A Hon, 1863. június (1. évfolyam, 124-146. szám)

1863-06-11 / 131. szám

131-ik sz. Csütörtök, június 11. Kiadó­hivatal: Pest, Ferencziek terén, 7. sz. földszint, Előfizetési díj: Postán küldve vagy Budapesten házhoz hordott' Egy hónapra...............................1 frt 75 k* 8 hónapra ...... . . 5 frt------- 8 hónapra.....................................10 frt-------­ A­z előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján törté­nik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. Minden pénzjárulék bérmentesítve kéretik beküldetni. Szerkesztés iroda: Ferencziek-tere Tik szám, földszint. Szer­­esztő lakása: POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! Országút 18-dik szám 2-dik emelet. NAPILAP. Első évfolyam 1863. Beiktatási díj: 7 hasábos petitsor......................... 7 kr. Bélyegdíj minden beiktatásért ... 80 kr. terjedelmes hirdetések többszöri beiktetés mellett kedvezőbb feltételek alatt vétetnek fel. Az előfizetési díj a laptulajdonos szer­készítőjéhez küldendő. gazdasági-, ipar-,kereskedelmi és közleke«désk­ova« szerkesztőjének lakása: Szervitatér, gr. Teleky há». E lap szellemi részét i­ll:3 mil . ten k »le­mény a szerkesztőséghez intézendő. ^érmentetlen levelek csak ismert kelekelt fogadtatnak el. Nem A Hevesmegyei gazdasági egyesület figyelmeztetése gazda társainkhoz. Lehetlen örömmel nem üdvözölnünk ez egyesület működését, mely felfogva valódi hivatását, első lép föl gyakorlati indítván­nyal, mi módon lehetne tönkre jutott takarmány­­­termésünket kedvező időjárással még némileg pótolni, s azon csapást, mely a gazdálkodást végpusztu­lással fenyegeti, csak némileg is enyhí­teni. Szívesen közölnénk ezen hozzánk a gazdasági egyesület által beküldött figyel­meztetés érdekes bevezető sorait is, de helyszűke miatt kénytelenittetünk csu­pán az indítványra térni át. I. Előadása azon takarmány-növényeknek és azok mivelési módjának, melyek még e nyár és ősz folytán sikerrel tenyészthetők. 1. „A Köles" takarmánynak még június hónapban, sőt július közepéig sikerrel vethető, — leginkább szereti a közép kötöttségű, jó erő­ben lévő talajt, de mivel a szárazságot is jól kiállja, még könnyű homok­földön is sikerrel termeszthető. A túlságos nedvességet egyátalá­­ban nem tűri, ugyanazért azt lejtős, emelkedet­­tebb helyre kell vetni, hol a viz meg nem áll. Vetni lehet ugarba, hová annak letakaritása után, még őszi jöhet, vagy pedig árpa, rozs- és repczetarlóba azonnal a letakaritás után, főleg arra ügyelvén , hogy a föld szán­tása, ha lehet eső után történjék, hogy annak jó porhanyó miveletet lehessen adni. Takarmány­nak egy holdba kell vetni 11/«—l*/t vékát, vagyis 50 — 60 rezét. — Vetését akkép, hogy szántás után a föld megboronáltatván, a mag reá vettessék s tövis boronával el­­takartassék. — Kikelés után — ha az idő szá­raz — hasznos azt meghengerezni, ha pedig agyagos földön kikelés előtt zápor­eső éri, és a föld kérget kap, meg kell azt fogásolni, külön­ben ki nem kél. Takarmányul kaszállása akkor történik, midőn kalászát — zászlóját kezdi ki­hányni. A köles-takarmány mind zölden, mind szárazon mindenféle házi állatjaink takarmányo­zására alkalmatos, — és a tavasz-szal mánál jobb, szénánál csak kevéssel becsesebb takar­mány. 2. „Muhart“ lehet vetni junius hónapban — egész julius közepéig; minden takarmány növények között a szárazságot leginkább kiállja s minden talajban diszlik, ha a földje kellőleg elkészíttetik, legjobban szereti azonban a könnyű miveletű homokos talajt. Lehet vetni szintén úgy mint a kölest ugarba is, a midőn még utána őszi jöhet, mert a földet nem soványitja ki, de lehet azt árpa-, rozs- vagy repczetarlóba is vetnünk. Minthogy magja kicsi, elég belőle egy holdba 20—30 itere, vetése s művelése épen úgy törté­nik , mint a kölesnél mondatott. A muhar-ta­karmány akkor vágatik le, midőn zászlóját kezdi hányni. Mind zölden, mind szárazon igen hasz­nos takarmány, s különösen a ló nagyon szereti. A tapasztalás hasznosnak igazolta a kölest mu­harral vegyesen vetni takarmánynak, a midőn a kölesből mintegy 30 i­eze­r muharból pedig — mivel szemei sokkal kisebbek, — csak félannyi kevertetik össze — egy holdnak bevetésére. 3. A „z­ö­l­d k­u­k­o­r­i­c­z­a“ megbecsül­­hetlen marha-takarmány, — sok ezukor rész van benne, mi miatt nagyon tápláló, és a szarvas­­marha rendkívül szereti. — Megterem minde­nütt, hol a kukoricza magnak termesztetik, csakhogy trágyás, vagy még igen erőteljes föl­det kíván. Minthogy egy holdba takarmánynak vetve 4—5 véka mag kívántatik, első tekintetre a zöld kukoricza nagyon drága takarmánynak látszik, de ez csalódás, mert ha az jól művelte­­tik, igen nagy terméseket ad, és a magot dúsan visszafizeti.­­ Erre nézve tehát az áll, hogy rö­gzül művelve igen drága, jól művelve csaknem a legolcsóbb takarmány. Vetni lehet sikerrel ta­karmánynak kukoriczát április elejétől julius végéig. — Vetés előtt a földet jól meg kell por­­ha nyitani, és három vagy legalább két szántásba kell azt vetni, — ugyanazért az első vetésnek czélszerű a földet még őszszel kiszántani; most e rendkívüli időben vagy repcze­ tarlóba, vagy repete vagy búza alá készített ugarba lesz czél­­szerű elvetni, — s akkor természetes, hogy a repete helyett már csak búza vettethetik utána, a búza ugar változatlanul búzával leend bevethető , legfeljebb , hogy kissé későbbre marad azon földrészleten a vetés. Vetése leg­­czélszerübben történik, ha a mag a földre kiszó­­ratik, és azután csekélyen alászántatván, elboro­­náltatik s végre meghengereztetik. Magházra vetve, soha sem lehet a magot jól beboronálni, és ekkor a magból a madarak sokat elhordanak. Egy holdra kívántatik 2—2a/t pozsonyi mérő szemes kukoricza, minél sűrűbben vettetik, an­nál több és becsesebb takarmányt ad, mert szá­rai vékonyak maradván, a marha jobban szereti. Mihelyt a kukoricza-kelés imitt amott kezdi ma­gát felütni, azonnal meg kell azt fogasolni, a­mi annak gyarapodását rendkívül előmozdítja. — Akár zölden felhasználva, — akár télre eltéve, addig kell azt levágni,míg virágait ki nem hány­ja, s meg nem vénül, mert ekkor már nem oly tápláló, és a marha sokat meghagy belőle. — A takamánykukoricza nem csak zölden mint nyári takarmány — hanem mint téli takarmány ib nagyon becses, de mivel azt igen nagy nedv­tartalmánál fogva alig lehet annyira megszárita­­ni, hogy bár nélkül kazlakba lehessen rakni, jó lesz kiszárítását figyelemmel kisérni s ha jól si­került, száradt és vastag, biztosabb lesz kévék­be kötve kúpokba rakni, vagy fal mellé támo­gatva eltenni; újabb időben igen jó sikerrel gya­korlatba vették gazdáink azt zölden gödrökbe be­tömve téli takarmánynak eltenni. Miután pedig a tapasztalás igazolá, hogy e kép éltévé a zöld kuku­ricza táperejéből mitsem veséit, és egész késő ta­vaszig, minden kár ellen biztosítva, eláll, sőt an­nak ekképeni eltevése aránylag sokkal kevesebbe kerül, mintha az megszánhatnék s kazalba ra­katnék ; ezen eltevési módot a gazda közön­ség figyelmébe ajánljuk, és annak eltevési va­lamint felhasználási módját azok kedvéért, kik még ezen módot meg nem kisérlették, követke­zőkben közöljük. Oly helyen, hol viz a gö­dörbe nem fakad, a kukoricza-vetéshez lehető­leg legközelebb 2-öl széles, 4 láb mély gödör ásatik, hosszát a betaposandó kukoricza men­­­nyiséghez alkalmazván. Ezen gödörbe a frissen kaszált, de minden harmat és esö-vizzöl ment zöld kukoricza azonnal belehordatik s kemé­nyen betapostatik. — Ennek elérésére, ha a gödör már bizonyos magasságig föltellett, ökör­rel is lehet azt tapostatni s szekérrel rajta ke­resztül járni, vagy pedig nehéz hengerekkel nyomatni, mert fődolog, hogy az mindenütt egyenlő tömötten legyen betaposva, különben forrása nem egyenlően menvén végbe, a héza­gokban s puhább helyeken penész képződik. A gödör ekkép földszinig tele tapostatván, még ezenfelül is mintegy 4 láb magasra s tetején ke­véssé összehúzva, rakassék fel a zöld kukoricza, mert forrás következtében az annyira fog ros­­kadni, hogy a teteje a föld színét fogja elérni. Ennek megtörténte után a zöld kukoricza min­den oldalról s tetején 2 láb vastagon földdel be­­takartassék. Ha a kukoricza az erjedzés követ­keztében száll, és e miatt a földtakaróba hor­padások vagy hasadások támadnak, azok időn­­kint kipótoltassanak, s bebunkóztassanak. Az így eltett zöld kukoricán felbontásakor csak a szélein és a tetején a föld mellett mutatkozik egy vékony, mintegy 2—3 ujnyi vastag penész kéreg, belöl az egészen tiszta, barna zöld szinűi és átható savanyu szagú. Ha a penészkéreg el­­távolitatik, az ekkor betaposott zöld kukoricza juhnak és szarvasmarhának kedves eledel, csak­hogy szalmával vegyítvén, szecskának kell vág­ni, különben savanyúságánál fogva a marhának fogát elvásitja és ekkor meg nem eszi. A mely marha sóba sem evett ily takarmányt, azt eleinte nem igen kedveli, de attól nem kell megijedni, mert rövid idő alatt reászokik s nagyon szeretni fogja. 4. „Ugar vagy tarló répa“ hűvö­sebb a nedvesebb égaljat szeret, és igy a mi égalji viszonyaink között ritkán sikerül, de jelen sanyarú körülményeink között ezt is jó lesz meg­kísérleni, mert meglehet, hogy ily hosszú száraz­ság után, a nyár második fele esős lesz, és ekkor ebből a legjobb termést nyerhetjük ; ha pedig nem sikerül , nem vesztünk egyebet, mint a magot, miből egy holdba nem sok­­— kö­zönségesen 2 — 3 font kívántatik. — Kön­­­nyü vagy mérsékelt kötöttségű talajt szeret, mely nagyon könnyen ki ne száradjon ugyan, de a viz se álljon meg rajta. Lehet vetni május s junius hónapban ugarba, és akkor még őszi jöhet utána, vagy pedig árpa-tarlóba, azonnal az árpa letakaritása után julius közepéig. A mag vagy kézzel szóratik el s tövis-boronával bebo­­ronáltatik, vagy sorvető géppel vettetik; kikelés után a répát jól meg kell fogasolni, hogy ezáltal a gaz pusztuljon, és a répa-növények ritkulja­nak , mert magja apró lévén, sokszor nem sike­rül azt elegend­ő ritkán vetni, — ezenkivül a ré­pát kapálni és a gaztól tisztán tartani szükséges. Termése októberben takarittatik be és ha sike­rül, holdankint 200—300 mázsa között válto­zik. Mind marhának, mind juhnak igen jó takar­mány, csakhogy azt tél kezdetén kell felétetni, mert nem áll el annyi ideig, mint a burgundi répa. Vettethetik angol fehér répa is, a valósá­gos turnips, de ezt legfeljebb június végéig el kell vetni, mit ha nem tehetnénk, s kénytelenek vagyunk júliusban vetni, akkor vessünk inkább tarló répát. — Művelése a turnipsnak épen az, a­mi a tarló répának. 5. „A káposztarepete“ azért becses takarmány-növény, mert abból kevés mag kel­letvén, nem sokba kerül, s mégis ha sikerül, késő ősszel s kora tavasszal jó zöld takarmányt ád, mit szalmával vegyítve , mind marhával, mind birkával lehet etetni , azonkívül télen által birkáinknak jó téli legelőt nyújt. — Egy holdra elég 10—12 itező mag, s vetése kö­vetkezőleg történik. Jó erőben lévő búza, rozs vagy árpa tarló, sőt még repete tarló is aratás után azonnal jól megszántatván, julius végéig vagy augustus elejéig érni hagyatik. Ekkor egy eső után a föld ismét megszántatván, bevettetik a szokott módon repczével. Ha az idő kedvez, már October hónapban egy-két láb magas zöld takarmányt nyerhetünk, s ha ki nem fagy, kora tavas­szal azt ismét kaszálhatjuk, ha az idő nem annyira kedvez, hogy kaszálni lehessen, hatal­mas legelőt ád késő őszig, sőt télen által­­n ta­vas­szal is. Kihasználás után még lehet utána tavasszal takarmány­kukoriczát, dohányt, ré­pát, burgonyát vetni, vagy pedig a földet őszi ve­tés alá elkészíteni. (Folytatása következik.) némely czikk a várakozásnak részint megfelelt, részint azt a fő áruczikkekre nézve, mint a gyapjú, nyers bőr és bundákra némi­leg felül is múlta; a gyapjúra nézve uralgott élénkséget a külföld idézte elő, mely, s különö­sen Francziaország a nagyobb piaczokon tete­mes vásárlásokat tett. Az angol vásárokon mu­tatkozott kedvezőbb hangulat, és a németországi áremelkedésnek nem csekély részük volt gyap­­júvásárunk élénkítésénél. Kétnyiretű oly nagy mennyiségben kerültf­eladásra, milyent előbbi években nem tapasztaltunk. Üzlete hatalmas lendületet vett, és mázsája 5—8 fttal drágábban kelt, mint a vásár elején. Egészben véve a két­nyiretü ára oly magas mint tavai. E­g­y­n­y­i­­r­e­tü nem igen volt a vásáron, a hozott men­­­nyiség azonnal elkelt. Eddig körülbelül 12000 mázsa különféle minőségű kétnyiretü, 2000 m. egynyiretü, végre 2000 m. bőr és cserzőgyapju, összesen mintegy 16,000 mázsa. Az árak követ­kezők voltak: középminőségü egynyiretü 90—105 ft; jobbféle homokos egynyiretü 70— 75 ft; silányabb 63—66 ft; kétnyiretü lo­­sonczi 100 — 108 ft; silányabb 85 - 95 ft; heves­gyöngyösi 72—78 ft; jobbféle tiszamenti 82—86 ft; silányabb 75—80 ft; legsilányabb 72—75 ft; baranyai 63—68 ft; bácskai 61—68 forint; végre békési fürtös 54—58 forint mázsája. — Nyers bőr, mely igen nagy mennyiségben hozatott, igen élénk üzletnek örvendett. Sok vevő — kivált a felsővidéki öl] — is érkezett, de ennek daczára is csak nyomott ár­on volt ezen czikk eladható. Falusi vágású ökörbőr’ 23—26 ft, tehénbör 15—16 ft, helybeli vágású ökörbör 28—32 sőt 34 ft, tehénbör 17—20 ft, a lóbör párja pedig 6—8 ftjával kelt. Bor jóbör igen jelentékeny üzletnek örvendett, több nem épen jelentéktelen részlet külföldre 88—94 ftjával kelt. — Erős szállítmányokban érkezett m­a­­gyarhoni báránybör ára minősége sze­rint 58—65 sőt 78 ft is volt 102 db szerint, né­met báránybör 102 dbja pedig csak 30—45 ftjá­val talált vevőre. Magyarhoni kikészített báránybör igen erősen kerestetett, jó minő­ségű bánságiért 50—55, silány fajtákért 42—46 ftot adtak 102 db szerint. Erdélyi bőrnek tete­mes készlete daczára csak jelentéktelen üzlete volt. Terjedelmesebb volt a szerbiai juhbör for­galma, mely czikknek mintegy 25000 darabja 122—132 ftjával kelt 102 db szerint. Magyar­honi uradalmi finom gyapjas juhbör párja 4­80—5­20 krngiárt ért el. Gida bőr 100 db szerint 30—35 fontos súllyal többnyire külföld­re 100 ftjával vásároltatott. Silányabb minőségű 100 darabja 75—85 ft. — A kidolgozott bőr üzlete a lefolyt vásár alatt meglehetősen javult, forgalma tetemesebb volt, mint sem vár­ták volna. Súlyos talp, fontos és finom talpbőr néhány forinttal drágább lett, finom talpbőr 95 —98, beillesztett 85—90 ft, fontos 85—100 frt mázsája, a többi bőrnemű azonban olcsóbb lett, fekete színezett tehénbőr 116—124 ft, felbér barna 120—125 ft. — A várható gubacsszedés bizonytalansága következtében a vevő, mind pe­dig az eladó tartózkodóvá vált. Mindazonáltal mintegy 3000 köböl kelt el, ugyanis magyar­honi első rendű 9’/4—93/4> másodrendű 8—87*> szerbhoni első rendű 87»—87* ft 120 font sze­rint. — A hamuzsír a vásár folyama alatt egészen el volt hanyagolva; a szállítmány elég tetemes volt, de vevő nem igen érkezett, ára azonban változatlan ; magyarhoni fehér erdei hamu 15—157*> kékes 147a—143/i­ kékes házi hamu nem igen hozatott, néhány apróbb részlet 12—123/4 ftjával talált vevőre, illyriai 177* frt­­jával kináltatik. — Az agip csökkenése követ­keztében a külföld tartózkodik a borkő vásár­lásától,­­ ezért eze­ czikk tetemesen olcsóbb lett. Fehér 34 —36 frt; piros mázsája 30—32 frt. — Mézre nem igen találkozott vevő. Sárga tisztított 16­­2—17, fehér 17 7*—18, nyers via­szos 16—167* frnyi névleges árral bir 10 °/o-nyi edény-levonattal. A Rosnyói viasz nagy men­­­nyiségben volt a vásáron, vevő nem igen volt, egyedül Lengyelország számára kelt el mintegy 100 mázsa; ára 110—112 ftra csökkent, az üz­let nagyobb terjedelmet csak akkor nyerhetett volna, ha az eladók engedményekre hajlandób­bak lettek volna; összes forgalma mintegy 230 mázsát tehetett. — Aszalt szilva alig kelt je­lentékeny mennyiségben ; ára minősége és cso­magolása szerint 5—5*/4 íz­­es en­czikk olcsó­sága daczára sem élénkült az üzlete. Az üzérke­dés, mivel Bosniából biztos jelentések még nem érkeztek, tartózkodó. A gabonaü­zlet a vásártól függetlenül és önállóan folyt. A növekedő szükséglettel az élénkség is gyarapodott és az áremelkedés óriási léptekkel haladt előre, még máig sem találván nyugpontot. A gabonakereskedés helyzetéről, különös tekintetet fordítván az ország jelenlegi szükségére, külön czikkben fogunk szólani. Je­lentésünkhöz visszatérvén ki kell emelnünk, mi­szerint lisztre nézve élénk szükséglet mutat­kozott, minek következtében újólag emelkedtek az árak. A Repczeolajra kevés szerződés köttetett, őszre átadandó 32 írtjával kelt. Idei repeze mérője szerződésre 8 írtjával kináita­­tott. A repezearatást a bánságban máris meg­kezdték , eddig nem sok kedvezőt hallottunk előle. Nem mondunk sokat, ha már most is azt bátorkodunk állítani, miszerint az idei aratás a tavalyi mennyiségre nézve nem fogja felülmúlni. — A szesz üzlete szilárd tartásnak örvend, a tulajdonosok tartózkodván az eladástól, foká­nak ára hordóstól 53—54 kr lett. — A gabona­­kereskedés emelkedő iránya kedvezőleg hatott a disznózsír üzletére is. Mintegy 1500 m. adatott el ezen czikkből emelkedett áron, ugyanis hely­beli 24—247* írton hordó nélkül. Szerbiainak forgalma nem volt, mázsája 19 frtra tar­­tozik. Szalonna változatlan áron jelentékte­len mennyiségben kelt. Nyers sózott 247* —25 frt; helybeli asztali szalonna 27—28 frt. Faggyú tokákban (oláhországi) 27 frt; korongokban (helybeli) 29—297* frtra tarta­tott, forgalma csekély. Pesti medardi vásár, Pest, jun. 10. A pesti medardi vásár az iparmű-czikkekre nézve különben sem szokott valami élénk lenni, annál kevésbé mutatott fel jelenleg fényes eredményt, minthogy az ország némely részében a szükség tettleg uralkodik, míg más részek a legkeservesebb aratási kilátá­sokat nyújtanak ; ily körülmények közepette az iparműczikkek kelendősége élénk épen nem lehe­tett virágozhatik, és igy e czikkre nézve a vásár igen szomorúan folyt le, de még inkább szomo­­rúabb azon körülmény, hogy a pénz­behajtások fölötte csekély eredményt mutattak föl. Sokkal kedvezőbb színben tűnt fel ez a terményüzlet­ben, és habár az eredmény nem volt is teljesen kielégítő, és az üzletéletben uralgani szokott élénkség hiányzott is, mégis Antimonium crudum 13—16 ft; r­e­g­u­l­u­s 30—31 ft; körisboerír 180—200 frt; fehérmegyei berzsönyfa 37*­ /4 ft; tapló erdélyi nyers első rendű 18, másod­rendű 10—12 ft; harmadrendű 9 ft; magyarhoni nincs piaciunkon; kikészített 26—27 ft mázsá­ja. Szarvak és czimerek 70—90 ft; magyarhoni ökörszarv 42—44 ft; köménymag 18— 20 ft. Régi réz 50—52 ft; e­n­y­v 25— 28 ft; p­a­p­r­i­k­a 40—45, egészben 30 frt; j­ó­s­z­ö­r rövid 38—40 ft; hosszú 65 —95 frt; tekercsekbe font 50—95 ft; szegedi szappan 19— 20 ft; hagyma 87*—9 ft; válogatott 10—12 ft; legfinomabb 16—17 ft; 100 bécsi font szerint. Távirat. Távirati tudósítás a bécsti böraéréltjan.10. —5% metalliques 75. 75. Nemzeti kölcsön 80.90 Bankrészvény 790.— Hitelintéz, részv. 192.30. Elftest 110.85. Lond.vált. 111.20. Araany 5 31. Pest, jun. 10. Az idő rekkentő ; vízállás 7­­2­­0 felett. Kikötöttek „Johanna“ 2000 m­. búza, 7000 m. zab. Zomborról; „Sándor“ 1500 m. búza 3000 m. zab, 100 m. kukoricza ugyan­onnan. Győr felé „Sz. János“ indult 7000 m. z. és 200 m. búzával. A gabonavásáron ma nem volt azon élénkség észrevehető, melynek következtében az üzlet, a múlt héten oly rendkívül izgatott folyásnak örvendett. Mint látszik, azon meggyő­ződésre jutottak, hogy az árak — de kivált a búza és a rozsé — már­is oly magasságra jutot­tak, hogy más országokból előnyösen lehet hoz­zánk gabonát hozatni, és mint értesültünk, egy helybeli kereskedő Csehországban vásá­rolt is búzát, mely sokkal olcsóbb az idehozatali költségekkel együtt,mint a helybeli búza. Annyi bizonyos, hogy a jelen árak az üzérkedésre nézve nem épen kedvezők, miért is szenvedőle­­gességet egészen természetesnek találjuk. Az el­adási kedv ma nagyobb fokban tűnt ki, de az el­adók, terményeiket a bejegyzettek árakon tart­ván, nagyobbszerü forgalom nem létesülhete és minden gabonanemü csak apróbb részletekben adathatott el. Gabonaárak Pesten, jun. 10. Alsó austriai mérő szerint Súly, font szerint Leg­alantKözér Leg­magasb ár oszt. ért. Búza bánsági, 85.8B.87 6.20 11.50 6.60 „ tiszai és pesti 84 84.86 6.­6.20 6.26 « n n V 86.87. 6.40 6 60— „ fehérmegyei 83 84.86 6.— 6.25 6.50 „ bácskai . . 88.84. 6.— 6.28— Rozs................... 77.79.80 3.90 4.10 4.20 Árpa sörnek való 68.69.72 3.— 3.10 3.25 p takarmánynak 65.67 69 2.70 280 2.95 Zab.................... 45.47.49 2.— 2.10 2.15 Kukoricza pesti . 79.8* 3.— 3.10 3.20 n „ bánsági 82.85 8.20 3.30 3.40 Köles ....— 3.10 3.50 Bab . . —— Repete ....— — — — Vidéki tudósítás. Szentes , jun. 5. (I.) A helyzet, — melybe a rendkívüli­­ időjárás miatt jutottunk, —­­mindinkább aggasztóvá lett, s most már azon ponton állunk , melyen vidékünk kis gazdái, — kik pedig a többséget képezik, — a lenni és nem lenni kérdéssel állnak szemben. Merész kifejezés ez, de igaz, mert a mindennapi élet tényleges körülményein alapul. S bár minő hosszas jeremiadot írnék szomorú helyzetünkről, nem lennék képes annak képét életbi­en visszaadni. Azért hát csak a főbb vo­nások elsorolására szorítkozom, az olvasóra biz­­ván azokból közeljövőnkre vonatkozólag követ­keztetést vonni le. Nálunk a szárazság 1861-dik év elejével kezdődik, s azóta fokonként növekszik, s az „omne trinum perfectum“ közmondás szerint most már tetőpontját érte, mert e folyó hó o-kán és egy két nap múlva épen egy éve lesz, mi­dőn határunkban legközelebb olyan eső volt, mely a növények gyökereihez képes volt leha­tolni; s midőn már két tél, és három tavasz úgy folyt el, hogy a földszinti nedvesség soha el nem érhette az alsó nedvességet, — mely vidékünkön 4—6 lábnyira kezdődik, — már a lefolyt tél végén előre láttuk, hogy ha csak nagyon esős tavasz nem lesz, lehetetlen jó termésnek lenni. És ime elmúlt a tavasz, s ne­künk csak annyi esőnk sem volt, mint más vi­dékeknek, s ennek igen természetes oka azon körülményben rejlik, hogy a mi vidékünk an­­­nyira szegény élőfák dolgában, hogy nemcsak hazánknak, de egész Európának sincs oly vidéke, hol egy □ mértföldre oly kevés élőfa jutna mint vidékünkön. Több év óta tudjuk mi már azt, hogy nálunk aránylag mindég kevesebb eső van mint más vidékeken, s hogy ennek a fátlan­­ságban kell okát keresni, önként következett azon körülményből, hogy míg nálunk a hónapo­kig tartó szárazság közepette epedve sóhajtot­tunk az eső után, addig a minket környező biharmegyei, dunamelléki, s Mátra környéki er­dőségek felett terhes felhők sötét szárnyaikat földig leeresztve nehézkesen úsztak a láthatáron, s ha olykor egy-egy rész belőlök elszakadva fe­lénk vette is útját, a nálunk ritkán pihenő szelek szárnyain gyorsan tovaröpült, s legkedvezőbb esetben, felettünk átutaztában hintett ránk egy kevés harmatot, úgy, hogy nálunk a növényze­tet csak a téli nedvesség szokta eltartani; s mi­után most tél és tavasz nálunk egyaránt száraz volt, vetéseink állása kimondhatlan lész. Az ősziek a télen s tavasz elején kiritkultak, a­mi megmaradt, nem bokrosodhatott, a folytonosan uralgott száraz hideg szelek leperzselték. A mel­lett az idő eljárt felette és igy önfentartási ösz­tönnél fogva kalászt hozni igyekszik, de nem ké­pes. A pünkösd első napján jött szélvihar és se­bes zápor pedig több kárt tett mint hasznot, mert utána a gabona megrosdásodott, a fák levelei s gyenge hajtásai, — mintha láng csapkodta vol­na meg,­­— megvörösödtek s leszáradtak. A ta­vaszi vetések pedig egy részben ki sem keltek, s a mi kikelt, az is el van sülve. Őszi és tavaszi vetéseink úgy néznek ki, hogy nagy részt sem­mit sem ígérnek. Takarmánynak lekaszálni se érnek semmit, mert a kasza alig visz belölök össze valamit, s felgereblyézni szintén lehetetlen; jószággal legeltetni szinte nem lehet, mert a föld fel lévén égve, tövestöl feljön s a marha azonnal kiveti szájából. Egy szóval, úgy áll gazdászati ügyünk, hogy a vetések egy tetemes része az elvetett magot sem adja meg, s azon gazda, — kinek annyira terem, a mit elvessen, s a miből családjának egy évi kenyere kiteljék, — sze­rencsésnek érezheti magát. Olyan pedig, ki el­adni is bírjon valamit, — aligha lesz egy is. Pedig fájdalom, a mi jövedelmünket egyedül a búza adja, egyéb semmi. Az pedig az évek óta tartó sok szárazság és sok fizetni valók miatt magtárainkból s vermeinkből végképen kifogyott. Mindezeknél fogva nem csuda, ha népün­ket az utóbbi napokban rendkívüli aggály lepte meg, úgy, hogy a pünkösdi eső óta a búza ára hirtelen felszökött, 7 frt 20 krról 10 frt 40 krra köblönkint, az árpa 4 frtról 6 forintra, a kuko­ricza 4 frt 40 krról 6 frt 40 krra szintén köblön­kint, sőt élénken nyilvánul azon óhajtás, hogy a piaca a kivitel elöl hatóságilag elzárassék, ne­hogy a mindennapi kenyérért s a verzi­­áléért magunk is más piaczra szoruljunk. A jószág­tartást illetőleg nem kisebb ag­gály kinéz bennünket,mert azokat már utólérte az éhség azon foka, mely népünket jövő évre fenyegeti. A­ki csak tud szabadulni, igyekszik barmaitól, csakhogy szeme előtt ne vesszen el éh­ség miatt. Árukról szó sincs, csak legyen vevő, maga szabhatja azt meg, igy e napokban 16 db marha vegyesen 160 ftért kelt el. A mely ökör­nek párja 861-ben 300 forint volt, most 80 forintért sem kerül vevője. Juh és disznó az éhség miatt hullanak szék­b­e. Igavonó bar­maink — mert jószágtartásunk már csak arra szorítkozik — ha őszig éhen el nem hullanak is, annyira elgyengülnek, hogy a mezei munkák tö­kéletes bevégzésébe képtelenek lesznek ; hogy pedig mivel fognak kitelelni, azt teljességgel nem tudjuk, mert az arasznyi magos buzinak miután oly ritka, hogy meg lehetne kapálni — igen kevés szalmája lesz, pedig nálunk boldog időben is az a marhának kenyere, a tavaszi szal­ma már kalács szerepet szokott játszani, s jó ha szántás idejére jut, most legalább bizonyosan nem fog jutni. Ha ezekhez hozzá gondoljuk az időjárás­nak folyvást tartó mostohaságát. A május 27 — 28. R. fokig emelkedett hőséget június elsején 8 és fél R. foknyi várta fel, és azóta folyvást tartott hideg északi szél után ma reggel a friss szántáson délharmat volt látható. — A légsúly­­mérő folyvást magasan áll február óta, s a gőz­­köri levegőnek érzékiségünk által is érezhető rendkívüli villanyossága is arra mutat, hogy hasztalan várunk esőt mosta­nában. (Curioaumkint — bár nem tartozik a gazdászati tudósítás rovatába, — megemlítem itt, hogy a régnek említett tulajdonságában kereshetni okát azon sok tüdő és mellbetegsé­geknek, melyek vidékünkön az arra hajlammal biró egyéneket e tavaszon annyira felkeresték s ostromolták). Hogy gyümölcsünk a szipoly által mind megemésztetett azt már tudattam, most már azon még szomorúbb körülményt jelenthetem, hogy ha a nyár ily mostohán fog lefolyni, gyümölcsfáink egy tetemes része ki fog száradni! Méheinknek pedig még a magva is kipusztul! Egy szóval, itt minden tárgy az ínség és nyomor gyászos képét viseli magán! S midőn az egyptomi csapások nagy részét felettünk egymiután elvonulni látjuk, azon forró óhajtás száll szivünkből ajkunkra, óh vajha miként az Izrael népének fogságbóli sza­badulását eredmé­nyezték ama csapások, úgy nálunk is a baja­inktól szabadulás előhírnökei lennének ezek! Mikhez ha még a rendkívüli pénzel­­lenséget és a sokféle kikerülhetlen fizetni valót hozzá gondoljuk, lehetetlen nem csügge­­deznünk mert hogy ily körülmények közt 600,000 olv. hatszázezer osztrák császári forintot császá­ri adó és jobbágyi váltság fejében egy év alatt lefizetni képesek legyünk, ahhoz csudatévő erő lenne szükséges, s miután a csudák ideje rég elmúlt, most a physikai lehetetlenségek sorába tartozik. r> J, V­e­g­y­i 2. — A bányatermény eladási igazgatóság részéről , az ólomfénylő és nagybányai ólom mázsájának ára 1 fttal csök­kentetett. A Boroszló. A mostani gyapjuvásár Boroszlóban, mely egyike a legnevezetesebb gyapju-piaczoknak, sokkal élénkebb volt, mint az előbbeni, a gyapjú 2—1 tallérral drágábban fizettetett. Hivatalos értesítések kivonata A („S­nyu jun. 10. számából.) Árverés: Kismárton, ház, erdő, jun. 30. r. 9 ó.; Dédmalom, szántóföld, jun. 26; Tolnám. Seregélyes, pusztai nemesi birtok, jun. 30. d. e. 10 ó.; Pest, szobabútorok, bálvány u. 11 sz. jun. 12. d. u. 3 ó.; Sz.-Endre, szőlő, jun. 16. d. u. 3 ó. fi vif,

Next