A Hét, 1996 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1996-05-03 / 18. szám
Komandói kisvasút Hosszú újságírói és közéleti pályafutásom alatt többször előfordult, hogy egy lapban körüljárt téma bámulatos visszhangot váltott ki. Nemrég az úzvölgyi második világháborús események, illetve a székely határőrség ideológiai lakat alatt tartott krónikája kavarta föl a közvéleményt, főleg Székelyföldön. Könyvbe és dokumentumfilmre kívánkozó visszhangot váltott ki, és rendkívül jelentős dokumentumanyag gyűlt össze. Most a komandói kisvasúttal és a siklóval kapcsolatos feljajdulás gyűrűzött végig a Kárpát-medencén, és nem is remélt helyekről indított el Háromszék felé érdekes és fontos ipartörténeti dokumentációs anyagot. Hobbym a Vasút Magyarországon a Vasútmodellezők és Vasútbarátok Klubjának két éve van egy negyedévi kiadványa. Címe: Hobbym a Vasút. Főszerkesztő és felelős kiadó Letenyei Tamás, kiadja a Baross Gábor Vasútmodellező és Vasútbarát Klub. (8202 Veszprém, Jutasi út, 34. Pf. 713.) Kedvesebb kiadványt rég nem forgattam. Belelapozok az 1994/3-as számba és meglepetésemre a főszerkesztő tollából egy alaposan dokumentált írásba temetkezhetem bele. Címe: A Kovásznakomandói erdei vasút. A szerző három, számomra ismeretlen dokumentumfotót is közöl a Dr. Kubinszky Mihály gyűjteményéből. A fényképek századelejiek, igen jó minőségűek. Az írás meglep adataival is. A siklót Lux Emil tervezte, a Horn Dávid által alapított Erdélyi Erdőipari RT. 1890-ben 760 mm nyomtávval üzembe helyezte a Gyulafalva-Kovászna Térréti (mai neve: Tündérvölgy), majd 1892-ben elkészült a magyar királyi Miniszter 73.053/1891. számú engedélye alapján a Kovászna-Térréti HÉV (Helyi Érdekeltségű Vasút). Ez a vonal csatlakozott Kovásznán a székely körvasúthoz, illetve a leszállított deszkát itt rakták át a deszkatéren az állami vagonokba. A sikló a múlt század utolsó évtizedeiben készült el. Dániából rendelt olcsó gépezetet szereltek fel, a drótkötelet Angliából hozatták. A Kovászna-Térréti HÉV az első 760 mm-es közforgalmú vasút Erdélyben. 1908-ig itt napi három pár személyvonat is közlekedett. A vasútépítéseket tovább folytatták. 1900-ban a cég tulajdonát képező vasúthálózat hossza már 45 kilométer volt, ebből 25 kilométer „lóvontatású vasút”. Egy 1908-ban megjelent könyvtervezet már a következőket említi a cég vasúthálózatáról: Az első világháború után Buzautól 55 kilométerre északnyugatra hozták létre a Nehoiutól északra, a Vranceai és Buzău hegyekbe vezető vonalakat. A három fővonalnak kapcsolata volt a hegyekben a Komandói Erdei Vasúttal. Ezek a Nagybaszka, Kisbaszka és a Buzău folyását követték. 1929-ben három vonal szelte át az Olt és a Szeret vízválasztóját: Nehoiu-Varlaam-Komandó, Nehoiu-Varlaam- Komandó-Kovászna és tovább északra, valamint a Mărăști—Tisita— Soveja-Zabola vonalak. Az első világháború után épült meg a hálózat legérdekesebb vonala, amely Neruzsa felé vezetett. (Ezt érdekfeszítően írja meg Látó Anna a Honvágyam hiteles történetében.) Építése nehéz feladatok elé állította a tervezőket. A fát ugyanis két vízválasztón kellett átszállítani a Neruzsa völgyét a Zabola völgyétől, és az utóbbit a Baszka völgyétől elválasztó hegyeken. A sikló 1800 méter hosszú és rendkívül meredek volt, helyenként a 740 ezrelék esést is elérte. Az építkezés legérdekesebb része az egyik siklóba épített híd felhúzása volt. A 75 méter hosszúságú hidat szó szerint felhúzták a 26 méteres mélységből, méghozzá ferdén, a sikló lába és feje közti emelkedésnek megfelelően. Letenyei Tamás 1994-ben járt Komandón. Akkor már a Komandó-Gyula-Jankó szárnyvonal nem működött, megszüntették a Gyula-Györke vonalakat is. Ma a kisvasút nyomvonalán makadámút vezet a Cseres víztározó völgye felé, amelyen a Bodza völgyében a Siriu víztározó alá, a hasonló nevű településhez lehet kijutni. 1994-ben öt mozdonya volt a vasútnak. Kovásznán a 764,001, 764,406, 2 CFN 3-404 üzemben, 764,379, 764,455, két sínteherautó és egy Volga sínautó, ami nem üzemelt. Néhány éve vágták szét a 764,349 psz. mozdonyt, amit még a MÁVAG épített. Ennek egyes alkatrészei még megtalálhatóak voltak. Letenyei részletezi a sikló adatait. Hossza 1236 m, 1445 mm nyomtávú. A felső állomás 1013 m magasan, a középső 853, az alsó 686 m magasan van a tengerszint felett. A legkisebb emelkedés 268 ezrelék, a legnagyobb 280 ezrelék. A berendezés két, egymással drótkötéllel összekötött állványkocsiból áll. Fent mindig a rakott kocsikat húzzák az állványkocsira, lent az üreseket. A felső állomáson van a gépház. Ott vannak a kötélfordító csigák és az ezeket fékező szerkezet, amivel a kocsik sebességét szabályozzák. A sikló félútig háromsínes, félúton van a kitérő. Innen mér két sín halad lefelé. A két kocsi félúton kerüli egymást, ahol a kocsikat megállítják, és az ellensúlyokat átrakják. Ezek a két szakasz eltérő meredeksége és a kötélsúly kiegyenlítésére szolgálnak. A középállomáson a személyzet is vált. Egyik kísérő csak a felső, a másik az alsó vonalat járja. Ennek az a magyarázata, hogy a kocsikat a végállomásokon lovakkal vontatják. A „tolatás” befejezésével a ló marad, és a kísérő fordul egyet a kocsival, így a ló és lovasa összeszokott „tolatócsapatot” alkot. A szerző elmondja, hogy a siklót tanulmányozó németek nem tudták megfejteni, hogy a mozdonyokat hogyan viszik fel Kovásznáról Komandóra a javítóműhelybe. Egy mozdony körülbelül 30 tonna, a rakott kocsi pedig csak tíz tonna körül van. Letenyeiék megfejtették a rejtélyt. A javítandó mozdonyt szétbontják. Először a keretet és a gépezetet viszik fel, majd a kazánt egy pőrekocsin, végül a víztartályokat és a mozdonyvezetői sátort. A megjavított mozdonyt kiszereletlen állapotban engedik le a siklón úgy, hogy felfelé egy rakott kocsit húznak vissza. A szakemberek a komandói fűtőház legérdekesebb mozdonyának az ojtozi vasút megszüntetése után idekerült 763,247 psz. Krauss gyártmányú 2C tengelyrendezésű gépet tartják. Akkor éppen javítás alatt volt. Letenyei Tamást idézem:: „Ottjártunkkor hallottuk, hogy ez a vasút is feketelistára került. Kézdivásárhelyen alakult egy szervezet a kisvasutak megmentésére, és reméljük, tud is tenni ennek érdekében valamit. A komandói vonalak megszüntetésével Erdély és Európa legszebb és legérdekesebb erdei vasútja tűnne el, ugyanis nem mellékes szempont, hogy az itteni az utolsó működő erdei vasúti siklópálya földrészünkön " (Kiemelés tőlem S.L.) Mi, akik a kisvasút „tövén” ülünk, fel sem tudjuk mérni, micsoda értékek rozsdásodnak ki az emlékezetünkből. Még szerencse, hogy léteznek Letenyei Tamáshoz hasonló „megszállott” kisvasútmentők. Egyébként irigykedve gondolok az Erdélyi Kisvasutak című és a két német szerző komandói kisvasutat bemutató könyvére. Hátha legalább fénymásolatban mi is birtokosai lehetünk a kiadványoknak. Vonal Szállított áru Hossz km Nyt mm Sín kglfm Gyulafalva Fűrészáru 19,88 760 15,4 Komandó-román határ Fűrészáru 29,13 760 10,0 Alsógát és Murdán Fenyőfa 2,32 760 17,0 Zabola patak menténi Fenyőfa 6,58 760 15,0 Gyulafalva gőzfűrész Fenyőfa 22,75 760 8,0 Kovászna Faanyag 1,26 1435 15,4 Kovásznai sikló alsó állomása (Korabeli képeslap Dr. Kubinszky Mihály gyűjteményéből) Komandó költészete Néhai Haszmann Pál, a híres-neves csernátoni tájmúzeum alapítója a ma már nem létező Gyulafalván született 1902-ben, Komandótól hat kilométerre. 1971-ben tizenkétrészes emlékiratot közölt a Megyei Tükörben: az 1905-1914 közötti időket eleveníti fel olyan szépírói megjelenítő erővel, ami a sorozatot a Látó Anna említett szép Komandó-könyve mellé illeszti. Haszmann Pali bácsi édesapját az Erdélyi Erdőipar Rt. szerződtette Gyulafalvára a budapesti Láng gépgyártól. Feleségét, Papp Marikát a gyulafalvi őrházból szólította maga mellé. Esküvőjük szerfölött romantikus volt: Gyulafalván nem lévén anyakönyvvezető, a háromszéki lapályról, Papolcról vitték ki a gyulafalvi részre a tisztviselőt. A nyugdíjas tanár műve Komandó fénykorát mutatja be, dokumentumértékéhez esztétikai is társul, egy leendő Komandó-könyvbe kérezkedő írás. Komandónak, a település és a táj, elsősorban a kisvasút miatt gazdag publicisztikai irodalma van. Ezek meglepő jellegzetessége, hogy a kommunista kurzus idején is tárgyilagosak, nem liheg bennük a vívmánykórság, a csodálatos természet, úgy tűnik, egyszerűen rabul ejti a szemlélődő újságírót, költőt. Csak az 1936-os komandói sztrájk bemutatásánál tapogatható ki a kincstári fogalmazás, az osztályharcos torzulások. Árvay József tanulmányban foglalkozik a sztrájkkal - Komandó 1936 -, ennek a település- és ipartörténeti vonatkozásai figyelemre méltóak. Magyari Lajos, Komandó szerelmese - hétvégi háza is itt van - több ízben ír ihletett riportsorozatot Komandói beszélgetések és Komandói napok, Zöld arany címen. Lever Után Tündérvölgy címen ír a Munkásélet 1972-es január 7-i számában. Érzelmes, ragaszkodó írás, a település fiatal orvosnőjéről, Strömpel Stefániáról megkapó portrét rajzol. F. Brunea Fox Meghívás Komandóra címen ír rácsodálkozó riportot, a téma varázsa Herédi Gusztávot is vonzza. Palocsay Zsigmond verset ír - Sikló, 1970 -, Farkas Árpád kisesszében búcsúztatja el az egyik kismozdonyt. Meglepően gazdag képanyag őrzi Komandó régi világát. Csupán Sepsiszentgyörgyön a Péter Álmos gyűjteményében harminckét képeslap található, sok fotós - köztük Bartha Árpád, Bortnyik György, Mikó Nimród - évtizedeken át fotózta Komandót és vidékét, híres irodalmi táboraiban - egy ideig betiltották - sok tájkép, diákírás született. A komandói kisvasút- és faipartörténeti múzeum páratlan gazdagságú anyaggal rendelkezhet majd. Európa e ritka értékű egyedi különlegessége ezreket vonzhat a vidékre. Ez a címe és alcíme egy kötetnyi (14 ív) terjedelmű tanulmányomnak, amelyet 1991-92-ben írtam, és amely 1996-ban fog megjelenni a budapesti Balassi Könyvkiadónál. Alább a könyve bevezető fejezete (előszava) következik. T.Számadással tartozom. Nem tudom kinek. Magamnak mindenképpen. Számadással arról, hogy miként sáfárkodtam harminckét éven át egy tudományos kutatói témával - a Korunk-Gaál Gábortémával. A feladatot kétségtelenül magam vállaltam fel, sőt verekedtem ki még 1953 őszén - noha kitérhettem volna előle. (A Korunk-Gaál Gábor-téma soha nem volt konjunktúratéma. Ma sem az. Másért.) A téma felgöngyölítésében kezdetben — de időnként később is — mások is, többen, olykor éppen sokan bekapcsolódtak, a téma gazdája mégis végig én maradtam. Talán azért is, mert nem akadt más, aki e szerep betöltésére jelentkezett volna. így lettem „kornikológus”, sőt „a” korunkológus (a korunkológia, mint egyszemélyes diszciplína, Balogh Edgár leleménye). A téma gazdag felelősséget 1985 őszéig viseltem, amikor az ötvenes évek végétől nehéz áldozatok és kitartó munka árán összegyűjtött és elrendezett Korunk-Gaál Gábor-archívum megmentett roncsait a Petőfi Irodalmi Múzeumnak megőrzés céljából átadhattam. Harminckét év - egy emberöltő! Normális - tehát tisztességes - munkafeltételek mellett e roppant időnek töredéke is bőségesen elég kellett volna, hogy legyen a téma mindenoldalú, kimerítő monografikus feldolgozásához. Amit én ehhez képest publikált szövegben fel tudok mutatni - legalábbis a terjedelem tekintetében - restellnivalóan kevés. És ami ennél is súlyosabb: tematika dolgában még most is sok a feltérképezetlen fehér folt. Igaz, menthetem magam azzal, hogy a téma feldolgozásához semmiféle intézménytől se erkölcsi, se anyagi támogatást (még egy postabélyeg térítése erejéig terjedőt se) soha nem kaptam, hogy a témával csak a munkaidőn kívül, mintegy hobbiként foglalkozhattam. Azzal, hogy a végtermék, a publikált stúdium csupán a jéghegy látható csúcsa. Hogy az anyaggyűjtésre és a tanulmányok megírására fordított időnek a sokszorosát kellett a már említett archívum, dokumentáció összegyűjtésére, elrendezésére, gondozására, egyáltalán a Korunk-kutatás infrastrukturális előfeltételeinek megteremtésére, biztosítására fordítani. És még ennél is többet, időrabló, idegölő erőfeszítéseket követelt meg a hatalommal való folyamatos kötélhúzás, taktikázás, az állandó konspiráció, a cenzúra kijátszására fordított energia. A számadás elől tovább már nem lehet kitérni. A témát egyszer le kell zárni, és enélkül nem zárható le. Idevágó céduláim már régóta gyűlnek. Ezeket rendezem, csoportosítom már hetek óta. Előttem egy ilyen cédulákat tartalmazó boríték, rajta egy címmel: Gaál Gábor írásainak gyűjteményes kiadása 1945 után (1950-1977). Gondoljuk meg: a tény, a teljesítmény, amire egy ilyen cím utal valamely jeles szerző írásainak összegyűjtése és kiadása — máskor és máshol lehet becses értékű könyvészeti adat, mely joggal tarthat számot egy lábjegyzetre, és nem többre, valamely művelődés- vagy irodalomtörténeti munkában. A Gaál-kiadások romániai története? Paradigmaértékű fejezetre tarthat igényt a romániai sztálinizmussal szembeni kisebbségi ellenállás történetében, mint a béklyóban táncolás „ahogy lehet”-jének példázata. Ahhoz, hogy eleve világos legyen, mi A HÉT 40. május . 4