AGRÁRTÖRTÉNETI SZEMLE 47. évfolyam (2006)
2006 / 1-4. szám
VARGA JÁNOS AZ ÁRPÁD KOR SZABADDÉNÁROSAI ROMANN PÁL KÖSZÖNTÉSÉRE Olyan dénárokról, amelyeket az ország szabad állapotú lakosaitól - a közlikerektől - Árpád-házi uralkodóink közül Kálmán bizonyíthatóan szedetett magának, az a forrás ad tájékoztatást, amelyet - eltekintve számos stiláris, nem egy ponton azonban értelemzavaró eltéréstől - nagyjából azonos szövegezésben két kódexünk is átörökített az utókorra. Az első, amelyet - Turóczi-kódex néven - felfedezésekor még a bécsi császári könyvtár őrzött, a XV. században keletkezett. A másodikat, amely ugyancsak a fenti könyvtárból került elő, Ilosvai-kódex néven tartja számon szakirodalmunk. Egy utóbbit 1544-ben írta - pontosabban: másolta le - Ilosvai István, előbb váradi olvasókanonok, majd az egri egyházmegye spirituális vicariusa és prépostja, egyszersmind imeri püspök. Annyi tudható még, hogy az Ilosvai készítette kódex egy időben Telegdi Miklós pécsi püspök tulajdona volt, akitől 1582-ben Zakariás nyitrai püspök kapta - vagy szerezte? - meg. Hogy azután milyen úton és mikor került Bécsbe, azt homály fedi. Tisztáz(hat)atlan az is, hogy a Turóczi-kódex készítőjének a tárgyalt forrás legkorábban keletkezett, tehát eredeti szövege vagy ennek csupán másolt változata állte rendelkezésére. Pedig nem elhanyagolható kérdés ez, mert az esetleges szövegtorzulás veszélye mindig nagyobb, ha a másoló nem első kézből származó, hanem már eleve másolt forrást írt le újra. Márpedig a Turóczi-kódex esetében sem zárható ki ez utóbbi lehetősége. Azt se lehet tudni, hogy Ilosvai a Turóczi-félének vagy valamely másik variánsnak a szövegét vette-e fel saját kódexébe, következésképpen hogy a kettő közt mutatkozó eltérések az általa használt - ismeretlen - változatban lelik-e magyarázatukat, vagy pedig kizárólag az ő tollára vezethetők vissza. Tény, hogy Kálmán szóban forgó törvényfüzére a Turócziban a Colomanni decretorum liber primus, az Ilosvaiban a Decretum Colomanni regis címet viseli. A két cím között tapasztalható különbség némi alapot mindenképpen szolgáltat annak feltételezésére, hogy hajdanán létezhetett a Turóczi-félétől egyben-másban eltérő, időközben azonban eltűnt variáns is, és hogy Ilosvai ennek szövegét adta tovább. A dekrétumnak, bár többször is publikálták, két markáns kiadása ismeretes. Az egyik Endlichere,1 a másik Závodszky Leventéé,1 2 amely mindmáig a legmodernebbnek te 1 Endlicher, S. L.: Rerum Hungaricarum Monumenta Arpadianum, Sankt Gallen, 1849, 360-379. 2 Závodszky Levente: A Szent István, Szent László és Kálmán koraeli törvények és zsinati határozatok forrásai, Bp., 1904.