A Hon, 1871. február (9. évfolyam, 26-48. szám)

1871-02-02 / 27. szám

27. szám. IX. évfolyam, esti kiadás. Pest, 1871. Péntek, február B. Kiadó-hivatal: Ferencziek-tere 7.sz.földszint. Előfizetési dij: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra ............................1 k­t. 86 kr. 3 hónapra ............................5 „ 50 „ 6 hónapra ........................11 „ — „ Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés h­avonkint ... 30 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP.­ ­ Báró EÖTVÖS JÓZSEF: Az ország fővárosának középületein gyászlobogó leng; az ország fájdalma az ország házában Deák Ferencz ajkain nyer hangot, mely visszhangozni fog egy két nap alatt széles a hazában! Nincs párt, nincs felekezet, nincs nyelv, mely az Eötvös halála által támadt űrt ne érezze; sőt a távol hazák tudományos világa is megdöbbent kebellel fog állani azon hir hallatára, hogy a XIX- század uralkodó eszméinek írója nincs többé! A magyar irodalom és művészet vesztett legtöbbet. A „Karthausi“, a „Falu jegyzője“ , „Magyarország 1514-ben“ megjelenésükkel korszakot alkottak s a két utóbbi kiszámithatlan hatással volt a megyei visszaélések és a jobbágyság tovább fentartása ellen. A magyar műképző művészet is benne birta legerősebb és hivebb gyámolát. A magyar szónoklat legkitűnőbb és kedvesebb tagját veszté el. Sokáig hasztalanul fogja keresni a szem Kölcsey tanítványát, a mindig nemesen érző s szívből szivhez szóló hangot mely ha nem mindig győzött is meg, mindig vonzott és becsülésre, szeretetre indított a szónok iránt. Az akadémia és Kisfaludi-társaság gyászát képtelen kifejezni az a könnyen lengő foszlány lobogó. . . . Évekig fog ott űr lenni a szívben, évekig fog hiányozni az európai hirű tudós, s a mindenek fölött kedves költő! . . . . A kormány is egyik legmunkásabb tagját vesztette el. A történelem össze fogja nevét kötni azon közművelődési reformok kezdetével, melyek az ország jövő nagyságának magvát képezik, s melyekre mint sokat ígérő vetésre a megboldogult oly szerény előérzettel tekintett. Nagyobb férfiát veszthette el Magyarország, de szeretettebbet, minden szellemi ismerőst szivéhez közelebb állót soha! Szelleme fényétől egész Európa látta hazánkat; halálának gyásza egész hazánkat betakarja. Kit polgártársainak öszszesült áldása kisér az égbe, azt üdv várja az égben; örök élet ott fenn és itt alant! Szerkesztési iroda: Ferencziek­ tere 7. sz. Beigt­at­ási dijt 9 hasábos ilyféle betű sora ... 9 kr.­­ Bélyegdij minden beigtatásért . . 80 kr. ; Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mel­lett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. —• ’ Nyilt-téri 6 hasábos petit sorért . . . 25 kr. Az előfizetési és hirdetményi dij a lap kiadó­hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető minden köz­lemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. PEST, FEBRUÁR 3. Pes, febr. 3. A párisi és Bordeauxi kormány közti vi­szonyra nézve még nem érkezett elég felvilágo­sítás. Azon néhány általánosságban tartott hír, melyet eddig a távirda hozott, azt sejteti, hogy a két kormány közt komoly illetékességi conflik­­tus van, melynek eldöntése attól függ, ha váljon a közelebbről összeülendő constituanteban a Favre által képviselt békepárt vagy a Gambetta által elragadott ellenállási párt fog e többségre jut­ni? Francziaországban ép úgy, mint Európa minden részében a legnagyobb rész a háború megszüntetése mellett van. A belga „Indepen­dance“ ezt írja:­ „Ha tiszteséges béke keletke­zik a fegyvernyugvásból és egy bonapartista restauratio soha jóvá­­nem tehető szerencsétlen­sége ellenne Francziaországról örökre hárítva, akkor Európa e kettős eseményt a valódi meg­könnyebbülés érzetével fogja fogadni.“ Tehát minden a bordeauxi gyűlés párt alaku­lásától függ — de erről még­­egyátaljában sem­mi sem hallatszik. Választási mozgalom még úgy­szólván nincs. Csak a Joinville és Anmale hg me­gválasztását emlegetik. _ A német választási mozgalom már élén­­kebb, habár csak március 3-án fog összeülni a birodalmi gyűlés. A nemzeti szabadelvű és a haladó párt már kiadta választási felhívását, habár ez szoros értelemben véve programoinak nem tekinthető. Frankfurtban működik erősen a demokratikus párt. Ez itt Sonnemannt, a „Frankfurter Ztg.“ szerkesztőjét léptette fel je­löltnek és ajánlja a többek közt azért, mert kö­vetelni fogja: 1. A német nép (1849-iki) alapjo­gainak a birodalmi alkotmányba való felvételét. 2. Felelős birodalmi minisztérium felállítását és egy miniszteri felelősségi törvény hozását. 3. A birodalmi gyűlésnek alkotmányos jogot követel a háború és béke feletti határozásban való rész­vételben. Bourbaki seregének sorsa nagyon szomo­rú. Svájczba szoríttatott, egy harmadának lába lefagyva és fele beteg a 80.000 számú seregnek. A svájczi kormány a sereg lefegyvereztetésére kiküldte Aubert ezredest és Meyer Károlyt a 3-ik és 5-ik hadosztálylyal. De ellenállástól tar­tani nem lehet. Mert, mint a „Bar. Nachrichten“ írja már a múlt szombaton a kétféle sereg ve­zérei közt szóváltás volt az iránt, hogy ha a francziák a határt át akarják lépni, akkor a fegyvert le kell tenniük, mert ezt követeli S vaj­ez semlegessége. A franczia hadparancsnokság erre kijelenté, hogy azt tudja és abba bele is egye­zett. A londoni franczia követség a „Times“­­hoz a következő jegyzéket intézett: „Miután fegyverszünet köttetett és Páris élel­mezése iránt Bismarck gr. és Jules Favre közt egyezség jött létre, ezért felhívást intézünk,hogy mindennemű készletet, főleg lisztet, búzát és szenet a leggyorsabb módon szállítsanak Diep­­pébe,­­ és a franczia kormány már előintézkedé­­seket tett és kész azokat bevásárolni. Semmi részről, sem Poroszország sem a franczia hatósá­gok részéről, semmiféle akadály nem fog tétezni e szállítás ellen.“­­ Az osztrák delegátió ma délelőtt kezdett ülésének elején Hopfen elnök meleg sza­vakban emlékezett meg K. Eötvös József haláláról,s a bizottság tagjai üléseikről fel­állva fejezték ki őszinte részvéteket a magyar nemzet fájdalmában. A Lajthán túl, a Népgyűlések. Az év elején jan. 8-án tudvalevőleg Riedben tartottak a németek gyűlést, melyben határozatilag kimondták, „hogy Ausztria népei közt egyedül a németeket illeti meg a politikai vezérszerep. Ennek ellenében a múlt hó utolsó napján Prá­gában tartott népgyűlést a cseh demokratikus egylet, mely a következő két határozatot hozta : „1. A cseh korona cseh lakossága eddig ön­magát vezérelte, s ezentúl is úgy teend. Nem is­merte el s nem is fogja elismerni soha a néme­tek politikai vezetését, valamint olyan alkot­mányt sem, mely a németek e rögeszméjét moz­dítja elő. „2. A cseh nép soha sem fog beleegyezni, hogy a cseh korona tartományai a jó egyetértés ürügye alatt a német császársággal államjogi viszonyba lépjenek. Ha azon Ausztria német la­kosai mégis hivatkoznának rokonságukra a 40 millió némethez , úgy a cseh nép kényszerítve lesz e szándék ellen teljes erejével fellépni a 80 millió szláv iránti rokonságának alapján.“ Országgyűlési tudósítások. A képviselőház 278. ülése febr. 3. Elnök Somssich Pál 10 órakor­­nyitja meg az ülést. Jegyző Majláth István. A kormány részé­ről jelen van Szlávi. Elnök: (felemelkedve székéről) Tisztelt képviselőház! Nagy csapás érte a hazát, a kép­viselőházat és a kormányt. A haza elvesztette egyik hű fiát, a tudomány legmagasabb szinvo­nalára emelkedett egyik polgárját, buzgó mun­kását és hivatalnokát; a ház elvesztette egyik legérdemesebb, legtündöklőbb tagját, kinek ér­demei messze a haza határán­ kivül is elismertet­tek ; a kormány elvesztette egyik hivatott tag­ját, kinek helyét pótolni vajmi nehéz feladat lesz. E férfiúnak érdemei sokkal nagyobbak és ki­­terjedtebbek, sem hogy én azokat ,e helyről fu­tólag érintvén, fölsorolni "csak meg is kísérel­ném. Feladata lesz ez annak, ki az emlékbeszéd megtartásával bizatik majd meg, vagy ki életét fogja tanulmányozva leírni. Annál kevésbé tehetném én ezt most, mert saját keblem fájdalmai és szorongatásai között akadozó szavaim a veszteséget nem is tolmácsol­hatnák. Szárazon teljesítem tehát keserű kötelessége­met, midőn a tisztelt háznak bejelentem, hogy Eötvös József báró, e háznak tagja,a m. k. vallás- és közoktatásügyi mi­nister, tegnap este, 11 órakor meg­halt. Bővebb tudomásom az eltakarítási tisztesség­ről nincs. Meg fogom arról szerezni magamnak a kellő ismeretet és azt a háznak bejelenten­­­em. Addig is szabad legyen előleg kimondanom azon határozatot, hogy a t. ház mély részvéttel és fájdalommal osztozik e nagy­ veszteségben, (általános helyeslés,) hogy annak­ jegyzőkönyvé­ben kifejezést ad,valamint azt a gyászlobogó ki­tűzésével is jelzendi. (Általános helyeslés.) Magam részéről annyira elvagyok fogalva, hogy alig hiszem miként a mai ülésben az elnö­ki teendőket teljesítni képes lehessek. Deák Ferencz: Ezúttal­­ kimondhatnék hatá­rozatilag azt is, hogy a temetési szertartásnál a ház testületileg fog megjelenni. (Általános he­lyeslés). Minő lesz a szertartás, azt nem tudom, a családbeliektől hallottam , hogy maga óhaj­totta, miként legegyszerűbb beszentelés után testét Ercsibe vigyék és édes atyja mellé temes­sék. Jó volna a ház elnökét megbízni, hogy érintkezvén ez iránt a családdal, tegyen nekünk holnap jelentést.(Helyeslés.) Simonyi Ernő : Azon veszteséget, mely ha­zánkat érte, mindnyájan mélyen érezzük. Akár tekintsük az elhunyt férfiúnak jelen munkássá­gát, akár fényes múltját, akár a haza, akár az iro­dalom iránt szerzett nagy érdemei­t, azt hiszem a t. háznak akaratát és szándékát tolmácsolom, midőn indítványozom, hogy tiszteletünk jeleül, melylyel mindnyájan irányában viseltetünk, füg­gesszük föl üléseinket addig, míg az elhunytnak tetemei el fognak takaríttatni. (­Helyeslés a ház minden tagja részéről.) Elnök: A mai ülés jegyzőkönyvének egyetlen pontja lesz: az általam történt bejelentés és az erre nézve hozott határozatok. Holnap 10 órakor ülést tartunk, melyben a temetési szertartási­k iránt fogom a t. házat­ bővebben értesitni. Ülés vége V* 11 órakor. Gambetta kiáltása. (Magántáviratunk.) Bordeaux, febr. 1. Gambettának következő jan. 31-én kelt proclamatiója tétetett épen most közzé : Polgárok ! A jövevény épen most követé el Francziaországon a legutálatosabb gyalázatot, mely rajta valaha ej­tetett, hogy ezen átkos há­borúban egy nagy nép hibáiért és gyengeségei­ért mértéktelen fenyítést szenvedjen. Páris, erőhatalommal legyőzhetlen lévén, éh­séggel győzetett le. Az nem tartható tovább fé­ken a német hordákat. Jan. 28-án elesett. A város még érintetlen marad,­­ép úgy, mint az erkölcsi hatalom és nagyság által a barbárság­nak kiküzdött hódolat. Egyedül az erődök adat­tak át az ellenségnek. Páris eleste daczára is, hősies áldozatának jutalmát hagyja nekünk hát­ra. Öthavi nélkülözések és szenvedések által Francziaország időt engedett, hogy magát­­felis­merje, s gyermekeikre hivatkozzék, fegyvereket keressen és pedig fiatal, azonban vitéz és elszánt hadseregeket alakítson, melyektől­­eddig semmi sem hiányzott, csak a szilárdság, mit csak idő múltával lehet megszerezni. Köszönet Párisnak ! Ha elszánt hazafiak va­gyunk, minden kezeinkben van, a­mire szüksé­günk van, hogy magunkat megboszuljuk és meg­szabadítsuk. Azonban ha a szerencsétlenség úgy akarta, hogy elnyomassunk, ebben még valami végzetesebb és fájdalmassabb is vár reánk, mint Páris elbukása. Tudtunk, értesítésünk és meg­­kérdeztetésünk nélkül kötöttek fegyverszüne­tet, melyről csak elkésve kaptunk tudomást; ezáltal a mi katonáinktól megszállva tartott de­­partemente­k büntetésreméltó könnyelműséggel adatnak át a porosz csapatoknak; e fegyverszünet 3 heti nyugodt magaviseletet szab reánk, és a szomorú viszonyok között, melyekben az ország van, nemzeti gyülekezetét kell összehívni. Mi felvilágosításokat kértünk Párisból, és hallgat­tunk, midőn mi, hozzátok szólva,­­egy kormmányi tagnak ígért megérkezését megvártuk, kinek meghatalmazásainkat átadni es valánk hatá­rozva. A kormány delegátia engedelmeskedni akart, hogy tanujelét adja mérséklete és lelkiismeretes­ségének, hogy teljesítse azon kötelességet, mely azt parancsolja, hogy állását csak akkor hagyja el, ha attól fel van mentve és végül, hogy pél­dájával minden barátjainak hanem egyszersmind minden kormármány között és a máskép gondol­kozóknak bebizonyítsa, miszerint a demokratia nemcsak a legnagyobb minden pártok között a leglelkiismeretesebb. Daczára ennek Párisból nem jó senki, és bármibe kerül, oda kell töreked­nünk, hogy Francziaország ellenségeinek hitsze­gő combinatióit meghiúsítsuk. Poroszország szá­mít a fegyverszünetre, hogy hadsergeinket meg­­puhítsa, enerválja és feloszlassa. Poroszország reménye, hogy az összegyűlt képviselőtestület az egymást követő szerencsétlenségek és Páris elestének nyomasztó hatása következtében haj­landó lesz szégyenteljes békét kötni. Tőlünk függ, hogy e kiszámítások meghiúsul­janak és hogy az ellentállás szellemét megélén­kítsük és fokozzuk. Használjuk fel a fegyver­­szünetet a begyakorlás iskolájául fiatal csapa­tainkra nézve, fordítsuk a három hetet arra, hogy annál nagyobb tevékenységgel készítsük elő a védelem és háború szervezését. Állítsunk a reationárius és gyáva kamara helyébe, melyről az idegen álmodozik, egy valóban nemzeti és re­publikánus gyűlést, a mely kivonja a hiét, ha a béke Lanánknak becsületét és integritását bizto­sítja, de a mely egyszersmind képes arra, a há­borút akarni és inkább mindenre kész, minthogy segédkezet nyújtson Francziaország meggyilko­lására. Francziák ! gondoljunk atyáinkra, a­kik ránk a compact és oszthatlan Francziaországot hagyták hátra; ne áruljuk el történetünket, ne fosszuk meg magunkat hagyományos területünk­től azt a barbárok kezébe bocsátván. Ki fogna akkor aláírni ? Nem ti, legitimisták, kik oly bátran harczoltak a köztársaság lobo­gója alatt, hogy a régi királyok alatt oly gaz­dag Francziaországot megvédjétek, sem ti az 1789-iki polgárok fiai, kiknek mesterműve volt, hogy a régi tartományokat az egység nélkülöz­hetetlen kapcsával kössék egybe, nem ti azon városok munkásai, melyeknek értelmes és nagy­lelkű hazafisága Francziaországot mindég az ujabbkori szabadságért küzdő népek előharczo­­sának tekintette, sem végze ti munkások és vi­déki földbirtokosok, kik soha sem fukarkodta­tok, véretek a forradalom védelmére feláldozni, melynek ti vagyonotokat és földeiteket és pol­gári méltóságtokat köszönhetitek. Nem, nem fog egyetlen franczia sem találkozni, hogy e becste­­lenítő szerződést aláírja. Az idegen ki fog áb­­rándulni, Francziaország megcsonkításáról vég­re is le kell mondania, mert mindnyájunkat ugyanazon hazaszeretet lelkesít. Nem engedjük magunkat elősüggesztetni a csapások által, erősek leszünk újra és elűzzük az idegen betörőket. Hogy e szent czélt elérhessük, e szent czélnak kell szentelnünk szíveinket, akaratunkat, életün­ket. Lehet, hogy a legnagyobb áldozatot kell meghoznunk s külön egyéni vágyainkról lemon­danunk. Valamennyiünknek a köztársaság köré kell csoportosulnunk s hidegvért, sajátos külön erőnket kell a megpróbáltatás mezejére vinnünk. Ne legyünk se szenvedélyesek se gyöngék, es­küdjünk egyszerűen, mint szabad emberek,hogy daczára mindennek, s mindenki ellen megoltal­mazzuk Francziaországot­­ és a köztársaságot. Fegyverre! Fegyverre ! Éljen Francziaország! Éljen az egységes, feloszthatlan köztársaság! Aláírva: Leon Gambetta. E kiáltvány után jan. 31-től kelt egy kibo­­csátvány következik, mely a választógyű­léseket febr. 8-ára hívja össze. Egy másik kibocsátvány a következőket tartalmazza: Igazságos dolog­­hogy azon kormány bűntársai, mely dec. 2-kis merénylettel kezdődött, hogy a sedani kapitulá­­czióval végződjék, hátrahagyván Francziaorszá­got a romlásnak és betörésnek, rögtön ugyan azon politikai jogvesztései Bujtassanak, mint az örökre megátkozott dynasztia, melynek bűnös eszközévé aljasodott. Ez azon felelősség szükségszerű szentesítése, melyet azok vonnak magokra, kik szándékosan a császárt segítők kormányában különböző in­tézkedései foganatosítása által és 1861 Decem­ber 1-től 1870 September 4-ig, miniszteri, sena­­tosi, államtanácsosi praefecti hivatalt fogadtak el, a nemzeti gyűlésbe való választhatóságból hasonlóan ki vannak zárva, azon egyének, kik 1851 December 2-tól 1870. September 4-ig a törvényhozó testbe való választásokban hivata­los jelöltséget válaltak el és a kiknek neve a praefectek által a választóknak ajánlott jelöltek névsorában szerepel és a hivatalos Moniteurben, „hivatalos jelölti kinevezés alatt közzé voltak téve. Egy harmadik rendelet a választási mozga­lomról szóló határozatokat tartalmazza. Minden választó a Canton székhelyén c­édulával fog szavazni. A 6-ik czikk azt mondja, hogy a szavazás csak egy nap történik. A 15-ik czikk következő határozatot tartal­mazza : A választhatóságból ki vannak zárva azon családok tagjai, melyek Francziaországot 1789- től kormányozták. A 16-ik czikk : A népképviselők azon egyé­nek se lehetnek, kik az 1849. márt. 15. és 18-ik­­ első kat­egoriai közül valamelyikbe tartoznak és ugyanazon törvény 81-ik czikke alá esnek. Felebbi rendelet a delegált kormány minden tagja által alá van írva. Garibaldi. A garibaldista önkénytesekről újabb tudósí­tásokat tartalmaz egy piemonti ifjú levele, D i­­j o n b­ó 1 a múlt hó 22-ről Írja : Reggel 3 órakor. „A szabadlövészek tegnap, a Ravelli hadteste ma kezdi meg a mű­veletet a bal szárnyon. Még sötét éj van. Folyto­nos puskatűz ropog, mert a poroszok határozot­tan elő akarnak nyomulni és Dijont bevenni; két három oldalról is hallatszik a tüzelés. Még idő sem marad arra, hogy a sok sebesültet a harc­térről eltakarítsuk. Az egész harczvonalon foly a tűz. A mieink egészen az ellenség soráig hatolnak elő tüzelve és szuronyszegezve, de ke­vesen térnek vissza, de szomorú­ állapotban. Réggé 17 órakor. Ködös nap van, új hó esett. Ágyúink nem működhetnek, az ellen­ség ágyúi is hallgatnak. De a tűz egyre hevesb. Garibaldi mindig állomásán van, fia mindig ott áll szivarozva. Tiszteket és katonákat vesztünk. Jobbra mozgóőr hadoszlopokat látunk, midőn világo­sabb lesz, Pelissier hadtestére ismerünk.A város­ból kíváncsiság vagy részvét által indíttatva, férfiak és nők kisérik figyelemmel a műveleteket, kezdenek szeretni és megsiratnak, ha megsebe­sülve, megcsonkítva, megtizedelve látnak. A mi- t­óink egy sisakot vagy fegyvert diadaljelvé­­nyü­l tartunk meg. Reggel 11 órakor. Mindig foly a mű­velet. Több hadtest vesz részt a csatában és több vagy kevesebb veszteséggel, jetesen a Tana, Ra­velli, genuai karabélyosok, spanyolok hadteste és néhány mozgóövszázad. A többi az állásokat őrzi. A poroszok bombákkal válaszolnak puskatü­­zünkre , míg Garibaldi Talantból mosolygva szemléli tüzérségünket, mely igen jól talál. Can­­zio vele van. Azt hiszem, az új dandár is részt vesz a csatában. Mindenki teljesíti kötelességét e veszélyes órában. Verseny van a vitézségben s odaadásban. Délután 2 órakor. Szekerek lőnek, mennek, halottakkal és sebesültekkel megter­helve. Sok polgár segít az egészségügyi­ csapa­toknak. A poroszok költöztetett erőfeszítést tesz­nek. A puskák és ágyuk borzasztó zajt ütnek az egész vonalon. Legtöbbet áll ki a Menotti dan­­dára. Uj ágyuk, új századok jőnek mindkét ol­dalon. Ez irtó háború. Reggel 4 órakor. A poroszok hátrál­nak. A mieink nyomukban vannak. Egy perez alatt mindennek vége szakad a 30 órai szaka­datlan csata után. A győzelem miénk. A vidék ünnepel, áldja Garibaldit és a garibaldistákat . Egy más tudósító írja Dijonból 23-án déli órakor: E perezben megy ki a tábornok, hogy szokott kémszemléjét tartsa meg. Az elenség néhány kilométer távolságra Velarsnál áll, mely Dijontól 10—12 kilométernyire van; 6 egészség­ügy­i társzekér, több az egészségügyi csapatok­hoz tartozó egyén esett kezünkbe. E személyzet az ellenségnek visszaszolgáltattatik. Tegnap este 16 német fogoly ebédelt a praefecturán, hol a tisztek főhadiszállása van. Minden oda sáutat, hogy a poroszok nagyobb veszteségeket szen­vedtek, mint mi. Ma az ellenség ismét támadni akar Dijontól keletre Dole felöl. Fél 3 órakor. Most azt beszélik a város­ban, hogy a poroszok Dijont északkeletről akar­ják megtámadni és ez irányban már látnak né­met lovas kémszemlészeket. Ott tüzelés kezdő­dik. Egy sürgöny megerősíti, hogy egy német hadoszlop nyomult elő St. Apollinaireból. Délután 6 órakor. A város nagy aggo­dalomban van. Nem hallani ágyulövéseket, de a városban rémhírek szárnyalnak. Azt mondják, hogy Garibaldi tbk. megsebesült, Ricciotti fogva van, egy üteg leszereltetett. Az ellenség a város kapui előtt, Pouillyból erősítéseket nyertek a poroszok. Délután 6 órakor. A város minden igaz ok nélkül túlhajtott hírek által van megrémítve. A németek betörésétől tartanak. Hirtelen meg­változik a szintér. Garibaldi szárnysegédével megjelent. A tbk. kocsijában egy porosz zászló van, a 61. ezred zászlója. Tehát a háborúban az egyetlen zászlót olaszok foglalták. A tetszés rop­pant nagy volt és leírhatatlan lelkesedéssel kí­sérte a nép a praefectura lépcsőjéhez „Éljen Francziaország!“ kiáltással. Tehát: a harmadik támadás is visszavezetett. A jan. 23-ra méltó volt jan. 21. és 22-hez. De a reggel igen kétes és kedvezőtlen volt reánk nézve. Ricciotti sza­bad lövészei igen fenyegetve voltak és sok meg­szaladt. A perez válságos és isszonyú volt.De ek­kor intézett Canzio egy nagy támadást és ez si­került. Általános támadás állott elé. A poroszok Pomillyból kivonultak. Visszavonulásuk oly gyors volt, hogy — ritka és talán példátlan eset — halottait és sebesültjeit a harcrtéren hátra­hagyták. Az utolsó támadásnál sok porosz esett el. De a garibaldistáknak is nagy veszteségeik vannak, Garibaldi orvosa Ferraris is elhullott. Beghelli Dijonból jan. 23-áról írja, hogy a sza­badlövészek és a nizzardok tűntek ki leginkább. Igen sok tiszt esett el. A légió 35 tisztje kö­zül 16 lett harczképtelenné. Hyacinth atya levele. A római L­i­b­e­r­t­a közli Hyacinth atya le­velét, melyben tiltakozik a pápai önkény ellen. E levél igen nagy feltűnést és hatást idézett elő, ezért szükségesnek tartjuk lényegéb­en is­mertetni. Szózat a katholikus püspö­kökhöz! Róma, a mi világilag hiányzik, szellemileg meg van. Midőn a háború mint villám lecsapott a I kánra, ama istentelen dogma kihirdetése van­ után

Next