A Hét, 1973. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1973-06-08 / 23. szám
NAPIRENDEN 2 Olvasó gyermekek Egy homoródalmási felmérés tükrében azt szeretném bemutatni, hogy milyen helyet foglal el a könyv egy falusi iskolában, hogyan igazodnak a gyermekek az olvasáshoz. A felmérés a 3—15 éves gyermekeket öleli fel. A felmérést az alábbi Robert Escarpit-idézet szem előtt tartásával végeztem: „Az a gyermek, aki a könyvvel csak iskolai élete kezdetén kerül kapcsolatba, hajlamos az olvasás gyakorlását az iskola világához kapcsolni, főként, ha családi környezetben nem találkozik vele. Ha az iskolában nehézségekbe ütközik, vagy előmenetele nem kielégítő, ez viszolygást kelthet benne az olvasás iránt, s teljes eltávolodást tanulmányai befejeztével. Rendkívül fontos tehát, hogy a könyv még az iskoláskor előtt bevonuljon a gyermek életébe, már akkor beilleszkedjék játékai közé, mindennapi tevékenységébe. Az olAz I—VIII. osztályokban feltett vasást megelőző érintkezés a könyvvel garanciája a később megszerzendő szokások tartósságának . A mai felnőtt olvasótábor csak részben alakult az iskoláskor előtti életkorban. Többsége a kulturális, a gazdasági és társadalmi fejlődés hatásainak következtében vált olvasóvá. A családok könyveket vásárolnak, könyvtárak alapjait rakják le a gyermek számára, olvasnak, példájukat követik a gyermekek. Az eredményt az alábbi számok és tények szemléltetik.: Az óvodában a következő kérdőívet töltötték ki: 1. Hány gyermeknek van otthon képeskönyve? a) kicsi csoport.. .33 b) nagy csoport___18 (100%) 2. Hány gyermeknek nincs semmilyen képeskönyve? a) kicsi csoport... 5 b) nagy csoport... A kérdések és a válaszok összegezése másra maradt idővel gazdaságosabban kell bánni. A kérdések „c“ válaszai nemlegesek, illetve a részben megoldatlan tényállást fejezik ki. Ezek a számok elenyészőek a többivel szemben. Ez a negatívum a tényvizsgálás és a következtetések pozitívuma. Bizonyára megnyugtató, hogy már a 3 éves gyermekek kapcsolatba kerülnek a könyvvel, amit az óvodai felmérés igazol, örvendetes az is, hogy a tanulóknak könyvtáruk vagy legalább kiindulópontnak tekinthető néhány könyvük van. Többségük már az óvodáskorban kapcsolatba került a könyvvel. Ez különösen az utóbbi évekre, az I—IV. osztályosokra jellemző, örvendetes a szülők fele arányú pozitív viszonya a könyvhöz. A régi felfogásból kifolyólag még vannak maradi felfogású szülők, de számarányuk nem jelentős. Az olvasottak hasznosítását vizsgáló válaszok azt igazolják, hogy a gyermekek élnek az írott szó értékével. Az olvasottak elevenen élnek, főleg a kisebb tanulókban, de a nagyobbak is beépítik mindennapi gondolatvilágukba a könyvekből gyűjtött ismereteket. Az olvasás közkincs, mert kevés azoknak a száma, akik csak saját maguknak olvasnak. A céltudatosság jól megfigyelhető a 8. kérdésre adott válaszokból. Ami az olvasmányok tematikai megválasztását illeti, a különbségek az V —VIII. osztályosokra igen jellemzőek. A számok is tükrözik a belső elemeket, itt ugyanis szélsőségek vannak a szépirodalom, a tudományos irodalom, a publicisztika javára Ez természetes jelenség, mert a gyermekek érdeklődési körében erős szóródás észlelhető, amit a továbbiakban irányítani kell, anélkül, hogy erőszakosan befolyásolnánk. Befejezésül még annyit, hogy a Homoródalmáson végzett felmérés és helyzetkép nem egyedüli, örvendetes, hogy az itt megállapított pozitív tények általánosak iskoláink és gyermekeink esetében, megyei, illetve országos szinten is. Ez pedig a most induló nemzedék társadalmi és kulturális integrálódását bizonyítja, azt, hogy a falun nevelkedett gyermekek sem maradnak le az általános követelményektől. KARDALUS JÁNOS Kérdés Felelet I-IV. V-VUL 1. Van-e könyvtárad? a. igen 27 59 b. csak néhány könyvem van 45 51 c. nincs 119 2. Mikor vettél először a. óvodáskorban 66 51 könyvet a kezedbe? b. I—IV. o. korban 17 66 c. V—VIII. o. korban• 2 3. Mikor olvasol? a. mindig, ha lehet 51 45 b. csak alkalomszerűen 28 66 c. ha kötelező4 8 4. Hogy viszonyulnak olyan. segítik 60 41 másodhoz a szülők? b. nem mondanak semmit 18 57 c. ellenzik5 11 5. Olvasmányaidról beszál. mindig, ha tehetem 61 18 mersz-e másoknak? b. ha szóba kerül 15 97 c. nem7 4 6. Eleget teszel-e szépirodaa. még többet olvasok 52 35 rem-olvasási kötelezettb. igen 14 56 ségeidnek?* c. nem, mást olvasok2 28 7. Tanulmányozod-e a köten. még többet olvasok-3 lező tudományos irodaib. igen 43 mát? c. nem, mást olvasok-46 8. Az olvasást minek tara tanulásnak 67 33 tud?b, a tanultak kiegészítőjének 1 52 c. szórakozásnak 15 34 ■— Az I—IV. osztályokból 83 tanuló felelt a feltett kérdésekre, közülük 6 értelmiségi, a többi 77 földműves, illetve munkás-földműves család gyermeke. — Az V—VIII. osztályokból 119 tanuló felelt a kérdésekre, közülük 9 értelmiségi, a többi 110 földműves, illetve munkás-földműves család gyermeke. — A kérdésekre nem válaszolt 11 I.—IV osztályos tanuló. Ezek válasza valószínűleg negatív lett volna. Gyermekeink olvasási szociogramja jól beilleszkedik a jelenlegi igények kereteibe, még akkor is, ha vannak lemaradások. A kérdések „a“ pontjaira adott válaszok a legigényesebb feleletek. Számszerűleg ezek a lehetséges feleletek felét illetve több mint felét teszik ki. A „b“ pont válaszai jelzik a tények tudatában levő, nem kimagasló, de biztos olvasók számát. Ezek a számok különösen az V—VIII. osztályos tanulók esetében több mint 50 százalékosak. Ennek a magyarázata az, hogy az V—VIII osztályokba járó gyermekek érdeklődési köre, olvasása, témaválasztása sokkal igényesebb, differenciáltabb és céltudatosabb, mint az I—IV. osztályokban. Ugyanakkor ebben a korban a tanulók tevékenysége kiszélesedik és az olvas Hiányzik a 15 első osztályos tanuló felelete. EZ AZTÁN A BÖLCSÉSZ! Egyik folyóiratunkban olvastam, hogy I. városka új tömbháznegyedében megnyílt egy óvoda, egy napközi és két bölcsöde. Ha bölcsőde nyílik meg (hosszú ével), azon nem csodálkozom, sőt, fölötte örvendek neki, ám akkor, ha e helyett bölcsöde nyílik, méghozzá egy városnegyedben mindjárt kettő is — azon elsősorban elcsodálkozom, és csak azután kezdek derülni. Az igaz, hogy az emberek nagy többsége második gyermekkorában jut el a bősni belátások állapotába, de ... azt már első gyermekkorunkban illenék tudni, hogy ha magánhangzóval végződő szóhoz járul a -de, -da képző, akkor nem iktatódik közbe a különben mindig rövid időkötőhangzó: árus-da, bölcső-de stb. Ha a szó mássalhangzóval végződik, a -da, -de képző vagy kötőhangzóval (fon-o-da, ir-oda, süt-o-de, óv-o-da, önt-öde stb.) vagy anélkül járul a tőhöz (fog-da, jár-da stb.). E képző segítségével olyan új szavakat alkotunk, amelyek a cselekvés helyét jelölik: sütöde — ahol sütnek, öntöde — ahol öntenek, fonoda — ahol fonnak stb. Ezek után világos (!), hogy a bölcsöde az a hely, ahol a bölcs embereket gyártják! Ezek után nyugodtan alhatunk hát határainkon (és nyelvtankönyveinken, meg helyesírási szabályzatunkon), hisz reggelre kelve bölcsődéink keltetőgépéből kisereglő bölcseink azon nyomban megoldják könnyű- és nehéziparunk összes problémáit: a kenyérellátást azzal, hogy megszüntetik a sütödéket, a ruházkodást azzal, hogy felszámolják a fonodákat, a gépgyártást azzal, hogy lerombolják az öntödéket, és helyükbe felállítják a „sütöde“, a fonoda“ meg az „öntöde“ üzemeket, ahonnan majd magas szinten szakképzett sütők, fonók és öntök légiója indul újabb csodákat véghezvinni. Persze csak akkor, ha a „bölcsöde" bölcs kitalátorának volt annyi sütni valója (a sütödéjében), hogy újdonsült szógyermekének mindezt be is táplálja, avagy divatosabban szólva: be is programozza! VÖŐ ISTVÁN VITATHATÓ... A Hét június elsejei számában Sass Gáspár felveti a kérdést: megengedhetjük-e magunknak azt a luxust, hogy figyelmen kívül hagyjuk Raffy Ádám műveit. A nyilvánvaló elíráson túl (Mester doktor jelent meg Mester helyett) főképp az vitatható, hogy kritikátlanul ítéli meg Raffy Ádám írói jelentőségét. Aradi vagyok és szívesen olvasom az aradi származású írók újra kiadott könyveit. Szívesen látnám új kiadásban Szántó György műveinek javát, sőt Károly Sándor ötszázadik emeletét is hasznos könyvnek tartom, erősen kommersz jellege ellenére. Mindezt azért, mert ezek a művek többet adnak valamely napi szükséglet kielégítésénél. Ugyanez nem mondható teljes mértékben Raffy Ádám munkáiról. Igaz, műveit az „aktív humanizmus szelleme“ hatja át, de ez a humanizmus verbálisan hangoztatott, nem a mondanivaló szelleméből fakad. Egy akkor igen eleven igényt szolgált ki, ám művei semmivel sem emelkednek például az akkor fénykorát élő Harsányi Zsolt életrajzi regényei fölé. A Korunk 1938. évi második számában Szenczei László: Egy sznob könyv margójára címmel a következőket írja: „Az író, aki sznob múzsával váltott jegyet, olyan hozományt kap vele, hogy egész írói pályafutása alatt nem lesz komolyabb gondja.“ S hozzáteszi „ ... sajnos Raffy könyveiben eszmék és elméletek csak szervezetlenül odaragasztott címkék ... “ A léleklátó írója, szerintem, könyveiben ezt a „hozományt“ kamatoztatta. KENYERES PÁL Emlékeztetjük, hogy ezekben a napokban még megújíthatja előfizetését A HÉT harmadik évnegyedi vagy második fél évi számaira ! Csomakőrösi földdel Darjeelingben Majd egy évvel ezelőtt — Autóstoppal, tevestoppal Csoma Sándor nyomában című cikkünkből (1972. 42. sz.) — már értesült az olvasó a kézdivásárhelyi Jakabos Ödön szokatlan vállalkozásáról. A napokban levél érkezett a világjárótól. A levél közérdekűségénél fogva kívánkozik lapunk hasábjaira. 1973. március 3. Calcutta—India Kedves Barátaim ! Rövid leszek, mert a papírom is rövid, és ha bővítem, akkor már több bélyeget kíván. Tehát : a 128-ik napon elértem a félutat és leróttam, amivel adósnak éreztem magam Körösi Csoma Sándor iránt. Valakinek csak el kellett jönnie Háromszékről azzal a marék csomakőrösi földdel, hogy itt Darjeelingben kicserélje és mást vigyen a diófák alá. A magam szabta feladatom felét így immár teljesítettem. Én csak ennyire voltam képes ! Három napig kenyéren és vizen élve s mivel egyébre nem futotta) takarítgattam, könynyeztem és a síremlék mellett üldögéltem, őriztem a virágkoszorút, amit első nap tettem rá. Pontosan felmértem és megpróbáltam le is írni a síremlékre és környékére vonatkozó adatokat. Kanadában nem messze Darjeelingtől egy magyar hittérítőre akadtam, sok értékes adatot megtudtam tőle. Ugyanott sok — indiai angol lapban (az utóbbi években) megjelent — Körösi Csoma Sándorral kapcsolatos cikkre bukkantam, azokat 11 sűrűn gépelt oldalra lemásoltam 3 példányban. (Az elsőt a csomakőrösi múzeumnak küldtem, a másodikat a naplómásolatokhoz csatoltam, melyek rendületlenül tovább folynak Európa felé és a harmadik a naplóm melléklete.) Ide Calcuttába sem jöttem üres kézzel otthonról. Négy felnagyított (18x24 cm) fényképet készítettem a kovásznál és körösi Körösi Csorna Sándor szobrokról, valamint a körösi két diétáról és Körösi Csorna Sándor szülőhelyéről. Azokkal holnap jelentkezem az Ázsiai Társaság székházában és megpróbálom lehetőleg az előcsarnokban, ahol a Körösi Csorna Sándor szobor van, vagy legalább az ő szobájában kifüggeszteni, hadd lássa, aki arra jár, hogy itthon is őrzik emlékét. Aztán Orissa államba megyek, majd valószínűleg egy második délindiai körútra. Jövő hónapban már Észak-India államaiban szeretnék (legalább) a Körösi Csoma Sándor bejárta vidék egy részén végigmenni. Meglehet, már a nyár közepe otthon talál Üdvözlettel: JAKABOS ÖDÖN A HÉT, IV. ÉVF., 23. SZÁM