AGRÁRTÖRTÉNETI SZEMLE 37. évfolyam (1995)

1995 / 1-4. sz. - KÖZLEMÉNYEK - GYULAI ÉVA: Érték és mérték. Miskolci adatok a szőlő és bor XVI. századi művelődéstörténetéhez

ÉRTÉK ÉS MÉRTÉK 323 A szőlőművelésről (super vineas colendas), szőlőmunkások (laboratores vinearum) tartásáról, a malmokban való őröltetésről szóló protectionalis kiadására azért volt szükség, mert a „Gyewr faluban élő gonosz és igen bűnös jobbágynépek ... bizo­nyos fenyegetéseket intéztek az említett kolostor és a bennlakó barátok ellen, és az említett Gyewr faluban élő szegény, és más munkával élelmét megkereső né­peket, sérelmek és bírságok terhe alatt megakadályozták, hogy az említett barátok szőlőibe vagy más munkábra még méltó bér ellenére is elmenjenek, továbbá, hogy azok malmaiban őrölni merészeljenek".­ Az oltalomlevél mutatja, hogy a remete­barátok a szakértelmet, kitartó munkát igénylő szőlőművelést már a középkorban bérmunkával végeztették. Valószínű, hogy a Miskolc szőlőhegyein fekvő szőleiket is fizetett munkásokkal műveltették a pálosok, állandó munkaalkalmat és megél­hetést teremtve ezzel főként azoknak, akik saját jobbágyi telekkel nem rendelkez­tek. A két miskolci plébániaegyház a templomok körül húzódó zsellérsorok, a sze­rek lakóival műveltette a középkorban birtokait. A XVI. század közepétől bekövet­kezett vallásváltás miatt a kora újkori Miskolcnak egyetlen egyháza maradt, a várost délről lezáró hegyen épült egykori Szent István egyház helyébe lépett re­formátus egyház, a domboldalon húzódó Papszer nevű zsellérnegyeddel. A bor­sodi egyházmegye javadalomkönyvébe, a Liber Redituumba 1655-ben bejegyez­ték, hogy a város a tanító ellátására és a szőlőmunka elvégzésére pénzt utalt ki az egyháznak: „mind az mester asztal tartássa s mind azon szőlőmunka segedelmére conferáltak eő kegyelmek az feő papnak ötven magyari forintokat."­ A városi joghatóság és az egyház szoros kapcsolata a reformáció idején nem miskolci je­lenség, de az igen, hogy a város késő középkori eredetű kegyúri, papválasztási privilégiuma él tovább ebben az összefonódásban. Miskolc 1563-as urbáriumában a Papszer, Tóth­ ucza és Pecze összeírásánál 53 zsellértelket vesznek fel, melyek lakói az egyház és plébános szükségletére szolgálnak (serviunt ad necessitatem ecclesiae et plebani).­ A papszeresiek és Tót utca zsellérei az Avasi templom előbb katolikus, majd református egyházának szolgáltak, a Peceszer zsellérei az újváro­si Boldogasszony egyháznak, amely nem élte túl a vallásváltást.­ A városi tanács és az egyház kapcsolatát mutatja, hogy a Tót utcán a város pertinencia nélküli telkeket osztott a rászorulóknak: „A Tót utca végében az mely házat csinált Varga Demeter másképpen Aszalós, engedte város így megcsinálni az házat, hogy az Tót utcabeli jobbágyok közé, a plébánossághoz szolgáljon és adót adjon."­ „A város tanácsának erre a területre vonatkozó különleges jogköre világosan mutat­ja, ez a terület kívül esvén a földesúri tulajdon és joghatóságon közvetlenül a város 2 M. Kiss 1955: Kubinyi András fordítása. 3 Sp. Ref. Lt. LRB 109. 4 OL UeC 87/73. 5 Gyulai - Tóth 1993. 31-33. o. 6 M.jk. 311.

Next