AGRÁRTÖRTÉNETI SZEMLE 44. évfolyam (2002)
2002 / 1-2. sz. - TANULMÁNYOK - OROSZI SÁNDOR: Harc a Borsai erdők kitermeléséért
TANULMÁNYOK OROSZI SÁNDOR HARC A BORSAI ERDŐK KITERMELÉSÉÉRT Köztudott, hogy Magyarországon az 1879. évi erdőtörvénnyel (XXXI. tc.) kezdődött el az erdőgazdálkodás korszerű szabályozása. Maga a törvény a kor erdészettudományi eredményeit tükrözte, ugyanakkor megfelelt az akkor uralkodó szabadelvű (gazdasági és egyéb) politikai elvárásoknak is. A törvény hatályba lépése (1880. aug. 1.) után a korábbi, az 1807. évi XXI. tc. érvényét vesztette. Ez utóbbi törvénynek az alkalmazását, legfőbb rendelkezésének az érvényesülését (tudniillik, ha a birtokos az erdeit nem kíméletesen használja, akkor a vármegye elöljárósága az erdőt zár alá veszi és oda (erdőszárgondnokot nevez ki) általában nem vizsgálják. Annál is inkább nem, mert már a XIX. század közepén is elterjedt nézet volt, hogy ez a zárgondnoki intézmény az erdők megvédésére nem volt eléggé hatékony eszköz. Ebben ugyan alapvetően nem kételkedhetünk, de mégis szeretnénk látni egy ilyen zárgondnoki működést a részleteiben is. Továbbá jelen vizsgálódásunkban példa kínálkozik arra is, hogy milyen óriási erők feszültek egymásnak az erdők használati jogának a megszerzéséért. Mindez akkor történt, amikor folyt a volt jobbágyi és volt földesúri földek elkülönítése, és elkezdődött az országban a ma szabadversenyes kapitalizmusnak nevezett gazdasági fejlődés. A HELYSZÍN A Máramaros vármegyei Borsa (ma: Borsa - Románia) egyike volt az úgynevezett kuriális községeknek, ahol főleg ruszinok és románok laktak. A jobbágyfelszabadítás után, a kataszteri felméréseket követően a községi erdőket a falu lakosainak - mint birtokközösségnek - a nevére telekkönyvezték. Ez a telekkönyvezés azonban nemcsak tulajdonjogot, hanem a tulajdonból következő adófizetési kötelezettséget is jelentett. Ez az állami kötelezettség adott azután alapot arra, hogy az adófizetők gazdálkodásába felülről beavatkozzanak, a birtokosok tulajdonnal való szabad rendelkezését korlátozzák. Borsa lakóiról tudnunk kell, hogy azok a Mária Terézia-féle úrbérrendezés óta szabad fakereskedési joggal rendelkeztek. Ezt a jogukat természetesen nem helyben, hanem más vidékeken, főleg Bukovinában érvényesítették. Oda fát vittek ki, adtak el. Lásd pl.: Klein Ödön: Az erdők közhatósági jelen felügyeletéről. Erdészeti Lapok 1873. 283. o.