A Hon, 1871. február (9. évfolyam, 26-48. szám)
1871-02-02 / 27. szám
27. szám. IX. évfolyam, esti kiadás. Pest, 1871. Péntek, február B. Kiadó-hivatal: Ferencziek-tere 7.sz.földszint. Előfizetési dij: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra ............................1 kt. 86 kr. 3 hónapra ............................5 „ 50 „ 6 hónapra ........................11 „ — „ Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonkint ... 30 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Báró EÖTVÖS JÓZSEF: Az ország fővárosának középületein gyászlobogó leng; az ország fájdalma az ország házában Deák Ferencz ajkain nyer hangot, mely visszhangozni fog egy két nap alatt széles a hazában! Nincs párt, nincs felekezet, nincs nyelv, mely az Eötvös halála által támadt űrt ne érezze; sőt a távol hazák tudományos világa is megdöbbent kebellel fog állani azon hir hallatára, hogy a XIX- század uralkodó eszméinek írója nincs többé! A magyar irodalom és művészet vesztett legtöbbet. A „Karthausi“, a „Falu jegyzője“ , „Magyarország 1514-ben“ megjelenésükkel korszakot alkottak s a két utóbbi kiszámithatlan hatással volt a megyei visszaélések és a jobbágyság tovább fentartása ellen. A magyar műképző művészet is benne birta legerősebb és hivebb gyámolát. A magyar szónoklat legkitűnőbb és kedvesebb tagját veszté el. Sokáig hasztalanul fogja keresni a szem Kölcsey tanítványát, a mindig nemesen érző s szívből szivhez szóló hangot mely ha nem mindig győzött is meg, mindig vonzott és becsülésre, szeretetre indított a szónok iránt. Az akadémia és Kisfaludi-társaság gyászát képtelen kifejezni az a könnyen lengő foszlány lobogó. . . . Évekig fog ott űr lenni a szívben, évekig fog hiányozni az európai hirű tudós, s a mindenek fölött kedves költő! . . . . A kormány is egyik legmunkásabb tagját vesztette el. A történelem össze fogja nevét kötni azon közművelődési reformok kezdetével, melyek az ország jövő nagyságának magvát képezik, s melyekre mint sokat ígérő vetésre a megboldogult oly szerény előérzettel tekintett. Nagyobb férfiát veszthette el Magyarország, de szeretettebbet, minden szellemi ismerőst szivéhez közelebb állót soha! Szelleme fényétől egész Európa látta hazánkat; halálának gyásza egész hazánkat betakarja. Kit polgártársainak öszszesült áldása kisér az égbe, azt üdv várja az égben; örök élet ott fenn és itt alant! Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7. sz. Beigtatási dijt 9 hasábos ilyféle betű sora ... 9 kr. Bélyegdij minden beigtatásért . . 80 kr. ; Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. —• ’ Nyilt-téri 6 hasábos petit sorért . . . 25 kr. Az előfizetési és hirdetményi dij a lap kiadóhivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. PEST, FEBRUÁR 3. Pes, febr. 3. A párisi és Bordeauxi kormány közti viszonyra nézve még nem érkezett elég felvilágosítás. Azon néhány általánosságban tartott hír, melyet eddig a távirda hozott, azt sejteti, hogy a két kormány közt komoly illetékességi confliktus van, melynek eldöntése attól függ, ha váljon a közelebbről összeülendő constituanteban a Favre által képviselt békepárt vagy a Gambetta által elragadott ellenállási párt fog e többségre jutni? Francziaországban ép úgy, mint Európa minden részében a legnagyobb rész a háború megszüntetése mellett van. A belga „Independance“ ezt írja: „Ha tiszteséges béke keletkezik a fegyvernyugvásból és egy bonapartista restauratio soha jóvánem tehető szerencsétlensége ellenne Francziaországról örökre hárítva, akkor Európa e kettős eseményt a valódi megkönnyebbülés érzetével fogja fogadni.“ Tehát minden a bordeauxi gyűlés párt alakulásától függ — de erről mégegyátaljában semmi sem hallatszik. Választási mozgalom még úgyszólván nincs. Csak a Joinville és Anmale hg megválasztását emlegetik. _ A német választási mozgalom már élénkebb, habár csak március 3-án fog összeülni a birodalmi gyűlés. A nemzeti szabadelvű és a haladó párt már kiadta választási felhívását, habár ez szoros értelemben véve programoinak nem tekinthető. Frankfurtban működik erősen a demokratikus párt. Ez itt Sonnemannt, a „Frankfurter Ztg.“ szerkesztőjét léptette fel jelöltnek és ajánlja a többek közt azért, mert követelni fogja: 1. A német nép (1849-iki) alapjogainak a birodalmi alkotmányba való felvételét. 2. Felelős birodalmi minisztérium felállítását és egy miniszteri felelősségi törvény hozását. 3. A birodalmi gyűlésnek alkotmányos jogot követel a háború és béke feletti határozásban való részvételben. Bourbaki seregének sorsa nagyon szomorú. Svájczba szoríttatott, egy harmadának lába lefagyva és fele beteg a 80.000 számú seregnek. A svájczi kormány a sereg lefegyvereztetésére kiküldte Aubert ezredest és Meyer Károlyt a 3-ik és 5-ik hadosztálylyal. De ellenállástól tartani nem lehet. Mert, mint a „Bar. Nachrichten“ írja már a múlt szombaton a kétféle sereg vezérei közt szóváltás volt az iránt, hogy ha a francziák a határt át akarják lépni, akkor a fegyvert le kell tenniük, mert ezt követeli S vajez semlegessége. A franczia hadparancsnokság erre kijelenté, hogy azt tudja és abba bele is egyezett. A londoni franczia követség a „Times“hoz a következő jegyzéket intézett: „Miután fegyverszünet köttetett és Páris élelmezése iránt Bismarck gr. és Jules Favre közt egyezség jött létre, ezért felhívást intézünk,hogy mindennemű készletet, főleg lisztet, búzát és szenet a leggyorsabb módon szállítsanak Dieppébe, és a franczia kormány már előintézkedéseket tett és kész azokat bevásárolni. Semmi részről, sem Poroszország sem a franczia hatóságok részéről, semmiféle akadály nem fog tétezni e szállítás ellen.“ Az osztrák delegátió ma délelőtt kezdett ülésének elején Hopfen elnök meleg szavakban emlékezett meg K. Eötvös József haláláról,s a bizottság tagjai üléseikről felállva fejezték ki őszinte részvéteket a magyar nemzet fájdalmában. A Lajthán túl, a Népgyűlések. Az év elején jan. 8-án tudvalevőleg Riedben tartottak a németek gyűlést, melyben határozatilag kimondták, „hogy Ausztria népei közt egyedül a németeket illeti meg a politikai vezérszerep. Ennek ellenében a múlt hó utolsó napján Prágában tartott népgyűlést a cseh demokratikus egylet, mely a következő két határozatot hozta : „1. A cseh korona cseh lakossága eddig önmagát vezérelte, s ezentúl is úgy teend. Nem ismerte el s nem is fogja elismerni soha a németek politikai vezetését, valamint olyan alkotmányt sem, mely a németek e rögeszméjét mozdítja elő. „2. A cseh nép soha sem fog beleegyezni, hogy a cseh korona tartományai a jó egyetértés ürügye alatt a német császársággal államjogi viszonyba lépjenek. Ha azon Ausztria német lakosai mégis hivatkoznának rokonságukra a 40 millió némethez , úgy a cseh nép kényszerítve lesz e szándék ellen teljes erejével fellépni a 80 millió szláv iránti rokonságának alapján.“ Országgyűlési tudósítások. A képviselőház 278. ülése febr. 3. Elnök Somssich Pál 10 órakornyitja meg az ülést. Jegyző Majláth István. A kormány részéről jelen van Szlávi. Elnök: (felemelkedve székéről) Tisztelt képviselőház! Nagy csapás érte a hazát, a képviselőházat és a kormányt. A haza elvesztette egyik hű fiát, a tudomány legmagasabb szinvonalára emelkedett egyik polgárját, buzgó munkását és hivatalnokát; a ház elvesztette egyik legérdemesebb, legtündöklőbb tagját, kinek érdemei messze a haza határán kivül is elismertettek ; a kormány elvesztette egyik hivatott tagját, kinek helyét pótolni vajmi nehéz feladat lesz. E férfiúnak érdemei sokkal nagyobbak és kiterjedtebbek, sem hogy én azokat ,e helyről futólag érintvén, fölsorolni "csak meg is kísérelném. Feladata lesz ez annak, ki az emlékbeszéd megtartásával bizatik majd meg, vagy ki életét fogja tanulmányozva leírni. Annál kevésbé tehetném én ezt most, mert saját keblem fájdalmai és szorongatásai között akadozó szavaim a veszteséget nem is tolmácsolhatnák. Szárazon teljesítem tehát keserű kötelességemet, midőn a tisztelt háznak bejelentem, hogy Eötvös József báró, e háznak tagja,a m. k. vallás- és közoktatásügyi minister, tegnap este, 11 órakor meghalt. Bővebb tudomásom az eltakarítási tisztességről nincs. Meg fogom arról szerezni magamnak a kellő ismeretet és azt a háznak bejelentenem. Addig is szabad legyen előleg kimondanom azon határozatot, hogy a t. ház mély részvéttel és fájdalommal osztozik e nagy veszteségben, (általános helyeslés,) hogy annak jegyzőkönyvében kifejezést ad,valamint azt a gyászlobogó kitűzésével is jelzendi. (Általános helyeslés.) Magam részéről annyira elvagyok fogalva, hogy alig hiszem miként a mai ülésben az elnöki teendőket teljesítni képes lehessek. Deák Ferencz: Ezúttal kimondhatnék határozatilag azt is, hogy a temetési szertartásnál a ház testületileg fog megjelenni. (Általános helyeslés). Minő lesz a szertartás, azt nem tudom, a családbeliektől hallottam , hogy maga óhajtotta, miként legegyszerűbb beszentelés után testét Ercsibe vigyék és édes atyja mellé temessék. Jó volna a ház elnökét megbízni, hogy érintkezvén ez iránt a családdal, tegyen nekünk holnap jelentést.(Helyeslés.) Simonyi Ernő : Azon veszteséget, mely hazánkat érte, mindnyájan mélyen érezzük. Akár tekintsük az elhunyt férfiúnak jelen munkásságát, akár fényes múltját, akár a haza, akár az irodalom iránt szerzett nagy érdemeit, azt hiszem a t. háznak akaratát és szándékát tolmácsolom, midőn indítványozom, hogy tiszteletünk jeleül, melylyel mindnyájan irányában viseltetünk, függesszük föl üléseinket addig, míg az elhunytnak tetemei el fognak takaríttatni. (Helyeslés a ház minden tagja részéről.) Elnök: A mai ülés jegyzőkönyvének egyetlen pontja lesz: az általam történt bejelentés és az erre nézve hozott határozatok. Holnap 10 órakor ülést tartunk, melyben a temetési szertartásik iránt fogom a t. házat bővebben értesitni. Ülés vége V* 11 órakor. Gambetta kiáltása. (Magántáviratunk.) Bordeaux, febr. 1. Gambettának következő jan. 31-én kelt proclamatiója tétetett épen most közzé : Polgárok ! A jövevény épen most követé el Francziaországon a legutálatosabb gyalázatot, mely rajta valaha ejtetett, hogy ezen átkos háborúban egy nagy nép hibáiért és gyengeségeiért mértéktelen fenyítést szenvedjen. Páris, erőhatalommal legyőzhetlen lévén, éhséggel győzetett le. Az nem tartható tovább féken a német hordákat. Jan. 28-án elesett. A város még érintetlen marad,ép úgy, mint az erkölcsi hatalom és nagyság által a barbárságnak kiküzdött hódolat. Egyedül az erődök adattak át az ellenségnek. Páris eleste daczára is, hősies áldozatának jutalmát hagyja nekünk hátra. Öthavi nélkülözések és szenvedések által Francziaország időt engedett, hogy magátfelismerje, s gyermekeikre hivatkozzék, fegyvereket keressen és pedig fiatal, azonban vitéz és elszánt hadseregeket alakítson, melyektőleddig semmi sem hiányzott, csak a szilárdság, mit csak idő múltával lehet megszerezni. Köszönet Párisnak ! Ha elszánt hazafiak vagyunk, minden kezeinkben van, amire szükségünk van, hogy magunkat megboszuljuk és megszabadítsuk. Azonban ha a szerencsétlenség úgy akarta, hogy elnyomassunk, ebben még valami végzetesebb és fájdalmassabb is vár reánk, mint Páris elbukása. Tudtunk, értesítésünk és megkérdeztetésünk nélkül kötöttek fegyverszünetet, melyről csak elkésve kaptunk tudomást; ezáltal a mi katonáinktól megszállva tartott departementek büntetésreméltó könnyelműséggel adatnak át a porosz csapatoknak; e fegyverszünet 3 heti nyugodt magaviseletet szab reánk, és a szomorú viszonyok között, melyekben az ország van, nemzeti gyülekezetét kell összehívni. Mi felvilágosításokat kértünk Párisból, és hallgattunk, midőn mi, hozzátok szólva,egy kormmányi tagnak ígért megérkezését megvártuk, kinek meghatalmazásainkat átadni es valánk határozva. A kormány delegátia engedelmeskedni akart, hogy tanujelét adja mérséklete és lelkiismeretességének, hogy teljesítse azon kötelességet, mely azt parancsolja, hogy állását csak akkor hagyja el, ha attól fel van mentve és végül, hogy példájával minden barátjainak hanem egyszersmind minden kormármány között és a máskép gondolkozóknak bebizonyítsa, miszerint a demokratia nemcsak a legnagyobb minden pártok között a leglelkiismeretesebb. Daczára ennek Párisból nem jó senki, és bármibe kerül, oda kell törekednünk, hogy Francziaország ellenségeinek hitszegő combinatióit meghiúsítsuk. Poroszország számít a fegyverszünetre, hogy hadsergeinket megpuhítsa, enerválja és feloszlassa. Poroszország reménye, hogy az összegyűlt képviselőtestület az egymást követő szerencsétlenségek és Páris elestének nyomasztó hatása következtében hajlandó lesz szégyenteljes békét kötni. Tőlünk függ, hogy e kiszámítások meghiúsuljanak és hogy az ellentállás szellemét megélénkítsük és fokozzuk. Használjuk fel a fegyverszünetet a begyakorlás iskolájául fiatal csapatainkra nézve, fordítsuk a három hetet arra, hogy annál nagyobb tevékenységgel készítsük elő a védelem és háború szervezését. Állítsunk a reationárius és gyáva kamara helyébe, melyről az idegen álmodozik, egy valóban nemzeti és republikánus gyűlést, a mely kivonja a hiét, ha a béke Lanánknak becsületét és integritását biztosítja, de a mely egyszersmind képes arra, a háborút akarni és inkább mindenre kész, minthogy segédkezet nyújtson Francziaország meggyilkolására. Francziák ! gondoljunk atyáinkra, akik ránk a compact és oszthatlan Francziaországot hagyták hátra; ne áruljuk el történetünket, ne fosszuk meg magunkat hagyományos területünktől azt a barbárok kezébe bocsátván. Ki fogna akkor aláírni ? Nem ti, legitimisták, kik oly bátran harczoltak a köztársaság lobogója alatt, hogy a régi királyok alatt oly gazdag Francziaországot megvédjétek, sem ti az 1789-iki polgárok fiai, kiknek mesterműve volt, hogy a régi tartományokat az egység nélkülözhetetlen kapcsával kössék egybe, nem ti azon városok munkásai, melyeknek értelmes és nagylelkű hazafisága Francziaországot mindég az ujabbkori szabadságért küzdő népek előharczosának tekintette, sem végze ti munkások és vidéki földbirtokosok, kik soha sem fukarkodtatok, véretek a forradalom védelmére feláldozni, melynek ti vagyonotokat és földeiteket és polgári méltóságtokat köszönhetitek. Nem, nem fog egyetlen franczia sem találkozni, hogy e becstelenítő szerződést aláírja. Az idegen ki fog ábrándulni, Francziaország megcsonkításáról végre is le kell mondania, mert mindnyájunkat ugyanazon hazaszeretet lelkesít. Nem engedjük magunkat elősüggesztetni a csapások által, erősek leszünk újra és elűzzük az idegen betörőket. Hogy e szent czélt elérhessük, e szent czélnak kell szentelnünk szíveinket, akaratunkat, életünket. Lehet, hogy a legnagyobb áldozatot kell meghoznunk s külön egyéni vágyainkról lemondanunk. Valamennyiünknek a köztársaság köré kell csoportosulnunk s hidegvért, sajátos külön erőnket kell a megpróbáltatás mezejére vinnünk. Ne legyünk se szenvedélyesek se gyöngék, esküdjünk egyszerűen, mint szabad emberek,hogy daczára mindennek, s mindenki ellen megoltalmazzuk Francziaországot és a köztársaságot. Fegyverre! Fegyverre ! Éljen Francziaország! Éljen az egységes, feloszthatlan köztársaság! Aláírva: Leon Gambetta. E kiáltvány után jan. 31-től kelt egy kibocsátvány következik, mely a választógyűléseket febr. 8-ára hívja össze. Egy másik kibocsátvány a következőket tartalmazza: Igazságos dologhogy azon kormány bűntársai, mely dec. 2-kis merénylettel kezdődött, hogy a sedani kapituláczióval végződjék, hátrahagyván Francziaországot a romlásnak és betörésnek, rögtön ugyan azon politikai jogvesztései Bujtassanak, mint az örökre megátkozott dynasztia, melynek bűnös eszközévé aljasodott. Ez azon felelősség szükségszerű szentesítése, melyet azok vonnak magokra, kik szándékosan a császárt segítők kormányában különböző intézkedései foganatosítása által és 1861 December 1-től 1870 September 4-ig, miniszteri, senatosi, államtanácsosi praefecti hivatalt fogadtak el, a nemzeti gyűlésbe való választhatóságból hasonlóan ki vannak zárva, azon egyének, kik 1851 December 2-tól 1870. September 4-ig a törvényhozó testbe való választásokban hivatalos jelöltséget válaltak el és a kiknek neve a praefectek által a választóknak ajánlott jelöltek névsorában szerepel és a hivatalos Moniteurben, „hivatalos jelölti kinevezés alatt közzé voltak téve. Egy harmadik rendelet a választási mozgalomról szóló határozatokat tartalmazza. Minden választó a Canton székhelyén cédulával fog szavazni. A 6-ik czikk azt mondja, hogy a szavazás csak egy nap történik. A 15-ik czikk következő határozatot tartalmazza : A választhatóságból ki vannak zárva azon családok tagjai, melyek Francziaországot 1789- től kormányozták. A 16-ik czikk : A népképviselők azon egyének se lehetnek, kik az 1849. márt. 15. és 18-ik első kategoriai közül valamelyikbe tartoznak és ugyanazon törvény 81-ik czikke alá esnek. Felebbi rendelet a delegált kormány minden tagja által alá van írva. Garibaldi. A garibaldista önkénytesekről újabb tudósításokat tartalmaz egy piemonti ifjú levele, D ij o n bó 1 a múlt hó 22-ről Írja : Reggel 3 órakor. „A szabadlövészek tegnap, a Ravelli hadteste ma kezdi meg a műveletet a bal szárnyon. Még sötét éj van. Folytonos puskatűz ropog, mert a poroszok határozottan elő akarnak nyomulni és Dijont bevenni; két három oldalról is hallatszik a tüzelés. Még idő sem marad arra, hogy a sok sebesültet a harctérről eltakarítsuk. Az egész harczvonalon foly a tűz. A mieink egészen az ellenség soráig hatolnak elő tüzelve és szuronyszegezve, de kevesen térnek vissza, de szomorú állapotban. Réggé 17 órakor. Ködös nap van, új hó esett. Ágyúink nem működhetnek, az ellenség ágyúi is hallgatnak. De a tűz egyre hevesb. Garibaldi mindig állomásán van, fia mindig ott áll szivarozva. Tiszteket és katonákat vesztünk. Jobbra mozgóőr hadoszlopokat látunk, midőn világosabb lesz, Pelissier hadtestére ismerünk.A városból kíváncsiság vagy részvét által indíttatva, férfiak és nők kisérik figyelemmel a műveleteket, kezdenek szeretni és megsiratnak, ha megsebesülve, megcsonkítva, megtizedelve látnak. A mi- tóink egy sisakot vagy fegyvert diadaljelvényül tartunk meg. Reggel 11 órakor. Mindig foly a művelet. Több hadtest vesz részt a csatában és több vagy kevesebb veszteséggel, jetesen a Tana, Ravelli, genuai karabélyosok, spanyolok hadteste és néhány mozgóövszázad. A többi az állásokat őrzi. A poroszok bombákkal válaszolnak puskatüzünkre , míg Garibaldi Talantból mosolygva szemléli tüzérségünket, mely igen jól talál. Canzio vele van. Azt hiszem, az új dandár is részt vesz a csatában. Mindenki teljesíti kötelességét e veszélyes órában. Verseny van a vitézségben s odaadásban. Délután 2 órakor. Szekerek lőnek, mennek, halottakkal és sebesültekkel megterhelve. Sok polgár segít az egészségügyi csapatoknak. A poroszok költöztetett erőfeszítést tesznek. A puskák és ágyuk borzasztó zajt ütnek az egész vonalon. Legtöbbet áll ki a Menotti dandára. Uj ágyuk, új századok jőnek mindkét oldalon. Ez irtó háború. Reggel 4 órakor. A poroszok hátrálnak. A mieink nyomukban vannak. Egy perez alatt mindennek vége szakad a 30 órai szakadatlan csata után. A győzelem miénk. A vidék ünnepel, áldja Garibaldit és a garibaldistákat . Egy más tudósító írja Dijonból 23-án déli órakor: E perezben megy ki a tábornok, hogy szokott kémszemléjét tartsa meg. Az elenség néhány kilométer távolságra Velarsnál áll, mely Dijontól 10—12 kilométernyire van; 6 egészségügyi társzekér, több az egészségügyi csapatokhoz tartozó egyén esett kezünkbe. E személyzet az ellenségnek visszaszolgáltattatik. Tegnap este 16 német fogoly ebédelt a praefecturán, hol a tisztek főhadiszállása van. Minden oda sáutat, hogy a poroszok nagyobb veszteségeket szenvedtek, mint mi. Ma az ellenség ismét támadni akar Dijontól keletre Dole felöl. Fél 3 órakor. Most azt beszélik a városban, hogy a poroszok Dijont északkeletről akarják megtámadni és ez irányban már látnak német lovas kémszemlészeket. Ott tüzelés kezdődik. Egy sürgöny megerősíti, hogy egy német hadoszlop nyomult elő St. Apollinaireból. Délután 6 órakor. A város nagy aggodalomban van. Nem hallani ágyulövéseket, de a városban rémhírek szárnyalnak. Azt mondják, hogy Garibaldi tbk. megsebesült, Ricciotti fogva van, egy üteg leszereltetett. Az ellenség a város kapui előtt, Pouillyból erősítéseket nyertek a poroszok. Délután 6 órakor. A város minden igaz ok nélkül túlhajtott hírek által van megrémítve. A németek betörésétől tartanak. Hirtelen megváltozik a szintér. Garibaldi szárnysegédével megjelent. A tbk. kocsijában egy porosz zászló van, a 61. ezred zászlója. Tehát a háborúban az egyetlen zászlót olaszok foglalták. A tetszés roppant nagy volt és leírhatatlan lelkesedéssel kísérte a nép a praefectura lépcsőjéhez „Éljen Francziaország!“ kiáltással. Tehát: a harmadik támadás is visszavezetett. A jan. 23-ra méltó volt jan. 21. és 22-hez. De a reggel igen kétes és kedvezőtlen volt reánk nézve. Ricciotti szabad lövészei igen fenyegetve voltak és sok megszaladt. A perez válságos és isszonyú volt.De ekkor intézett Canzio egy nagy támadást és ez sikerült. Általános támadás állott elé. A poroszok Pomillyból kivonultak. Visszavonulásuk oly gyors volt, hogy — ritka és talán példátlan eset — halottait és sebesültjeit a harcrtéren hátrahagyták. Az utolsó támadásnál sok porosz esett el. De a garibaldistáknak is nagy veszteségeik vannak, Garibaldi orvosa Ferraris is elhullott. Beghelli Dijonból jan. 23-áról írja, hogy a szabadlövészek és a nizzardok tűntek ki leginkább. Igen sok tiszt esett el. A légió 35 tisztje közül 16 lett harczképtelenné. Hyacinth atya levele. A római Liberta közli Hyacinth atya levelét, melyben tiltakozik a pápai önkény ellen. E levél igen nagy feltűnést és hatást idézett elő, ezért szükségesnek tartjuk lényegében ismertetni. Szózat a katholikus püspökökhöz! Róma, a mi világilag hiányzik, szellemileg meg van. Midőn a háború mint villám lecsapott a I kánra, ama istentelen dogma kihirdetése van után