A Hét, 1974 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1974-04-19 / 16. szám

Világ proletártól, egyesüll­etekf Nem mindegy, hogyan... Kétségtelen, hogy Nicolae Ceaușescu elvtársnak, a minisztériumok és központi intézmények párt- és állami aktívája áp­rilis 11-i tanácskozásán mondott be­széde az ország életének emlékezetes mozzanatai közt marad fenn. Tárgya az államelmélet szocialista hatékonyságának növelése, s így ennek a törekvésnek ad szilárd főgázokat párt- és államvezetőnk beszédének jelentős elvi alapvetése. Mindenekelőtt az, ami államunk szerepé­re vonatkozik: az állam jelentősége és szerepe fokozódik szocialista sünk jelenlegi szakaszában. Az fejlődő­állami tevékenység javítása tehát időszerű és állandó feladat Az eredményesség mér­téke ezen a téren is a X. kongresszus és az 1972-es pártkonferencia határoza­tainak teljesítése. „Az összes tevékeny­ségi területeken elért eredményeink — állapítja meg Ceaușescu elvtárs — erő­teljesen tanúsítják a Román Kommu­nista Párt marxista—leninista általános politikai irányvonalának helyességét; a párt alkotó módon, hazánk konkrét kö­rülményeinek megfelelően alkalmazza a társadalmi fejlődés általános törvénysze­rűségeit.” A társadalmi élet és a veze­tés javítására az utóbbi években elha­tározott szervezési intézkedések s így a kollektív vezetés erősítésére alakított új szervek hatékonyaknak bizonyultak. Ezeknek a szervezési javításoknak a so­rát folytatta a káderek továbbképzése és időszakos rotációjuk elvének életbe­léptetése, valamint a központi irányítási rendszer olyan változásai, amelyeknek lényege a fölösleges párhuzamosság megszüntetése, a vezetés operatív jel­legének és hatékonyságának fokozása, valamint a felelősségtudat növelése. Értékelve az államapparátus sikeres munkásságát, Ceaușescu elvtárs ugyan­akkor megállapítja, hogy a központi szervek tevékenységében „sajnos még sok a hiányosság és a fogyatékosság, ami csorbítja a gazdasági élet haté­konyságát”, mert az államapparátus „még nem oldja meg eléggé operatívan és elég felelősségérzettel az előtte álló nagy feladatokat”. „Ha tásunk tevékenységében nem államappará­válnának ilyen állapotok, az összes tevékenységi területeken jobb eredményeket értünk volna el, gyorsabban haladhatnánk elő­re, kevesebb hibát követtünk volna el, sokkal eredményesebben dolgozhattunk volna”. Kemény a bírálat, ám a tét óriá­si: elért eredményeink továbbfejlesztése. Márpedig a pártfőtitkár által ostorozott állapotok göröngyössé tehetik szocialista haladásunk útját, tudjuk, sok ember életét nehezíthetik (és keseríthetik) meg — úgyhogy az ország dolgainak elbírá­lására legilletékesebb vezető szigorú szavai az egész nép véleményét fogal­mazzák meg. Most is megnyilvánult a párt elsődle­ges gondoskodása gazdasági fejlődé­sünkről, ami végső fokon a népjólét és összes többi­t sikereink döntő tényezője. Kezdve a tervezés megjavításának sür­gető követelményével. Terveinket sítjük és túlteljesítjük - állapítja tette­meg a főtitkár -, de sokszor olyan vesződ­­ségekkel, beszerzési nehézségek leküzdé­sével, túlmunka árán, amelyek mind el­kerülhetők volnának a körültekintőbb, „az utolsó csavarig" minden tényezőre kiterjedő tervezéssel, annak a szabály­nak a megvalósításával, miszerint „a terv nem általános keret, a terv köte­lezettség minden vállalat számára”. Kü­lönösen meghatározó jelentőségű az új technika eddiginél gyorsabb bevezetése, hiszen a találmányok, új technológiák alkalmazásában tapasztalt mérhetetlen kárt okozhat éppen huzavona hala­dásunk üteme tekintetében. És folytatva a követelmények sorát a gyakorlati irányítás mindennapi munká­jának javításán. Az igényes feladatok teljesítésére minden szempontból alkal­mas központi államapparátussal ren­delkezünk, állapította meg Ceaușescu elvtárs, amelyről elért eredményei alap­ján elmondható, hogy „példásan telje­síti a párttól, a néptől kapott felada­tokat”. De... A növekvő feladatok és az egyes szervek munkájában meggyö­keresedett rutin most sürgetőbben veti fel, mint bármikor a munkamódszerek gyökeres megújításának szükségességét. Mindenekelőtt a bürokratizmus, az akta­hegyek mozgatásának a helyettesítését élő, hatékony munkával. Nem véletlen, hogy a beszédről megjelent több újság­cikk szerzőinek képzeletét éppen a fő­titkár fejtegetéseinek ez a része ragadta meg leginkább. Ceaușescu elvtárs rend­kívül érzékletesen — és dokumentáltan - mutatta ki, hogyan fulladhat az egyéni felelősség és kezdeményezés a túlbur­jánzó instrukciók, formális megoldások, papírfecsérlő átiratok és körlevelek özö­­nébe. Pártdokumentum aligha demonst­rálta ennél világosabban, hogy az állam­­apparátus és tevékenységének egyszerű­sítése mennyire összefügg a fokozottabb hatékonysággal, a két fogalom mond­hatni szinonima egy ízig-vérig szocia­lista szellemű törekvés, a bürokrácia és a látszatmunka elleni küzdelem értelmezé­sében. A tudományos vezetés fogalmát a pártfőtitkár a vezetés kollektivitásának következetes megvalósításával és az ál­lami tevékenység egészére kiterjedő pártvezetéssel, minden tisztségviselőnek a tömegek és a párt előtt a jövőben még világosabban meghatározandó fe­lelősségével kapcsolja egybe. Néző­pontjából értékelve a demokratizmus és az egyéni kezdeményezés szabadsá­gának , illetve kötelezettségének — ösz­tönzése egységes egészet alkot a legszi­gorúbb törvényes rend megvalósításával. Véget kell vetni minden téren a szocia­lizmus közvagyonát, az állam és polgárai életének rendjét védő törvények csülésének! De ez együtt jár azzal lehe­ts, hogy törvénykezésünk világosabbá, egy­szerűbbé és közérthetőbbé váljék. Ceaușescu elvtárs említi, hogy csak az idén hatálytalanítottak 3874 állami sza­bályozó rendelkezést, de továbbra is ha­tályban van több mint 3000, amelynek nemhogy alapos ismerete, de áttekinté­se is lehetetlen, s ráadásul egyesek ellentmondó előírásokat is tartalmaznak. Rendteremtés a törvénykezésben — ez is feltétele a törvényességnek. Nicolae Ceaușescu elvtárs múlt heti beszédének és a tanácskozásnak a hatá­sát ma még nehéz lenne elképzelni. De az biztos, hogy e beszéd után az állami munkában sok mindent nem lehet a régi módon folytatni. Hanem hogyan? A beszédnek éppen az ad nagy mozgó­sító erőt, hogy a javítás eszközeit megjelöli, s ezeknek közös jegye: a mum­k­ ka életességének fokozása, a közvetle­nül érdekeltek kérlelhetetlen harca bürokrácia és a formalizmus ellen. Mert a itt végső fokon minden az ügy felka­rolásától, a melléállástól függ. Ezt talán legjobban az az igény érzékelteti, a­­mely eddigi állami tisztviselő fogalmunkon is a lényeget érintően módosít hogy elsőrendű kötelezettségként azzal, jelöli meg a pártmunka stílusának alkalmazá­sát az állami szervekben — beleértve a pártos felelősségérzetet és a párt előtti számot adós kötelezettségét is. KOVÁCS ANDRÁS­ ­ -------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- 16 oldal A SZOCIALISTA MŰVELŐDÉSI ÉS NEVELÉSI TANÁCS TÁRSADALMI----POLITIKAI-----MŰVELŐDÉSI HETILAPJA . ...........................— Ara 1 lej .NICOLAE CEAUȘESCU köztársasági elnök beszédéből „Az élet bebizonyította, hogy a mai világ e nagy problé­máinak megoldásában nagy fontosságú szerep hárul a par­lamentekre. Ezeknek döntő szavuk van a kormányok külpo­litikájának orientálásában, a néptömegek ama törekvésének teljesítésében, hogy az enyhülés, az együttműködés és a béke légkörében éljenek, az új, demokratikus, a népek kö­zötti egyenlőségen alapuló kapcsolatoknak nemzetközi téren való érvényesítésében." Békekollokvium Az Interparlamentáris Unió bu­karesti tavaszi ülésszakán több mint 400 parlamenti képviselő vett részt, közöttük nyolc állam parlamentjé­nek elnöke: 62 ország népének vá­lasztott képviselői, akiket a rájuk háruló felelősség tudata gyűjtött egybe a világ közvéleményét foglal­koztató fontos nemzetközi kérdések megvitatására. Az Unió által képvi­selt ügy nagy megbecsülését mutat­ja, hogy a megnyitó ülésen részt vett és felszólalt államelnökünk. Másrészt a bukaresti ülésszak iránt megnyilvánult rendkívüli érdeklő­dés, amely a széles körű­ben is kifejezésre jutott, részvétel­beszédes elismerése Románia békeszerető külpolitikájának, aktív és követke­zetes nemzetközi tevékenységének. Az Interparlamentáris Unió ez évben ünnepli működésének 85. esztendejét. A bukaresti ülésszak a napirenden szereplő problémák fon­tosságát tekintve arra hivatott, hogy megszilárdítsa a résztvevő or­szágok parlamenti képviselőinek az együttműködését az összes né­pek által áhított béke és a hala­dás biztosítása érdekében. Az értekezletet köszöntve Nicolae Ceaușescu elvtárs így összegezte e fontos ülésszak célkitűzéseit: „Érte­kezletünk célja azoknak a kérdé­seknek a megvitatása, amelyek dön­tő jelentőségűek az államok közöt­ti kapcsolatok új alapokra való he­lyezése, az uralom és a diktátum, a más államok belügyeibe való be­avatkozás régi politikájának, a ko­­lonializmusnak és a neokolonializ­­musnak a felszámolása szempontjá­ból, a népek nemzeti felszabadító harcának ösztönzése és minden nemzet ama szent jogának tiszte­letben tartása szempontjából, hogy maga dönthessen sorsáról.“ Körültekintést, türelmet és fárad­hatatlan munkát kívánó feladat es. A bukaresti ülésszakra olyan időben került sor, amikor bizonyos eredmé­nyeket jegyezhetünk fel az államok közötti kapcsolatok normalizálásá­nak az útján. A nemzetközi életben pozitív kezdeményezések tanúi le­hettünk, különösen az államok egy­máshoz való viszonyának új elvek­re történő alapozása terén. Mind gyakrabban hangzik el az a meg­gondolás, hogy a nemzetközi kon­fliktusok rendezésének egyetlen el­fogadható útja az, amely a tárgyaló­­asztalhoz vezet, mert csak a problé­mák politikai rendezése felel meg a békés építéssel elfoglalt népek, az emberiség érdekeinek. Az enyhülés jótékony légköre, a­­melynek számos jele észlelhető a nemzetközi életben, nem feledteti azonban azokat az aggasztó esemé­nyeket, amelyek miatt a föld egyes vidékein nem sikerült biztosítani a TAMÁS ISTVÁN (Folytatása a 16. oldalon)

Next