A Hon, 1874. december (12. évfolyam, 276-299. szám)

1874-12-02 / 277. szám

Budapest, 1874. Szerda december 2. 277. szám, XII. évfolyam. Esti kiadás. Kiadó-hivatal: Barátok­ tere, Athenaeum-épitet földszint Előfizetési dlij: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra.......................................6 írt — kb. 6 hónapra......................................12»­—» Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenként ... 1 » — » Az előfizetés az év fogtján minden hónapban meg­kezdhető, de ennek bármely napján történik is, min­denkor a hó első napjától számíttatik. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Szerkesztési iroda: Barátok­ tere, Athenaeum-épü­let. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogad­tatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRD­itiSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó­hivatalba (Barátok­­tere, Athenaeum-épület) küldendők. Budapest, december 2- Budapest, dec. 2. A román metropolita - választás ma tör­ténik meg. A választás előzményeiről alább vesznek olvasóink terjedelmes jelentést. A „Reform a azt újságolja, hogy Mandics Tivadar — miniszteri tanácsos a közoktatás­­ügyi minisztériumban — a­kinek nevével a szerb ügyben nem egy igen kétes jelentőségű kormányintézkedés tapad össze, fölmentetik ez állásától. Az erdélyi pártmozgalmak egyre tarta­nak. November hó 29-én a tordamegyei deák­párt tartott ülést, a melyen az uj­­magyar párt” törekvéseit meglehetős határozottan defavoyálta. — Jelen sokan voltak, köztük Bethlen Gréza,legidősb gróf Teleky Domokos,b. Kemény György, közb. gr. Teleky Domokos, stb. A magyar párt mellett közb. gr. Teleky Domokos és Horváth Mihály szólt, a többiek — legnagyobb hatással régid. gróf Teleky Domokos — ellene. A hozott határozatok a következők: A tordamegyei alsókerületi Deákpárt egyhan­gúlag kimondja, hogy I. Az »erdélyi magyar nemze­ti párt« czimén egy uj párt megalakulását roszalja. II. Azon meggyőződésben lévén, hogy hazánk zilált helyzetének rendezését az eddigi párt kebelében és annak­­megerősítésével eszközölheti leghelyesebben, egyátalán nem tartja időszerűnek bármiféle új pár­tok alakítását. III. Ezen határozatot a tordamegyei Deákpárt azon felszólítással közli a Királyhágón in­neni Deákpártokkal, hogy e határozat szellemében a cselekvés terére lépjenek. A határozat szövegezésével régid. gr. Teleky Domokos, gr. Bethlen Géza, b. Huszár Károly, Té­k­es Ödön, Nagy Imre bízattak meg. A franczia politikai és pártviszo­nyokról a »Nordd. Alig. Ztg.“ folytatólag egy alapos és tárgyilagos tudósitást közöl, melylyel mi mindenben egyetértünk s mely csak megerősíti azon nézeteket és felfogást, melyeket e tekintetben nyilvánítottunk. A bonapartisták mintegy 50 praefekttel és az alpraefektek fele részével rendelkeznek, kik még a császárság alatt lép­tek hivatalba. Másképen pedig pártjuk igen kicsiny és elenyészőleg csekély nemcsak a nemzetgyűlésben, (30-an vannak), hanem az országban is. Corsicán kívül csak két-három megyében bírnak biztos alappal. Ha nem tud­nak nagy zajt csapni és szemtelenkedni, szá­­jaskodni, mi­által azt a hitet akarják fölkel­teni, hogy számosan vannak. Megjegyzendő, hogy az újabb időben Mac Mahon kormánya alatt választott 6 bonapartista (Lens, Bour­­going, Leprarost de Launay, Delisse-Engrand és Mouchy herczeg) közül 5, nem mint tiszta bonapartista lépett föl és választatott meg, hanem mint a se hús , se hal intézmény: a septennatus híve. Egyedül csak Mouchy her­czeg tekinthető tisztavérű imperialistának, de ennek is megválasztatását leginkább az általa korteskedésre kiadott 300 ezer frank, nagy­birtokai és a két republikánus jelölt viszály­kodása, továbbá Aumale herczeg támogatása tették lehetővé. E herczeg megválasztatásánál sokkal nagyobb fontosságúak Niel, a paduai herczeg, Argence, Peyrousse, Marmier, Cas­­sagnac, Beauchamp és Beertrand tbk. — bo­­napartista jelöltek bukásai a különböző pót­választ­ásoknál. A septennatusi nagy kormánypárt most tisztán csak a jobbközép, mely a sep­­tennatusnak olyasvalami formát szeretne ad­ni, hogy se republikánus, se monarchista jel­leggel ne birjon. A más, már kírozottabb monarchista pártok, mint a bonapartisták és legitimisták, kik még a septennatus lefolyá­sa előtt szeretnék jelöltjeiket trónra ültetni, a személyes septennatust akarják. A republi­kánusok nem szeretik ez intézményt, de ha máskép nem lehet, hát legalább republikánus jelleget akarnának neki kölcsönözni, így te­hát tulajdonképen egyik párt sem valódi ba­rátja a septennatusnak, mely napról-napra mind népszerűtlenebbé lesz. A nemzet keblében meg pláne nem bír semmi gyökérrel ez intéz­mény, melyről nem lehet tudni, hogy tulaj­donképen mi, mely se monarchia, se köztár­saság, melyet a nép meg nem ért. Ily ingatag alapon áll a septennatus. De a kormány helyzete még ennél is ingatagabb. D e ő a­z e s herczeget kivéve, ki az »Orénoque« visszahivása által az or­szág osztatlan tetszését vívta ki, minden mi­niszternek tört cserepe van. Chamboud-La­­tour belügyér a republikánus sajtó zsarnoki üldöztetése által tette magát gyűlöletessé. Cumont a Chauffardok által ingattatta meg állását, melyet a liberális protestánsok is ostromolnak és igy tovább. Mit fog tenni már most a nemzetgyűlés, m­ely épen ma választja meg elnökségét s melyben épen ma olvastatik föl legalább ed­digi hirek szerint Mac Mahon üzenete? Annyi bizonyos, hogy a monarchista párttöredé­kek vonakodni fognak 1. republikánus jelle­gű septen­atust szervezni; 2. vonakodni fog­nak a nemzetgyűlés feloszlatását kimondani, hanem arra törekednek, hogy a kamarát „sep­­terializálják,­ az­az két évre (vagy jobban mondva 6 évre) permanenssé tegyék. Ekkor a republikánusoknak nem marad egyéb hát­ra, mint a feloszlatást követelni, megteszik az erre vonatkozó indítványt, de mint ezelőtt, ekkor is le fognak szavaztatni. Más­felől a monarchisták köréből is az a megrémülésre mutató kiáltás hangzik föl, hogy a nemzetgyű­lés septennalisatiója esetében a republikánusok pótválasztások útján is többségre fognak ver­gődni 6 év alatt, miután csak 20 szavazatot kell még nyerniök s a többség az övék. Ily körülmények között minden arra mutat, hogy vagy a statusquo fenn­­tartatik minden bizonytalanságával és veszé­lyeivel ; Mac Mahon előtt pedig államcsíny áll: vagy erőszakkal feloszlatja a nemzetgyű­lést, mely képtelen arra, hogy az ő hatalmát alkotmányosan szervezze, vagy egy új nem­zetgyűlés választását rendeli el, vagy pedig plebiscitárius szavazat útján felhívja a népet, hogy válaszszon a köztársaság, császárság és királyság között. Így adja elő az említetett berlini porosz lap a franczia állapotokat. Az előadás azonos, mint mondok, azon felfogással , melyet mi is jeleztünk, innen a távolból nézve a franczia politikai moz­galmat. Újabb hír szerint D­u­f­a­u­r­e és P­e­r­­­e­r Kázmér, a balközép vezérei ab­ban állapodtak meg, hogy pártjuk vissza fog utasítni minden compromissumot, a­mi ellenkeznék a köztársaság elismerésével. Spanyolországból kormány­­válsági hírek érkeznek, mely szerint a mosta­ni kabinet egészen átalakul s csak Ulloa és Romero Ortiz tartják meg tárczáikat. Egy másik hír szerint a franczia kü­l­­ügyér megküldötte már a választ az ismere­tes spanyol panasz­jegyzékre a madridi ka­binetnek. A román egyházi nemzeti congres­­susról. N.-Szeben, nov. 29. Tegnap volt a congressusnak azon ülése, me­lyen a f. évi november 1-én teljesített metropolitai választásra vonatkozó legi. elhatározás hivatalosan kihirdettetett. Az ülést megelőzőleg egy értekezletet tartot­tak a képviselők, melyben a modus procedendi a leg­­teljesb egyetértésben megállapittatott. Az eddigi ülések egy kis­s e czélra igen al­kalmatlan kápolnában tartattak, s maga a választási adtus a szervezeti szabályzat 157. §. 2-ik pontja alap­ján most is ott fog teljesittetni,— a congressus egyéb ülései azonban áttétetnek a »Magyar korona« e czélra berendezett termébe. Tizenegy óra után megnyittatván az ülés, a beérkezett iratok és jelentések — köztük a megerő­sítés végett felküldött küldöttség jelentése is — szabályszerű elintézése után­­napirendre került a leg­felsőbb elhatározást tartalmazó miniszteri leirat fel­olvasása. S t­a­n­e­s­c­u jegyző felolvassa az eredetit m­a­­g­y­a­r nyelven, utána pedig Rotariu jegyző román fordításban. A leirat e képen szól: »A görög keleti román­ metropolia összegyűlt Congressusának 1688. évi. sz. Nagyszebenben A f. évi Octóber hó 27-én Nagyszebenben ösz­­szeült gör. keleti román metropoliai congressusnak november 2-án tartott üléséből Ő császári és Apos­toli királyi Felségéhez intézett, s az erre megbízott küldöttség által a legfelsőbb helyre leendő bemuta­tás végett nekem kézbesített és­­a november hó 1-jén végbement metropolita választás eredményét legfelsőbb kegyelmes megerősítés kérelmével be­jelentő legalázatosabb felirata, általam folyó évi november hő 14-kén kelt legalázatosabb fölter­jesztéssel bemutattatván, arra Ó császári és apósi. kir. Felsége Gödöllőn f. évi november hó 19-kén kö­vetkező legfelsőbb elhatározását méltóztatott velem legkegyelmesebben közölni : »Vallás és közoktatási m. kir. miniszterem elő­terjesztésére a Nagyszebenben f. évi october hó 27- kére összehívott gör. keleti román metropoliai con­gressus által f. évi november hó 1-jén, szavazattöbb­séggel gör. kel. román metropolitává választott Po­­pasu János karánsebesi püspököt,a román congressus­­szervezeti szabályzat 157. §. 13. pontjában fentartott királyi jogomnál fogva,ezen metropolitai méltóságban megerősítendőnek nem találtam. Minél fogva uta­sítom Vallás és közoktatási magyar ministeremet, hogy ezen elhatározásomat a nevezett congressus tu­domására hozván, azt, az általam visszautasított je­lölt kizárásával új metropolita-választásra hivja föl.« Mely legfelsőbb elhatározásról, ő császári és apostoli kir- felségének abban kifejezett rendeletére, a görög-keleti román metropolitai congressust azzal értesítem, hogy ezen legfelsőbb kir. elhatározást, az azt megillető hódoló tisztelettel tudomásul vévén, s ahhoz mindenekben alkalmazkodván, az ekép ürese­désben maradt metropolitai székre Popasy János karánsebesi püspök kizárásával eszközlendő új vá­lasztás határnapját tűzte ki, azt a szervezeti szabály­zat 151. § a értelmében a császári és apostoli kir. Felségének legmagasabb tudomására juttatás végett hozzám jelentse be, s a választásra vonatkozólag az intézkedéseket saját hatáskörében megtevőn, a meg­ejtendő új választás eredményét annak idejében, a szabályzat 157. §. 13. pontja értelmében a legfelsőbb megerősítés alá terjeszsze­,Budapesten 1874. évi no­vember hó 22-én Trefort Ágoston stb. A leirat azon része, mely a legfelsőbb elhatá­rozás szavait idézi állva halgattatott mind a két alkalommal a legkomolyabb méltósággal. A legfelsőbb elhatározás szavait követő mély csendet , é­s m­a Párthén szakitá félbe, ki azt in­­dítványozá, hogy miután a házszabályok szerint ezen ügyiratnak is egy bizottsághoz kell áttétetnie, tekin­tettel az ügy fontosságára, egy speciális 1­9. tagból álló bizottság választ fissék, mely a holnapi ülésre ezen miniszteri leirat feletti jelentését és indítványát megtegye. Ezen indítvány egyhangúlag elfogadtat­ván, a küldöttség azonnal Rácz János, Beles József és Pesteanu papi, továbbá: Dr. Mosonyi Sándor Ianculescu, Manól, Dimándi, Dr. Borcia, Desseanu és Cosma világi képviselőkből megválasztatott s az­után a legközelebbi ülés mára tűzetvén ki, az ülés be­záratott. A leirat két részből áll, az egyik az, mely a legfelsőbb elhatározást tartalmazza, a másik pedig a mi azután következik,melynek az első rész végrehaj­tásának kellene lennie, de tö­­le annál, mert a minisz­tériumnál megfoghatlan ügyetlenséggel nagy hibát követtek el, a­mennyiben a legfelsőbb­­elhatározáson túlterjeszkedve,oly valamit kíván a congressustól, mi az ő competentiájába nem esik s mi a szervezeti sza­bályzattal ellenkezik, — t. i. azt, hogy a congressus »a választás napját a szervezeti szabályzat 151. §. értelmében öcs. és apost. kir. felségének legmaga­sabb tudomására juttatás végett hozzá bejelentse« holott az idézett 151. §. szóról-szóra ekképen szól. »A congressust az 1868. 9. t. czikk értelmében ő felségének teendő­­előleges bejelentés mellett a metropolita­­üresség esetében pedig a metropoliai con­­sistorium hirja egybe« azon kívül minden ok nélkül inti a congressust, hogy »az uj választás ered­ményét annak idejében a szabályzat 157. §. 13. pont­ja értelmében a legfelsőbb megerősítés alá terjesz­­szen — mintha bizon talan attól tartott volna, hogy a congressus zsebre dugja az újonnan megválasztan­dó metropolitát, hogy valahogy a megerősítés alól elvonja. A congressus ezt eddig is megtette még pe­dig nem is egyszerűen posta útján, hanem költsé­ges deputatiót küldött fel a választás eredményével. Igen természetes tehát hogy a congressus tagja ezen botlást észrevétlenül nem hagyhatták, sőt hogy örültek az alkalomnak,ho­gy a kormánynak, ki az ő választásukat visszautasította , jogosan és törvénye­sen igen erős borsot törhettek az orra alá. Ma volt a nagy nap,melyen azon nehéz próbát kellett a congressusnak kiállania, hogy nehéz körül­mények közt tudja-e a helyes utat eltalálni. S ez fé­nyesen sikerült is neki. Igen érdekes volt a mai ülés,­­ elég létetett a korona kívánalmának is a leglegálisabb módon,de azért az egyház fájdalma is hangra talált, méltóságteljes­­en s mindig a kellő korlátok közt maradt a discus­­sio kezdettől végig. Bonczkés alá vétetett a kormány eljárása is, de ha maga a cultus miniszter személyesen lett volna is jelen, beismerné, hogy a kritika igazságos, lejális és férfias volt. Két szónok Stanescu és Tincu nem találta ugyan kielégítőnek a bizottság által indítványozott határozatot,de azért más indítványt nem tett. Legelőször a tegnap kiküldött bizottság elő­adója mérsékelt indokolás mellett a következő­­ ha­tározati javaslatot tette: »A f. évi november 19-én Gödöllőn kelt,ő nagy­méltósága Trefort Ágoston vallás és közoktatási mi­­niszter urhoz intézett, s a gör. kel. román egyházi nemzeti congressussal a Budapesten 1874. évi nov 22-én 1688. évi. sz. a. közlött legfelsőbb el­határozást a congressus, mély fájdalommal bár, mert a congressus szavazata nem találkozott legfelsőbb hozzájárulással — de az öcs. és apostoli ki­r. Felségét megillető osztatlan hódolattal tudomásul veszi, s azon legfelsőbb elhatáro­zás és a szervezeti szabályzat érte­­lmében uj válasz­tást e­s­z­k­ö­z­r­e a­d.« A azonban ő exellentiájának az említett leiratban hivatkozással a szervezeti szabályzat 151. §-ára nyilvánított azon kívánalmát illeti, miszerint a congressus az uj választtás határnap­­ját hozzá bejelentse, miután az idézett §. a congressus összehívásának a metro­polita illetőleg a metropoliai consist­o­­r­i­u­m által teendő előleges bejelentéséről, mi annak idején pontosan teljesittetett se­bessége által legkegyelmesebben tudo­másul is vétetett, nem pedig a m­á­r törvényesen összehívott s azóta permanentiában levő congressus ügyrendéről szól, s ugy e pontban a mi­niszter úr részéről téves értelmezés tűnik fel, a congressus ezen kívánalmat nem talál­­v­á­n törvényen alapulónak, nem véli teljesíthetőnek, hanem e felett napirendre tér.« »Miről a nagyméltóságú miniszter úr a congressusi elnökség útján értesíttetik.« E javaslat hosszabb vita után, melyben Mocso­­nyi, Tincu, Babes és Stanescu vettek részt, elfogadta­tott, s ezzel az ülés véget ért. M­o­c­s­o­n­y­i Sándor beszédéből, mely nagy hatást keltett, a következőket közöljük: A korona — úgymond — fenntartott jogait a parlamentáris kormányrendszer elvei szerint — a fejedelem a miniszter ajánlata és annak felelőssége alatt gyakorolja, így történt ez jelenleg is. Ezt előre bocsátva indítva érzi magát néhány észrevételt tenni a cultusminiszter eljárását illetőleg szemben a lefolyt metropolita-választással. Szerinte a megerősítési és az ebből kifolyó megtagadási jog a törvény és szervezeti szabályzat határozatai értelmében két­ségbe vonhatlan, egyúttal azonban úgy látja, hogy nem lévén az semmi tekintetben korlátozva,­­ a kormány kezében discretionális hatal­mat képez, — mikénti alkalmazásának egész iga­zolása végre csak abban fekszik, mert a kor­mánynak úgy tetszik. Esetleges visszaélés ellen a kormány részéről garanciát csak azon finom politikai ta­pintatban talál, mely az igazi állam­férfiak tulajdona, és melynél fogva ezek ily diskreti­­onális hatalommal csak a legnagyobb fon­tosságú indokok esetében fognak élni. Nem vonja kétségbe oly kitű­nő államférfinál mint Trefort e tapintatot, hiszi, hogy komoly indokok által ve­zéreltetett, de sajnálja, hogy a miniszter a congres­susnak semmi tájékozást nem nyújt ez iránt. Ha valahol, úgy itt lett volna helyén a nyílt poli­tika, mert csak ez képes az annyira óhajtott egyet­értést a kormány és nép közt létesíteni. A miniszter eljárása ellenben titkos indokaival ag­godalmakat, félreértéseket, bizalmatlanságot fog szülni. Az indokok kényes természete oly érv, melyet nem fogadhat el, és azt hiszi, hogy rosz szolgálatot tesznek azon lapok a miniszternek, me­lyek ennek képességét kétségbe vonják kényes ter­mészetű dolgokat is az illető modorban je­lezni. Sajnálja, hogy ez nem történt, mert nem ké­pes magának ily nagy fontosságú indokot elképzelni. A felügyeleti jog két irányban gyakorlandó. Egyik: várjon a választás törvényesen és rendben ment-e végbe ? a másik :a politikai momen­tum, mely szerint a miniszter köteles felügyelni, hogy a választott törvényszerű hatáskörében több milliónyi állampolgár felett gyakorlandó befolyása által netáni államellenes törekvései­vel, az államélet fejlődésére gát­ló­l­a­g ne hasson. A karánsebesi püspök egész múltjában tanúsított lojalitására és hazafisá­­gára hivatkozva, nem hiszi, hogy bárki állam­ellenes törekvésekről vádolhatná. Bevallja, hogy ha szavalatát Popásunak és nem egy másik jeles egyházi férfinak, ki teljes bizalmát birja — adta, azt azon biztos kilátás végett tette, hogy így a kormánynyal való netáni collisio­­nak még csak ürügyét is elkerülje. Saj­nálja, hogy csalódott. Hiszi, hogy a miniszter indoka legalább annak felfogása szerint nagy fontosságú, miután azonban, minden körülmények lelkiismeretes számbevétele mellett ő ilyet nem képes elképzelni, ezért nem ment azon feltevéstől, hogy a miniszter úr ez alkalommal illetéktelen és hamis informatiók által félrevezettet­ve, egy sajnálatra méltó mystifi­­catiónak áldozata. Különben a congressus kötelességének tartja az egyház törvényes jogai felett féltékenyen őrködni, ha azonban azt akarja, hogy az ő jogai tiszteletben tartassanak mások által, úgy kötelessége egyúttal lelkiismeretesen tisz­teletben tartani a korona jogát i­s. Azért pártolja a bizottság javaslatát.*) A vidék. A vidéki lapok egynémelyike újabb időben ha­tározott frontot képvisel a fővárosiak ellenében. Leg­közelebbi szemlénk alkalmával a »Bihar«-ban, »Győ­ri Közlöny «-ben »Beregiben és a »Békésmegyei Közlöny«-ben találtunk külön s részben kíméletlen sorokat a fővárosi sajtó ellen, mely »a vidéki sajtót tyrannisálni akarja.« Egyáltalában nem akarjuk ezen vidéki lapok örömét elrontani, sőt önérzetes felszóla­lásuknak — habár az nem egészen indokolt is — részben örvendünk, miután ez által csak czéljuk fe­lől nyernek tisztább képet. Azonban a tyrannisalás s elnyomás vádja ellen sem akarjuk magunkat tisz­tázni épen mi, kik a vidéki sajtó működését már hó­napok óta figyelemmel kisértük s működésök jó irá­nyát, a­hol az volt, ott készséggel elismertük. Külön­ben ezen tyrannisalás alatt a »Bereg« főkép azt érti, hogy a vidéki lapokra előfizetünk s nem adunk ne­kik cserepéldányt. Csak felhoztuk e tényt, mint egyik jellemző vonást társadalmi mozgalmainkra nézve, s mint olyant, mely a vidéki sajtó öntudatosságáról ör­vendetes tudomást nyújt. Csak egy pontot kell ki­emelnünk a »Bihar« ellenében, mely egyenesen la­punkat vádolja azzal, hogy mi a vidéki lapoktól a po­­litizálás jogát el akarjuk vitatni. Egy szóval sem állí­tottuk ezt. Sőt inkább a vidéki sajtónak is köteles­sége olvasóit a hazai főbb ügyek iránt s ezek közé tartoznak kétségkívül a politikai kérdések is, tájé­kozni s mi csak azon gyakori s tapintathiányból eredő visszaélés ellen szólaltunk fel, hogy a vidéki lapok kizárólag csak ezen általános országos kérdésekkel foglalkoznak s a helyi társadalmi ügyeket oly annyira mellőzik, hogy azoknak az újdonságok között alig jut egy kis tér, a­helyett, hogy azokat behatóbban megbeszélnék s a közvéleményt előkészíteni igyekez­nének. E baj ellen felszólalni ezután is fogunk,mindad­dig mig azt szükségesnek tartjuk. De térjünk át a gyakorlati adatok feljegy­zésére. Dunántúlról a következőket jegyezhetjük föl : Sopronban a statistikai bizottság megalakult s a városban a magyar párt örvendetes mozgalmat fejt ki, hogy Némethi színtársulatát segélyezze. — Győ­rött az ellenzék győzelmével a bizottsági tagok meg­választásával foglalkoznak még jelenleg is a kedé­lyek s e mellett már a téli mulatságok is megkezdőd­tek. — Székesfehérvárt az öt év előtt tervezett közös árvaház ügyében újabb lépések történtek s egy helybeli lap igen helyesen részletesen foglalkozik a fontos kérdéssel. Ugyanitt egy betegsegélyző­­s te­metkezési­ egylet is van alakulóban. — A vasme­gye gazdasági egyesület nov. 24-én tartott közgyü­lést, melyen Mészöly Ignácz alelnökké, Pompé János alelnökké, Stirling József titkárrá választatott s ne­vezett egyleti titkár szerkesztése alatt egy egyleti közlöny megindítása határoztatott el. — Ugyanezen megyében a főispán Ernuszt Kelemen lemondásáról is beszélnek. Pécsett a jótékony nőegylet igen díszes mű­kedvelői előadást rendezett, melyről a »Pécsi figye­lőm­ben következő érdekes részleteket olvasunk: »Az előadás élő virágkerttel nyittatott meg, melyben mindkét nembeli fiatalságunk képviselve volt. — Ezután Bethoven egyik szép sonátája adatott elő, zongora-, harmonium-, violoncello és violino négyes­ben, Zsolnay Teréz urhölgy, Preuszstzimek és Gun­­gel urak által és pedig érdemleges figyelem és pon­tossággal. Ugyanezek által Gounodnak a hires zene­szerzőnek egy vallásos Hymnusa adatott elő hasonló eredménynyel. — Egy hármas ének is énekeltetett : a hab­leány dala Procktól, előadva Jeszenszky Sa­rolta, Kiss Dóra és Egerszeghy Ilka urhölgyek által gondos betanulással; de nem értjük miért nem jön az eredeti német szöveg magyarra átdolgozva. Ezzel csak nem veszített volna az előadás értéke ? Előada­tott továbbá: »Egy nő, kinek elvei vannak« vigj. irta Dobsa L. — Az egész a fáradságos készülésnek meg­felelő szép eredménynyel sikerült. Kiss Dóra urhölgy *) Tisztelt tudósítónk e sorsit, melyek a román kongresszusra nézve kiválóan érdekes új részleteket tar­talmaznak, szives készséggel közöljük. Azt azonban nem hallgathatjuk el, hogy — a mennyiben e sorok irányza­tosságot tartalmaznak — az merőben a 1. levelező — a kongresszus egyik befolyásos s mérsékelt tagja, — s épen nem a szerkesztőség nézete. A »Hon* szerkesz­tősége­ (Kételyiné) és Angyal Pálné úrnő (Betti) szép fel* fogással játszottak, csak hanghordozásuk volt a kis fokú elfogultság miatt némileg a magyar nyelv ere­detiségétől elütő. A férfi szereplők is jól mozogtak s különösen Steiner Lajos úr (Dr. Márina­) részesült folyékony játékával tetszésben. Végül bengáli fény­­nyel kivilágított és gyönyörűen berendezett képlet zárta be az előadást: »a boldogság álma.« A közön­ség mindvégig színi tapsokkal jutalmazá a közremű­ködést. — A nyers jövedelem 818 frt 10 krt tesz. Kecskemét városa törvényhatósága egy hon­véd lovassági laktanya kiépitését egy árvaház s egy szegényháznak bérleti helyen elhelyezését határozta el. A város pesti házának műszaki felülvizsgálata s átvétele megtörtént. Szegeden az iparos ifjúság képző és segélyző egyletének tagjai szakközlöny meg­indítását határozták el. A szakközlöny »Alföldi ipar­lap« czímen Gelléri Mór vezetése mellett új évtől kezdve havonként háromszor fog megjelenni s a sze­gedi iparegyesületeknek hivatalos közlönye leend. E városban még e mellett igen élénk mozgalom indult meg, hogy Uj-Szeged, mely községben a város maga oly nagy birtokos, hogy tetemesen több adót fizet, mint az összes uj-szegedi adófizetők, Szegeddel köz­igazgatásilag is egyesittessék, mint hogy már tör­­vénykezésileg úgy is egyesittetett. A Szabadka város jövő évi költségvetése elkészült. E szerint ösz­­szes bevétel 415,693 ft 26 kr, összes kiadás 415,707 frt 69 kr. A városi közgyűlés különben leginkább választásokkal foglalkozott, egyedül érdekes vita­tárgy volt a gazdasági szék azon indítványa, hogy a múlt évi erdőültetésnek egy­ötöde, mely nem haj­tott ki s azonkivül még a közlegelőből 28 lánc­ föld újólag beültetendő. Ezen indítvány igen élénk vitát keltett fel. Gyöngyös város jótékony nőegylete múlt bő 26-án közgyűlést tartott. Ezen egylet egy árv­ház fenntartásán kívül heti segélyben részesített 65 csalá­dot 88 gyermekkel, élelmezés által segélyezett 75 árva gyermeket, azon kívül az árva gyermekeket a legszükségesebb ruhaneműkkel látta el. Szatmáron a város egy hajdani «Hildegard« nevű zárda helyi­ségét megvásárolván, itt 72 ágyra közkorház fog há­rom év alatt felállittatni és pedig a város egy erdő­részének letárolása s értékesítésével. Ezen közkor­­házban homeopathiai osztály is lesz. E megyének egyik tekintélyes városa Felső-Bánya a koldus adót megszüntette, a­nélkül, hogy a koldulás beszüntetését elrendelte volna. Egy értelmes kisebbség a határozat ellen indokolt véleményt nyújtott be. Közegészségtani előadások. II. A l­a­k­á­s i­s lakozási viszonyok statisztiká­jánál tekintetbe jő az épületek összes száma egyes nagyobb, é­s az épületek s szobák száma egyes sző­kébb területeken. A házak , ezekre jutó lakosság mennyiségére vonatkozó összehasonlításnál igen óva­tosaknak kell lenni, mert míg például az angol házak melyek rendesen egy család számára épitvék, alig fo­gadhatnak be 10—20 lakosnál többet, addig pl. Buda­pesten is nem egy oly ház van,melyek lakói számra szá­zakra mennek, s átalában falun s kisebb városokban megint más a viszony mint nagy városokban, sze­gény osztálynál más mint gazdagoknál. Helyes ösz­­szehasonlítást csak akkor tehetnénk, s ez közegész­ségtani szempontból fontos és szükséges volna, ha a kimutatásnál mindenütt nemcsak az épületek, hanem külön az egyes lakszobák is lakosaik számával fel­vétetnének. Magyarországon egy-egy város (mezővárossal együtt) esik 5.s, négysz. mértföldre, Szászországban 1.s, Bádenben 2.s, Würzburgban 2.e, Poroszország­ban 5.i, Belgiumba 9.2, Angliában 4.s, Oroszország­ban 92, Norvégiában 98, Görögországban 0.,­. Magyarországon nagy város csak Budapest, mely a világvárosok közt a 18-ik helyet foglalja el, lakosság számára olyan forma mint Madrid, Amster­­dam, Brüssel. Utána legnépesebb Szeged 70,000, Szabadka 56,000, Hódmezővásárhely 49,000, Po­zsony 46,500 Debreczen 46,000 Kecskemét 41,000 lakossal. Ezeket követik Arad, Temesvár, Csaba, Nagyvárad, Brassó, Szentes, Makó, Kolozsvár, Zom­­bor, Pécs stb. Magyarországon városokban lakik (ilyeneküt véve fel, melyek 2000 lakosnál többet birnak) az ösz­­szes népesség 37°/0-a, míg Ausztria népességének 35°/o-a lakik a fővárosokban. Nálunk 10,000-nél több lakossal biró város van 86, összesen 1.900,000-nyi lakossal, tehát az összes népességnek 12.3 ’/o-ával. Ausztriában ily vá­ros van 70, melyekből ha a Bécshez tartozó 10-et levonjuk, marad 60. — Poroszországban ily város van 128, bennök 3.900,000 lakossal, az összes népességnek 16.2 ‘’/6-á­val. Francziaor­­szágban 2000-nél több lakossal biró város van 2797, — 1000 lakosnál többel biró 181, melyekben a népesség közül 6,750,000, tehát 17., •/„ lakik.— Olaszországban 10 város van 100000-nél több la­kossal, 226-ban a lakosság száma 10—20000. Tehát Olaszország nagy városok tekintetében mindjárt Anglia után következik. Európában 3 város van egy milliónál több la­kossal (London, Páris, Konstantinápoly.) 1 milliónyi lakossal bir Bécs, Berlin, Szentpé­tervár. 2—800000 lakossal biró város van 19, — 100—200000 lakossal bir 41 város. Nagy város Van a Britt királyságban 16, Olaszországban 8, Fran­­cziaországban 8, Németországban 7, Spanyolhonban 6, Orosz Birodalomban 5, Belgiumban 4, Ausztriában 3, Hollandiába 2, Törökországban, 2, míg 111 van Magyar, Dán, Svéd, Portugál és Oláhországban. A­mi az épületek számát illeti, Magyarországon van összesen 2,450,000 épület, nyilvános épületek száma 61,693, egyházi 24 456 iskola 13,266, községi épület 15,366, Katonasági épület 1850. Laképület 2,388,520 van 3,169,133 la­kóval, átlag tehát egy lakásra jut 1.30 lakófél. Lakás jut egy házra Magyarországon átlag 7, nevezetesen Magyarhonban 6.3, Erdélyben 4.1, Határvidéken 9.0. Poroszországban van 4,327.749 magán-, 85,879 nyilvános épület; egyházi csak 18,085, iskola ellen­ben 25,479. Lakótelek száma 4,821,319, tehát egy házra jut 1.., mig egy házra jut 5.5 lakos. Angliában van 3745463 épület, nyilvános 182325, egy házra 5.3 lakossal. Francziaországban 7811549 épület, nyilvá­­nos épület 200000 , 1—1 házban átlag 4.1 la­kossal. Lakási viszonyokat illetőleg is tehát Magyar­­országban a legrosszabbul állunk, lakván 1 — 1

Next