AGRÁRTÖRTÉNETI SZEMLE 43. évfolyam (2001)

2001 / 1-2. sz. - TANULMÁNYOK - HOFFMANN TAMÁS: Vázlat élelmezésünk történetéről.

TANULMÁNYOK HOFFMANN TAMÁS VÁZLAT ÉLELMEZÉSÜNK TÖRTÉNETÉRŐL A néprajzi értekezésekben és a könyvesboltokat elárasztó szakácskönyvekben több­nyire arról olvashatunk, hogy ma mit esznek (vagy a közelmúltban mit ettek) az em­berek. Ételkészítési technikákat, étkezési szokásokat ismertetnek a kiadványokban. Ám aránylag kevesen vannak szerzőink között olyanok, akik vállalkoztak volna arra, hogy megvilágítsák és felrajzolják azt a hosszú utat élelmezéstörténelmünkről alko­tott térképünkre, mely elvezetett a máig. A nyersanyagok felhasználásának módjai, arányaik a mindennapi fogyasztásban, az ételkészítés és az étkezés eszközei és technikái, nemkülönben a velük kapcsolatos szokások és képzetek mind olyan problémák, amelyek - korunk tudományos mun­kamegosztásának szervezetében - speciális szakstúdiumok tárgyai lettek, s talán ezért aránylag kevés azon szerzők száma, akik együttes bemutatásukra vállalkozná­nak. A felsorolható szakstúdiumok között kiemelkedő jelentőségű az agrár­történetírás, hiszen az étkezési kultúra szabályainak történetét nem lehet megérteni anélkül, hogy ismereteinket ne szembesítenénk a mezőgazdaság, az elfogyasztandó nyersanyagok termeléstörténetével. Az elmúlt fél évszázadban­­ az angolszász, a német, a francia és az olasz nyelvterületen megjelent publikációkból ítélve többen is eredményes kísérletet mondhatnak magukénak, miután megkísérelték összefoglalni a táplálkozás történetét. Az alábbi vázlattal az ő dolgozataikhoz kívánok csatlakozni. Elsősorban azért vállalkozom erre a kísérletre, mert magyar nyelven úgyszólván alig publikáltak eb­ben a tárgykörben. A magyar táplálkozási szokások múltjáról ugyan jelentek meg az utóbbi időben dolgozatok, de nem sokan törekedtek arra, hogy tanulmányaikban az egyetemes történet mércéjével vessék össze adatsoraikat. Másrészt többnyire azt kell tapasztalni, hogy azok is, akik ebben a témakörben mozognak, igazodván a tudomá­nyos gyakorlat íratlan szabályaihoz, jobbára csak a saját munkaterületükön érzékelt problémák nemzetközi szakirodalmára kíváncsiak, ennek értékelésekor nem sokat törődnek azzal, hogy a külföldi feldolgozások milyen indíttatásúak annak az ország­nak a tudományos közéletében, ahol megjelentek. Ennek következtében eleve le kell mondaniuk a problémák - nemzetközi mércével mérhető - feldolgozottságának ér­zékelhetőségéről. Figyelemfelkeltésül, mintegy a téma jövőbeni feldolgozóinak tájékoztatására - a szokásosnál bővebb - irodalomjegyzéket csatolok írásomhoz. Ebből a válogatásból kihagyom az egy emberöltővel ezelőtt megjelent publikációkat és azokat a folyóirat-

Next