A Gyógyszerész, 1902 (4. évfolyam, 1-42. szám)
1902-01-01 / 1. szám
A Gyógyszerész. A KÖTÖTT JÓD QUANTITATIVE MEGHATÁROZÁSA. (Dolgozat a kir. m. tud. egyetem I-so chemiai intézetéből. Igazgató : Than Károly.) Irta : Szahlender Lajos dr. A kötött jód meghatározására számosan dolgoztak ki módszereket. Az egyes eljárások közül némelyekkel igen kielégítő, sőt szép eredménynyel lehet dolgozni, de a módszerek alkalmazhatósága — mint alább látni fogjuk — többnyire bizonyos feltételekhez van kötve. A gravimetriai eljárások közül hármat kell kiemelnem. Az első mint palladojodidot, a második mint ezüstjodidot, a harmadik mint thallojodidot méri a meghatározandó jód mennyiségét. A Lassaigne által publicált eljárás szerint a gyengén sósavazott jodidot tartalmazó oldatba palladochlorid oldatát elegyítjük mindaddig, míg újabb részlet hozzáadásánál többé csapadékot nem kapunk. 1—2 napig meleg helyen üllepedni hagyjuk, majd ismert súlyú szűrőre hozva a barnás fekete palladojodidból álló csapadékot, azt meleg destillált vízzel jól kimossuk s vízfürdőn 80°-nál állandó súlyig szárítva megmérjük. Ezen eljárás előnye, hogy chloridok és bromidok jelenlétében is alkalmazható, míg hátrányául hosszadalmasságát lehet felhozni. Ha chlor és brom nincs jelen, leválaszthatjuk a jodidot ezüstnitráttal is. E végből a jodidot tartalmazó oldatba a szükséges mennyiségű ezüstnitrátot elegyítjük, majd salétromsavat adunk hozzá. A keletkezett jódezüst csapadékkal úgy járunk el, mint az a chlórezüstnél szokásos. Amennyiben az oldat szabad jódot tartalmazna, óvatosan kevés kénessavat adunk hozzá a teljes elszíntelenedésig. A szűrőpapír elégetésekor az a hozzátapadt jódezüstöt nem redukálja. A magas hőfokú lángon való izzítást azonban kerülni kell, mert kevés ezüstjodid elillanhat. Ezen eljárás teljesen megbízható eredményt nyújt, hátránya a fentebbivel szemben az, hogy chlorid vagy bromid jelenlétében nem alkalmazható. Jannasch és Aschoff thallojodid alakjában mérik a jódot. Eljárásuk, mely főleg a jodidoknak a chloridoktól való quantitative elválasztásánál nyerhet alkalmazást, azon megfigyelésen alapul, hogy a thallojodid hideg vízben nehezen oldható; a thallochlorid hideg vízben relative szintén nehezen oldódik, de bizonyos sók, például ammóniumsulfat hozzáadásakor oldhatósága tetemesen növekedik, míg ugyanezen sók a jodor oldhatóságát csökkentik. Ha még alkoholt öntünk a folyadékhoz, úgy ez utóbbi teljesen oldhatatlanná válik. Következőképen kell tehát eljárnunk: a mintegy 0,5 gr. alkalijodidot és chloridot tartalmazó 40—50 cm8 oldathoz 50 cm8 20°/o-os ammoniumsulfat-oldatot és 30 cm8 alkoholt elegyítünk. Ezen mennyiségeket pontosan kell betartanunk, különben az alkalisulfatok is leválnak. Most annyi 4%-os thalliumsulfatoldatot adunk hozzá, míg már többé csapadék nem áll elő. A képződött sárga thallojodid, TIJ, a folyadék gyenge melegítésénél szépen leülepedik. Szobahőmérséken 12 óra hosszat állni hagyjuk, majd légritkítás mellett megmért szűrőre hozzuk. Ammoniumsulfat-oldat és alkohol keverékével jól kimossuk, majd 100°-nál állandó súlyig szárítjuk. A keresett jodid mennyiségét a kapott thallojodid súlyából egyszerű számítással megkaphatjuk. A jodidokat azonban leggyakrabban térfogatos után szokás meghatározni. A leírt súly szerinti meghatározások is át lettek alakítva titrimetriai eljárásokká, így Lassaigne eljárását Kersting*) módosította olyképen, hogy ismert hatóképesség, hig palladochlorid-oldattal titrálja a hig jodidoldatot s az elhasznált cm3-ek számából következtet a jodid mennyiségére. Ha a chloridok jelenléte ki van zárva, lehet alkalmazni Pisani**) eljárását, ki ezüstnitrát és jódkeményítő-oldatot használt az alkalijodidok titrálására. Legelterjedtebben használják a jodidok térfogatos analizisinél a Dustos megállapította ferrichloriddal való destillálást,***) a cyprichloriddal, továbbá a salétromossavval való eljárást és végül Golfier-Besseyre és *) Annál. d. Chem. u. Phaim. 87, 25. **) Annál. d. min. X. 83. — Jahresber. von Liebig u. Kopp. 1856, 749. *”) Schott. Dingi. pol. J. 234, 46.