIX. század végi válság a francia mezőgazdaságban
A XIX. SZÁZAD VÉGI VÁLSÁG A FRANCIA MEZŐGAZDASÁGBAN A napóleoni érához képest az 1810-es évek végétől az 1840-es évekig a legtöbb mezőgazdasági termék ára 10-25%-kal alacsonyabb szinten ingadozott. A mélypont az 1835-44 közötti tíz esztendőben volt. A "baisse" (esés) folyamatával csak a gyapjú nem volt szolidáris. Akkor volt a legdrágább, amikor a búzáért a legkevesebbet fizették. Kelendősége csak az 1830-as években csökkent jelentősen. A század közepétől kezdődő „hausse" (emelkedés) — melyet Franciaországban és Európa-szerte a modern iparosodás következményei (városiasodás, jövedelmek növekedése, nemzetközi piac kiszélesedése stb.) váltottak ki — az 1860-70-es évek fordulóján érte el a csúcsát. A konjunktúra egyben az árak egymáshoz viszonyított arányának újszerű módosulását hozta. A legfontosabb termék, a búza 1865-74 közötti árszintje 18,2%-kal haladta meg az 1835-44-es átlagot. A 30,16 F/q-os ár az évszázad rekordja volt. A mindennapi fogyasztásban általánossá váló burgonya ára a burgonyavész okozta rossz termések miatt már az 1840-es évek második felében jelentősen emelkedett: az 1835-44-es szinthez képest az 1845-54-es 63,6%-kal volt magasabb. Az 1850-60-as években viszont stagnált, majd csökkent is valamelyest a kelendősége. Az 1875-84-es átlagára azonban minden eddiginél magasabb volt. Kétszer annyiba került 1 q burgonya, mint 1835-44 között. A húsféleségek (marha, sertés, juh, baromfi) és a tojás is felértékelődtek az 1820-30-as évek dekonjunktúrájához képest. Árszintjük emelkedése az 1840-es évek végétől az 1880-as évek elejéig tartott. Az 1875-84-es szint 96,3%-kal haladta meg az 1835-44 közötti eladási árat. A tej, tejtermékek és zöldségfélék árai is erőteljesebben emelkedtek mint a gabonaféléké. A minőségi eltérések miatt rendkívül heterogén borárak átlaga 1853-ig süllyedő tendenciájú volt. A lisztharmat 1854-55-56-os pusztítása hozott fordulatot: az árak a korábbi tíz év átlagához képest több mint két és félszeresére nőttek. A termelés viszonylag gyors regenerálódása azonban nem váltott ki áresést. A jó kelendőség az 1870-es évek elejéig tartott. Az 1865-74-es árszint 146,2%-kal haladta meg az 1845-54-est. A 70-es évek közepének bő termései részlegesen telítették a piacot, így az árak, ha mérsékelten is, de esni kezdtek. A folyamatot az évtized végén a tőkéket kipusztító filoxéra szakította meg. A gyapjú a század második felében sem igazodott teljes mértékben a többi termék kelendőségéhez. Ára 1846-54 és 1855-64 között emelkedett utoljára a XIX. században. Az ausztrál gyapjúimport és egyéb textilnyersanyagok széles körű alkalmazása már az 1860-as évek közepétől áresést idézett elő. Az első Histoire de la France rurale, III. köt., 1976., 114. o., Le prix du froment, 1970. o. 4 Statistique agricole annuelle, 1912., 355-357. o. 5 Toutain, J.-C.: Cahiers de l'I.S.E.A 1961., II. köt. 192. o. 6 Statistique agricole annuelle, 1912., 323. o.