A Hon, 1870. április (8. évfolyam, 74-98. szám)
1870-04-08 / 80. szám
U U . V XXX. !' VIVljiUU. Kiadóhivatal: Ferencziek tere 7.sz. földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli is esti kiadás együtt: 1 hónapra.......................1 frt. 15 kr. 3 hónapra.......................5 , 50 , 6 hónapra.......................11» — » Az esti kiadás postai különkirdéseirt felülflaetis havonkint .......................30 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető , s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. ■uaaiiiB« Szerkesztési irnma . Ferencziek tere 7. sz. Beiktatási díj: 9 hasábos ilyféle betti sora . . . 9 kr. Bélyegdij minden beitatásért . ■ 30 „ Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. — Nyílt-téri 5 hasábos petit sorért . . 26 kr. SPSS’"" Az előfizetési- és hirdetmény - dij a lap kiadó-hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak Vissza. Ellőfizetési árak A HON — april— júniusi évnegyedére. April--júniusi évnegyedre . 6 frt 5© kr. April — septemberi félévre . 11 „ —* „ April—decz. 3 negyedévre . 16 „ 60 „ Az esti kiadás postai különküldéseért felülfizetés havonkint 30 „ Pest, martius hóban 1870. A _HOM“ kiadóhivatala. FEST, APRIL 7. Mit czímez az igazságügyér bírósági szervezetnek ? VI. Az igazságügy miniszteri indokolásban mondatik, hogy az új bírói szervezet keresztül vitele nagy mérvű előkészületeket szükséges, amelyeket részletezni nem lehet , és amelyek helyi viszonyokhoz képest változnak is, azért az erre vonatkozó intézkedéseket az igazságügyminiszterre kell bízni, aki egyúttal az életbe léptetés időpontját is legcélszerűbben meghatározhatja, nehogy a törvénykezés menete fennakadjon. Ily átalánosságban az indokolás elfogadható lenne, ha a törvényjavaslat több oly felhatalmazással nem ruházná fel a minisztert, mely magát a törvény érvényét a miniszter akaratától függővé teszi. A törvényhozó test valamely törvény végrehajtása tárgyában adhat szabályhozatali feljogosítást, de törvényerőtlenítési jogot a világon senkire sem ruházhat, a törvényjavaslat szerint pedig a törvényhozás egyenesen a miniszter kezébe adná a törvényváltoztatási hatalmat, mi magát a törvényhozás alapját megrendítené, és mi nem más, mint a despotismus hamis theóriája. Minél több miniszteri feljogosítást tartalmaz valamely törvény, ez annál tökéletlenebb és annál több visszaélésre nyit kaput. A miniszter két fő okból kérhet felhatalmazást, vagy azért, hogy magának befolyást sőt a törvényhozás ellenében is hatalmat szerezzen, vagy azért, mert arra, amire felhatalmazást kér, még nem készült el úgy, hogy törvényjavaslatot formulázhasson. Akár az egyik akár a másik esetet feltesszük, a törvényhozás öntudatosan kötelessége ellen vétkezik, ha oly felhatalmazást vissza nem utasít. A bírószervezeti törvényjavaslatban van több miniszteri felhatalmazás, így a 40-dik §-ban feljogosíttatik a miniszter, hogy amennyiben az átengedendő terek és helyiségek elegendők nem lennének, a törvénykezési czélokra szükséges tereket és épületeket kisajátítás útján megszerezhesse. És ha minda mellett a járásbírósági helyiségek megszerzésénél súlyos nehézségek merülnének fel, az igazságügyi miniszter jogosítva van, a járás székhelyeket máshová kitűzni, azaz: a törvényt nem csak végre nem hajtani, hanem azt kitörülni és megsemmisíteni. Hozzáteszi ugyan, hogy "a miniszter által kitűzött helyeket beczikkelyezés végett a törvényhozásnak bejelenteni tartozik, tehát a törvényhozás nem lesz e tekintetben egyéb, mint a miniszter registratúrája, így a 41 §. felhatalmazza a minisztert, hogy amennyiben az ügyviteli szabályok módosítása vagy pótlása a bíróságok rendezése folytán szükségesnek mutatkoznék, az igazságügyminiszter intézkedik, így a 29. §-ban az igazságügyminiszter felhatalmaztatik, bizonyos esetben a telekkönyveket a járásbíró felügyelete alatt vezettetni. A 38-dik §-ban a miniszter úr arra is adat magának hatalmat, hogy a törvényhatóságokat lefegyverezhesse. Jó lábon lesz a közbiztonság. A fegyőrök kinevezése, fegyverekkel ellátása és általában minden rendőri és közbiztonsági intézkedés a törvényhatóság, és illetőleg közigazgatási közegeinek körébe esik; most a törvényjavaslat a törvényhatóságokat kötelezi, hogy a szerelvényeket és fegyvereket adják és engedjék át a bíróságoknak. Lehetséges-e ez a biztonsági új közegek és illetőleg a törvényhatóságok szervezése nélkül? Továbbá, kérdjük, a megyék, városok vagy kerületek váljon hogy engedjék át a törvénykezési czélokra szükséges épületeket, ha az igazságszolgáltatás ugyanazon teremekben gyakoroltatik, amelyekben a gyűlések tartatnak, vagy ha egy városban van megyei és városi praetórium, melyiket illesse az ingyen átengedés kötelessége ? Minthogy az eddig fennálló első folyamodási bíróságok megszűnnek, a 36. §. az összes iratokat az új bíróságoknak rendeli átadatni. Itt az a kérdés merül fel, mik azok az összes iratok ? Ha a miniszter úr a folyamatban lévő, de be nem fejezett ügyeket érti, úgy az intézkedés természetes, de akkor a kifejezésnek határozottabbnak kell lenni; ha pedig az öszszes törvénykezési irattárt érti, akkor a törvény csak a zavarnak kiapadhatlan kútforrása lesz. Amint láttuk, a törvényjavaslat több várost saját első folyamodási bíróságától nem csak megfosztja, hanem még járásbíróságot sem enged kebelében. Már ily esetben, hogy lehetne az ilyen város levéltárából az iratokat más városba elszállítani ? Ez annyi lenne,mint a családoktól családi irományaikat elvenni, s őket kötelezni, hogy ha valamely okiratra szükségük van, keressék azt az illető új bíróság archívumában. Szerettük volna, ha az igazságügyminiszter úr, törvényjavaslatának indokolásában megmondta volna, melyik azon szerencsétlen kutforrás,amelyből leginkább merített, mert abban ugyan tökéletesen egyetértünk, hogy a bíróságok szervezésénél nem szabad egyéb műveit államok tapasztalatait figyelmen kívül hagyni, de épen úgy nem szabad hazai sajátságos viszonyainkat sem szem elől téveszteni. Azonban, mi épen azt találjuk,hogy figyelmen kívül hagyottak nemcsak egyéb müveit államok tapasztalatai, ha TÁRCZA. Fekete gyémántok. Regény öt kötetben. Irta Jókai Mór. HARMADIK KÖTET. S mágnes lovag. (Folytatás.) Ivánon rajta maradt a társaság előtt a „mágnes lovag“ név. Mágnes lovag azontúl mindenütt látható volt , látogatásokat tett, s a casinoba is megválasztatta magát rendes tagnak. Az előtt is eljárt ugyan oda,be lévén vezetve az apátul által, hanem a casinonak öt világrésze van, mint a földnek, A lakói, mint a lepidopterák három osztályhoz tartoznak: nappali pillangók, esteli lepkék s éjjeli pillék. Nappal a könyvtárat buvárkodják a tudós tagok, mely egyike a legérdekesebb és becsesebb könyvtáraknak, este hattól nyolcig ott whiszteznek és politizálnak a septemvirek és fiskálisok, nyolctól éjfélutánig végre elfoglalja a tért a magas societas. Annálfogva megesik, hogy két ember mindennap eljár a casinoba, anélkül, hogy valaha egymással találkoznék. Iván előbb a könyvtárt bukta, később aztán a „nodvák“hoz osztályoztatta magát. Nem gondolt már hazamenetelre. Sőt inkább eljárt minden a mulatságba s a színházban egyike volt azoknak, a kik a Bondaváry grófnők páholyába felvonásközökben felszoktak látogatni. A másik héten táncrvigalom volt Theudelinda grófnőnél. Iván oda is hivatalos volt. El is ment. — Szoktál tánczolni ? Kérdé tőle a kapitány. — Egyszer, valamikor, nagyon régen . — van annak már tizenöt esztendeje. — Jobb már nekünk csak nézni. Okos ember harmincöt éven túl nem tánczol. Az igaz, hogy volt mit nézni; az utánozhatlan kellem és simulékonyság amit a magas világ hölgyeinek táncza kifejt, istenek számára való néző játék. Ma Angela grófnő különösen szép volt, rózsaszínű ruhában, gyöngyökkel kifűzött magyar derékkal, csokros csipkeujjakkal, mik gömbölyű vállait közbámulatra bocsáták, két tömött hajfonadéka hosszan le volt eresztve szalagok közé fonttan, parasztosan, a mi fejedelmi alakját még elragadóbbá tette. Hanem hát az ember az istenek számára való látványnyal is betelik. Vacsora után „ne lopjuk hiába az időt“ menjünk kártyázni. Iván kártyázott mindennap. Elegánsul játszott. Nem veszekedett társaival. Grácziával tudott veszteni , flegmával nyert, gavallérosan bevágott, nem húzott helyet, ha rosz kártyája járt, és nem csinált hibákat. Igen jó acquisitionak tartatott. Hasznavehető ember egy tudósban! Vacsora után egy mellékszobában játszogattak csendesen az öreg és meglett korú uraságok , mig a ménkafiatalság (Blitzjung ?) rakta a tánczot a teremben. Ivánnak megint nyerő napja volt. Egyszer jön a szobába Ödön gróf nagy sebten, s azt mondja Ivánnak : — Dobd le a kártyád csak szaporán, Angela húgom akar veled egyet tánczolni a magyar cotillonban. — Játszál addig helyettem, kérlek, szólt Iván, átadva Ödönnek a kártyáit s azzal sietett át a terembe Angela grófnővel magyar cotillont s tánczolni ! ! Magyar cotillon ! — Tüneményes idők! ! Hogy magyar királyi udvart látunk, magyar ministeriumot, magyar honvédeket, magyar ezüst arany pénzt, abban semmi különös nincsen, az igen természetes, azzal tartozott nekünk a sors ; — de magyar cotillont! már az, valljuk meg, — a hódítások közé tartozik. A csárdásra jártak a cotillont. Tehát Iván odament Angela grófnőhöz s meghajtotta előtte a fejét. — Ön felém sem jönne, ha érte nem küldenék, hangzott elé a kedves szemrehányás. — Királyné elé csak hiva szokás menni. — No, ne hízelegjen , ahoz ért más is. Ha ön hízelgésen kezdte volna nálam, soha sem szóltam volna önhöz többet, de megbántáson kezdte. S ezt szeretem. — Nem emlékezem rá. Mert még mindig benne van a bántalmazásban. S azt ön igen jól tudja. A sor épen rájuk került, a tánczba kellett menniök. Ivánon nem látszott meg, hogy tizenöt év óta nem tánczolt, most is értett hozzá. A kártyázó szobában maradottak között az alatt osztás közben Ödön gróf ezt az újdonságot bocsátá közre. — Tudjátok mi újság. Az én Angela húgom ebbe a mágnes lovagba bele van bolondulva. Ah ! A mágnes lovagba ! kiálta hitetlenül az őrgróf. — Ne higgjetek neki, szólt bele István gróf, én ismerem a mi szép húgunkat. Tele van annak a kedélye finom malitiával. Ha észreveszi, hogy valamely férfinak van egy vesszőparipája, azt ő azon a pálczalovon úgy meglovagoltatja, úgy ugratja, caracoliroztatja, az egész hauticolet végig járatja vele, hogy madame Schlezák se különben. így tesz mindenkivel, ha kedvence themájára talál, komoly képpel, nagy részvéttel a tökéletességig idomítja,s akkor kineveti.Így járt vele a szegény Sondersheim is, aki igen derék fiú, s csak az az egy hibája volt, hogy nagyon meghódolt Angélának s Angela ezért megutálta. Kinevet ez mindenkit, aki felengedi magát ültetni általa a pálczalóra. — Igen. De nem szemében magasztalja ám Ivánt, hanem én előttem, s nem azért, hogy akadémikus és geológ, hanem azért, mert derék férfi. — Ez is egy mesterfogás! Tudja jól, hogy az idegen előtt elejtett magasztalás a legcsábítóbb csalétek. — Csakhogy én azt Ivánnak nem mondom el. — Azzal pedig Ivánnak teszesz nagy barátságot , végré be nevetve Salista őrgróf. A tánczoló pár pedig ismét visszatért helyére. ~ Ön elkészült már menni Pestről ? Az apát mondá. Kérdezé Ivántól Angela. Olyan ügyem akadt azóta, mely hosszabb ideig itten tart. gl--' - 1 u ' ----------‘HBjSHgBBBgfBBg... I UI.li.JJ.llg | — Van önnek családja otthon ? — Senkim a földön. — Miért nincs ? Nehéz egy kérdés. — A grófnő talán hallotta azt már, hogy én mi vagyok odahaza ? Kőszénbányász. A nap világos részét a föld alatt lakom. — Igaz. A többit könnyű megmagyarázni . Szólt Angela. Egy nőnek a helyzete borzasztó lehet, akinek a férje bányász, és épen kőszén tárnában. Az elviselhetlen gondolat. Mindennap úgy venni tőle búcsút, mint aki megy a föld alá, mindennap azt tudni róla, hogy el van temetve, minden gondolatban azért fohászkodni, hogy újra föltámadjon; tudni azt, hogy akit legjobban szeret, az itt jár most mélyen a föld alatt, honnan kiáltása sem hullik fel, és tudni azt, hogy ez a föld mélye teli van ellenséges rémekkel, hogy egy egész halál ég veszi körül, melynek csak egy szikra kell, hogy pokollá váljék, s az érte élő szív örökre temetve maradjon. Azt értem, hogy ily izgalomra nem vállalkozik asszonyi szív. Hah ! Mikor egy anyának azt kell kiáltani futó gyermeke után: „ne fuss olyan nagyon, apád fejére oda lenn kő esik!“ De hát miért lakik ön ott a tárnában ? (Ez utóbbi mondás bosszús arczkifejezéssel volt kisérve.) — Mert az nekem elementumom, mint a katonának a csatatér, a hajósnak a tenger, az utasnak a sivatag, s a mi azokat viszi, visz engem is: a szenvedély! Én szeretem azt a földalatti sötétséget ! (Folytatjuk.) nem nyer is viszonyaink követelmé- L u d v i g h. A baloldali kör tegnap esti (ápr. 7.) értekezletén a következő törvényjavaslatok kerültek végtárgyalás alá : a függő adósságok ellenőrzéséről szóló 1868-ik évi 46-ik törvényczikk 6.ik pontjának módosításáról, melyre nézve az értekezlet a központi bizottság javaslatát elfogadja); a vegyes bíróságok törvénybe igtatásáról, melyekre nézve különösen a sajtóvétségeket illető pontra van az értekezletnek észrevétele; a pesti Lloydot illető adókedvezményekre nézve nincs az értekezletnek kifogása; a törvények kihirdetését illető törvényjavaslatra nézve elfogadja a köt. bit. módosítását; a felebbviteli bíróságok szaporítását illető javaslatát az értekezlet csak rendes bírákat óhajt szolgálati idő szerinti előléptetéssel; végre az 1868-ik évi 54-ik törv. czikkre nézve föntartja korábbi módositásait,melyekhez még a per tárgyát illető szűkebb meghatározásra vonatkozó módosítást csatol. Adakozások. A Batthyány szoborra. Ghyczy Kálmán 20 frt. Szabadkán Weitzenfeld Évi és Bergl József lakodalmi vacsoráján begyült 2 ft 40. kr. (Főt. L. utján.) Tóth József családjának, Simon Gábor Aradról a Főv. L. utján küldött 2 ftot. (Fox) Bécs, ápr. 6-án. A minisztercrisis még korán sincs befejezve. Azonban nagyon valószínű, hogy Rechbauer belügyér lesz. Ezenkívül a régi cabinetből Stremayr, Bauhaus és Plener aligha meg nem maradnak , ellenben Brestel határozottan visszautasított minden ajánlatot. Talán még Bielskyt és Hyet lehetne egy kis valószínűséggel a candidatusok közt említeni; a többi nem egyéb combinationál. (xxx) Bécs, apr. G. Potockinak igen nehezen megy a cabinet alkotása, mert nincs határozott programmja. Ő azt mondja : egyezkedő politika. Úgy de ez nem elég. A mi egyesség az egyiknél, nem egyesség a másiknál. Azután a kiviteli mód is lényeges ily nagy munkánál. Azt hiszik, hogy Potockinak mégis sikerülni fog pénteken ő felségének beadni a ministeri listát, szombaton azután a Reichsratb feloszlattatnék. Ezen esetben tehát nem lenne most delegativ-választás. Pest, ápr. 7. (xy.) Potocky gr. és Rechbauer. A bécsi lapok fentartják még Rechbauer jelöltségét a belügyi miniszteri tárczára. Jelöltsége azonban oly különösen hangzik, hogy alighanem hírlapi kacsával, vagy a hivatalos sajtó egy rögtönzött humbugjával van dolgunk. Annyi kétségtelen, hogy ha Rechbauer Potocky gr. elnöksége mellett tárczát vállal, az új osztrák minisztérium minden egyéb lesz, csak parlamentáris nem. Parlamentáris minisztériumnak különben most nehéz is alakulnia a jelenlegi körülmények között. Valószínűleg átmeneti minisztérium lesz tehát , de a Poocky-Reebbauer coalitio mellett nagy kérdés marad, hogy vájjon egyáltalán nyereménynek nevezhető-e a Haszner kabinet elbocsátása ? Mert valamint közjogi s a belügyi politika kérdéseiben nagy űr van Potocky gr. és dr.Rechbauer között, hagy a szabadelvűség kérdéseiben is nagy a különbség köztük. Rechbauer a kötelező polgári házasság mellett harczol, Potocky gr. ellenben lelki furdalásokat érzett minisztersége alatt minden konfessionális kérdésben,melyben némi áldozatokat kellett hozni a század szellemének s a józan észnek; csak miniszter társai rábeszélése enyésztette el klerikális scrupulusait. — Groholsky — egyike a lengyel pártvezéreknek — igen szívesen fogadtatott ő felsége által. Groholszky előadá azokat, melyek a lengyeleket a kir. tanács elhagyására kényszerítették, s ő felsége megköszönvén az adott felvilágosításokat — azon reményét fejezte ki, hogy ez az eset nem fog többé ismétlődni. — A kir. tanács képviselőháza folyton apad. Esti lapunk távirata szerint ismét négy szláv képviselő jelente be elmaradását. Ily módon a delegátiv választás teljesen meghiúsult , s úgy látszik hogy ez — igen helyesen — a jelenlegi schottenthori gyülekezet által nem is fog megválasztatni, noha e tárgy már napirendre is volt tűzve. Törvényjavaslat a Dunafolyamnak a főváros mellett szabályozásáról s a forgalom és közlekedés érdekében Buda-Pesten létesítendő egyéb közmunkák költségeinek fedezéséről és a közmunkák végrehajtási közegeiről. (A képviselőház által elfogadott szöveg szerint.) 1. §. Hogy a Duna folyam Buda-Pest mellett akképen szabályoztathassék, a mint a hajózás és kereskedés országos érdekei igénylik s a főváros, mint az ipar- és kereskedelem központja, oly állásba helyeztessék, mely számára a szabad közlekedés mindazon előnyeit biztosítsa, amelyek az ipar és kereskedés fejlődésének nélkülözhetlen feltételei, felhatalmaztatik a minisztérium, hogy ezen országos czélból szükséges beruházásokra huszonnégy millió oszt. ért. forint erejéig sorsolási kölcsönt köthessen a következő feltételek alatt: a) A mondott 24 milliónyi összegnek minden levonás nélkül teljesen be kell folyni az állampénztárába. b) Ezen összegért 50 év folytán 1,224,000 forintnyi évi járadék fizettetik 612,000 forintnyi fél évi részletekben, mely járadékok első részlete 1871. évi jan. hó 1-én fizetendő, az utolsó részlet pedig 1920. évi julius hó 1-én jár le. c) Az előbbi pont szerint meghatározott évi járadékokban a törlesztési részletek is bennfoglaltatván, azon évi járadékok fizetése mellett, 50 év múlva az egész kölcsön törlesztetik s az államnak minden kötelezettsége megszűnik. d) a kölcsön iránt szerződő fél a szerződés megkötése alkalmával két millió oszt. ért. forintnyi biztosítékot köteles letenni az állam pénztárába. 2. §. A kölcsönsorsolási tervére és a kibocsátandó sorsjegyekre vonatkozólag határoztatik, hogy : a. ) Egy sorsjegy-kötelezvény 100 forintnál kisebb összegre nem szólhat, azonban akkor is kiállíttathatik, hogy két egyenlő részre legyen osztható. b. ) A 100 forintnyi névértékre megállapított sorsjegyek, már az első kisorsolásnál is legalább 104 forinttal, mint legkisebb nyereménynyel váltandók be, 8 a törlesztés folyama alatt, ezen legkisebb kisorsolási értéknek 200 forintig kell emelkednie. c. ) A kibocsátandó sorsjegyek névszerinti értéke a teljesen befizetett kölcsönösszegnél legfeljebb 25 százalékkal lehet magasabb. d. ) A sorsjegyek, illetőleg nyeremények, mint szintén minden okmány, mely a kölcsön-üzletre vonatkozik, bélyeg- és illeték-mentesek: a nyereményektől mindazáltal a nyugta-bélyeg fizettetik. e) A sorsjegyek biztosíték fejében minden kir. hivatalnál elfogadtatnak s átalában mindazon előnyökben részesülnek, a melyekkel a magyar állampapírok bírnak. 3. §. A fentebbi szakaszokban meghatározott feltételek alatt fölveendő kölcsönből fedeztetik : a) A közlekedés könnyítése végett az ország két részét egybekötő lánczhid megválb) A forgalomnak és közlekedésnek, épen a kereskedés központján fennakadás ellen biztosítása végett, egy, vagy szükség esetében két új állóhíd építése. c) a Duna-folyamnak a főváros határai között oly módon szabályozása, mely a midőn a fővárost az árvíz ellen biztosítja s a hajózás akadályait a kereskedés központján elhárítja, a hajózásnak és kereskedésnek tágas kikötőket és új rakpartokat nyit, tekintettel a közraktárakra (Docks, Entrepols) is; d) a fővárosban az ipar és kereskedés központján az áruforgalom könnyítése s a már is gyakori közlekedési zavarok elhárítása végett, de közegészségi tekintetből is, kellő szélességű közlekedési fővonalaknak — mintegy államutaknak a községi utak nagy hálózatában — nyitása , és az ezekre szükséges helyszíni és magasságrajzi felvételek, tervek, kisajátítások és más előmunkálatok költsége. 4. §. A kölcsön évi járadékainak fedezésére, elsősorban a következő források jelöltetnek ki: a) a megváltandó lánczhíd jövedelmei; b) az új állóhíd, illetőleg hidak jövedelmei; c) a vasúti kölcsönből építendő vasúti egybekapcsoló hídon az átszállított árukért e czélra mázsánként fizetendő egy krajczár; d) azon pénzintézetek, biztosító-társulatok, gyárak és gyárminőségű vállalatok községi adópótléka , melyeknek igazgatási székhelye az osztrák államterületen van, de a melyek üzletüket fiók- vagy mellékintézeteik által Magyarországra is kiterjesztik; e) azon közlekedési vállalatok községi adópótléka, melyeknek igazgatósága az osztrák területen székel, de a melyek üzletüket a magyar államterületre is kiterjesztik; f) a kölcsönből építendő rakpartok jövedelmei ; g) A szabályozások által nyert telkek eladásából befolyandó értékek jövedelmei; h) az időközi kamatok. 5. §. A kölcsön évi járadékainak a 4 szakaszban kijelölt jövedelmek után netalán fedezetlen maradandó része az állam által pótoltatik, a évenkint mindaddig felvétetik az államköltségvetésbe, míg a kölcsön egészben nem törlesztetik, vagy a fenntebb kijelölt jövedelmek növekedése az állam hozzájárulását mellőzhetővé teszi. 6.§.A kölcsön mint államkölcsön,s az annak törlesztésére rendelt jövedelmek, amennyiben a törlesztés által igénybe vétetnek, mint az állam rendes bevételei kezeltetnek a pénzügyminiszter által. A miniszteri tanács végzése alapján a pénzügyminiszter teszi folyókká a kölcsönből befolyt összegeket is, a jelen törvényben kijelölt czélokra. 7. §. Részint a kölcsönből létesített vállalatok fenntartására részint egyéb beruházásokra, amelyekre még szükség lesz, hogy Buda-Pest, mint főváros az ország igényeinek megfelelhessen, a kölcsönből eszközölt kisajátítások és szabályozások által nyerendő telkek eladási árából külön fővárosi pénzalap alkottatik. 8. §. Ezen alap növelésére fordítandók: a) a kölcsön végleges törlesztése előtt a 4 szakaszban kijelölt források azon jövedelmei, melyeket a kölcsön évi járadékai netalán igénybe nem vesznek, a kölcsön törlesztése után pedig az érintett források összes jövedelmei azon vám és adótételek szerint, melyek törvényhozásilag időről időre megállapittatnak. b) a két városnak közmunka czime alatt nyert összes bevételei és váltságdíjai s a városi háztelkek, utczák és terek szabályozásánál, magán háztelkekhez csatolandó területek eladásából beveendő jövedelmek. 9. §. A kölcsönösszeg beruházása illetőleg a jelen törvény 3. §-ban meghatározott teendők végrehajtására nézve, rendeltetik: a) a lánczhíd megváltása iránt a törvényhozás jóváhagyásának kikötése mellett, az illető társulattal méltányos egyezséget hozni létre, a minisztérium bizatik meg, b) az új híd illetőleg hidak építése s a Dunaszabályozás és azzal egybekötött közmunkák az országgyűlés elé jóváhagyás végett terjesztendő költségvetés alapján, melyhez a tervek is melléklendők, a közlekedési miniszter felügyelete alatt hajtandók végre. Pest 1870. Péntek, ápril 8.