A Hon, 1872. május (10. évfolyam, 101-124. szám)

1872-05-05 / 105. szám

105 szám, X. évfolyam. Kiadó­hivatal: Ferencziek­ tere 7. sz. földszint Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt­­ 1 hónapra.................................1 frt 85 kr. 5 hónapra.................................6 „ 50 , 6 hónapra...............................11 „ — . Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonkint . . . . 90 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. Reggeli kiadás. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. IL Pest, 1872. Vasárnap, május 5. Szerkesztési Iroda : Ferencziek­ tere 7. sz. Beiktatási dij­­ 9 hasábos ilyféle betű sora . . . I. kr. Bélyegdij minden beiktatásért . . 6. kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mel­lett kedvezőbb feltételek alatt vétetnek fel. Nyílttéri 5 hasábos petitsorért ... 26 kr. Az előfizetési és hirdetményi dij­­ lap kiadó-hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető minden köz­lemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. II Előfizetési felhívás: A HON“ -dik évi folyamára. S16lGa®ié»í árak: Egész évre Fél évre Negyed évre “■ Külön . . . 2ki ft — kr. 1» ft - kr. . . 5 ft 50 kr. előfizetési iveket nem küldtek azét. Előfizetésre a postai utalványokat kérjük hasz­nálni, melyek bérmentesitése tiz írtig csak 5, 10 "■"-on felül pedig tiz krba kerül. Az élefi levél • a „Hon kiadó-hivatala“ czim­ alatt Pest, ferancsi­tik-tere 7. sz. alá küldendők. A ETON kiadó-hivatala. PEST, MÁJUS 1. A küzdelem hordereje. A pártharcz hevében szükségesnek tartjuk a jobboldalt és elvtársainkat egy­re másra figyelmeztetni. Mert azt vettük észre, hogy a jobboldal igyekezik oly színben tüntetni fel a mostani párthar­­etot, mintha csak a közös ügyes dolgok­ról volna szó, mintha nem a szabadelvű­ég és haladás kérdése lenne szóban itt. Már­pedig egyenesen arról van szó, hogy a jövő törvényhozás, még azon eset­ben is, ha a baloldal kormányra nem jut­na is, mily mérvben legyen szabadelvű. Ha többségre jutunk, akkor a múltban kiadott programmunk, az országgyűlésen elfoglalt állásunk és a vallás, bank, pol­gári házasság, választási jog és más kér­désekben tanúsított magatartásunk biztos zálogul szolgálhat a választóknak arra nézve, hogy általunk nem csak hazánk önállósága, hanem a szabadelvűség is győz. De nem csak így, hanem még kisebb­ségünk esetén is, az ellenzék fényes győ­zelme és nagy száma nevezetes befolyás­sal lesz a jövő országgyűlés irá­nyára. Ezt kell jól megfontolni a választók­nak. Mert egy ellenzéki és jobboldali je­lölt között nem annyira a program, mint az álláspont és a cselekedet vonja el jól a határvonalat. Ugyanis a­mint 1869-ben, úgy m­ost is nagyon sok jobboldali programodban ol­vassuk a hadsereg kifejtését: a honvéd­ségnek tüzérséggel való ellátását, az ön­álló magyar bankot, a monopóliumok re­formját. De a szónak értelmet a cseleke­det ad. És ha visszaemlékezünk, hogy 1865-ben még a mostani pénzügy­ér is a dohány monopólium eltörlését vette fel programmjába, de azóta rég elfeledte azt,ha eszünkbe jut,hogy 1869-ben sok jobboldali programaiban szerepelt ez, de azért a mo­nopólium a jobboldal szavazatával tartatott meg, ha tudjuk, hogy az önálló pénzügy, az önálló bank, sőt a megyék demokrati­kus alapokon való kifejtése is hány jobb­oldali programoiban szerepelt 1869-ben és hogy ezek megtagadásával szavazta meg a jobboldal a bankkérdés elhalasztá­sát a virilis szavazatokat, akkor tudni fogjuk mennyi becset kell tulajdoníta­nunk a jobboldali programmok tetszetős frázisainak. Ha tehát egy jobboldali program­já­ban a magyar hadsereg kifejtése, az ön­álló magyar bank, a polgári házasság és más efféle szép szó fordul elő, akkor az ígéretek komolyságát és hordere­­jét magyarázza meg a régi ígéretek meg nem tartása. Nem gyanúsítjuk mi ezzel a jobboldali követjelöltek jóhiszeműségét és komoly akaratát,­­ de azt merjük állítani, hogy gazda nélkül teszik a számítást. Mert a jobboldal szabadelvű része és újabb nemzedéke akarhat sok szépet és jót, meg is ígérhet mindent, de szavazatát vagy elhallgatását a párt határozza meg és a pártot a conservativ és ultra­­montán elemek, a kormány hatalmi vá­gyával egyetemben és ennek irányában vezérlik. Mikor tehát a programmban itt szép dolgok felett szavazásra kerül a sor, akkor az ígéreteket el kell feledni és szavazni kell azok ellenében, azok meg­tagadására. Úgy kívánja a pártfegyelem. A választók gondolják tehát jól meg, hogy ha egy jobboldali programújára szavaztak, akkor még nem annak való­sítás­ára, hanem igen gyakran annak leszavazására szavaztak. Másképen kell értelmezni egy balol­dali programúját. A baloldalinak nincs gazdája. A­mit az ígér, az legalább arra szavaz, vagy ab­ban az irányban halad. Nem állítom én azt, hogy minden baloldali programot minden szaváért kezeskedik a párt. Az egyéni felfogások szétágaznak. De any­­nyi kétségtelen, hogy az önálló hadsereg, önálló bank, dohány monopólium és viri­­lisek eltörlése, állam és egyház elválasz­tása, szóval a nevezetesebb reform kérdé­sek minden baloldali programmban elő­fordulnak és ezekre fog szavazni az egész párt. Ha többségben leszünk, akkor létre­hozzuk a­mit ígérünk, ha kisebbségben maradunk, annak létrehozására szavaza­tunkkal előkészítjük az utat. Erre kezes­kedik a múlt és ezt bizonyítja az, hogy a mi hátunk mögött semmiféle gazda nincs, a­ki ígéreteinkre keresztet húzzon. Röviden : a jobboldali programm csak ígéret, de még nem szavazás, a baloldali­ szavazás és nem csak ígéret. Ha a választók mindezt meggondolják, akkor meggyőződnek arról, hogy nem csak arról van szó, hogy győzzünk, hanem arról is, hogy a szabadelvűséget­ oltal­mazzuk és biztosítsuk. Ez ebben egy erős ellenzék, ha kisebbség is, sokat tehet. Mert minél erősebb az ellenzék, minél több sza­vazatot nyer az a fővárosban és ország­ban , annál óvatosabb lesz a kormány a szabadelvűség, pártatlan kormányzás és jó gazdálkodás tekintetében. Be kell bi­zonyítani a kormánynak, hogy eddigi szövetségeseivel és kormányzásával az ország nincs megelégedve és szövetségese­ket kell keresnie nem az ultramontánok, hanem a szabadelvűek sorában, nem a görbe vas­utakban, nem az osztrák bank­ban , hanem a jó gazdálkodásban és független bank­rendszerben. Ha pedig még erre sem térne észre, akkor jobb ha bukik, még­pedig minél előbb. Ebben rejlik a mostani küzdelem nagy hordereje. Hegedűs Sándor: — Pest-Terézváros választó­pol­gárai felkéretnek, szíveskedjenek a május 5-én i. e. 10 órakor a lövöldében tartandó pártérte­kezletre megjelenni. Ez alkalommal Jókai Mór képviselőjelöltünk programmbeszédét fogja meg­tartani. — A Jókai-párt elnöksége. A „HON“ TASCZÁJA. Az arany ember. Regény öt kötetben, irta JÓKAI MÓR. Harmadik kötet: A senki szigete. Tropicus capricorni. (66. Folytatás.) Hogy lemaradt szekeréről, megindult gyalog a dunaparti jegenyés felé. Pedig fegyvere is ott maradt a szekéren, ő puszta kézzel menekült meg róla. Egy vastag fürdusángot metszett magának a csalitban, ez volt a fegyvere. Azzal elkezdett utat keresni a bozótban. Ott azután eltévedt. Az éjszaka ott lepte, mentül tovább bolyongott, an­nál kevésbé talált ki a bozótból, utoljára rá­bukkant egy rőzsegunyhóra s elhatározta, hogy ott megmarad éjszakára. Tüzet rakott a szerte­szét heverő rőzsekévékből, szerencséjére vadász­táskája a nyakában volt,mikor a szekérről leszö­kött; abban volt kenyér, szalonna,azt elővette s a parázsnál kenyeret, szalonnát pirított. Még valami mást is talált vadásztáskájában: azt a duplapisztolyt, a­melylyel Tódor reá lőtt a gunyhóból. Talán épen ez a gunyhó volt az. Az bizony meglehet. Hasznát nem vehette a pisztolynak, mert lő­por­szaruját is a kocsin hagyta. Hanem arra mégis szolgált neki az a pisztoly, hogy fatalizmu­­sában megerősítse. A­kire hasztalan lövöldöz­nek, annak kell még valami dolgának lenni a világban. Erre a biztatásra nagy szüksége is volt,mert a­mint az éj leszállt, elkezdett a bozót félelmes ta­nyává lenni. A farkasok vonítottak a közelben. Tímár láthatta zöld fényű szemeiket villogni a sztrü­berek közül. Egy-egy vén ordas a kunyhó hátáig lopózkodott s ott orditá el magát rémsé­­gesen. Tímárnak egész éjjel nem volt szabad a tü­zet elhagyni aludni. Ez tartá csak a fenevadakat vissza. Ha a gunyhóba bement, ott meg olyan borza­­dályos sziszegés hangjai riasztak, a minőkkel a kigyók fogadják az embert, s lomha tömegek mozdultak meg a lába alatt, tán valami teknős békára lépett. Timár egész éjjel éleszté a tüzet, s a hosszú rőzsekaró tüzes végével képzelmes ábrákat raj­zolt a levegőbe, talán saját gondolatainak tűz­­hieroglyphjai voltak azok. Milyen szomorú éj ! A kinek nyugalmas házai vannak, kényelmes fekhelye otthon ; fiatal szép nő a háznál, a kit feleségének nevezhet; aztán most egy dohos, gombabenőtte gunyhóban tölti az éjszakát, egyedül ! A farkasok vonulnak kö­rülötte, s feje fölött a rözsében lomhán csúszik végig a vizi kígyó. Pedig ez a nap születésnapja. Kedélyes családi ünnepély — ez itten. És akarja, hogy igy legyen. Most már akarja. Mihálynak kegyes, ájtatos kedélye volt. Gyer­mek korától ahoz volt szokva, hogy minden reg­gel, minden estre magában imádkozzék. Ez a szokása el nem hagyta soha, s minden veszély­ben, nyomorúságban, a­min küzdelmes életében annyiszor keresztül ment, az volt a menedéke, hogy imádkozott. Hitt az Istenben és megmene­kült, és a­mihez kezdett, az sikerült. És ezen a félelmes estén nem tudott imád­kozni. Nem akart­a meg, hol járok !“ beszélni Istennel. .Ne láss Ezen a születés­napján túl nem tudott imád­kozni többé. Daczolt a sorssal. Mikor a hajnal szürkülni kezdett, az éjszaka fenevadai behúzódtak berkeik mélyébe . Timár felkerekedett éjjeli tanyájáról, s nem sokára rá talált az ösvényre, mely egyenesen a Dunapartra vezetett. Itt várt reá azután az uj rémület. A Duna szertelenül meg volt aradva. A tavaszutói hóolvadások ideje volt ez; a folyamos sárga iszapos hullámai nádgyökérrel, elsodort fűzfákkal voltak tele ; a halászgunyhó, melyet Timár keresett,­máskor magas dombtetőn állt, most a küszöbéig fért a viz, s a csónak, mit hátrahagyott, a gunyhó melletti vén fűzfa törzsé­hez volt kötve. A gunyhóban nem talált senkit. Ilyen áradás mellett halászni nem lehet. A halászeszközöket is mind elvitték az elmenekült halászok. Ha kellett égi jel, ha kellett isteni nyilatkozat, ez már az volt. A megáradt folyam állt az útjá­ban egész fenséges erő hatalmával. Senki sem jár ilyenkor a folyón. Itt a csodaszerű intés, — vissza kell innen for­dulni ! „Nem többémondá Timár. „Elindultam, oda megyek.“ A gunyhó ajtaja be volt zárva, azt betörte, hogy hozzájusson az evezőihez és csáklyájához. Látta a hasadékon át, hogy azok oda vannak betéve. Azután beleült a csónakjába, zsebkendőivel hozzá kötözte a lábszárait a kormánypadhoz, el­oldotta a csónak kötelét s betaszította azt egy lökéssel a hullám közé. Akkor azután elkapta az ár és vitte magával. A Duna rettenetes úr volt akkor, ki haragjá­ban erdőket szakgatott ki gyökereikből; a há­tára szállott ember csak egy féreg, mely egy szalmaszálon úszik. Hanem ez a féreg daczolt vele. Egy maga evezett két evezővel, az volt egy­úttal a kormány. A sebesen rohanó ár tánczol­­tatta ladikját, mint egy dióhéjat, az ellenkező szél is azt akarta,hogy visszakergesse a partra, a­honnan elindult. De már nem engedett sem szél­nek, sem hullámnak. Fövegét ledobta lábaihoz, izzadságtól csap­zott haját lobogtatta a szél, a csónakja orrán átcsapó hullám hideg zuhanynyal csapkodta arczát, de az sem hűtötte le. Melege volt. Me­lege volt attól a gondolattól, hogy talán Noémi most veszélyben van a kis szigeten. Ez a gon­dolat nem engedte karjait kifáradni. A Duna, a szél erőszakos két hatalom, hanem az emberi szenvedély és akarat még erősebb. Timár itt ismer magára. Mennyi akaraterő la­kk szívében, milyen szívósság karjaiban. Em­ber fölötti munka volt, a­mit végzett: ár ellené­ben eljutni az osztrova sziget végcsúcsáig. Itt aztán megpihenhetett. Az osztrova szigetet egészen elborította az ár, a fák között folyott a víz. Most már csáklyával könnyebb volt a csónakot előre hajtani a fák között. Magasra fel kellett hatolnia, hogy onnan azután vízmentében ereszkedve juthasson át a „senki szigetére.“ Mikor aztán kellő messzeségre felvontatta csónakját s azután kihatolt a sziget pagonyából, egy új meglepő látvány állt előtte. Máskor a senki szigete el volt takarva egy széles nádas által, s csak a fák koronái látszot­tak ki, most pedig a nádas nem volt sehol, s a sziget egész­­alakjában szabadon á­ll a Dunaág közepén. Az áradat a nádas felett hömpölygött, s a sziget fái úsztak benne; csak a téveteg szikla és környéke zöldült ki egy folton. Timár lázas türelmetlenséggel bocsáta az ár­nak csónakját. Minden evezőnyomás közelebb hozta hozzá a téveteg sziklát, melynek koronája égszínkék volt a virító levendulától; oldala ara­nyos a sarkantyú virág felfutó lugasától. A mentül közelebb látszott a szikla, annál tü­relmetlenebb volt a közelitő.­­ Már láthatta a gyümölcsöst, melynek fái de­rékig vízben álltak, de a rózsás kert szárazon maradt, a kecskék juhok oda szorultak fel. Most hallhatja Almira örvendő ugatását. A fekete állat kirohan a partra, ismét visszafut, megint előjön, beleveti magát a vizbe s eléje úszik a közeledőnek, onnan megint vissza. Hát azt a rózsaszínű alakot látja e Mihály ott egy virító jázmin bokor aljában, ki egész a lábai alatt hömpölygő víz széléig eléje jő? Még egy evezőnyomás: a csónak partot ér. Mihály kiszökik belőle, a csónakot elviszi a hullám, nincs rá szükség többé, nem ügyel rá senki, hogy kivonja a partra. Ők csak egy­mást látják. Köröskörül az ősparadicsom: gyümölcs­ter­mő fák, virágzó föld, szelid állatok, körülzárva hullámkeritéssel, és abban — Ádám­ és Éva. A leány remegve, sápadva áll a közeli tő előtt s midőn az odarohan eléje, midőn maga előtt látja, akkor egyszerre kitörő indulattal veti ma­gát keblére, s önfeledő örömmel kiált. — Visszajöttél! Te! Te! Te! És ajkai mi­dőn megnémulnak is, még akkor is mondják, hogy „te, te, te!“ körül a ősparadicsom. Fejeikre a jázmin bo­kor hullatja ezüst koronáját s a sárgarigók és fülemülék chorusa énekli a „goszpodi pomi­­lus“-t, .. . (Folytatása következik.) Iffil számunkhoz egy ív melléklet van csatolva. A pesti népszínház. A nagybizottság, melynek egy múlt őszszel tartott népgyűlés által föladatává tétetett, hogy a Pesten építendő népszínház megalapítását elő­készítse, munkájában azon stádiumig ért, me­lyen túl ereje megszűnt, ha csalódott azon föl­tevésében, hogy egy ily népszínház fölállításá­nak égető szükségéről mindazok meg vannak győződve s létesítéséhez erejükhöz képes­t já­rulni is készek, kik a magyar faj, a nemzeti művészet és műveltség érdekeit szivükön, viselik. A nagybizottság kidolgozta a létesítés ter­vét, megállapította az építési költségek beszer­zésének módozatait, elkészítette a leendő szín­ház alapszabályait, melyek a belügyminiszté­rium által szentesítettek. Hátra van, hogy felhí­vását a közönség elé bocsássa, mi mai napság megtörtént. S most már azon buzgalomtól s azon áldozatkészségtől f­dgg, mikor legyen Ma­gyarország fővárosának a több idegen mellett még egy magyar szinház­a, a mely buzgalommal az eszmét fölkarolni, a mely áldozatkészséggel létesítéséhez járulni fog a főváros és az egész haza közönsége. A költséget a bizottság alapítás, segélyezés, adakozás, továbbá sorsjáték és ezen czélra ren­dezendő műkedvelő s műelőadások által reméli beszerezhetni. E szerint mindenkinek van mód nyújtva arra, hogy járuljon a műhöz, mely érdeklődésünket van hivatva manifestálni legsajátabb nemzeti ügyünk egyik ága körül. Egy alapítvány 200 frtra szól, a segélyezés 200 írttól le 10-ig; azon alul adakozás czimen elfogadtatik bár­mely összeg a szent czélra, mert a legszegényebb ember előtt sem lehet el­zárva a nemes áldozás útja. Szerkesztőségünk mindenkinek szolgál gyűjtő ívvel, melyen a fölhívás és az alapszabályok is egész terjedelemben foglaltatnak. Tisztelettel fölszólítjuk a kaszinók, az olvasó körök s egyéb egyesületek elnökségét s tagjait, magán hiva­tali karokat, az elöljáróságokat városokban és községekben, a lelkészeket, vidéki laptársain­kat, a magyar lakosságot összeségében és fe­jenként, karolják föl fővárosuk magyarosodá­sának ügyét azon nemes lelkesedéssel, melyre méltó, mely nélkül az üzlet foglalja el a templo­mokat, a mely a magyar fajnak oly szép jel­lemző tulajdonsága volt mindenha. Pest városának képviselő testülete hálára kötelező áldozattal indult elő, egy oly telket ajánlván föl ingyen a leendő Pest legfényesebb helyén, a sugárúton e czélra, melynek értéke ma is meghaladja a 200,000 frtot. Mi többi Magyarország vagyunk hivatva a többi 500,000 ftot összerakni. Fogjuk-e? — Tudni nem lehet, kétségbe vonni nem szabad! Mi szívesen ajánljuk föl közbejárásunkat ol­vasóink számára: ha ki igénybe veszi, az ado­mányokat nyilvánosan nyugtatjuk s átszolgál­tatjuk rendeltetése helyére. Nincs tehát egyéb hátra, minthogy a nagybi­zottság által kiadott elnöki fölhívásból a követ­kezőket felvegyük: „Az aláírásási összegek csak is későbbi fölhí­vásra lesznek befizetendők, s pedig négy egymás után következő negyedévi egyenlő részletben,melyek elseje a fölhívást követő két hét alatt, a második részlet a három hóval később stb. fizetendő. Az aláírók neve az összegekkel együtt hirlapilag közzé fognak tétetni. “ Az alapszabályok 9. §-a így szól : A­mint 200 alapítvány aláírva lesz, az aláírt alapítók közgyűlésre fognak összehivatni, a társulatot megalapítottnak ki­mondják, a részletes alapszabályokat megállapítják, a színházépítés ügyét kezekbe veszik, s életbe s műkö­désbe tétele iránt intézkednek.“ Így ki van jelölve az ügy létesítésének útja, a munkálatnak van gazdája, addig, míg ez el­éretik, az alapszabályok értelmében L­i­p­­­h­a­y Béla báró áll az ügy élén, ő képviseli a hatósá­gok és harmadik személyek irányában : csak a közönség részvéte van hátra, melyet jelen so­rainkkal kívántunk tettre szólítani. A „Hon“ szerkesztősége. — A baloldali végrehajtó bizottság tudatja a baloldali kerületek bizottságaival és a baloldali képviselőjelöltekkel, hogy a közelgő képviselő­választásokkal szemközt előlegesen a következő programmokat ajánlja terjesztés végett : 1. Mocsáry Lajos : A Reformpárt, darabja 20 kr. 2. Mocsáry Lajos : Közjogi vita, darabja 30 kr. 3. Csávolszky Lajos : Komoly szó a választók­hoz, darabja 10 kr. 4. Hegedűs Sándor : A baloldal törekvése, da­rabja 30 kr. 5. Pál gazda a jobb és baloldalról, darabja 20 kr. 6. Nagy György : Haladjunk e vagy marad­junk ? darab­ja 30 kr. A megrendelések a baloldali országos végre­hajtó bizottsághoz intézendők (váczi utéza 1. szám, a baloldali kör helyiségében). A megren­delt példányok utánvét mellett is elküldetnek.— Megjegyzendő, hogy Csávolszky röpirata nehány nap múlva német, tót és oláh nyelven is meg fog jelenni. Pest, 1872. május 1. A baloldali országos vég­rehajtó bizottság. Fártürelmek. Midőn pár év előtt egy Kisfaludy ünne­pélyen Gyulai Pál azt mondá, hogy bi­zony a politikai pártvéleményeket és üzelmeket a tudományos és társadalmi életbe is be kell vinni, azt hittem tréfál, és épen oly tréfás modorban visszautasí­tottam. A közelebbi napok azonban arról győz­nek meg, hogy Gyulai ur szavai komo­lyak voltak; nemcsak, hanem hinnem kell, miszerint a kormány épen ő tőle kapja utasításait s csak várjuk a Buda­pesti Közlönyben a szokásos megszólitásu okmányt: „Kedves lovag Gyulai!“ E lapok hasábjain eléggé meg voltak róva azon jelenségek, melyek arra mu­tattak, hogy a kormány a magyar király szent és sérthetlen tekintélyével kívánja gyarlóságait fedezni; eléggé helytelení­tettük azt is, hogy a szintén pártok fölött állónak igényelt képviselőházi elnökszék­ről olyasmik mondattak el, melyek azon hely méltóságát és pártnélküliségét meg nem illetik. De mit szóljunk ahhoz, midőn az or­szágos költségvetés terhére eső hivatalos lap a „Budapesti Közlöny“, mely nem elégedett meg az országgyűlési esemé­nyek egyoldalú, ferde feltüntetésével, mos­tanság a jobboldali képviselők kortesbe­­szédeivel tölti be lapjait, s midőn a 171 hi­­vatalos színezetű lapok, mint épen a teg­napiak egyike, a tisztviselőket a szabad választás meggátlására izgatja. Az illető lap ugyan Pestmegyére hivat­kozva izgatja a somogymegyei tisztikart, de sem a pestmegyei tisztikar törvényte­len eljárására nem hivatkozik, sem azt nem írja körül, minő „erélyt“ követel Somogy megy­e tisztikarától. Törvényte­len, erőszakos eszközök alkalmazását ta­lán? Reméljük nem. De nem is Pest megyére, hanem a bal­oldali sajtóra kellett volna hivatkoznia, s fölmutatni egyetlen oly esetet, hár ez a hatóságot valaha hasonló eljárásra izgatta volna. Valóban urak, ez eljárásnak nehéz ne­vet adni. Önök pártjánál van a hatalom, a hivatalnokok százezernyi hada, a több­ség s még talán sok egyéb is- Nálunk nincs egyéb, mint a meggyőződés erős és tiszta hangja. Mi azért soha sem fordulunk az erő­szak és igaztalanság eszközeihez; balol­dali megyéinkről nem tud senki fölhozni a nógrádihoz hasonló eseményeket mely­ről önök maguk is bevallják, hogy a belügyminiszernek egész tekintélyével kellett azt fedeznie. Ha önök erőszakos, törvénytelen eljá­rásra izgatnak, akkor saját maguk ellen fognak szegénységi bizonyítványt kiállí­tani , mert ez­által azt tanúsítják, hogy sem valódi többségük, sem igazságuk nincs, mert saját pár­tj­ukat a nyers­hatalom eszközeivel kell támo­gatni. De tessék elhinni, azon kívül, hogy a hatósági közegek tekintélyét rontja, hogy a társadalmi élet rendjét fölforgatja, — még üzletnek is rész üzlet az. Legalább 1869-ben, épen Somogyban is azt lehetett tapasztalni, hogy épen azon eljárások, melyek némileg az erőszakolás bélyegét hordák magukon, tették azt, hogy az ellenzék mind jobban egygyé­­forrott, s végül oly nagy diadalt aratott. A jobboldali sajtó e szerint még saját Az álmokat álmodozók. (A pesti kopogó szellemek. — Sacher M.noeh beszólja. — Ifj. b. Vas Miklós könyve. — A Spiritismus és iro­dalma. — Vallás-e vagy tudomány ? — A mi a léleklá­­tóknak uj szarvat adott.) II. (y. y­) A Spiritismus kiindulási pontja saját­­lag az asztalmozgatás volt, mely 1848-ban, Amerikában kezdődött. Akkor mi még mit sem

Next