A Hon, 1868. április (6. évfolyam, 76-100. szám)

1868-04-08 / 82. szám

B2-U sa. Szerda, april 8. Előfizet«*i­d1J: Platân tillare, ▼ »gj Budapoaten hietio* hori­ă 1 hónapra..........................................1 frt 76 kr. a hónapra.........................................6 frt 25 kr. 6 hónapra.......................................10 frt SO kr. As EetiUppal egyött egy hónapra . frt — kr. Ai Eatjisppal agyütt negyedévr. S frt — kr. Ai Eitilaj­pal agjíltt fílérra . 12 frt — kr. Ai olé&cotóa ar. év folytac minden hónapba. inflgkssihstB , • annak bármly napján törtésül la, mindenkor a hó olaj napjától fog laámittatni ■i»»“ jínlinlék kiraailMllT. k.ralík k.kkUilaL »ínik»«»HalIroda: Finnesük tar« 7 tk min­­­iőskola. «lorkmH lakán : Mlarjiratez* t-dik nám­­­ilik imint. Kiadóhivatal : Fest. Finnessek fe­rén 7. sz. földszint Hatodik évfolyam 1808. BelgtatA*l­aiji 7 haaálett» ilytile patát tora .... 7 kr. 15%­v£siij »iodea baiftatáaórt . . . SO kr. Tsrjod.l­«.* hiráatítok többasSri baikUtáa n*l-Utí kadveiglb fölUt«Uk alatt vitetnek föl. ~ Hyilt-tóri & hasábot petit sarórt . SO kr. ggST As sldäietin­ díj a lap kiadó hivatalába« kan­esíB (Faraneai.k tar» 7. as. fgldsrist.) £ lap sbcUbist rigait illaté minden köz­lemény a aaarksraté aafb»f­iatéssníS. Bór»8Et*Uan IsreUk scab ismsrt k«s»ktád figautatotak *1. POLITIKAI ES KÖZGAZDÁSZ­ATI NAPILAP. WHWWWBsangţwa^aBiaBaawwWBWaBiaftk^tfMacaagiKMaBWBniigi'.vkiB 50 ■ ■ Előfizetési felhivás A HON april—janunli negyedévi folyamára april—júniusi negyedévre 5 april—júniusi negyedévre Estilappal........................................6 april—septemberi félévre ...... 10 april—septemberi félévre Estilappal..............................................12 „ — „ A „HON11 szerkesztő és kiadó hivatala. i­ 25 PEST, APRILIE ”. Pest, april 7. Nincs nehezebb feladat, mint megátal­kodott emberekkel vitatkozni, őket meg­győzni. Nem is vállalkozom e feladat tel­jesítésére, hanem a közönség bírálatát, hí­vom fel ellenükben, midőn például a „Pesti Napló“-nak ápril 4-kén kelt, a „Hazánk és „Hon“ körül csoportosultak e­gyesülé­sét, bíráló czikkét elemezem. Megátalkodottnak nevezem a „Pesti Naplót“, mert akár nyilatkozataink, akár pártunk és működésünk következményei, — tehát tények — felett okoskodik, amazokat félremagyarázza, emezeket el­ferdíti, s aztán az ekként teremtett alapon kénye kedve szerint magyarázgat, követ­keztet, bizonyít. A­helyett, hogy úgy ven­né a helyzetet és tényeket, amint vannak, s akkor gyenge oldalait kimutatván,igye­keznék ellenünk győzelmes hadjáratot ve­zetni. Ha t. i. képes volna rá, de­­ hát kiki a hogy tudja. Lássuk már most az említett czikket. Legcsattanósabb része az, melyben a jelen pártárnyalatok egyesüléséből azt következteti, hogy ha a baloldal többségre jutna a jövő választások folytán, Ghyczy, Jókay, Madarász-féle minisztériumra ke­rülne a sor, mely elvégre is, semmivel sem tudna több jót eredményezni a nem­zetnek, mint a jelenlegi. Óva intés akar-e ez lenni a nemzet ré­szére, hogy ne sorakozzék az ellenzék­hez, mert hisz ők egyek Madarászszal­­ azt hiszi a „Napló“ és pártja, hogy az á­l­tala oly annyira rostallt eljárást, a szél­ső balét, melyet minden alkalommal, mi­dőn meggyőződésünk kötelességgé tette a felszólalást, mi is nyíltan rostáltunk, evengiti, ha elhiteti a közönséggel, hogy egy is ugyanaz a mienkkel; vagy talán azt hiszi, hogy Madarász kárára van, gyengíti állását az, ha ilyeneket terjeszt felőle a „Napló“? Szegény ártatlanka, akkor legalább ügyesebben járjon el, s egyszerre két oly czikket ne közöljön, melyből kiviláglik, hogy az egyik a szél­sőségek ellen lett megírva, a másik pedig ellenünk van intézve , daczára annak, hogy az utóbbiban összekever bennünket, sőt minisztériumot is csinál e mixtum compositumból. Pedig hát tudja azt minden okos em­ber jól, hogy nem úgy szokott ez lenni, mint ahogy a „Naplódnak tetszek raj­zolgatni. .... Hol vannak az Andrássy minisztérium­ban, Sennyei, Bartal, Ürményi szbiek mind, képviselve ? Pedig annak idejében, szépen összeszavaztak a Deák párttal, de biz ezért nem lettek befogadva, mert va­lószínűleg nem is vállalkoztak volna — a minisztériumba , pedig nem épen a kisebb része jutott nekik, a jelen állapot alapjául szolgáló vezéreszmék kezdemé­nyezésében és annak létrehozatalában, s ha a körülmények őket szólítaná kor­­mányra, azt hisszük ők se igen vágyná­nak, működéseik netaláni sikerét leg­alább administratív­ szempontból — más elemek befogadása által kompromittálni. Mindenki tudja ezeket a dolgokat, a­ki jártas a parlamenti életben, csak azok nem tudják, a­kik nem akarják ; Így a „Napló“ — és pártja, ignorálja, az ellen­kezőt állítja, nem törődvén azzal, hogy nevetségessé teszi magát ! Meg lehet arról győződve mindenki , hogy a „Napló“ által jelzett esetben is, Madarásznak nagyon nem ínyére lenne azon kényszerűség,egészen heterogén ele­mekből alkotott minisztériummal érvénye­síteni terveit, mert az egy lenne a bukás­sal. És így arról is meg van győződve mindenki, hogy reánk nézve is áll a fen­tebbi, s nagyon megköszönné bármely­­párt, mely meggyőződésből, elvei és poli­tikájának helyes volta iránt való bizalom­mal halad, ha — úgy­szólván idegen, vele nem azonos elemmel kényszerülne működni! Lám, ezekhez vezet a Napló ar­­gumentatiója. Keglevich Béla, perczel körútja. Perczel Mór fényes fogadtatása Szé­kesfehérvárott, — ottan tartott beszédei, — a tiszteletére adott diszlakomák áldo­másai — mind emlékirati körülményes­séggel leírva találhatók a „Pesti Nap­ló “-ban. Igen érdekes olvasmány az, figyelmez­tetjük rá tisztelt olvasóinkat, örülünk, hogy kedves kollegánknak reklámot csi­nálhatunk s kívánjuk e specialitását meg­hagyni, nem rabolva meg attól becses hasábjait. Azt sem hitte volna a „Pesti Napló“ és Perczel Mór, hogy valaha egymásnak speciális szövetségesei fognak lenni. Hogy meddig tart az a szövetség ? az nem tu­­datik. Részünkről is „esemény“ nek tartjuk Perczel föllépését, s nagy figyelemmel fog­juk kisérni annak egyes phasisait. Most me­rő tárgyilagossággal szólunk hozzá. — Itt nincsenek sem rokonszenvek, sem ellen­szenvek. — Politikában csak az állam hasz­­na a czél, s csak a meggyőződés a vezető; itt barát, testvér, atyafi, tekintély, harag, tisztelet, imádás, mind nem számít. A po­litikában ma háborút viselünk ketten, holnap békét kötünk, holnapután jön egy harmadik ellenünk , s negyednap egy arezsorban harczolunk. Tehát előttünk nem az a kérdés, hogy Kossuthot, vagy Perczelt szeretjük-e, s melyiket akarjuk a másiknak megáldoz­­ni? hanem az, hogy mi ez, a­mit most Perczel megindított ? Ez két különböző dolog ; az egyik : Kossuth félretolása az útból; a másik Magyarország védelmi erejének kifej­tése. Minket a második kérdés érdekel, mert saját czélunkat látjuk benne kitűzve. A­ki Magyarország önvédelmi képességé­nek testet és alakot ád, annak neve a honalapítók sorában foglaland helyet. Annak jövendő koszorúi tiszteltebbek lesznek a múltak babérainál, s örömest odaadunk neki minden nagyságot, a­mit eddig rangfokoztunk emlékünkben, csak vigye keresztül, a mit kitűzött. Hiszen az, a­mit Perczel, mint törekvé­sei czélját mutatott be Sz.-Fehér­várott, a mienk is. „A delegatió fölösleges“, — „a 48 — 9-iki honvédrokkantak és érde­mesültek ápolása, és nyugdíjazása becsü­letbeli kötelesség“ — „a magyar honvé­delem szervezése múlhatlan és elalkudhat­­lan életföltétel.“ Hát hisz ez a mi programmunk , s e három pont közül kettő bizonyosan nem a Pesti Naplóé. És mégis a Pesti Napló közli, a felhasz­nálandó diadal sietségével Perczelnek erre vonatkozó beszédeit, megkoszorúzva a hallgatóság zajos „éljen“ riadalaival. Csu­pán a delegátiókra kimondott rászólás után találunk egy küzbeszúrt zárjelt (mi más véleményen vagyunk, Sz.) , mely zárjel sokkal furcsábbul szunynyog­ott Perczel beszédének sorai között, mint a­hogy Madarászt látja a Napló csende­sen oldalogni Perczel diadalmenő töme­gében. És mégis miért hogy a Hon nem közli a Perczelnek e körútjában történteket és hallottakat. E kérdésre egy ellenkérdéssel felelünk meg. Csakugyan óhajtja a kormány a Per­czel által megindított izgalomnak mind a k­é­t czélját elérni ? A honvédelem létre­hozását „is“ ? Ha óhajtja, mert nem létesíti azt szép csendesen, a­hogy módjában van, megad­va magának és a törvényhozásnak a kez­deményezés tisztességét? Akkor minek ez a nagy zaj, ez a terjedő izgalom? A kormány az országgyűlés elé terjeszt­hetné a honvédelmi törvényjavaslatot szép csendesen ; az országgyűlés megvi­tatná azt becsületesen, s a nemzet elfo­gadná azt nagy lelkesen. A kormánynak nem lehet szüksége ar­ra, hogy ma egyik, holnap másik honvéd­tábornok járjon lelkesíteni a népet a hon­védelem ügyében ; ha meglesz a honvé­delmi törvény, úgy a­hogy annak lenni kell, a kormánynak egy tollvonásába fog kerülni azon derék honvédvezéreknek tör­vényes activitást adni,­­ meg lehet nyu­godva felőle, hogy akkor majd meg fog­nak jelenni azok is ezerenként, a­kik a fegyverviselést komoly dolognak tartják. Ha tehát őszinte és világos terve van a kormánynak a honvédelemmel, mit akar­nak akkor a kormánypártlapok Perczel körútjának dicsőítésével? A kormány ma­­gam­agát zaklattatja-e oly dologra, amit maga is akar? Ha azonban a kormánypártlapoknak e beleegyező készsége Perczel mostani té­nyei irányában csak azon örömet fejezné ki, hogy ime most egy népsze­rű ember, egy híres hazafi, egy jó katona és me­rsz szónok megindult Kossuth Lajos összetö­résére, s ha majd ez a missiója véget ér, akkor ezt mondják neki: „der Mór hat seine Schuldigkeit gethan, der Mór kann gehen,“ akkor vigyázzon a kormány a megkezdett játékra, hogy balul ne üs­sön ki. Mert ha ezen föllépésnek, mit most már a kormánylapok nimbuszszal vesznek kö­rül, nem azon elért czél fog határt szabni, mely czélnál mindnyájunk programmja találkozik ; az önálló magyar haderő léte­sítésénél ,­­ akkor a kormány csinált magának egy Kossuth helyett kettőt. Jókai Mór: Észrevételek az úrbéri viszonyok rendezése körül. Kitűnik a fentebbi előzményekből, hog­y a remanentiális földek után nem a teljesített adózások megváltása igényelte­tek, hanem elrendeltetett kármentesítése oly szolgálatok s fizetéseknek is, melyek azoktól nem járultak és soha sem teljesí­tettek. Ezen eljárás nyilvános összeütközésben áll az 1848. XII. t. czikkel, mely az úr­béri javaknak igazság szerinti megbecsül­­tetését rendelte meg, — a megbecsültetés alapjául pedig egyedül azon hasznot je­lölte k­i, mely abból az illető földes urak­ra valósággal káromlott. Ezen haszon lehet egyedül az, mely kárpótlási alapul szolgálhat s a mely sze­rintem a remanentiális földektől a köz­ál­lomány által volna kifizetendő. Ha az ország törvényei helyre vannak állítva, azok sem maradhatnak érvényen kivül, melyek a népek jogai s érdekeiről ily életbevágólag rendelkeznek. Ezen törvények azonban tettleg hatá­lyon kivül állanak s az alkotmányos bí­róságok jelenleg is a pátensek értelmében az úrbéri telkekre kimért átalány aránya szerint ítélik meg a remanentiális földek kármentesítését, midőn pedig hazai törvé­nyünk szerint azon haszonnak kellene kárpótlási alapul szolgálni, mely azokból az illető földesurakra valósággal három­lott s nézetem szerint annak is nem a je­len birtokos, hanem az állam részéről kel­­lenek fizettetnie. Igaz ugyan, hogy az országbírói érte­kezlet az úrbéri szabályozások és földte­­hermentesítésre vonatkozó legfelsőbb sza­bályokat a legközelebbi törvényhozás in­tézkedéséig hatályba maradni javasolta, s az 1861-ki országgyűlés által ezen mun- ■ kálat, addig is, a­míg törvényeket alkotni­­ lehetne, ideiglenes kisegítő gyanánt hasz­nálhatónak tekintetett , de a törvény alko-­­ tásának lehetősége immár bekövetkezett,­­ s a törvényhozó test most már azon rég óhajtott helyzetben van, hogy a nép iránt igazságos és méltányos lehet és a fenfor­­gó kérdéseket közmegelégedésre szabá­lyozhatja. Csak­is ezen czél elérésének sürge­tése oka jelen felszólamlásomnak, jelez­­vén a veszélyes helyzetet, melybe a volt úrbéresek egy része jutott.­­ Kívántam továbbá az ország kormányának is figyel­mét ezen kérdésekre terelni, mert úgy ismerem a helyzetet, hogy a nép nem igen van ,megnyugtatva az igazságügyi miniszter ápr. 5-ki nyilatkozata által, melybe a kormány teendőjét az érvény­ben lévő elvek és eljárási szabályzat feletti őrködés és ezek megőrzése mellett a hitel közvetítésének elősegítésében látja. Sőt in­kább a nép érdeke sü­rgetőleg követeli,hogy úgy ezen, mint a hűbéri viszonyokból származó s az urbérrel rokon természetű mindennemű jogkérdések rendezése, meg­oldása és szabályozása, a mint 1861-ben megigértetett, az országgyűlés elsőrendű teendői közé soroztassék. Vég­ső deliért. (Vége.) A kereskedelmi és ipar­kamra tör­vényj­a­vaslatról. A haldokló Gőthe „több világos­­ságot“ kívánt, a magyar nemzetnek pe­dig „több szabadság“ kell. Bizony ránk férne. Azonban kisül, hogy legtöbb esetben a meglevő szabadsággal sem tudunk saját javunkra bánni oly mérv­ben, mint azt nálunk praktikusabb nem­zet tenné és teszi. Még a legeszkönyösebb skeptikusok sem tagadják, hogy bizonyos ha­tárokon belül a magyar kormány­nak joga van törvényjavaslatokat terjesz­teni az országgyűlés elé, sőt vannak dol­gok, melyeket illetőleg a kormánynak szabadságában áll­­­ó törvényjavaslatot is tenni. Ilyen dolog például a kereske­delem és ipar belü­gyeinek szervezése, a magyar kereskedelem háztartásának sza­bályozása, házi szabályainak megalko­tása. Abban a véleményben élünk lehet csalódunk — hogy senki sem avatkoznék bele, ha az ily házi szabályokra a kor­mány j­ó javaslatot terjesztene a ház elé. A kormány pedig kapja magát s a ke­reskedelmi kamrákat illetőleg előterjeszt egy oly javaslatot, mely mögötte áll min­den kívánalomnak, mind a czélszerű­ség, mind a gyakorlatiasság, mind a szabad­­elvűség,m­ind pedig a­ igazságosság szem­pontjából. Utalás­os volt a sürgetés, hogy a jelen­­le­g fennálló kamrákat azon érdekek kü­­lönneműsége szerint, melyeket képviselni hivatva vannak, külön kell választani. Legyen kereskedelmi kamara a kereske­delmi érdekek képviseletére,legyen ipar­­kamra az ipar érdekeinek képviseletére. Az új törvényja­vaslat behozza ugyan formailag e dualizmust a kamarák szer­vezetébe, a­mennyiben megengedi, hogy a kamrák két szakosztállyal bírjanak, kereskedelmi és iparszakosztálylyal, me­lyek külön ülésekben, külön elnökök alatt tanácskozhassanak; — de midőn határozatra kerül a dolog, ezt csak közös ülésben hozhas­sák meg. Ez utóbbi tehát elveszi az előbbeninek minden gyakorlati értékét. Mi haszna van az ily félrendszabály­nak? nem értjük. Az egész nem egyéb, mint a jelenleg fennálló kamarák régi szervezete más ruhában, azt pedig tud­juk, hogy a régi szervezet mindenben magán viseli az absolutistikus kormány­forma bármely intézményének jellegét. Az absolut kormány keretébe bele­illett, de az alkotmányoséba észszerűleg bele­erőszakolni lehetetlen. Az eddigi kamarák ellen leginkább az volt a panasz, hogy czéljuknak csak any­­nyiban felelnek meg, a­meddig a keres­kedés érdekeinek képviseletére vonatko­zik, az ipar érdeke azonban mindannyi­szor, valahányszor az a kereskedésével el­lentétben áll, — pedig hányszor áll ellen­tétben! — háttérbe szorul. Pedig nem csak kifejezett czél, t. i. a kereskedelem és ipar érdekeinek képviselete követeli, hogy e kettő egyenlő figyelemben része­süljön, hanem ha tekintetbe veszszük azon arányt, melyben a kereskedő és az ipar­osztály a kamarák költségeihez járul, azt kellene hinnünk, hogy ez utóbbinak több joga van követelni, hogy az ő érdekei ré­szesüljenek nagyobb kedvezményben, mi­után a kamarák költségeit — melyek az iparosokat inkább terhelő személykereseti és jövedelmi adó aránya szerint vannak kivetve, a leginkább az farosok viselik. E hiányon a törvényjavaslat nem vál­toztatott semmit, meghagy­ta gyakorlatiat­­lannak, a­mennyiben a magyar ipar érde­kei ezentúl is csak úgy háttérbe fognak szorulni a praedomináns kereskedés érde­kei előtt és meghagyta igazságtalannak, a­mennyiben collisio esetében épen azok­nak érdekei mellőztetnek a kamarák által, kik e kamarák költségeit legnagyobb rész­ben viselik. De meghagyta a törvényjavaslat azon odipsus jelleget is a kamarákon, mely azokat eddig egyszerűen kormányköze­geknek , a kormány segédhivatalainak bélyegezte. Azt hinné az ember, hogy a nemzeti fejlődés két oly fontos factora, mint az ipar és kereskedelem, megérde­melné, hogy önálló képviselettel bírjon, melynek egyéb czélja nincs, mint a kife­jezetl­enczél : a kereskedelem és ipar ér­dekeinek fejlesztése oly mérvben és oly­­ módon, a­milyenben és a­mint azt a ke-­­­reskedelem és ipar képviselő testülete , jónak és helyesnek találja. Mert nem fe­­j­h­ető fel sem az, hogy maga a kereskedés és ipar ne­m tudja a maga baját, sem az hogy meg nem találná ezen baj orvossá­gát, sem pedig az, hogy erőszakkal ma­ga ellen dolgozzék. Ha tehát a törvény­­javaslat felteszi, — a­mint fel is teszi — a kamarákról, hogy azok jól fogják képvi­selni azon érdekeket, melyeknek képvi­seletére hivatva vannak, mert nem enged akkor nekik s­zabad kezet, hogy czélju­­kat az általuk legjobbnak vélt utón igye­kezzenek elérni ? Mért határozza azt, hogy a kereskedelmi és iparkamarák képvi­selői saját belátásuk szerint ne tarthassa­nak gyülekezeteket s ne hozhassanak ér­vényes határozatokat ? mire való arra nézve, hogy az történhessék, a miniszteri meghagyás? Vagy tán jobban fáj a mi­niszternek a kereskedelem és ipar baja, mint magának a kereskedelemnek és iparnak ? Ez lett volna az egyedüli szabadelvű in­tézkedés az egész törvényjavaslatban s ezt is mellőzték, pedig mily kiszámíthat­­lan haszna lehetett volna, ha az iparosok és kereskedők, mikor szükségesnek vélik, összegyűlhettek volna, mint azt Németor­szágban például a Juristen-tagoknál, ná­lunk a természetvizsgálók évi gyűléseinél látjuk. Természetes, hogy a kamarák kép­viselőit ily összejöveteleknél határozatho­zatali képességgel kellene felruházni. E tekintetben még az osztrák örökös tarto­mányok országgyűlése is szabadelvűbb irányt követett, mint a mi kormányunk, a­mennyiben a javaslatból kitörölte azon határozatot, hogy ily gyűlésekre a kamara képviselőit csak a miniszter hívhatja össze. Legjobban szerettük volna, ha a kor­mány teljesen elveti az absolut kormány­­­ hagyományát s teljesen újat teremt a szabad társulás egészséges és ép alap­jain. Miután azonban legfőbb vonásaiban megtartotta a régi alapot, legalább igye­kezett volna annak némi tetszetős alakot kölcsönözni. Biztos kútfőből tudjuk, hogy az orszá­gos iparegye­sület e tárgyban emlékiratot fog felterjeszteni az országgy­űléshez,mely­ben sürgetni fogja, hogy a kamaráknak mind keresked­őn­ői, mind iparosztálya külön határozatképességgel ru­háztassék fel. Felteszszük tör­vény­hozásunk szabadel­­vűségéről, hogy ha már szabad társulás alapján nem alkothat a kereskedés és ipar ü­gyét előmozdító intézményeket, legalább e méltányos kívánalomnak eleget teend , hogy nem marad a lajthántúli országok képviselete mögött, mely a kamarai kép­viselők gyülekezeti jogát a miniszter fel­szólításától függetlenné tette. Tör­s Kálmán. Országgyűlési tudósítás. A képviselőim ülése ápr. 7-én. Elnök : Szentiványi Károly. A kormány részéről jelen voltak : Wenckheim B. dr. Horváth B., Lónyay M., Festeticsen Go­rove, Andrássy G.­ gr. Jegyző Radich Ákos. Elnök bemutatja Domokos László Felső Fe­­hérmegye belkerületi képv. megbizó levelét és a beérkezett kérvényeket. Rannicher Jakab Szeben választókerüle­tének képviselői nevében, kik választóik által sérelmi kérvény beadására szólittattak fel, mint mondja, két komoly tartalmú kérvényt nyújt be, melyek a szász comes felfüggesztésére vonat­koznak. Hosszan indokolván e felszólalásnak jo­gosultságát , s a történetnek fonalán ez eljárás­nak törvénytelenségét fejtegetvén, a kérvénye­ket azon bizottsághoz kívánja utasíttatni,mely az Erdélynek Magyarországgal való törvényes egye­sítésére küldetett ki. Bethlen János úr, miután Deák Ferencznek az unió tárgyában korábban intézett interpellátiójára a miniszterelnök válaszá­ban az iránt legközelebbre­­javaslatot ígért előter­jeszteni, a miniszterelnökhöz véli áttétetni. B­ó­­nis a kérvényi bizottsághoz kívánja kiadatni, mely belátása szerint fog a hovautalás iránt in­tézkedni. Szóltak e kérdéshez meg Gáll, Szász Károly, Papp Zs., Berzenczey L. és végre is a kérvényi bizottsághoz utasittatott. Siklósy Károly a belügyminiszterhez inter­­pellátiót intéz az iránt, hogy a lőport most is csa­k hatósági utalványozás folytán szokták a feleknek kiszolgálni, és kérdi : váljon van-e ezen rendőri rendszabály eddigi fennállásáról tudo­mása, s ha igen, mért tartja azt fenn, mikor e rendszabály törv. czikkben nem gyökerezik. W­e­n­k­he­i­m dr. belügyminiszter, miután a kér­dést nem hallotta tisztán,közöltetni kéri azt vele. S­z­t­á­r­a­y Antal gr. a Felsőház jegyzője a fő­rendiek tegnapi illéséből üzenetet hozott át, me­lyet a ház tudomásul vesz. Az igy mindkét ház által elfogadott szesz és czukor kiviteléről szóló törvényjavaslat szentesítésének kieszközlésére a miniszterelnök kéretett fel, ki e czélból azonnal el is távozott. Elnök tudatja, hogy a horvát­ kü­ldöttség elnö­kével legközelebb tudatni fog a bizottság össze­jövetelének határnapja. Erre a központi bizottság részeiről K­e­r­k­á­­polyi Károly és Kacskovics fölolvassák a törvények kihirdetéséről, a kereskedelmi és iparkamarákról és a görög keleti vallásrast

Next