A Hon, 1870. április (8. évfolyam, 74-98. szám)

1870-04-08 / 80. szám

U U . V XXX. !' VIVljiUU. Kiadóhivatal: Ferencziek tere 7.sz. földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli is esti kiadás együtt: 1 hónapra.......................1 frt. 15 kr. 3 hónapra.......................5 , 50 , 6 hónapra.......................11» — » Az esti kiadás postai kü­lönk­irdéseirt felül­flaetis havonkint .......................30 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető , s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. ■uaaiiiB« Szerkesztési irnm­a . Ferencziek­ tere 7. sz. Beiktatási díj: 9 hasábos ilyféle betti sora . . . 9 kr. Bélyegdij minden be­itatásért . ■ 30 „ Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mel­lett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. — Nyílt-téri 5 hasábos petit sorért . . 26 kr. SPSS’"" Az előfizetési- és hirdetmény - dij a lap kiadó-hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető minden köz­lemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak Vissza. Ellőfizetési árak A HON — april— júniusi évnegyedére. April--júniusi évnegyedre . 6 frt 5© kr. April — septemberi félévre . 11 „ —* „ April—decz. 3 negyedévre . 16 „ 60 „ Az esti kiadás postai különkül­déseért felülfizetés havonkint 30 „ Pest, martius hóban 1870. A _HOM“ kiadóhivatala. FEST, APRIL 7. Mit czímez az igazságügyér bíró­sági szervezetnek ? VI. Az igazság­ügy miniszteri indokolásban mondatik, hogy az új bírói szervezet ke­resztül vitele nagy mérvű előkészületeket szükséges, a­melyeket részletezni nem le­het , és a­melyek helyi viszonyokhoz képest változnak is, azért az erre vonat­kozó intézkedéseket az igazságügyminisz­terre kell bízni, a­ki egyúttal az életbe léptetés időpontját is legc­élszerűbben meghatározhatja, nehogy a törvénykezés menete fennakadjon. Ily átalánosságban az indokolás elfo­gadható lenne, ha a törvényjavaslat több oly felhatalmazással nem ruházná fel a minisztert, mely magát a törvény érvé­nyét a miniszter akaratától függővé teszi. A törvényhozó test valamely törvény végrehajtása tárgyában adhat szabály­­hozatali feljogosítást, de törvény­erőtlení­­tési jogot a világon senkire sem ruházhat, a törvényjavaslat szerint pedig a tör­vényhozás egyenesen a miniszter kezébe adná a törvényváltoztatási hatalmat, mi magát a törvényhozás alapját megrendí­tené, és mi nem más, mint a despotismus hamis theóriája. Minél több miniszteri feljogosítást tar­talmaz valamely törvény, ez annál töké­letlenebb és annál több visszaélésre nyit kaput. A miniszter két fő okból kérhet felhatalmazást,­­ vagy azért, hogy ma­gának befolyást sőt a törvényhozás elle­nében is hatalmat szerezzen, vagy azért, mert arra, a­mire felhatalmazást kér, még nem készült el úgy, hogy törvény­­javaslatot formulázhasson. Akár az egyik akár a másik esetet feltesszük, a törvény­­hozás öntudatosan kötelessége ellen vét­kezik, ha oly felhatalmazást vissza nem utasít. A bírószervezeti törvényjavaslatban van több miniszteri felhatalmazás, így a 40-dik §-ban feljogosíttatik a miniszter, hogy a­mennyiben az átengedendő terek és helyiségek elegendők nem lennének, a törvénykezési czélokra szükséges tereket és épületeket kisajátítás útján megszerez­hesse. És ha mind­a mellett a járásbírósági helyiségek megszerzésénél súlyos ne­hézségek merülnének fel, az igazságügyi miniszter jogosítva van, a járás székhelyeket máshová kitűzni, azaz: a törvényt nem csak végre nem hajtani, hanem azt kitörülni és megsem­misíteni. Hozzá­teszi ugyan, hogy "a mi­niszter által kitűzött helyeket beczikke­­lyezés végett a törvényhozásnak bejelen­teni tartozik, tehát a törvényhozás nem lesz e tekintetben egyéb, mint a minisz­ter registratúrája, így a 41 §. felhatal­mazza a minisztert, hogy a­mennyiben az ügyviteli szabályok módosítása vagy pótlása a bíróságok rendezése folytán szükségesnek mutatkoznék, az igaz­ságügyminiszter intézke­dik, így a 2­9. §-ban az igazságü­gymi­­niszter felhatalmaztatik, bi­zonyos esetben a telekkönyveket a járás­­bíró felügyelete alatt vezettetni. A 38-dik §-ban a miniszter úr arra is adat magának hatalmat, hogy a törvény­­hatóságokat lefegyverezhesse. Jó lábon lesz a közbiztonság. A fegyőrök kineve­zése, fegyverekkel ellátása és általában minden rendőri és közbiztonsági intézke­dés a törvényhatóság, és illetőleg köz­­igazgatási közegeinek körébe esik; most a törvényjavaslat a törvényhatóságokat kö­telezi, hogy a szerelvényeket és fegyvere­ket adják és engedjék át a bíróságoknak. Lehetséges-e ez a biztonsági új közegek és illetőleg a törvényhatóságok szervezése nélkül? Továbbá, kérdjük, a megyék, városok vagy kerületek váljon hogy en­gedjék át a törvénykezési czélokra szük­séges épületeket, ha az igazságszolgáltatás ugyanazon teremekben gyakoroltatik, a­melyekben a gyűlések tartatnak, vagy ha egy városban van megyei és városi prae­­­­tórium, melyiket illesse az ingyen áten­gedés kötelessége ? Minthogy az eddig fennálló első folya­­modási bíróságok megszűnnek, a 36. §. az összes iratokat az új bíróságoknak ren­deli átadatni. Itt az a kérdés merül fel, mik azok az összes iratok ? Ha a minisz­ter úr a folyamatban lévő, de be nem fe­jezett ügyeket érti, úgy az intézkedés természetes, de akkor a kifejezésnek hatá­­rozottabbnak kell lenni; ha pedig az ösz­­szes törvénykezési irattárt érti, akkor a törvény csak a zavarnak kiapadhatlan kútforrása lesz. A­mint láttuk, a törvény­­javaslat több várost saját első folyamo­­dási bíróságától nem csak megfosztja, ha­nem még járásbíróságot sem enged kebe­lében. Már ily esetben, hogy lehetne az ilyen város levéltárából az iratokat más városba elszállítani ? Ez annyi lenne,mint a családoktól családi irományaikat elven­ni, s őket kötelezni, hogy ha valamely okiratra szükségük van, keressék azt az illető új bíróság archívumában. Szerettük volna, ha az igazságügymi­niszter úr, törvényjavaslatának indokolá­sában megmondta volna, melyik azon szerencsétlen kutforrás,a­melyből legin­kább merített, mert abban ugyan tökéle­tesen egyetértünk, hogy a bíróságok szer­vezésénél nem szabad egyéb műveit álla­mok tapasztalatait figyelmen kívül hagy­ni, de épen úgy nem szabad hazai saját­ságos viszonyainkat sem szem elől tévesz­teni. Azonban, mi épen azt találjuk,hogy figyelmen kívül hagyottak nemcsak egyéb müveit államok tapasztalatai, ha­ TÁRCZA. Fekete gyémántok. Regény öt kötetben. Irta Jó­kai Mór. HARMADIK KÖTET. S mágnes lovag. (Folytatás.) Ivánon rajta maradt a társaság előtt a „mág­nes lovag“ név. Mágnes lovag azontúl mindenütt látható volt , látogatásokat tett, s a casinoba is megválasztat­ta magát rendes tagnak. Az előtt is eljárt ugyan oda,be lévén vezetve az apátul által, hanem a ca­­sinonak öt világrésze van, mint a földnek, A lakói, mint a lepidopterák három osztályhoz tar­toznak: nappali pillangók, esteli lepkék s éjjeli pillék. Nappal a könyvtárat buvárkodják a tu­dós tagok, mely egyike a legérdekesebb és be­csesebb könyvtáraknak, este hattól nyolc­ig ott whiszteznek és politizálnak a septemvirek és fiskálisok, nyolc­tól éjfélutánig végre elfoglalja a tért a magas societas. Annálfogva megesik, hogy két ember mindennap eljár a casino­ba, a­nélkül, hogy valaha egymással talál­koznék. Iván előbb a könyvtárt bukta, később aztán a „nod­vák“hoz osztályoztatta magát. Nem gondolt már hazamenetelre. Sőt inkább eljárt minden a mulatságba s a színházban egyike volt azoknak, a kik a Bondaváry grófnők páholyába felvonásközökben felszoktak láto­gatni. A másik héten táncrvigalom volt Theudelin­­da grófnőnél. Iván oda is hivatalos volt. El is ment. — Szoktál tánczolni ? Kérdé tőle a kapi­tány. — Egyszer, valamikor, nagyon régen . — van annak már tizenöt esztendeje. — Jobb már nekünk csak nézni. Okos ember harminc­öt éven túl nem tánczol. Az igaz, hogy volt mit nézni; az utánoz­­hatlan kellem és simulékonyság a­mit a magas világ hölgyeinek táncza kifejt, istenek számára való néző játék. Ma Angela grófnő különösen szép volt, rózsa­színű ruhában, gyöngyökkel kifűzött magyar de­rékkal, csokros csipkeujjakkal, mik gömbölyű vállait közbámulatra bocsáták, két tömött haj­fonadéka hosszan le volt eresztve szalagok kö­zé fonttan, parasztosan, a mi fejedelmi alakját még elragadóbbá tette. Hanem hát az ember az istenek számára való látványnyal is betelik. Vacsora után „ne lopjuk hiába az időt“ menjünk kártyázni. Iván kártyázott mindennap. Elegánsul ját­szott. Nem veszekedett társaival. Grácziával tu­dott veszteni , flegmával nyert, gavallérosan be­vágott, nem húzott helyet, ha rosz kártyája járt, és nem csinált hibákat. Igen jó acquisitionak tar­tatott. Hasznavehető ember egy tudósban! Vacsora után egy mellékszobában játszogat­­­­tak csendesen az öreg és meglett korú urasá­gok , mig a ménkafiatalság (Blitzjung ?) rakta a tánczot a teremben. Ivánnak megint nyerő napja volt. Egyszer jön a szobába Ödön gróf nagy seb­­ten, s azt mondja Ivánnak : — Dobd le a kártyád csak szaporán, Angela húgom akar veled egyet tánczolni a magyar co­­tillonban. — Játszál addig helyettem, kérlek, szólt Iván,­­ átadva Ödönnek a kártyáit s azzal sietett át a­­ terembe Angela grófnővel magyar cotillont s tánczolni ! ! Magyar cotillon ! — Tüneményes idők! ! Hogy magyar királyi udvart látunk, magyar­­ ministeriumot, magyar honvédeket, magyar­­ ezüst arany pénzt, abban semmi különös nin­­­­csen, az igen természetes, azzal tartozott ne­­­­künk a sors ; — de magyar cotillont! már az,­­ valljuk meg, — a hódítások közé tartozik. A­­ csárdásra jártak a cotillont. Tehát Iván odament Angela grófnőhöz s meg­hajtotta előtte a fejét. — Ön felém sem jönne, ha érte nem külde­­nék, hangzott elé a kedves szemrehányás. — Királyné elé csak hiva szokás menni. — No, ne hízelegjen , ahoz ért más is. Ha ön hízelgésen kezdte volna nálam, soha sem szóltam volna önhöz többet, de megbántáson kezdte. S ezt szeretem. — Nem emlékezem rá. Mert még mindig benne van a bántal­ma­zásban. S azt ön igen jól tudja. A sor épen rájuk került, a tánczba kellett menniök. Ivánon nem látszott meg, hogy tizenöt év óta nem tánczolt, most is értett hozzá. A kártyázó szobában maradottak között az alatt osztás közben Ödön gróf ezt az újdonságot bocsátá közre. — Tudjátok mi újság. Az én Angela húgom ebbe a mágnes lovagba bele van bolondulva. Ah ! A mágnes lovagba ! kiálta hitetlenül az őrgróf. — Ne higgjetek neki, szólt bele István gróf, én ismerem a mi szép húgunkat. Tele van an­nak a kedélye finom malitiával. Ha észreveszi, hogy valamely férfinak van egy vesszőparipája, azt ő azon a pálczalovon úgy meglovagoltatja, úgy ugratja, caracoliroztatja, az egész haut­ico­­let végig járatja vele, hogy madame Schlezák se különben. így tesz mindenkivel, ha kedvence the­­májára talál, komoly képpel, nagy részvéttel a tökéletességig idomítja,s akkor kineveti.Így járt­­ vele a szegény Sondersheim is, a­ki igen derék­­ fiú, s csak az az egy hibája volt, hogy nagyon meghódolt Angélának s Angela ezért megutálta. Kinevet ez mindenkit, a­ki fel­engedi magát ül­tetni általa a pálczalóra. — Igen. De nem szemében magasztalja ám Ivánt, hanem én előttem, s nem azért, hogy aka­démikus és geológ, hanem azért, mert derék férfi. — Ez is egy mesterfogás! Tudja jól, hogy az idegen előtt elejtett magasztalás a legcsábítóbb csalétek. — Csakhogy én azt Ivánnak nem mondom el. — Azzal pedig Ivánnak teszesz nagy barátsá­got , végré be nevetve Salista őrgróf. A tánczoló pár pedig ismét visszatért helyére. ~ Ön elkészült már menni Pestről ? Az apát m­ondá. Kérdezé Ivántól Angela. Olyan ügyem akadt azóta, mely hosszabb ideig itten tart. gl--' - 1 u ' ----------‘HBjSHgBBBgfBBg... I UI.li.JJ.llg | — Van önnek családja otthon ? — Senkim a földön. — Miért nincs ? Nehéz egy kérdés. — A grófnő talán hallotta azt már, hogy én mi vagyok oda­haza ? Kőszénbányász. A nap világos részét a föld alatt lakom. — Igaz. A többit könnyű megmagyarázni . Szólt Angela. Egy nőnek a helyzete borzasztó lehet, a­kinek a férje bányász, és épen kőszén tárnában. Az elviselhetlen gondolat. Mindennap úgy venni tőle búcsút, mint a­ki megy a föld alá, mindennap azt tudni róla, hogy el van temetve, minden gondolatban azért fo­hászkodni, hogy újra föltámadjon; tudni azt, hogy a­kit legjobban szeret, az itt jár most mélyen a föld alatt, honnan kiáltása sem hullik fel, és tudni azt, hogy ez a föld mélye teli van ellenséges rémekkel, hogy egy egész halál­ ég veszi körül, melynek csak egy szikra kell, hogy pokollá váljék, s az érte élő szív örökre temetve maradjon. Azt értem, hogy ily izgalomra nem vállalkozik asszonyi szív. Hah ! Mikor egy anyának azt kell kiáltani futó gyermeke után: „ne fuss olyan nagyon, apád fe­jére oda lenn kő esik!“ De hát miért lakik ön ott a tárnában ? (Ez utóbbi mondás bosszús arcz­­kifejezéssel volt kisérve.) — Mert az nekem elementumom, mint a kato­nának a csatatér, a hajósnak a tenger, az utas­nak a sivatag, s a mi azokat viszi, visz engem is: a szenvedély! Én szeretem azt a földalatti sö­tétséget ! (Folytatjuk.) nem nyer is viszonyaink követelmé- L u d v i g h. A baloldali kör tegnap esti (ápr. 7.) érte­kezletén a következő törvényjavaslatok kerül­tek végtárgyalás alá : a függő adósságok ellen­őrzéséről szóló 1868-ik évi 46-ik törvényczikk 6.ik pontjának módosításáról, melyre nézve az értekezlet a központi bizottság javaslatát elfo­gadja); a vegyes bíróságok törvénybe igtatásáról, melyekre nézve különösen a sajtóvétségeket il­lető pontra van az értekezletnek észrevétele; a pesti Lloydot illető adókedvezményekre nézve nincs az értekezletnek kifogása; a törvények ki­hirdetését illető törvényjavaslatra nézve elfogad­ja a köt. bit. módosítását; a felebbviteli bírósá­gok szaporítását illető javaslatát az értekezlet csak rendes bírákat óhajt szolgálati idő szerinti előléptetéssel; végre az 1868-ik évi 54-ik törv. czikkre nézve föntartja korábbi módositásait,me­lyekhez még a per tárgyát illető szűkebb megha­tározásra vonatkozó módosítást csatol. Adakozások. A Batthyány szoborra. Ghyczy Kál­mán 20 frt. Szabadkán Weitzenfeld Évi és Bergl József lakodalmi vacsoráján begyült 2 ft 40. kr. (Főt. L. utján.) Tóth József családjá­nak, Simon Gábor Aradról a Főv. L. utján küldött 2 ftot. (Fox) Bécs, ápr. 6-án. A minisztercrisis még korán sincs befejezve. Azonban nagyon va­lószínű, hogy Rechbauer belügyér lesz. Ezenkívül a régi cabinetből Stremayr, Bauhaus és Plener aligha meg nem maradnak , ellenben Brestel határozottan visszautasított minden ajánlatot. Talán még Bielskyt és Hyet lehetne egy kis valószínűséggel a candidatusok közt említeni; a többi nem egyéb combinationál. (xxx) Bécs, apr. G. Potockinak igen nehezen megy a cabinet alkotása, mert nincs határozott programmja. Ő azt mondja : egyezkedő politi­ka. Úgy de ez nem elég. A mi egyesség az egyiknél, nem egyesség a másiknál. Azután a­­ kiviteli mód is lényeges ily nagy munkánál. Azt hiszik, hogy Potockinak mégis sikerülni fog pénteken ő felségének beadni a ministeri listát, szombaton azután a Reichsratb feloszlat­­tatnék. Ezen esetben tehát nem lenne most dele­­gativ-választás. Pest, ápr. 7. (xy.) Potocky gr. és Rechbauer. A bé­csi lapok fentartják még Rechbauer jelöltségét a belügyi miniszteri tárczára. Jelöltsége azonban oly különösen hangzik, hogy alighanem hírlapi kacsával, vagy a hivatalos sajtó egy rögtönzött humbugjával van dolgunk. Annyi kétségtelen, hogy ha Rechbauer Potoc­ky gr. elnöksége mellett tárczát vállal, az új osztrák minisztérium minden egyéb lesz, csak parlamentáris nem. Parlamentáris minisztérium­nak különben most nehéz is alakulnia a jelen­legi körülmények között. Valószínűleg átme­neti minisztérium lesz tehát , de a P­o­­­o­c­­k­y-R­eebbauer coalitio mellett nagy kérdés marad, hogy vájjon egyáltalán nyere­ménynek nevezhető-e a Haszner kabinet elbo­csátása ? Mert valamint közjogi s a belügyi politika kérdéseiben nagy űr van Potocky gr. és dr.Rech­bauer között, h­agy a szabadelvűség kérdései­ben is nagy a különbség köztük. Rechbauer a kö­telező polgári házasság mellett harczol, Potocky gr. ellenben lelki furdalásokat érzett miniszter­sége alatt minden konfessionális kérdésben,mely­ben némi áldozatokat kellett hozni a század szel­lemének s a józan észnek; csak miniszter társai rábeszélése enyésztette el klerikális scrupu­­lusait. — Groholsky — egyike a lengyel pártve­zéreknek — igen szívesen fogadtatott ő felsége által. Groholszky előadá azokat, melyek a len­gyeleket a kir. tanács elhagyására kényszerítet­­ték, s ő felsége megköszönvén az adott felvilá­gosításokat —­ azon reményét fejezte ki, hogy ez az eset nem fog többé ismétlődni. — A kir. tanács képviselőháza folyton apad. Esti lapunk távirata szerint ismét négy szláv képviselő jelente be elmaradását. Ily módon a delegátiv választás teljesen meghiú­sult , s úgy látszik hogy ez — igen helyesen — a jelenlegi schottenthori gyülekezet által nem is fog megválasztatni, noha e tárgy már napi­rendre is volt tűzve. Törvényjavaslat a Dunafolyamnak a főváros mellett szabá­lyozásáról s a forgalom és közlekedés érdeké­ben Buda-Pesten létesítendő egyéb közmunkák költségeinek fedezéséről és a közmunkák vég­rehajtási közegeiről. (A képviselőház által elfogadott szöveg szerint.) 1. §. Hogy a Duna folyam Buda-Pest mellett akképen szabályoztathassék, a mint a hajózás és kereskedés országos érdekei igénylik s a fő­város, mint az ipar- és kereskedelem központja, oly állásba helyeztessék, mely számára a sza­bad közlekedés mindazon előnyeit biztosítsa, a­melyek az ipar és kereskedés fejlődésének nél­­külözhetlen feltételei, felhatalmaztatik a minisz­térium, hogy ezen országos czélból szükséges beruházásokra huszonnégy millió oszt. ért. fo­rint erejéig sorsolási kölcsönt köthessen a kö­vetkező feltételek alatt: a) A mondott 24 milliónyi összegnek minden levonás nélkül teljesen be kell folyni az állam­­pénztárába. b) Ezen összegért 50 év folytán 1,224,000 fo­rintnyi évi járadék fizettetik 612,000 forintnyi fél évi részletekben, mely járadékok első rész­lete 1871. évi jan. hó 1-én fizetendő, az utolsó részlet pedig 1920. évi julius hó 1-én jár le. c) Az előbbi pont szerint meghatározott évi járadékokban a törlesztési részletek is bennfog­laltatván, azon évi járadékok fizetése mellett, 50 év múlva az egész kölcsön törlesztetik s az ál­lamnak minden kötelezettsége megszűnik. d) a kölcsön iránt szerződő fél a szerződés megkötése alkalmával két millió oszt. ért. fo­rintnyi biztosítékot köteles letenni az állam pénz­tárába. 2. §. A kölcsön­sorsolási tervére és a kibo­csátandó sorsjegyekre vonatkozólag határozta­­tik, hogy : a. ) Egy sorsjegy-kötelezvény 100 forintnál kisebb összegre nem szólhat, azonban akkor is kiállíttathatik, hogy két egyenlő részre legyen osztható. b. ) A 100 forintnyi névértékre megállapított sorsjegyek, már az első kisorsolásnál is legalább 104 forinttal, mint legkisebb nyereménynyel vál­­tandók be, 8 a törlesztés folyama alatt, ezen leg­kisebb kisorsolási értéknek 200 forintig kell emelkednie. c. ) A kibocsátandó sorsjegyek névszerinti ér­téke a teljesen befizetett kölcsönösszegnél leg­­feljebb 25 százalékkal lehet magasabb. d. ) A sorsjegyek, illetőleg nyeremények, mint szintén minden okmány, mely a kölcsön-üzletre vonatkozik, bélyeg- és illeték-mentesek: a nye­reményektől mindazáltal a nyugta-bélyeg fizet­tetik. e) A sorsjegyek biztosíték fejében minden kir. hivatalnál elfogadtatnak s átalában mindazon előnyökben részesülnek, a melyekkel a magyar állampapírok bírnak. 3. §. A fentebbi szakaszokban meghatározott feltételek alatt fölveendő kölcsönből fedez­tetik : a) A közlekedés könnyítése végett az ország két részét egybekötő lánczhid megvál­b) A forgalomnak és közlekedésnek, épen a kereskedés központján fennakadás ellen bizto­sítása végett, egy, vagy szükség esetében ké­t új állóhíd építése. c) a Duna-folyamnak a főváros határai között oly módon szabályozása, mely a midőn a fővá­rost az árvíz ellen biztosítja s a hajózás akadá­lyait a kereskedés központján elhárítja, a hajó­zásnak és kereskedésnek tágas kikötőket és új rakpartokat nyit, tekintettel a közraktárakra (Docks, Entrepols) is; d) a fővárosban az ipar és kereskedés köz­pontján az áruforgalom könnyítése s a már is gyakori közlekedési zavarok elhárítása végett, de közegészségi tekintetből is, kellő szélességű közlekedési fővonalaknak — mintegy állam­­utaknak a községi utak nagy hálózatában — nyitása , é­­s az ezekre szükséges helyszíni és magas­ságrajzi felvételek, tervek, kisajátítások és más előmunkálatok költsége. 4. §. A kölcsön évi járadékainak fedezé­sére, első­sorban a következő források jelöltet­nek ki: a) a megváltandó lánczhíd jövedelmei; b) az új állóhíd, illetőleg hidak jövedelmei; c) a vasúti kölcsönből építendő vasúti egybe­kapcsoló hídon az átszállított árukért e czélra mázsánként fizetendő egy krajczár; d) azon pénzintézetek, biztosító-társulatok, gyárak és gyárminőségű vállalatok községi adó­pótléka , melyeknek igazgatási székhelye az osztrák államterületen van, de a melyek üzle­tüket fiók- vagy mellékintézeteik által Magyar­­országra is kiterjesztik; e) azon közlekedési vállalatok községi adó­pótléka, melyeknek igazgatósága az osztrák te­rületen székel, de a melyek üzletüket a magyar állam­területre is kiterjesztik; f) a kölcsönből építendő rakpartok jöve­delmei ; g) A szabályozások által nyert telkek eladá­sából befolyandó értékek jövedelmei; h) az időközi kamatok. 5. §. A kölcsön évi járadékainak a 4 szakasz­ban kijelölt jövedelmek után netalán fedezetlen maradandó része az állam által pótoltatik, a évenkint mindaddig felvétetik az államköltség­vetésbe, míg a kölcsön egészben nem törleszte­tik, vagy a fenntebb kijelölt jövedelmek növe­kedése az állam hozzájárulását mellőzhetővé teszi. 6.§.A kölcsön mint államkölcsön,s az annak tör­lesztésére rendelt jövedelmek, a­mennyiben a törlesztés által igénybe vétetnek, mint az állam rendes bevételei kezeltetnek a pénzügyminiszter által. A miniszteri tanács végzése alapján a pénzügyminiszter teszi folyókká a kölcsönből befolyt összegeket is, a jelen törvényben kijelölt czélokra. 7. §. Részint a kölcsönből létesített vállalatok fenntartására részint egyéb beruházásokra, a­melyekre még szükség lesz, hogy Buda-Pest, mint főváros az ország igényeinek megfelelhes­sen, a kölcsönből eszközölt kisajátítások és sza­bályozások által nyerendő telkek eladási árából külön fővárosi pénzalap alkottatik. 8. §. Ezen alap növelésére fordítandók: a) a kölcsön végleges törlesztése előtt a 4 szakaszban kijelölt források azon jövedelmei, melyeket a kölcsön évi járadékai netalán igénybe nem vesznek, a kölcsön törlesztése után pedig az érintett források összes jövedelmei azon vám és adótételek szerint, melyek törvényhozásilag időről időre megállapittatnak. b) a két városnak közmunka czime alatt nyert összes bevételei és váltságdíjai s a városi ház­telkek, utczák és terek szabályozásánál, magán háztelkekhez csatolandó területek eladásából beveendő jövedelmek. 9. §. A kölcsönösszeg beruházása illetőleg a jelen törvény 3. §-ban meghatározott teendők végrehajtására nézve, rendeltetik: a) a lánczhíd megváltása iránt a törvényhozás jóváhagyásának kikötése mellett, az illető tár­sulattal méltányos egyezséget hozni létre, a mi­nisztérium bizatik meg, b) az új híd illetőleg hidak építése s a Duna­­szabályozás és azzal egybekötött közmunkák az országgyűlés elé jóváhagyás végett terjesz­tendő költségvetés alapján, melyhez a tervek is melléklendők, a közlekedési miniszter felügye­lete alatt hajtandók végre. Pest 1870. Péntek, ápril 8.

Next