AGRÁRTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEK 40. KÖTET (A MTA Agrártudományok Osztályának Közleményei, 1981)

1981 / 2-4. sz. - ERDÉSZETI ÉS FAIPARI TUDOMÁNYOS ÜLÉS - FAFELDOLGOZÁSI SZEKCIÓ - Lengyel László: A ragasztott vasúti talpfák használatának tapasztalatai

21 A RAGASZTOTT VASÚTI TALPFÁK HASZNÁLATÁNAK TAPASZTALATAI* Dr. LENGYEL LÁSZLÓ igazgatóhelyettes Vasúti Tudományos Kutatóintézet, Budapest Hazai vonatkozásban a vasúti talpfák és váltófák ragasztás útján történő előállítása és használata terén több mint 25 éves múltra tekinthetünk vissza. Amíg a világ iparilag fejlett országaiban is csak az utóbbi évtizedekben tere­lődött a figyelem a rétegelt ragasztott faszerkezetek gyártására és széles körű alkalmazására, addig nálunk is csak az utóbbi években kezdődött meg rétegelt, ragasztott építőipari faszerkezetek üzemi gyártása. Felvetődik a kérdés, mi tette szükségessé talpfák ragasztás útján történő előállítását, milyen vizsgálatok előzték meg a félüzemi kísérleti gyártás beindí­tását, és milyen vasútüzemi tapasztalatokat szereztünk az elmúlt 25 év alatt a ragasztott vasúti aljakkal. Ezekről a kérdésekről szeretnék a következőkben röviden beszámolni. A második világháború befejezését követően, hazánk iparilag hasznosít­ható faállománya, a háború előtt és alatt folytatott túlzott fakitermelés követ­keztében jobban kimerült, mint más európai országoké. Ebben a helyzetben könnyen belátható volt, hogy Magyarországot az ipari faanyagban mutatkozó hiány fokozottabban kényszerítette arra, hogy a fát a lehető legnagyobb mér­tékben pótolja más anyagokkal, és a leggazdaságosabban használja fel. Mivel ez idő tájt számos külföldi államban kezdtek foglalkozni ragasztott faszer­kezetek, épületelemek előállításával, ezért 1953-ban a Magyar Tudományos Akadémia — a MÁV-nál jelentkező nagymértékű talpfahiány csökkentése érdekében — a Faipari Kutató Intézetet és a Vasúti Tudományos Kutató Inté­zetet bízta meg vasúti talpfák és váltófák­­ hazai körülményeink melletti, ragasztás útján történő előállítási lehetőségének vizsgálatával. A két intézet a kutatómunkát a faanyaggal való takarékoskodás lehető­ségeinek vizsgálatával, a hazai vonatkozásban fellelhető faanyagok meghatá­rozásával a rendelkezésre álló, a faragasztás terén elért felhasználható külföldi eredmények tanulmányozásával kezdte meg. Ami a faanyaggal való takarékos­kodást illeti, a MÁV igényeinek vonatkozásában, egyértelműnek látszott a talpfáknak vb. aljakkal, illetve előfeszített aljakkal történő pótlása. Az 1950-es * Az Erdészeti és Faipari Tudományos Ülésen 1980. február 28-án elhangzott előadás. Agrártudományi Közlem­ények 40, 1981

Next