AGRÁRTÖRTÉNETI SZEMLE 40-41. évfolyam (1998-1999)
1998-1999 / 1-4. sz. - A JOBBÁGYRENDSZER ELTÖRLÉSÉNEK 150. ÉVFORDULÓJA - Az MTA Agrártörténeti és Faluszociológiai Bizottságának és a Földművelődésügyi Minisztériumnak 1998. április 7-én tartott emlékülése - ROMÁNY PÁL: Agrártársadalom és mezőgazdaság 1848-1998. (A megtett út és az örökség)
AGRÁRTÁRSADALOM ÉS MEZŐGAZDASÁG 1848-1998 3 Az 1848-as áprilisi törvényektől többféle út vezetett a jövőbe. Széchenyi István még azt írta egy márciusi levélben, hogy „az első felvonás gyönyörűen sikerült". Az út azonban a debreceni trónfosztásba torkollott. Később, egy más út elvezetett — 1867-ben — egy újbóli koronázáshoz, meg a gazdasági átalakuláshoz, a fellendüléshez. Majd következett — tragikus esztendők után — ismét egy trónfosztás, az 1921. évi, és az új határok, az egyharmad Magyarország... Nyilvánvaló, hogy e néhány mondatos utalás csak arra elégséges, hogy jelezze: mélyreható változások mentek végbe az országban. Királyai, határai, szomszédai változtak. Ám az agrártársadalom, csaknem egy évszázadon át, alapvetően a régi maradt. Az úrbéri viszonyok megszüntetését évtizedek múlva sem követte a földbirtok struktúra átalakítása. A téma tudományos megvitatására az MTA Agrártörténeti és Faluszociológiai Bizottsága májusban, külföldi résztvevőkkel, ülésszakot szentel. A várható vitát megelőlegezve egy 1948-as, azaz centenáriumi kiadványból idézem, hogy „a jogi felszabadítás (mármint a jobbágyoké) olyan csonka aktus volt, amely a teljes szociális és gazdasági felszabadítás nélkül a jobbágyi állapotokat nem csak nem szüntette meg a maga teljességében, hanem további lehetőségeket hagyott a gazdasági, politikai és szociális kiszolgáltatottságban élő nép hatalmi kényszer alatt való tartására" A megállapítást az 1945. évi földosztás után három évvel, az akkor még joggal agrárországnak minősülő Magyar Köztársaság elnöke, Tildy Zoltán tette. Akkor, amikor még a lakosság több mint fele az agrártermelésben, vagyis a mező- és erdőgazdaságban, az élelmiszer-feldolgozásban talált csak megélhetést. Már aki talált... Mert a földkérdés, sokak számára, továbbra is kérdés maradt. Tildy megállapítása ott vitatható, hogy a szociális felemelkedést, az agrárcivilizáció általános és tartós megerősödését önmagában a jobbágyfelszabadítás sehol sem teremthette meg. Csak a következményeitől, a feudális birtokviszonyok megszüntetésétől lehetett ezt várni. Magyarországon — több ok következtében — ez késett, sőt megkésett. Az egykori Monarchia nemzeteihez képest is legutolsónak következett el. Ismert, hogy az első világháborút követő években valamennyi közép-európai és balkáni új államban teljeskörű földreformot hajtottak végre. A földtulajdon felső határát 50-500 hektár között jelölték meg a különböző országokban. A Magyar Királyság kivételével, ahol alig történt érdemleges birtokrendezés. Elmaradt a századfordulón, elmaradt később is. Ott álltak tehát a latifundiumok a magyar mezőgazdaság kapitalista fejlődésének és az agrártársadalom polgárosodásának útjában továbbra is. Még 1938-ban is közel nyolcezer korlátolt forgalmú, kötött birtokot tartott számon a hazai statisztika. Összes területük — az új határok között — meghaladta a 4 millió kataszteri holdat. A magyar parlamentben pedig már 1906-ban elhangzik a javaslat a hitbizományok és egyházi birtokok megváltására és parcellázására. „Tekintve, hogy Tildy Zoltán köztársasági elnök előszava. In: Acsády I. 1948. 5-7. o.