A Hét, 1973. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1973-06-08 / 23. szám

NAPIRENDEN 2 Olvasó gyermekek Egy homoródalmási felmérés tük­rében azt szeretném bemutatni, hogy milyen helyet foglal el a könyv egy falusi iskolában, hogyan igazodnak a gyermekek az olvasás­hoz. A felmérés a 3—15 éves gyer­mekeket öleli fel. A felmérést az alábbi Robert Escarpit-idézet szem előtt tartásával végeztem: „Az a gyermek, aki a könyvvel csak iskolai élete kezde­tén kerül kapcsolatba, hajlamos az olvasás gyakorlását az iskola vilá­gához kapcsolni, főként, ha csalá­di környezetben nem találkozik ve­le. Ha az iskolában nehézségekbe ütközik, vagy előmenetele nem kie­légítő, ez viszolygást kelthet benne az olvasás iránt, s teljes eltávolo­dást tanulmányai befejeztével. Rendkívül fontos tehát, hogy a könyv még az iskoláskor előtt be­vonuljon a gyermek életébe, már akkor beilleszkedjék játékai közé, mindennapi tevékenységébe. Az ol­Az I—VIII. osztályokban feltett vasást megelőző érintkezés a könyv­vel garanciája a később megszer­zendő szokások tartósságának­ . A mai felnőtt olvasótábor csak részben alakult az iskoláskor előtti életkorban. Többsége a kulturális, a gazdasági és társadalmi fejlődés hatásainak következtében vált ol­vasóvá. A családok könyveket vá­sárolnak, könyvtárak alapjait rak­ják le a gyermek számára, olvas­nak, példájukat követik a gyerme­kek. Az eredményt az alábbi szá­mok és tények szemléltetik.: Az óvodában a következő kérdő­ívet töltötték ki: 1. Hány gyermeknek van otthon képeskönyve? a) kicsi csoport.. .33 b) nagy csoport___18 (100%) 2. Hány gyermeknek nincs semmi­lyen képeskönyve? a) kicsi csoport... 5 b) nagy csoport­... A kérdések és a válaszok összegezése másra maradt idővel gazdaságosab­ban kell bánni. A kérdések „c“ válaszai nemlegesek, illetve a rész­ben megoldatlan tényállást fejezik ki. Ezek a számok elenyészőek a többivel szemben. Ez a negatívum a tényvizsgálás és a következtetések pozitívuma. Bizonyára megnyugtató, hogy már a 3 éves gyermekek kapcsolat­ba kerülnek a könyvvel, amit az óvodai felmérés igazol, örvendetes az is, hogy a tanulóknak könyv­táruk vagy legalább kiindulópont­nak tekinthető néhány könyvük van. Többségük már az óvodáskor­ban kapcsolatba került a könyvvel. Ez különösen az utóbbi évekre, az I—IV. osztályosokra jellemző, örvendetes a szülők fele arányú pozitív viszonya a könyvhöz. A régi felfogásból kifolyólag még van­nak maradi felfogású szülők, de számarányuk nem jelentős. Az olvasottak hasznosítását vizs­gáló válaszok azt igazolják, hogy a gyermekek élnek az írott szó érté­kével. Az olvasottak elevenen élnek, főleg a kisebb tanulókban, de a nagyobbak is beépítik minden­napi gondolatvilágukba a könyvek­ből gyűjtött ismereteket. Az olva­sás közkincs, mert kevés azoknak a száma, akik csak saját maguknak olvasnak. A céltudatosság jól meg­figyelhető a 8. kérdésre adott vá­laszokból. Ami az olvasmányok tematikai megválasztását illeti, a különbségek az V —VIII. osztályo­sokra igen jellemzőek. A számok is tükrözik a belső elemeket, itt ugyanis szélsőségek vannak a szép­irodalom, a tudományos irodalom, a publicisztika javára Ez természe­tes jelenség, mert a gyermekek ér­deklődési körében erős szóródás észlelhető, amit a továbbiakban irányítani kell, anélkül, hogy erő­szakosan befolyásolnánk. Befejezésül még annyit, hogy a Homoródalmáson végzett felmérés és helyzetkép nem egyedüli, örven­detes, hogy az itt megállapított po­zitív tények általánosak iskoláink és gyermekeink esetében, megyei, illetve országos szinten is. Ez pedig a most induló nemzedék társadalmi és kulturális integrálódását bizo­nyítja, azt, hogy a falun nevelke­dett gyermekek sem maradnak le az általános követelményektől. KARDALUS JÁNOS Kérdés Felelet I-IV. V-VUL 1. Van-e könyvtárad? a. igen 27 59 b. csak néhány könyvem van 45 51 c. nincs 119 2. Mikor vettél először a. óvodáskorban 66 51 könyvet a kezedbe? b. I—IV. o. korban 17 66 c. V—VIII. o. korban• 2 3. Mikor olvasol? a. mindig, ha lehet 51 45 b. csak alkalomszerűen 28 66 c. ha kötelező4 8 4. Hogy viszonyulnak olya­n. segítik 60 41 másodhoz a szülők? b. nem mondanak semmit 18 57 c. ellenzik5 11 5. Olvasmányaidról beszá­l. mindig, ha tehetem 61 18 mersz-e másoknak? b. ha szóba kerül 15 97 c. nem7 4 6. Eleget teszel-e szépiroda­a. még többet olvasok 52 35 rem-olvasási kötelezett­b. igen 14 56 ségeidnek?* c. nem, mást olvasok2 28 7. Tanulmányozod-e a köte­n. még többet olvasok-3 lező tudományos irodai­b. igen­ 43 mát? c. nem, mást olvasok-46 8. Az olvasást minek tar­a tanulásnak 67 33 tud?­b, a tanultak kiegészítőjének 1 52 c. szórakozásnak 15 34 ■— Az I—IV. osztályokból 83 ta­nuló felelt a feltett kérdésekre, kö­zülük 6 értelmiségi, a többi 77 föld­műves, illetve munkás-földműves család gyermeke. — Az V—VIII. osztályokból 119 tanuló felelt a kérdésekre, közülük 9 értelmiségi, a többi 110 földmű­ves, illetve munkás-földműves család gyermeke. — A kérdésekre nem válaszolt 11 I.—IV osztályos tanuló. Ezek vála­sza valószínűleg negatív lett volna. Gyermekeink olvasási szocio­­gramja jól beilleszkedik a jelen­legi igények kereteibe, még akkor is, ha vannak lemaradások. A kérdések „a“ pontjaira adott válaszok a legigényesebb feleletek. Számszerűleg ezek a lehetséges fe­leletek felét illetve több mint felét teszik ki. A „b“ pont válaszai jelzik a té­nyek tudatában levő, nem kimagas­ló, de biztos olvasók számát. Ezek a számok különösen az V—VIII. osztályos tanulók esetében több mint 50 százalékosak. Ennek a ma­gyarázata az, hogy az V—VIII osz­tályokba járó gyermekek érdeklő­dési köre, olvasása, témaválasztá­sa sokkal igényesebb, differenciál­tabb és céltudatosabb, mint az I—IV. osztályokban. Ugyanakkor ebben a korban a tanulók tevé­kenysége kiszélesedik és az olva­s Hiányzik a 15 első osztályos ta­nuló felelete. EZ AZTÁN A BÖLCSÉSZ! Egyik folyóiratunkban ol­vastam, hogy I. városka új tömbháznegyedében megnyílt egy óvoda, egy napközi és két bölcsöde. Ha bölcső­de nyílik meg (hosszú é­­vel), azon nem csodál­kozom, sőt, fölötte ör­­vendek neki, ám akkor, ha e helyett bölcs­ö­de nyílik, méghozzá egy városnegyed­ben mindjárt kettő is — azon elsősorban elcsodálko­zom, és csak azután kezdek derülni. Az igaz, hogy az emberek nagy többsége má­sodik gyermekkorában jut el a bősni belátások álla­potába, de ... azt már el­ső gyermekkorunkban ille­nék tudni, hogy ha magán­hangzóval végződő szóhoz járul a -de, -da képző, ak­kor nem iktatódik közbe a különben mindig rövid idő­kötőhangzó: áru­s-da, böl­cső­­-de stb. Ha a szó más­salhangzóval végződik, a -da, -de képző vagy kötő­hangzóval (fon-o-da, ir-o­­da, sü­t-o-de, óv-o-da, önt-ö­­de stb.) vagy anélkül járul a tőhöz (fog-da, jár-da stb.). E képző segítségével olyan új szavakat alkotunk, ame­lyek a cselekvés helyét je­lölik: sütöde — ahol sütnek, öntöde — ahol öntenek, fo­noda — ahol fonnak stb. Ezek után világos (!), hogy a bölcsöde az a hely, ahol a bölcs embereket gyárt­ják! Ezek után nyugodtan alhatunk hát határainkon (és nyelvtankönyveinken, meg helyesírási szabályza­tunkon), hisz reggelre kel­ve bölcsődéink keltetőgépé­ből kisereglő bölcseink a­­zon nyomban megoldják könnyű- és nehéziparunk összes­ problémáit: a ke­nyérellátást azzal, hogy megszüntetik a sütödéket, a ruházkodást azzal, hogy felszámolják a fonodákat, a gépgyártást azzal, hogy lerombolják az öntödéket, és helyükbe felállítják a „sütöde“, a fonoda“ meg az „öntöde“ üzemeket, a­­honnan majd magas szinten szakképzett sütők, fonók és öntök légiója indul újabb csodákat véghezvinni. Per­sze csak akkor, ha a „böl­csöde" bölcs kitalátorának volt annyi sütni való­ja (a sütödéjében), hogy újdon­sült szógyermekének mind­ezt be is táplálja, avagy di­vatosabban szólva: be is programozza! VÖŐ ISTVÁN VITATHATÓ... A Hét június elsejei szá­mában Sass Gáspár felveti a kérdést: megengedhet­jük-e magunknak azt a lu­xust, hogy figyelmen kívül hagyjuk Raffy Ádám mű­veit. A nyilvánvaló elírá­son túl (Mester doktor je­lent meg Mester helyett) főképp az vitatható, hogy kritikátlanul ítéli meg Raf­fy Ádám írói jelentőségét. Aradi vagyok és szívesen olvasom az aradi származá­sú írók újra kiadott köny­veit. Szívesen látnám új kiadásban Szántó György műveinek javát, sőt Károly Sándor ötszázadik emeletét is hasznos könyvnek tartom, erősen kommersz jellege ellenére. Mindezt azért, mert ezek a művek többet adnak valamely napi szük­séglet kielégítésénél. Ugyanez nem mondható teljes mértékben Raffy Ádám munkáiról. Igaz, mű­veit az „aktív humanizmus szelleme“ hatja át, de ez a humanizmus verbálisan hangoztatott, nem a mon­danivaló szelleméből fa­kad. Egy akkor igen eleven igényt szolgált ki, ám mű­vei semmivel sem emelked­nek például az akkor fény­korát élő Harsányi Zsolt é­­letrajzi regényei fölé. A Korunk 1938. évi máso­dik számában Szenczei László: Egy sznob könyv margójára címmel a kö­vetkezőket írja: „Az író, aki sznob múzsával váltott jegyet, olyan hozományt kap vele, hogy egész írói pályafutása alatt nem lesz komolyabb gondja.“ S hoz­záteszi „ ... sajnos Raffy könyveiben eszmék és elmé­letek csak szervezetlenül odaragasztott címkék ... “ A léleklátó írója, szerin­tem, könyveiben ezt a „ho­zományt“ kamatoztatta. KENYERES PÁL Emlékeztetjük, hogy ezekben a napokban még megújíthatja előfizetését A HÉT harmadik évnegyedi vagy második fél évi számaira ! Csomakőrösi földdel Darjeeling­ben Majd egy évvel ezelőtt — Autó­stoppal, tevestoppal Csom­a Sándor nyomában című cikkünkből (1972. 42. sz.) — már értesült az olvasó a­ kézdivásárhelyi Jakabos Ödön szo­katlan vállalkozásáról. A napok­ban levél érkezett a világjárótól. A levél közérdekűségénél fogva kí­vánkozik lapunk hasábjaira. 1973. március 3. Calcutta—India Kedves Barátaim ! Rövid leszek, mert a papírom is rövid, és ha bővítem, akkor már több bélyeget kíván. Tehát : a 128-ik napon elértem a félutat és leróttam, amivel adósnak éreztem magam Körösi Csom­a Sándor iránt. Valakinek csak el kellett jönnie Háromszékről azzal a marék csomakőrösi földdel, hogy itt Darjeelingben kicserélje és mást vigyen a diófák alá. A ma­gam szabta feladatom felét így im­már teljesítettem. Én csak ennyire voltam képes ! Három napig kenyé­ren és vizen élve s mivel egyébre nem futotta) takarítgattam, köny­­nyeztem és a síremlék mellett üldö­géltem, őriztem a virágkoszorút, amit első nap tettem rá. Pontosan felmértem és megpróbáltam le is írni a síremlékre és környékére vonatkozó adatokat. Kanadában nem messze Darjee­­lingtől egy magyar hittérítőre a­­kadtam, sok értékes adatot megtud­tam tőle. Ugyanott sok — indiai an­gol lapban (az utóbbi években) meg­jelent — Körösi Csom­a Sándorral kapcsolatos cikkre bukkantam, azo­kat 11 sűrűn gépelt oldalra lemá­soltam 3 példányban. (Az elsőt a csomakőrösi múzeumnak küldtem, a másodikat a naplómásolatokhoz csa­toltam, melyek rendületlenül to­vább folynak Európa felé és a har­madik a naplóm melléklete.) Ide Calcuttába sem jöttem üres kézzel otthonról. Négy felnagyított (18x24 cm) fényképet készítettem a ko­vásznál és körösi Körösi Csorna Sándor szobrokról, valamint a kö­rösi két diétáról és Körösi Csorna Sándor szülőhelyéről. Azokkal hol­nap jelentkezem az Ázsiai Társa­ság székházában és megpróbálom lehetőleg az előcsarnokban, ahol a Körösi Csorna Sándor szobor van, vagy legalább az ő szobájában ki­függeszteni, hadd lássa, aki arra jár, hogy itthon is őrzik emlékét. Aztán Orissa államba megyek, majd valószínűleg egy második dél­indiai körútra. Jövő hónapban már Észak-India államaiban sze­retnék (legalább) a Körösi Csom­a Sándor bejárta vidék egy részén végigmenni. Meglehet, már a nyár közepe otthon talál Üdvözlettel: JAKABOS ÖDÖN A HÉT, IV. ÉVF., 23. SZÁM

Next