AGRÁRTÖRTÉNETI SZEMLE 37. évfolyam (1995)
1995 / 1-4. sz. - KÖZLEMÉNYEK - GYULAI ÉVA: Érték és mérték. Miskolci adatok a szőlő és bor XVI. századi művelődéstörténetéhez
ÉRTÉK ÉS MÉRTÉK 323 A szőlőművelésről (super vineas colendas), szőlőmunkások (laboratores vinearum) tartásáról, a malmokban való őröltetésről szóló protectionalis kiadására azért volt szükség, mert a „Gyewr faluban élő gonosz és igen bűnös jobbágynépek ... bizonyos fenyegetéseket intéztek az említett kolostor és a bennlakó barátok ellen, és az említett Gyewr faluban élő szegény, és más munkával élelmét megkereső népeket, sérelmek és bírságok terhe alatt megakadályozták, hogy az említett barátok szőlőibe vagy más munkábra még méltó bér ellenére is elmenjenek, továbbá, hogy azok malmaiban őrölni merészeljenek". Az oltalomlevél mutatja, hogy a remetebarátok a szakértelmet, kitartó munkát igénylő szőlőművelést már a középkorban bérmunkával végeztették. Valószínű, hogy a Miskolc szőlőhegyein fekvő szőleiket is fizetett munkásokkal műveltették a pálosok, állandó munkaalkalmat és megélhetést teremtve ezzel főként azoknak, akik saját jobbágyi telekkel nem rendelkeztek. A két miskolci plébániaegyház a templomok körül húzódó zsellérsorok, a szerek lakóival műveltette a középkorban birtokait. A XVI. század közepétől bekövetkezett vallásváltás miatt a kora újkori Miskolcnak egyetlen egyháza maradt, a várost délről lezáró hegyen épült egykori Szent István egyház helyébe lépett református egyház, a domboldalon húzódó Papszer nevű zsellérnegyeddel. A borsodi egyházmegye javadalomkönyvébe, a Liber Redituumba 1655-ben bejegyezték, hogy a város a tanító ellátására és a szőlőmunka elvégzésére pénzt utalt ki az egyháznak: „mind az mester asztal tartássa s mind azon szőlőmunka segedelmére conferáltak eő kegyelmek az feő papnak ötven magyari forintokat." A városi joghatóság és az egyház szoros kapcsolata a reformáció idején nem miskolci jelenség, de az igen, hogy a város késő középkori eredetű kegyúri, papválasztási privilégiuma él tovább ebben az összefonódásban. Miskolc 1563-as urbáriumában a Papszer, Tóth ucza és Pecze összeírásánál 53 zsellértelket vesznek fel, melyek lakói az egyház és plébános szükségletére szolgálnak (serviunt ad necessitatem ecclesiae et plebani). A papszeresiek és Tót utca zsellérei az Avasi templom előbb katolikus, majd református egyházának szolgáltak, a Peceszer zsellérei az újvárosi Boldogasszony egyháznak, amely nem élte túl a vallásváltást. A városi tanács és az egyház kapcsolatát mutatja, hogy a Tót utcán a város pertinencia nélküli telkeket osztott a rászorulóknak: „A Tót utca végében az mely házat csinált Varga Demeter másképpen Aszalós, engedte város így megcsinálni az házat, hogy az Tót utcabeli jobbágyok közé, a plébánossághoz szolgáljon és adót adjon." „A város tanácsának erre a területre vonatkozó különleges jogköre világosan mutatja, ez a terület kívül esvén a földesúri tulajdon és joghatóságon közvetlenül a város 2 M. Kiss 1955: Kubinyi András fordítása. 3 Sp. Ref. Lt. LRB 109. 4 OL UeC 87/73. 5 Gyulai - Tóth 1993. 31-33. o. 6 M.jk. 311.