A Hon, 1875. június (13. évfolyam, 122-146. szám)

1875-06-10 / 130. szám

alaptőkével bírandó borkereskedő részvényes tár­saság alakítása forog szőnyegen, borokkal az éjszaki tartományokba kereskedés végett. Érdekes a cseléd­ügynek ugyanezen időtáji állapota, úgy az utvám­­ügy stb. 7. Pest megye politikai és törvényhozási szerep­lése. A monographia ezen részének körülbelül a leg­fontosabb s legérdekesebb szakasza. A kormányhoz különböző időben s különböző körülmények közt tett felírások és az országgyűlési követutasítások alapján tárgyaltatik ez, fő figyelem a nemzet ébredése óta különösen a folyó században lefolyt szereplésre for­­dittatván. 8. A miveltség intézményeire vonatkozó adatok. 9. Az 1848—61. időköz. 10. A megyében szerepelt egyes nevezetes fér­fiak életrajzi ismertetése. Szűk terünk meg nem engedi, hogy az egyes szakaszokból csak igen összenyomott kivonatot is adjunk. Ugyanazért megelégszünk csak az első és 7-dik szakaszból némely kivonatos mutatványnyal. Maga az elnevezés: »Pest, Pilis és Solt törvé­nyesen egyesült megyék« — mond Galgóczy — mu­tatja, hogy e megye hajdan három külön megye volt. Pest megye azon terület, melyet ma a pesti, váczi és kecskeméti járás foglal el, még az Árpád és Szent- István-kori első megyék közül való. Nevét a most is fennálló Pest várostól s annak hajdani várától, mely a mostani Buda volt, vette. Pilis megyét a mos­tani pilisi járás képezte, Buda és valószínűleg a rácz­­kevi sziget nélkül, mely szintén Pestmegyéhez tarto­­zottnak mutatkozik. Ezen terület hajdan Esztergom törzs megyéhez tartozott, s a tatárfutás után IV Béla alatt alakíttatott külön megyévé, nevét a Pilis­hegyen épült pilisi vártól vevén. Soltmegye a Duna balpartján hosszan-keske­­nyen elnyúló solti járás területe volt, mely már mint megye tartozott hajdan Fehérmegyéhez, nevét a most is fennálló Solt várostól s annak hajdani vá­rától vevén. Bár mind a három szerves megye volt már a régi időben, mégis igazi törzsmegyét csak Pest képez. Pest Taksony fejedelem alatt Bille és Bokcsa besenyő vezérek telep­területe volt. Pilis megyét IV­­Béla neje alakította. Történelmi adatokkal igazolta­­tik, hogy ez mintegy 120 évig állott önállólag s Nagy Lajos király alatt csatoltatott Pesthez, melynek ideje azonban, mivel az összecsatolás előbb csak az egy fő megyei igazgatás alá tartozásban állott s tör­vénybe nem iktattatott, bizonyos évszám szerint még sem tudatik. Soltmegye alakítása megelőzte Pilisme­gyét. Annak alakítása Árpád fiának Soltnak tulajdo­­nittatik ; és akkor, mikor Solt fejedelem,fia Taksony javára, a fejedelemségről lemondott, valószínűleg ön­állósága is volt annak, de Solt halála után, a fejede­lem Taksony kezére kerülvén, igy csatoltatott Székes- Fejérmegyéhez, mint később királyi székhelyhez, mely mellett külön alispánokkal ellátottan volt egész a török uralom idejéig, a midőn az 1569. 52. t. sz. erejénél fogva Fejérmegyétől elszakittatván, Pest­megyéhez csatoltatott. Itt kezdődik a »Pest, Pilis és Solt törvényesen egyesitett megyék« elnevezés. — Feltűnő, hogy az ország központi első megyéjének ily alakulása egész a mai korig kifejletlen volt. Még a megyei levéltár se szolgáltatott ez iránt kielégítő adatot. Galgóczy igen fáradságos kutatás után szedte össze minden felől az ezt így kifejtő történelmi ada­tokat, s úgy látszik nyomról nyomra indokolva, s elég szerencsésen fejtette meg a kérdést, miről azonban a törté­nelmi kritikusok fognak illetékes ítéletet mond­hatni. A politikai és törvényhozási szereplésre vonat­kozólag : azon körülmény, hogy Pest megye folyvást a kormány közelében volt, eleinte közvetlen a királyok, majd a nádorok s ezek helyettesei, a királyi kamarai felügyelők által igazgattatott, gátolta ugyan itt az önálló municipális élet kifejlését, és pedig annyival inkább, mert habár a nemesek felett igazságot szol­gáltató bírák, a törvény értelmében kevés kivétellel választás által nyerték hivatalukat, de a többi hiva­talok többnyire felsőbb kinevezés útján töltettek be, mindazáltal az önállóság itt is elég korán kifejlett. Különösen kedvezett e kifejtésnek a török uralom, mely habár kettős teherrel sulytotta a lakosságot, de a kormány közvetlen közelségének nyomásától fel­mentvén a megyét, mintegy tényleges kezdetét ké­pezi a saját erején mozgó önállóságnak. Jellemzi Pest megye municipális önállóságát már az erre jutás első idejéből azon követutasítás, melyet az az 1662. május 1-re, tehát a török uralom alatt Pozsonyba összehívott országgyűlésre adott, valamint ugyancsak még a török idő alatt 1870-ben Beszterczebányán tartott partialis országgyűlésre küldött követeknek adott utasítás is. Ez utóbbi már magyar nyelven van. Az első különösen jellemzi a megyének a vallás dol­gában szabadelvűségét, az alkotmányhoz ragaszkodá­sát s a felett szigorú őrködését, a második óvatossá­gát s mindenről előre gondoskodását. Mindkét utasi­­sitás szöveg szerint közölve van. II. József halála után Pestmegye első volt azon megyék közt, melyek az alkotmány szigorú biztosí­tását a legerélyesebben követelték. Az 1870—1-dik deputationalis munkálatoknál a legfelvilágosodot­­tabb s józanabb szabadelvüséggel munkálkodott közre ; akkori követe Szili József különösen az úrbéri bizottságba lévén beosztva. — Országgyű­lésen kívül is erélyesen működött a nemzetiség és al­kotmányosság erősítésére. 1791. octobertől a megye­­gyűlési jegyzőkönyvek az addigi deáknyelv helyett ma­gyarul vezettetnek. Ugyanez időtől kezdődőleg kitűnő pártfogást fejtett ki a megye a magyar színészet kö­rül. Hathatósan védte az alkotmányos jogokat a fran­­czia háború folytán rendeletileg sürgetett subsidiaris megterheltetés, ujonczállitás, úgy az 1871-diki s azu­tán lefolyt pénzzavarok alkalmából. Kivált az 1825- dik év óta a törvényhozás terén folyt szereplés a követutasitásoknak sok érdekest és fontost tartal­mazó tömött kivonatával adatik elő. Végül a kerületi szabadelvű párt alakult meg. Elnökök Soós J. s Hajdú J. lettek. (Ered. tud.) Szilágy Somlyó, jun. 6. (Bo­­csánczy beszámolója: Új képviselők.) A sz.-somlyói választó­kerület volt képviselője Bo­­csánczy Adolf ma d. e. 11 órakor az állandó színház helyiségében zsúfolt hallgatóság előtt tartotta meg végbeszámoló beszédét. A gyakori és lelkes éljenek­től kísért beszéd főbb pontjait a következőkben kí­vánom közölni. Mindenek­előtt a képviselőház átalános jel­lemzéséről szólva, annak alakulását, tekintve többsé­gének sok irányú elemeit — szerencsésnek nem mondhatja, s utal a sok egymást felváltó válságra. Az országgyűlés egész folyamában legfontosabb moz­zanat volt az, hogy az állam — már tovább lephez­­het­­len — rongált pénzügyi állapota felismertetett; ennek javítása, rendezése költötte fel a legélénkebb, gyakran elkeseredett elvi vitákat s vonta maga után az eredménytelen kísérleteket, míg végre ugyan­ezen kísérletek igazolták azt,hogy a gyom gyorsaságá­val fejlődő pénzügyi zavarok csak erős, elhatározott akarat, önmegtagadás, a takarékosság következetes keresztül vitele s az összes tényezők egységes közre­működése által lesznek megszüntethetők. (Éljenzés) E bajok elhárítása, valamint a nemzet némely egyhangú óhajtásainak — minek a vám- és kereske­delmi szerződések átvizsgálása s államunk és érde­kének megfelelő módosítása, az önálló nemzeti jegy­banknak felállítása s más nagy fontosságú dolgok­nak szabadelvű s állami, polgári jogainknak meg­felelő megoldása volt a czél, melyek elérésére az előbb jelzett körülmények nyomása alatt, mint a kényszerítő szükségnek kifolyása — a szabadelvű párt, élén az uj kormánynyal megalakult. (Zajos éljen­zés) Utal a kormány eddigi szerencsés működésére, jelzi az országgyűlésen hozott nevezetes­ törvénye­ket s beszédét hálája kifejezésével zárja be. A lelkes éljenzés után felállott J. Gál János ur, megyénk pénztárnoka és meleg szavakban ecsetel­vén Bocsánczy Adolfnak polgári és politikai jellemét s kifejtvén azon körülményt, hogy a szabadelvű párt­tól várhatjuk hazánk boldogulását s felvirágzását, ajánlja volt követünket Bocsánczi Adolfot, követje­löltnek. Az ajánlatra a zsúfolt teremben egyhangú, lelkes éljenzés lett a visszhang. Erre Bocsánczi meg­­hatottan köszönve meg a benne helyezett osztatlan bizalmat, a jelöltséget elfogadta s kijelentette, hogy polgártársainak bizalmát jövőre is kiérdemelni lesz legszentebb törekvése. (Zajos éljenzés.) Ellenjelölt nincs, ha csak a románok eddigi szokásuk szerint a 12-dik órában nem fognak jelöltet léptetni fel, de ez esetben is a Bocsánczi megválasztása bizonyos. Ezután következett a szabadelvű párt végleges szervezkedése. Elnök b. Bánffy Elek, alelnök Szath­­mári Dániel, jegyző Jankó Bertalan, aljegyzők So­mogyi Kálmán és Lukácsffy Ödön urak lettek. Ezen­kívül választatott egy huszonnégy tagú választmány. (Ered. tud.) Zenta, junius 7. (Majoros ellenjelöltje.) Zentán a szabadelvű párt Majo­ros József pártelnök úr vezetése alatt junius 6-án egy viharos gyűlésben tűzte ki felléptetendő képvise­lőjelöltjét. — A gyűlés elején vita volt, mert Janko­­vics polgármester s vele többen Degenfeld Lajos gr. kandidácziója mellett küzdöttek, mig ismét mások Zákó jelöltségét emlegették. Véget vetett ennek az, hogy elnöklő Majoros József úr az országos szabad­elvű bizottság elnökének, b. Podmaniczky urnak sür­gönyét olvastatja fel, melyben a bizottság kijelenti, hogy gr. Degenfeld Lajos úr­gentán nem fog fellépni, s helyette Zákó György megválasztása ajánltatik. A Jankovics-párt nem tágítván, miután a nyilvános sza­vazás a titkos ellenében elhatároztatott, a kisebbség elhagyta a termet s a többség Zákó Györgyöt azon reményben kiáltotta ki követjelöltül, hogy a szintén hazafias kisebbség előleges határozata szerint a je­löltségben megnyugszik, s nem fogja az úgy is kétes győzelmet pártolással megsemmisíteni. Ezután egy 10 tagú küldöttség ment nevezett jelöltért, ki viharos éljenek közt s meghatósban lépett a lelkesült válasz­tók elé s ismert szerénységével kért három napi gon­dolkodási időt, mielőtt e fontos és nagy képességet igénylő állás elfogadására vállalkoznék. Egyelőre azonban kijelenti, hogy ő a hazának hű fia és a sza­badelvű kormánynak rendithetlen hive. Este mintegy 80 teritoriu banquet rendeztetek. Zychyfalva, jun. 8. Egy magyar lap szerkesz­tője lép föl kerületünkben, ki állítólag a szakérdek­­politika képviselője lesz. Ha ez így áll, akkor a szer­kesztő hívei aligha tartják szakuknak a helyesírást s a jó szófüzést, mert kandidáló gyűlésére következő ékes magyarsággal küldték szét a felhívást: Torontál­­megye Zichifalva választókerületéhez tartozó t. ez vá­lasztókhoz! Valamennyi választókerületünkben lakó igen­­. választó urak, kik­nek. Rill József budapesti tanár urnak országgyűlési képviselőnek leendő meg­választatását pártolják, ezennel tiszteletteljesen a f. é. jan. hó 13-án Torontál Szécsán községében tartan­dó választó értekezletnél résztvenni megkerestetnek. Napirend: A választmánynak megválasztatása a követ­jelöltnek a követség elfogadására vonatkozó felhívás. Tisztelt választó urak! — Ne mulassuk el ezen igen fontos napot, mert hazánknak igen tetterős támaszra van szüksége. — Ezen erő jelenlegi képviselői jelöl­ünk személyében található. Azon kérdés fog felme­rülni : »hogy kicsoda Rill József?« — erre kell fe­lelnünk, hogy ő a szó teljes értelmében hazafi, a je­lenlegi időszellemnek fia, a­kire a nemzet és haza büszke lehet. Tehát támaszatok benünket és éltese­tek velünk együtt. Rill József urat mint a Zichy­­falvi választó kerületnek jelöltet. A Zichyfalvi vá­lasztókerületnek több választói.Ugyane felhívás szer­bül, románul s németül is kiadatott. Kaposvár, jun. 8. Somssich Pál lemondott a kaposvári választókerület jelöltségéről, a politikai térről való lelépéssel indokolván ez elhatározását. A napról napra gyarapodó szabadelvű párt közelebb ér­tekezletet tart, hogy oly egyén kijelölésében állapod­­hassék meg, ki minden tekintetben bírja a kerület bizalmát. Ugyan­ezen kerületben az egyesült szélső­­báli ellenzék a kaposvári polgármester Bárány Gusztávot lépteti fel. Bárány (határozott politikai Cha­rakter, szép készültség, szónoki erő és talpig becsüle­tes ember) nevével vélvén legbiztosabban küzdhetni a sok aspiráns közt a szabadelvű párt ellen, mely három év óta tetemesen gyarapodott számban és erőben. A 48-as párt f. hó 13-án nagy értekezletet tart Kaposvárott, melyen a pesti com­pheusokat, Irá­nyit, Helfit, Simonyit is látni véli. — Somogy megye többi választókerületének jelöltjei: a tablé, Szontag Pál szabadelvű, ellenjelöltje nincs; a szilié Ivastics József és Sárközy Béla, mindkettő szabadelvű; a szigetvári kerület még nem kandidált, a nagyatádi kerület jelöltje P. Szathmáry Károly, ellenjelöltje nincs; a csurgói kerületben gr. Somssics Imre sza­badelvű párti választatik meg egyhangúlag, a mar­­czali kerületben ugyanígy Horváth Sándor. Legna­gyobb küzdelem a lengyeltóti kerületben lesz, mely­nek három jelöltje (Sárközy, Szalay és Festetics) már ismeretes önök előtt. (Ered. tud.) Karczag, jun. 8. (Képvise­lőjelöltek.) A karczagi választókerületben ez ideig 3 szabadelvű követjelölt van : Varró S., a­ki 1865 óta képviselte e kerületet, Kelemen Kajetán pesti ügyvéd, az itteni földkeresők ügyvéde és Pap Móricz helybeli törvényszéki elnök. A 48-asoknak kö­vetjelöltjük Baldácsi báró, ki még nem jelent meg programmbeszédre­­ jövetelét, s tán tőle még egyebet is várnak. A függetlenek tétováznak, nem kaphatnak jelöltet, keresik de még mink mondjuk nem keríthe­tett Mocsáry és Madarász. Varró vasárnap 6-án volt beszámolni a szintén ezen kerülethez tartozó Madarason. Bár menetele rögtönzött volt, kísérete Karczagról élén lovasokkal régi zászlókkal ellepett 18 kocsival indult utána; itt is, mint már előbb Kar­­czagon, újra felléptették, boszuságára a Pap Móricz pártjának, mely ugyanekkor hallgatta Madarason a jelölt programmját. (Ered. tud) Új-Szeged, 1875. junius 7. (Sághy programbeszéde.) Az ó­ bessenyői választókerület 100 tagú küldöttsége tegnap Új-Sze­­geden összesereglett s Tóth József pártelnök által vezetve ez ünnepélyre küldöttségileg meghívott Sá­ghy Gyula egyetemi tanár urat Új-Szegeden a jelölt­ség elvállalására felkérte ; erre Sághy úr mindenek előtt a szabadelvű párt hívének vallva magát, a vezér­­eszméknek átalánosságban tett jelzése után a jelölt­séget lelkes éljenzés kíséretében elfogadta. Ezek után a küldöttség minden tagja a szomszédos népkertbe vonulván — Sághy ur tiszteletére rendezett ban­­quettra őt küldöttségileg meghívta, hol a pohárkö­szöntéseket Sághy Gyula ő felségeikre és az uralko­dó ház összes tagjára mondott — s mindenki által állva hallgatott felköszöntésével megnyitván, szavait viharos éljenzések közt végezte, — hasonlókép nagy lelkesedést idézett elő Tóth József pártelnök által nagy hatással Deák Ferencz, Tisza, Ghyczy és Széll Kálmánra mondott pohárköszöntés is, melyet szá­mos talpraesett felköszöntés sora követett. A kül­döttség d. u. 4 órakor Sághy jelöltjének éljenzése közt szétoszlott. — Sághy megválasztatása kétséget nem szenved, ki kerülete beutazását f. hó végefelé helyezte kilátásba, mely alkalommal a főbb helyeken a már átalánosságban ismertetett vezéreszméket részletesen is kifejteni kívánja. KÜLÖNFÉLÉK. — Tavaszi kirándulás. A népnevelők pesti egyesületének f. hó 12-én (szombaton) tartandó tavaszi kirándulására kibocsátott meghívókon félre­értésből tévesen jön kezelve a czél, melyre a mulat­ság jövedelme fordíttatni fog. A tiszta jövedelem ugyanis a­ budapesti tanító segélyegyesülete s az egyesületi könyvtára között leend fölosztva. A ki­rándulás igen érdekesnek és sikerültnek ígérkezik lenni. Eddigelé Kammermayer Károly polgár­­mester ur 5 ftott nyújtott át a nemes czélra, W­e­i­s­z B. F. ur pedig 50 frtot adott át a jótékony czél iránti tekintetből az őt meghívott küldöttségnek, mely áldo­zatkész nemeskeblű adakozóknak a leghálásabb kö­szönetét nyilvánítja ki a rendező bizottság. A Jogtörténelmi társulat ala­kulásának hírét hozták a napi­lapok, részben az ala­pul szolgáló eszmének igen ferde felfogásával közölve a hírt. Ez úgy egyelőre, mint Dárdai a »Jogt. Közlöny«-ben írja, — csak az előkészületek stá­diumában van és csak őszkorra terveztetik annak alapítása testületi szervezkedés s igy még többek­nek hozzászólás mellett. Jelenleg tehát a társulat czéljának és hivatáskörének megjelöléséről még nem lehet szó, hanem csak eszmecsere tárgyát képez­heti az. — Leszállított követelés. Bró­­d­e Lipót fővárosi ügyvéd tudvalevőleg 40.000 frtnyi munkadijt követelt a keleti vasuttársulaton. A pesti kir. tvszék f. évi márczius 3-án ez öszeget, valamint annak a kereset beadásától számítandó 6­01­0 -es kama­tait, nem különben 300 frt perköltséget 280 frt szak­értői dijjal együtt megítélte. A társulat azonban fel­lebbezett s a királyi tábla ma tartott tárgyalásában az elsőbiróság ítélete a következőleg módosittatott: Felperes munkadija — 7 hónapi munkáját napon­kénti 20 forintjával számítva — 4200 forintban álla­­pittatik meg. A perköltségek kölcsönösen viselendők. — A Saharán tervezett tenger. Tudvalevőleg idősb Lesseps azon tervvel lépett föl, hogy Algír délnyu­gati részében egy a földközi tengerből oda vezetendő csatorna segélyével tengert létesítsen. A római földrajzi társulat e czélra bizott­ságot küldött ki Tunisba, melynek élén Antonovi marchese, a társulat titkára áll. A bizottság feladata a tájat, melyen a csatornát vezetni akarják, alaposan megvizsgálni. E bizottság pár nappal ezelőtt megér­kezvén Tunisba, Mohamed Zadik bey által igen ked­­vezőleg fogadtatott, s azonnal ajánló levelekkel lát­tatott el a tartomány hatóságaihoz. A bizottság most már Chabesben időzik, s tanulmányait e hó végéig remélhetőleg bevégzi s az augusztus hóban Párisban összeülendő földrajzi congressus elé fogja terjeszteni. — Robbanás. Kassáról távírják az »U. Ll.«-nak, hogy ott kedden éjféltájt két borzasztó ha­tású ligroin-robbanás volt, mely több szobát romba döntött. Négy egyén meghalt, két tűzoltó megse­besült. — Fővárosi munkák árlejté­se. A főváros II. ügyosztályában Andreánszky tanácsos elnöklete alatt ma délelőtt bontottak fel a Rókustól a kerepesi vámig terjevő boulevard-átala­­kítási vas-, csatorna- és kövezési munkák, valamint a szükséges szegélyke szállítás tárgyában beérkezett ajánlatok. Elnök jelenti, hogy 3 ajánlat elkésve ér­kezett, melyeknek tekintetbe vehetősége fölött a ta­nács fog határozni. Azután következett az egyes munkák ajánlati kiadása. 1. A vasmunkákra versenyzett O 111 Antal és a Schlic­k-féle vasöntő-részvénytársaság, azaz 3 ° 10, ez 20­0 leenge­dést ajánlva. Elnyerte Ottl. 2. A szegélyke­­szállításra beérkezett 2 ajánlat. Az egyik ajánlattevő Heindl és társa csak a munka felére tett ajánlatot. A másik versenyző volt a bécsi út- és hídépítő részvénytársaság, melynek ajánlata mint a legkedvezőbb elfogadtatott. A szállítandó kő mauthauseni gránit. 3. A csatorna­építés­re Klein János 28 °|0, K­a­p­e­t­a­r Adolf 26 '|2 •|, és Schirmbrand 26% leengedést ajánl. Elnyerte Klein. 4. A kövezési munká­latokra ajánlatott tettek: R­e­i­n­i­s­c­h Fe­­rencz d1/*0!^ Sinkovits János 13x|4 °|0 és Hirsch Sebestyén és Mihály 24 % árleengedés­sel. Elnyerte Hirsch S. és M. 5. Zúzott kőre is volt ajánlat kihirdetve. A rendes időben csak egy ajánlat érkezett be és pedig Sinkovits János­tól '^'/o-ot enged le. Minthogy az ajánlkozó nem akarja az egész szállítást az általa mellékelt kő­nemből eszközölni hanem más fajtákkal vegyest,ezért uj ajánlat fog kitüzelni. — A »magyar jelmeztan« megírásával foglalkozik már huzamosabb idő óta fáradhatlan tu­dósunk dr. Römer Flóris és e czélból régi műemlé­keinken levő rajzokat, domborműveket mindenünnen előkeresve, nagy részletességgel tanulmányozza. Ki­rályunknak Zárában létele alkalmával egy tudósító említést tett azon sirládáról, mely Szt. Simeon testét foglalja magában. E fölemlítést megragadja Römer Flóris és hosszabb tanulmányt irt az »Archaeologiai Közlöny«-ben a szóban levő ezüst sirládáról, mely kivül-belül domborított jelenetekkel és ékítmények­kel van kirakva és mely eredetét egy magyar ki­rálynénak : Erzsébetnek, Nagy Lajos királyunk leá­nyának köszönheti. A tanulmány dr. Eitelbergernek egy 15 év előtt Bécsben megjelent műve és az ehhez kapcsolt rész nyomán van írva és írója azzal kecseg­teti magát, hogy a domborművi jelenetek közt ma­gyar alakok is találkozhatnak, »természetesen« — teszi hozzá — »nem azon magyar szabású ruhában, melyet a harminczas években Pesten találtak fel, ha­ne­m melyekben Nagy Lajos király és neje kísérete valóban járt, és ez történelmi jelmeztanunkra nem csekély nyereség volna.« Römer Flóris czikkét e so­rokkal végzi: »A főkérdés tehát az: találkoznék-e a jelenleg Zárában élő hazafiak közt oly hatalmas, oly lelkes valaki, a­ki az ottani egyházi hatóságnál ki akarná és ki tudná eszközölni azt, hogy ezen műem­lék minden oldalról jó fényképész által lemásoltat­­hassék és a műemlékek országos bizottságának vagy a magyar tudományos akadémia régészeti bizottsá­gának Budapestre elküldessék! — Azt hiszem, az egész nemzetet annyira érdekelni fogja egy kihalt, dicsőn uralkodott ház hű arczképeit, bár csak fény­képekben is leízni, hogy a szükséges morális támoga­tást és az elkerülhetetlen költséget a fent említett tu­dományos testületek, ha kell a nagyméltóságú kül­ügyminisztériumnál kieszközölni, a pénzt utalvá­­nyozni fogják. A tőlünk oly messze fekvő Zárába egészen ismeretlenek lévén, kérjük tisztelt hazánk­fiait, kik ottan élnek, tudassák az alulírottal, csak egy levelező lapon, kihez kell fordulnom, hogy sike­res visszhangra találjak és a vállalathoz azonnal hoz­zá is foghassunk. Dr. Römer Flóris.« — Egyetemi zene­egyesület. A következő felhívás közlésére kérettünk fel. A testvér­egyetem kebelében a zene iránt nyilatkozó átalános érdekeltség alapja azon bátor, de nem indokolatlan törekvésünknek, hogy szemben az európai egyetemek mindegyikén szervezett zene­egyesületekkel egyfelől, és különösen társas életünkben sok oldalról felme­rült óhajtással másfelől: a tudomány és műegyetemi zenekedvelők társasága megalakítása czéljából, hogy jövőre működését akadálytalanul megkezdhesse, még e tanév folyamán lépéseket tenni megkísértük. En­nélfogva felkérjük mindazon egyetemi és műegyete­mi t. zenekedvelőket, kiket ügyünk sorsa nem hagy hidegen, hogy a megalakulás szempontjából folyó hó 13-án délutáni 2 és fél órakor a műegyetem II. eme­letén levő IV. számú tanteremben tartandó előérte­­kezleten minél számosabban megjelenni szíveskedje­nek. Budapest, június hó 8-án. Ferenczy János jog­hallgató, Pap Géza joghallgató Bekény Gyula techn. Termatsits Kálmán műegyet. hallgató, Böszörményi József joghallgató, Györy Imre tech­n., Jakó Endre techn., Hamer Ágoston technikus, Greff Ferencz technikus. — Rendőri hívek. Kunna János éji őr a sugárúton épülő művészháznál f. hó 6-án reggel tapasztalá, hogy az é­pitő szerek elhelyezésére szol­gáló gunyhó ajtajáról a zár letöretett s a gunyhóból ládája 54 frt készpénz és 26 frt értékű ruhaneművel együtt ellopatott. A ládát összetörve a gunyhó mö­gött megtalálták s annak töredékei között 90 kraj­­czár aprópénzt szedtek össze. A lopást Z­u­b­e­k János ugyanott dolgozó tót napszámos követte el ; ezt a tolvaj testvére Zubek Márton napszámos a kér­déses éjjel látta, hogy a láda összetörése után a tett helyéről elszaladt s oha többé vissza nem tért. Zubek János, kit nevezett testvére a Kálvin-téren megtalált s ennek feljelentésére elfogatott, a fenyitő törvény­széknek átadatott. Ezen tolvaj hazulról is azért szö­kött meg, mivel atyjának két lovát ellopta. — Ze- r e n , a Verona Nyitramegye palóczi születésű la­katos neje tegnap Konti­ utcza 16. sz. a. lakásán gyu­fával levakart villanynyal öngyilkossági szándékból magát megmérgezte, de gyorsan alkalmazott orvosi segély által élete megmentetett. Az öngyilkossági szándék oka állítólag az, hogy Zelenka Verona fér­jével nem legjobb viszonyban élt s ez őt többször bántalmazta. — Kovács Albert hulláját, ki ez­előtt 2 héttel egy szenes­ hajóról a Dunába esett, tegnap d. u. fogták ki a Dunából. — Boschko­­v­i­t­s Albert, pesti szül. 16 éves inas gyerkőcz teg­nap délután a király-utczai Simonyi-féle házban a mángorlóra magát felakasztotta, de még jókor észre­vételén, levágták s életre hozták. A fiú öngyilkos­­sági szándékát azzal indokolja, hogy Újpesten susz­terinas volt, de elbocsáttatván, nem volt sem lakása, sem élelme s ez vitte őt e borzasztó gondolatra. — A keleti vasúti szelvények hamisítóinak bűnpere az esti lapunkban köz­lö­ttek után tovább tárgyaltatott. B­o 111­­­k Lajos a keleti vasút főigazgatójának esti lapunkban köz­löti vallomása után kihallgattatott Pepe Lajos. Ez brünni születésű, 45 éves, unit., vasúti főkönyv­­vivő, büntetlen előéletű. Ez azt vallja, hogy Wai­­szot 1867—68-tól ismeri. Waisz többször jött hozzá, s egyszer nála meglátván az átüttetlen szelvényeket, megjegyzé neki, hogy azokat be lehetne váltani. Né­mi ellenvetés után megegyeztek, s elhatárzák a szel­vényekkel való szédelgést. Pope először 900, másod­szor szintén annyit szállított Waisznak. Elnök: ön a vizsgálat alatt azt mondá, hogy kétszer per 1600 darabot küldött Waisznak? Vádlott nem emlékszik tisztán már a számra. Ein. Mennyit ka­pott Waisztól mindössze a szelvényekért ? V­á­d- 1 o 11. Három ízben kapott tőle, egyszer 4000, má­sodszor 2000, harmadszor 2500 frtot. Elnök figyelmezteti a vádlottat, hogy a vizsgálat alatt csak 6000 frtot ismert be, a­mit Waisztól kapott. Ön to­vábbá ígérte Waisznak, hogy még nagyobb mennyi­séget fog neki küldeni, igaz-e ez? Pope: Nem igaz. Azután védelméül azt hozza fel, hogy midőn az át nem lyukasztott couponok hozzá jöttek, er­ről az igazgatóságot értesítette. Bottlik L. igaz­gató vádlott szemébe mondja, hogy állítása va­lótlan. Egy héber nyelven írt levelet is kapott Waisztól tanú, de azt megsemmisítő, állítólag azért, mert annak tartalmát nem értette.­­ Czigli János vezértitkártól elnök azt kérdi: emlékszik-e arra, hogy Pope feljelentést tett volna a couponok szabályellenes kezeléséről. Czigli­ erre emlékszik, hogy néhány ily szelvényről beszélt egy­szer, de hivatalos feljelentést tudtával ez ügyben nem tett. Ein: Nem volt ott semmi más felügyelőség, Po­pét senki sem ellenőrizte ? Czigli: Nem. — Ez­után felolvastatott Koren és Pfeiffer szakértők terje­delmes véleményes nyilatkozata. E szerint a sikkasz­tás által a társulati könyvek meg nem hamisittattak, de az év végén történendő számadásnál a szelvé­nyek kétszeri beváltása mindenesetre kiderülendett. Schulhoff védő ügyvéd: azt kérdezi a szakértők­től, hogy a könyvek időkénti­ átvizsgálása szokásban van-e ? Szakértők: Igen. Védő: vélik-e azt, hogy a könyvvizsgálatkor a sikkasztásra rájönnek. S­z­a­k­é­r­t: Nem igen, mert hogy ez történjék, eh­hez pontos részletes s fáradságos kutatás igényeltet­­nék. — Báró N­agldinger Adolf, jelenleg kel. vasúti főkönyv­vivő tanúnak arról szintén nincs tu­­­­domása, hogy Pope az átüttetlen szelvények iránti jelentést tett volna. S­c­h u­­­h o­ff (tanúhoz) kapott-e vádlott s átalában a társaság 1873-ban absolutorius­mot ? B­á­r­ó N. A. Nem kapott, ezt csakis a köz­gyűlés adhatja meg. E. n. a sikkasztásról, illetve®, kárról Pope L. elfogatása után vagy az előtt érte­­sült-e a társaság ? Tanú: Mindenesetre előtte. $— Ein. Mennyi kár konstatáltatott mindössze: Bott­­lik 1669 db szelvény után 14.767 ft 50 krajczársfaz­agló. Elnök: Mi kényszerítő önté önt e lépésre, mennyi volt a fizetése ? Pope: 3800 frt fizetés s 800 frt lakbér. Ezután bevezettetett Waisz­­K. József, nyitrai szül., 25 éves kath. bécsi bejegyzett pe­reskedő, kinek ügye a bécsi cs. törvényszék előtt f.­é. april 13-án tárgyaltatott le s ott 4 évi súlyos bör­tönre ítéltetett, úgyszintén nővére Springer Róza mint bűnrészes ugyanott s ugyanazon alkalommal másfél évi börtönre ítéltetett. Elnök felszólítja Waiszot, hogy mint ez ügyben már elítélt, teljes, őszinte igazságot beszéljen. W­aisz, kinek meg­nyerő külseje, ügyes mozdulatai vannak, vallja, hogy 1866—67-ben ismerte meg Popét. Tagadja, hogy a szelvényhamisítás eszméje nála fogamzott volna meg, azt beismeri, hogy ő volt a közvetítő. Az átvett szel­vényekért Popénak 13 ezer frtot adott át, s ezen val­lomása mellett megmarad. Pope tagadja ezt s csak 8000 forintot ismer el. — Elnök: Igaz-e, hogy Pope megígérte önnek, miszerint még több szelvényt is fog küldeni. — Waisz: Igaz. —■ El­n­ö­k : Ki volt a bűnszerző ? Pope önnél volt s ak­kor a szelvényekről beszéltek ? Waisz: Én voltam a bűnszerző, azt azonban mondtam neki, hogy azokat én tudnám értékesíteni. — Felolvastalak a magyar kir. postaigazgatóság jelentése, mely szerint Pope Lajos nevére azon időben Bécsből pénz nem érke­zett. — A Il­ ik Immer Károly mérnök kárára elkö­vetett bűntényre nézve Bottlik megjegyzi, hogy Im­mer K. mérnök 107 frt - krt a pénztárnoknak tarto­zott volna kifizetni, ez azonban távol lévén, az össze­get Pope vette át. — III-ik Hant­z-féle sikkasztás­ra Bottlik azt mondja, hogy Pope a kötvényeket ki­vette s azokat 200 frtig elzálogosította. Következett Deutsch Adolf tanú kihallgattatása. Ez ifjú 18 éves, pesti születésű, 4 gymn.­osztályt s két reálisko­lát végzett, most bécsi lakos, e perben bünrészesség­­gel vádoltatott, de ott felmentetett. Azt vallja, hogy Waiszszal 1872-től ismeretes s ezóta folytonos össze­köttetésben állt vele. — Bátyja Bécsbe jővén, itt ismerkedett meg ez Waiszszal. — A. A má­­sodik összejövetelnél a szelvények elkészítése iránt megállapodtak. — Ezután felolvastatnak Deutsch Adolf bátyjához, Mórhoz intézett levelei , az első levélben, mely sok helyi titkos jegyekkel van ír­va, írja, hogy Waiszszal le fog jönni Pestre egy igen kényes ügylet megkötése végett, melyből Deutsch Mór 2—3000 frt hasznot húzhat; többet — úgy írja végül — a papirosra nem bizhat. — Másodrendű vádlott ifjabb Deutsch Mór, 34 éves izr. pesti szüle­tésű, jelenleg csőd alatt áll, különben feddhetlen elő­életű. Ez vallja, hogy öcscse által ismerkedett meg Waiszszal. Egyszer öcscse irt neki, hogy Waiszszal bizonyos szelvényekkel jó üzletet lehetne csinálni, ha feljönne. Ő felment 1873. okt. 18-án most másodszor értekezett Waiszszal. Ekkor kötötték meg maguk közt a szerződést a hamisított szelvények előállítása iránt. A 2000 iv szelvény elkészítéséért Waisz K. József 4,500 frtos váltót állított ki. E. n. Nem tűnt fel önnek ez a nagy összeg?­­• Deutsch Mór: Igen, kérdeztem is Waiszot ez iránt, de ő azt mondá nekem, hogy K. Beke a franko-bank részére rendelte meg általa a szelvényeket, s oly bőven azért fizetnek, mert a bank állítólag titokban akarja az ügyet tartani. — Elnök: Mit mond azon kifejezésekhez, melyek öcscse levelei­ben vannak, pl. hogy »a papírra, nem bízhatja a ké­nyes ügyet.« Deutsch Mór: Öcsém azt úgy értet­te, hogy a technikai dolgokat nem képes a papíron előadni, azt szóval fogja elmondani. — Elnök: Waisz mikor szólt önnek Popéról ? D. M.: Nem lát­tam Popét soha. Elnök: Miért nem nyomatta a szelvényekre oda nevét? D. M.: Ez a szelvényeknél nem szokás. — Ezután elnök 3 levelet mutat fel vád­lottnak, miket ő öcscsének irt s mikben Waisz neve sehol sincs kiírva. (Folytatás következik.) Pártmozgalmak. (Ered. tud.) Turkevi, jun. 7. A turkevi vá­lasztó­ kerület székhelyén itt Keviben tegnap tarta­tott meg a közös pártértekezlet. Soós István a tur­kevi szabadelvű párt tevékeny és fáradhatatlan el­nöke a fent jelzett napra hívta össze a 6—8 mért­föld távolságra szétfekvő községekben lakó szabad­elvű párt tagjait. Épen akkor és majdnem ugyan­azon órában jelent meg Turkeviben Irányi Dániel is. A szabadelvű párt gyűlésén a szépszámú jelenlevők előtt Soós István kijelente, hogy a pártgyűlés tárgya kizárólag a felléptetendő képviselő személye feletti közös megállapodás. Erre a Jászság küldöttjei indít­ványoztak Hajdú Ignácznak, ki már két országgyű­lésen képviselte a kerületet, ujonani megválasztását , illetőleg jelöltük­ felléptetését; ezen indítvány lel­kesedéssel fogadtatott és kimondatott, hogy egy több tagú küldöttség menesztessen Hajdú úr lakására őt körünkbe meghívandó, azonban ép e pillanatban ér­kezett­­. Hajdú úr, és igy a küldöttség csak az ajtó­ban fogadhatta és adhatta át kiindulási czélját, erre t. Hajdú úr a legnagyobb éljenzések közt a­­terembe lépvén — ott az illető felkérő és utána pártunk el­nöke­­. Soós István úr őszinte szavakkal tolmácsolta az előbbi egyhangú kivonatot, de Hajdú J.­­azonban kijelentette, hogy semmi esetre sem hajlandó újra föllépni. Ismételve kérték, ő ismételve vonakodott s végül ajánlta maga helyett Hegedűs Zsigmon­­dot, a jászberényi tvszék elnökét, mit a jelenvoltak egyhangúan elfogadtak. Irodalom. — »A­z evangéliumi csodák. Te­kintettel az ó- és uj-testamentomi összes csodákra. Történelmi bírálati tanulmány. Irta Simén Do­mokos, a biblia-magyarázat rendes tanára.« E czim alatt jelent meg egy hittanártól Kolozsvárit Stein Jánosnál egy rendkívül érdekes kis munka. Ára 1 ízt. Szerző nagy gonddal s tudománynyal fejtegeti a csodákról szóló hitet s tudományos elméleteket, ki­mutatván határozottan, hogy az egyház álláspontja folytán egyátalán nem felesleges oly dolgokat boly­gatni, a melyeket »ma már állítólag senki sem hi­szen.« Kimutatja továbbá főkép az uj testamentomi csodák tarthatatlanságát, melyek különben is Krisz­tus csalódáson alapuló istenesítésének bizonyítékai volnának. »A hajdankor nem tudott felemelkedni a dolgok valódi viszonyának ismeretére, mondja egy helyt. S ha a régi kor a dolgok valódi viszonyát kel­lőleg felfogni, megismerni nem tudta kérdés, lehet-e és szabad-e nekünk tovább is, csupa­ kegyeletből, amaz elvekhez és előadáshoz ragaszkodnunk, a­me­lyek az igazság kellő nem ismeréséből keletkeztek, s a­melyek ellenkezvén a mai kor tudományával, az emberekben a vallás iránti hitet megingatták, őket közönyösökké tették ? Bizonyára nem. Sőt a nagy apóstál intése szerint mindeneket meg kell próbál­nunk és csak a jót tartanunk meg, mert Jézus sze­rint egyedül az igazság tesz minket szabadokká.« Az egész mű négy szakaszra oszlik, u. m. 1. A csodák fogalma és a fogalom története. 2. A csodák megfej­tése. 3. A bibliai iratok és csodabeszélések keletke­zése. 4. Az egyes csodák magyarázata. Az író nyelve­zete mindenütt világos s élénk s habár némi egyház­történelmi ismeretet feltételez is, minden műveit egyén által élvezhető. Mi melegen ajánljuk olvasó­ink figyelmébe. — »Literarische Charakter­köpfe aus Ungarn« czim alatt az »Unsere Zeit« leg­utóbbi füzetében Alexander Bernát czikksorozatot kezdett meg, melynek első része terjedelmesen s igen elismerőleg nyilatkozik Rákosi Jenőről, mint dráma­­íróról. Bővebben ismerteti darabjai közül »Aesopus«, a »Krakkói barátok«-at, s a »Szerelem iskolájá«-t, mely utóbbit Rákosi leggeniálisabb művének tartja. Hivatalos közlemények. Az igazságügyminiszter dr. Schulszky Alajos torna­­megyei főorvost a tornai kir. törvényszékhez törvényszéki orvossá; dr. Almay Ferencz deési gyakorló orvost, az ottani kir. törvényszékhez törvényszéki és börtönorvossá nevezte ki. A „HON“ magántársürgönyei.­ ­ Kolozsvár, junius 9. (Ered. sürg.) R Ománok a passiv magatartást érvényesítik, bizottsági gyűlésekben nem vesznek részt, az activisták nem tekintik mindenütt kötelező­nek a szebeni congressus solidaritási határo­zatát és részt vesznek a választási mozgalmak­ban. Tisza László Tordán 17-én tartja be­számolóját. Egyhangúlag jelölik. Kolozsvártt S­á­m­i László visszalépése után második ke­rületbe Hegedűst, Szász Domokost, Bokros Eleket és Hajóst akarják fel­lép­tetni Hajós nem fogadja el ezúttal. Szász re­­servált állást foglalt. Hegedűs és Bokros kö­zött, szükség esetében compromissumot re­mélnek. Ábrányi Kornélt Háromszéken je­lölni fogják. Zágráb, jun. 9. (A tartomány­gyűlésből.) A bán előadja, hogy a választási novella nem nyerte meg a legfelsőbb szentesítést, hanem újbóli tárgyalás végett visszaküldetett a tar­­tománygyűléshez. Cuculics és társai törvény­­javaslatot nyújtanak be az ügyvédi fegyelm ■

Next