A Hon, 1877. április (15. évfolyam, 80-105. szám)

1877-04-08 / 85. szám

85. szám. XV. évfolyam. Reggeli kiadás. Budapest, 1877. Vasárnap,­april 8. Kiad­ó-h­i­vatal: Barátok­ tere, Athenaeum-épü­let földszint Előfizetési dij: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra ...........................................6 frt — kb. 6 hónapra...........................................12 » — » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenként ... 1 » — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban meg­kezdhető, de ennek bármely napján történik is, min­denkor a hó első napjától számittatik. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Szerkesztési iroda­­ , Barátok­ tere, Athenaeum-épület. .. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogad­tatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó­hivatalba (Barátok­­tere, Athenaeum-épület) küldendők. * Előfizetési felhívás. 66 XV-dik évfolyamára. Félévre.......... 12 frt Negyedévre ... 6 frt Egy hóra . . . ■ 2 frt Az esti kiadás postai különküldéséért fe­­lfizetés évnegyed­enkint........................... I frt IJggT" Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetők­ postai utalványokat kérünk használni,melyek bérmente­sítve tíz írtig csak 5,10 írton felül pedig 10 krha kerül­nek. Az előfizetések a »HONc kiadó hivatala czim alatt Budapest,Ferencziek tere,Athenaeum-épület küldendők ______________________A »Holt« kiadóhivatala Budapest, ápril 7.­ ­ Az alternatíva. Mai czikkünkben foglalkoztunk azzal a kérdéssel, hogy, a vám- és kereskedelmi szer­ződésben, a statusquo meghosszabbításának eshetősége előtt állunk, mert meglehet, hogy el kell határoznunk magunkat vagy arra, hogy a tariftát, látatlanul, sőt előnyösebb nem­zetközi szerződésekre való kilátás nélkül, el­fogadjuk, vagy arra, hogy a status quot meg­­hosszabbítsuk,­­ és bevárjuk legalább azt, hogy a tariffa nyilvánosságra juthasson,miután legalább egy nemzetközi szerződés tűzpró­­báját kiállotta volt. Fejtegettük, hogy az alternatíva utóbbi fele mellett szól a vámügy fontossága és erre alapjának, a tariftának dön­tő befolyása, melynek ismerete, alapos meg­­bírálása nélkül a vámközösségre fektetett szerződés értéke iránt sem lehet tiszta fogal­munk ; míg az alternatíva első fele mellett szól: megszüntetése azon üzleti és politikai bi­zonytalanságnak, mely most rontja — mint ma a »Pester Lloyd« is fejtegeti­k — a kormány és törvényhozás tevékenységét, a monarchia külhitelét, tekintélyét és — hozzá tehetjük — átalában az üzletviszonyokat. Tisztelt laptársunk nemcsak a vámügy, de a bankügy elhalasztásának eshetőségét is tekintetbe vette conclusiójánál, és így sokkal pessimistikusabban ítélte meg az eshetősége­ket, mint mi, mert nemcsak nemzetközi aka­dály­okat vett föl, de számításba vette egyfelől a két kormány közt, és másfelől: a kormá­nyok és bank közt fenforgó differentiákat is, melyekkel a szakminiszterek most foglalkoz­nak Bécsben. És igaza van, e differentiák — az alkormányzók kinevezésére, fogyasztási adókra, hypothekális üzletre nézve — fenfo­­rognak, sőt hozzáteszszük, hogy oly lényege­sek, hogy azokban a magyar kormány, saját maga és kiegyezése kompromissiója nél­kül, nem is engedhet. így : specialitera bank alkormányzók kinevezéséből a Tisza-kabinet csinált tárc­akérdést; a fogyasztási adókban, a magyar c­ukor-és gazdasági szeszipar föl­áldozása nélkül, lehetetlenség ezeknek­­ a termelési viszonyoknak megfelelő, méltányos kedvezményeket ki nem kötni. Hogy a hypo­thekális üzletre nézve milyen nehézségek fo­rognak fen, nem tudjuk, de azt tudjuk, hogy a záloglevelek kibocsátása és az alap kezelése mellett, melyek centralizációja a dolog termé­szetéből foly, a hitelengedélyezés és becslés fontos feladatai nyújtanak, az önálló igazga­tóságokra átruházható oly teendőket, melyek az üzlet soliditását és az illető ország­részek érdekét biztosíthatnák. Ha mindez így van, kérdés: hajlandók-e a bécsiek elég korán engedni arra nézve, hogy legalább a bank és fogyasztási adó kérdése perfekt alakban és idejében kerüljön a parla­­mentek elé ! Mert, na az jönne szóba, hogy ta­­riffa nélkül kössünk vámszerződést, az albank­­kormányzók kinevezése nélkül és a hypothe­­balis üzletre való befolyásunk biztosítása nél­kül a bankszerződést, a fogyasztási adótör­vényeknek, érdekeinkhez alkalmazása nél­­k­ü­l, megszavazzuk azok egyenlő alapel­veit , akkor bizony nálunk nem lenne a ki­egyezésnek többsége és azt erősen hiszszük, hogy erre a Tisza-kormány sem vállal­kozik. Már akkor csak megszakad a mi türel­münknek és lojalitásunknak határa is és nem fogjuk engedni teljesen kizsákmányoltatni a válságos pénzügyi és külügyi helyzetet arra, hogy tíz esztendőre nemzetgazdasági érde­keinkből még több állandó és talán végzetes­ áldozatokat hozzunk. Igaz, hogy sajnosan van megbénítva a kormány és törvényhozás működése a függő kérdések miatt ; igaz, hogy e bizonytalanság nagyon káros hatással van külügyi hitelünk­re és az üzletre. Ezek roppant nagy pressió­­ját őrzi és méltányolja a magyar kormány és közvélemény is eléggé , mert ebből magya­rázhatók ki az eddigi concessiók és az, hogy azoknak elfogadására némi kilátás van. Sőt abban is igazat adunk a »Pester Lloyd«-nak, hogy bizony a kiegyezésre és az országgyűlési tárgyalások nyugodtságára egyátalán nem ked­vező dolog lenne ez állapot meghosszabbítása. És ha ebből azt a következtetést vonja, hogy a magyar kormány e motívumokat használja föl arra, hogy pressiót gyakoroljon a többi tényezőre, úgy a kérdések gyors megoldása, mint a mi érdekeink érvényesítése tekinte­tében, akkor teljesen egyetértünk vele ; de másfelől az is bizonyos, hogy a kiegyezést nemcsak a helyzet tehetné lehetetlenné, ha­nem roszabbítása vagy nem kellő alakban való előterjesztése is. Bajta tisztelt laptársunk sem Ajánlja a tarifta nélküli vám@gy ajknyit, reméljük, nem fogja ajánlani a többi kérdés bennem a concessiókat. Én ha nem ajánlja, akkor.A tk- alternatíva előáll, kényszerítőleg, parancsolólag, épen azon politikai, üzleti ve­szedelmek miatt melyek miatt kikerülése ki­­vánatos.Mert ha nem lettdT—­ bukás nélkül vagy talán nagyobb bajok nélkül — egy meg­csonkított kiegyezést előterjesztetni és elfo­gadtatni, sem az osztrák parlament által, a vámügyben, sem a magyar által, ebben és a többi kérdésben, akkü£j(úgy:o­lyannyira siet­­tetni kell a tárgyalások befejezését, sőt még a nemzetközi szerződéseket is, hogy idejeko­rán kész legyen minden és erre nézve napról-napra veszítjü­k reményünket, vagy, core id­őr­e WinCim vivendiról kell gondoskod­ni. Lehet ezzel is, lagalább tűrhetővé tenni az állapotokat, sőt a kedélyekbe, a kormány és törvényhozás működésébe is visszatérhet egy kis nyugalom; de ezt is, a kiegyezést is koc­kára teszik, kik ellenkező megoldást for­­ceh­oznak. Mi ugyan ekkor sem a kiegyezést, hanem az országot féltenők a válságtól. Ezért jó lesz mindent előre megfontolni és minden­re elkészülve lenni. Ez áll a mostani bi­­­zonytalan, de békés állapotokra, hát még ha kitör a háború ? Akkor még nehezeb­­­ben fog menni minden és akkor hasznát ven-lj nek a modus vivendinek. H. S. / — »Az osztrák katonapárt.« E p.v.im alatt a »N. fr. Pr.« kapcsolatosan Albrecht fő­­herczegnek Andrássy grófnál tett ötnegyed órai láto­gatásával, melynek minden felől fontosságot tulajdo­­nitanak, a következőket írja: »Ezen körülményről meg sem emlékeztünk volna, ha nem jutnak vala tu­domásunkra a legmerészebb combinátiók, melyek Albrecht főherczegnek a külügyminiszter úrnál tett látogatásához kapcsoltatnak. A­miről e tekintetben értesülünk, azt a következőkben foglalhatjuk össze, hogy azon párt, mely Ausztriában arra törekszik, hogy Oroszországgal karöltve menjen a törökországi szlávok fölszabadítására, azaz foglalásokra »egész az Aegyei tengerig.« Bismarck herczeg visszalépése ál­tal elérkezettnek­ hiszi magára nézve az időt s uj erőfeszítéseket tesz, hogy Ausztria-Magyarország kül­politikáját a mindkét parlament által határozottan kárhoztatott és elítélt irányba terelje. Hogy­ Bismarck visszavonulása a német politika teljes felforgatását jelenti, ez azon pártnál, melyet nem szükséges köze­lebbről megneveznünk, bevégzett ténynek tekintetik, s erre alapítja terveit. Nyugodtan be lehet várni, mit fognak az ese­mények bebizonyitni s mily alapjában téves e föltevés és az arra alapított combinátiók. De mindenesetre jellemző, hogy ily hírek támadnak, mihelyt — habár csak szm­leges — változások állnak is be a nemzet­közi viszonyokban. Hogy minő összefüggésben állnak mindezen dolgok Albrecht főherczegnek Andrássy grófnál tett látogatásával, az persze előttünk is egy megfejthetlen talány, és pedig annál inkább, mert Andrássy gróf eddigi politikája nem engedi meg a föltevést, hogy ő egy orosz és aggressiv politikának eszközévé lehessen ; tény azonban, hogy az u. n. be­avatott körökben a vázolt párttörekvéseket kapcsolat­ba hozzák ama látogatással.« — A külpolitikai helyzethez. Mint berlini megbizható forrásból a »N. "W. T.« értesül, Bismarck visszalépésének okát a német udvarnak a pétervári udvarhoz való viszonyaiban kell ke­resni, s hogy ennélfogva Bismarck herczeg visszalé­pése szoros összefüggésben áll a keleti kérdés legújab fázisával. Azt hiszik, hogy a berlini fordulat ha­tása ki fog más Németországon kívüli po­litikai körökre is terjedni — s hogy ud­varról udvarra vezérlő államférfiak feje fölött és háta mögött gyakori eszmecserék és megbeszélések történ­tek. Ilyetén módon nyer utólagos jelentőséget és fon­tosságot Ignatieff tábornok azon nyilatkozata, melyben a »három császár szövetségére« való visszatérést hangsúlyozá, de melyet akkor nem hittek el neki diplomatiai körökben. Ugyanezt megerősíti a »P. L.« berlini le­vele is, mely azt mondja, hogy Bismarck visszalépé­sének okai közé a keleti kérdés is számítandó. Ber­linben beszélik, hogy a pétervári hivatalos és magas körökben fölötte zokon vették azon különös tartóz­kodást, melyet Bismarck herczeg egy idő óta Oroszország irányában tanúsított. Az orosz körök felpanaszolták, hogy Andrássy gróf korántsem utasította volna vissza oly mereven és határozottan, mind­annyiszor a Törökország elleni közös ad­ió iránt orosz részről tett ajánlatokat,ha nem számítha­tott volna Bismarck támogatására. Mindezen és más panaszokat végre érvényesítette az orosz udvar a né­met udvarnál Bismarck romlására. — A végvidéknek Horvátor­szággal való egyesítését sürgeti a zágrábi »Ob­zor.« Mollinary tábornok a katonai őrvidéken — úgymond — missióját és főfeladatát teljesít­vén, itt az ideje, hogy annak kormányzata, miután a közigazgatás,törvénykezés és közoktatás ügye végvidé­ken ugyanazon elveken nyugszik, melyeken ugyanezen ágak az anyaországban alapulnak, az alkotmányos bánra s a végvidéki képviselet ellenőrzése bizassék, illetőleg átruháztassék. A külön végvidéki kormányzat további fenntartása mel­lett semmiféle érv nem harczolja meg az egyesítést a törvény s a nemzet érdeke kívánja és követeli. A közelgő keleti vihart is a monarchia sok­kal könnyebben és minden veszedelemtől mentsen fogja kiállani és feje fölött elvonulni látni, ha az egy­séges Horvátország saját keblével fogja azt felfogni, a­mi a keleti kérdésre nézve sokkal fontosabb és sok­kal előnyösebb, mint a legnagyobb hadsereg vagy a legjobb generális. Az egységes Horvátor­szágon keresztül a monarchia a kelet erkölcsi elfoglalásának hidját emeli, melyen át ugyanazon fegyverrel küzd­­hető maga, mely Oroszországot oly nagy erőre és hatalomra emelte — keleten. A „HON* TÁRCZÁJA „Egy az isten.“ — Regény. — Irta: Jók­ai Mór. MÁSODIK RÉSZ. Történet, melynek soha sincsen vége. Ötödik kötet. (46. Folytatás.) XV. Manassé pedig, mikor a szomorú estebédet el­végezte, azt mondá a családjának: — Most, mielőtt lepihennénk, olvassunk bibliai történeteket. Szokás ez, temetés nap estéjén, a halottas háznál. Rebeka előhozta a kapcsos bibliát és odatette azt Manassé elé. Manassé pedig nem nyita fel a bibliát, hanem rátette az egyik kezét és a másikkal hitvesét ölelve magához, elkezdé a saját maga és Blanka történetet elmondani a család előtt. Valóban egy szakasz volt az a pentateuch köl­tői krónikájából, tele csodatételekkel, a­mikben az Úr hatalma nyilatkozik az emberek sorsa fölött. A félelmetes részeket, a rettentő kísérteteket, a­mikből Blanka megszabadult , elmondá a figyelő családnak, mely áhítattal hallgatta a megtörtén­tek regéit. Sokat Blanka is csak most tudott meg tőle. Ed­dig titkoltak előtte minden veszélyt. Neki csak örö­mekről, szép reményekről beszéltek, de a­mióta az az ember megjött, a­ki nem tud hazudni, a­ki kőhideg arczával, bezárt ajkaival rávall az eltitkolt balsorsra — többé nem lehetett őt tovább áltatni, meg kellett tudnia mindent. Az éj haladt, a regemondásnak még sem sza­kadt vége. Egyszer-egyszer kiment egy-egy testvér, körülnézni az udvaron, nincs-e valami baj ? s vissza­jött azzal a szóval, hogy szép csillagos éj van: a gön­­czöl rudján tánczol a kis »czigánygyerek.« Csendes­ség van az egész völgyben. Később azt a hírt hozták, hogy most hajnalo­­dik a hold, a Székelykő orma fölött; a kakasok éjfél­­utánra kukoritanak már. Az egész világ alszik. Manassé még mindig folytatta regéit. Hogy védte, hogy oltalmazta ő azt a nőt, a­kit megérdemelt, hogy vette őt körül lelkének minden gondolatával ? Milyen egyszerű földi történet volt ez, s mennyi égi csoda van mégis benne ? Blanka megtudta belőle,hogy annyi balsorsában két hatalom volt, mely átölelve tarta: mind a kettőnek a neve »Szeretet­« az egyik az égben lakik, a másik a szívben. A legutóbb bejövő már azt a hírt hozta, hogy szépen pirul az első hajnal a Keresztes mező felől. Csak hadd piruljon .. . Manassé most odaért, hogy a Balyika várban és a Monasteriában töltött éjt mesélje el. Milyen tré­fának való, elnevetni való végű kis mese az, pedig há­rom testvér, egy feleség, a saját élete és szülötte vá­rosának létezése volt benne a kártyalapra föltéve. Blanka csak most tudta azt meg, bár régóta sejté. Most azután azt is elmondá Manassé, hogy a Toroczkóról elfordított emberi láva mily borzasztó dúlást vitt véghez köröskörül. A lávától ki kívánhatja, hogy irgalmat ismerjen ? Bűnös csak a vulcán, mely azt kiokádta! S most a lávaözön közepett áll Toroczkó, kö­rülvéve tízezernyi vérittas, vérszomjas hadaktól, kik­nek harczkiáltásától holdszigetének minden bércze viszhangzik már. — Most már tudod, hova jutottál ? szólt Ma­­nassé, átölelve szerelmesét — Jó helyre, mondá az, fejét férje keblére le­hajtva, Isten árnyékába s a te karjaidba. Az ablakon besütő bíbor sugár jelenté, hogy itt van a második hajnal. Ez volt Blankának második menyegzős éjsza­kája. XVI. A mikor a csillagok olyan szépen ragyogtak a toroczkói völgy fölött, az éjszaki havasokról egy tá­bor szállt alá a Szilas patak völgyébe, mely a torocz­kói völgybe felvezet. Ez Diurbanu serege volt. Mikor végig vonul a völgyön e mozgó emberláncz, e négy­ezer fejű óriási kígyó, a feje már fenn van a hegyte­tőn s a farka még akkor látszik elő a mély út teker­­vényeiből. Csendben, dobsző nélkül haladnak: a puskákat eldugták a csondja alá, hogy a szuronyok villogása el ne árulja közeledtüket. Igyekezniük kell, hogy reggelre túl legyenek a »kő« szorosán, a toroczkói völgy veszedelmes szik­lakapuján , mert az emlékezetes hely, a mire neve­zetes ellenségek neve van vérrel felírva. Dűlő mon­gol csordák a kőszorosban találtak sírjukra. Básta labancz vezérének seregét itt verték agyon az utolsó hírmondóig ,s a legutolsó vérfürdő 1658-ból még nagy emlékezetben van. A Nagy-Enyedet feldúló tö­rök sereg pusztulása a Kőszoros és a Cset­tye bar­langja között. Ha a toroczkóiak e sziklamagaslato­kat megszállják, akkor az a kapu el van zárva. De nem tartják megszállva. Biznak a békekö­tésben, s abban az Urban, a ki az adott esküsző fö­­­lött őrködik. Csendesen alusznak kapuikon belül. Egy kutyaugatás el nem árulja a közeledő veszélyt. A feljövő telehold vezetőül szolgál, bevilágítva a hallgatag völgyet, mint egy daemon által kidugott lámpás. A völgyet a Szilas patak szeli keresztül. Sze­líd, regényes kis patak rendes időben, de hóolvadás­kor rohanó hegyfolyam, mely az útjába eső Nagy- Enyedet gyakran váratlan rohammal lepi el s özön­vizet hoz az utczára. Medre mély, meredek partok­kal, miken szilárd hidak vezetnek keresztül. A mursinai hidat, mire hajnalodott, már elérte a fölkelők serege. Onnan már lehetett látni a Torocz­­kón uralgó havasokat. Innen nincs messzebb egy óra járásnál a kő szorosa. S ha most rögtön tudósítaná is valaki a torocz­­kóiakat, hogy ellenség közelít, már nem volna idejük rá, hogy a magaslatokat megszállják. Csupán a völgy­ben fogadhatják el a harczot. ők vannak háromszázan, megtámadóik négy­ezerén.. Ők nem gyakorlott katonák: földészek, bányá­szok, kézművesek. Ezeknek pedig nagy része kiszol­gált »plájász« határőr, a ki a fegyverrel bánni jól tud s saját tisztjei által van vezényelve. Ezek men­nek elől az első csatába. A­mint a nap feljön, a folyammeder túlsó part­­szakadéka felől szuronyhegyek kezdenek felvillani. Egy csekély kis honvédcsapat az, melyet a magyar csapatparancsnok, értesülve Diurbanu seregének moz­dulatáról, előre küldött, hogy a hidat foglalja el. Ké­sőn érkeztek, Diurbanu plájászai tömött hadrendben nyomulnak már a hidon keresztül. Ekkor a Felvincz felőli hegyi útról egy lovas csapat száll alá, csörtetve. Hetvenen voltak. És ők hetvenen neki­vágtak egy hídnak, mely rakva volt fegyveres gyalog haddal. A plájász elhízta magát abban, hogy czélozni tanult. Messziről lőttek. A lovasok sisakján, pánczél­­ján pattogott a golyó. Mert ezek nem huszárok voltak, hanem vér­tesek. A sors, magas iróniájában, nem Attila déduno­káit küldé a szörnyű leszámoláshoz Traján déduno­káival , hanem kiválasztá azt a kis olasz lovas csapa­tot, mely a magyar tricolor alatt harczolt, (a Cress lovasezredből) s azokat állitá velük szembe. Traján utódai ezek is: az alpesi légiók ivadékai. S másodszor megtölteni a fegyvert nem volt idejük a hidon levőknek. Mint a fergeteg rohant kö­zéjük a kis olasz csapat, s perez múlva a hid két ol­dalán omlott alá, a­ki élve akar maradni, a­ki helyt állt, az halott lett. S a lovas csapat nem érte be azzal, hogy a hi­dat elfoglalja. Mintha egy egész hadsereg jönne a háta mögött, neki rontott az egész felkelő seregnek, s hetven ember négy­ezer ellen nyit mezőn csatát kezdett. A keresztes háborúk óta, Bayard, Du Gue­­selin,Oroszlánszivű Richárd harczai óta ehhez hasonló viadalt nem látott csatapiacz! Hetven Horatius Coc­­les Parsenna tábora előtt! A ki fel kívánta költeni a régi római népet, ime megkapta azt! A felkelő táborban e berosi dühroham szétzi­lált minden rendet, eldobták a fegyvert, futottak az erdőnek, fel a hegyoldalnak, s az olasz centaur iva­dék még ezután is órajárásnyira űzte őket maga előtt, véres hullákkal szórva be az utat. Alig bírta őket a takar­odót fúvó trombitaszó visszatéríteni. Há­romszáz halottat hagytak a csatatéren. — S a hetven olasz még csak el sem rekedt a harczban. Vissza­térve Ernani kardalát énekelték. Toroczkó még csak a dörgését sem hallotta meg a jégfelhőnek, melyet feje fölül elfújt — a szél. A kis völgybe ismét leszálltak az est árnyai. Az Adorján-háznál, két éjszakai virrasztás után min­denki korán sietett lepihenni. Manassé is bevezette kedvesét kis labába, melyet előbb fölszentelt a gyász, mint az öröm. Csak Áron bátya nem volt még honn. Az ő út­jai után nem lehetett tudakozódni. Egyszer csak megzörgetik kívülről Adorján ablakán a vastáblát. Áron bátya hangja szólal meg. — Egy az isten! A Jehova Isten! Az Ur, ki Sanac­erib táborát összetörte, az ma reggel Diurbanu seregét a Szilvás hidja mellett pozdorjává szórta. — Nyugodjatok az ur oltalmában ti igaz emberek!-----­S ezzel tovább ment a városba, ablakról ab­lakra bezörgetni és bemondani a hirt, a mi meghozza az alvók lelkének a nyugalmat. (Folytatása következik.) Adakozás a dévai m. kir. reáliskolai segélyző­­egyesület javára. Budapestről Sztoczek József műegyetemi rector ur ivén begyült és hozzánk be­küldetett 33 frt­o­k. (Ezen összeghez járultak: Sztoczek József műegyetemi rector 1 frt és a következő műegyetemi tanár urak : Szily Kálmán 9 frt, Nagy Dezső 9 frt, Steindl Imre 1 frt, Fölser István 2 frt, Bielek Miksa 1 frt, Klein Gyula 1 frt, Schwar­­zel Sándor 1 frt, Kremier József 1 frt, Engerth Vilmos 1 frt, Hausz­­mann Alajos 1 frt, Kruspér István 1 frt, Nendvich Károly 1 frt, Do­­bránszky Péter 1 frt, Wagner László 1 frt, König Gyula 1 frt, Schnéder János 1 frt.) Ehhez számítva a már kimutatott 1300 frt 41 kr. 2 db ezüst forintost és 1 szász ezüst tallért, begyült eddig szerkesztőségünknél e valóban hazafias és nemzeti czélra összesen 1333 frt 41 kr 2 db ezüst forintos és 1 db szász ezüst tallér. Fogadják a lelkes adakozók hálás köszönetün­­ket hazafias áldozatkészségükért. Gyámügy s önkormányzat. (e.) A gyámügy rendezéséről szóló tör­vényjavaslat egyike lesz azoknak a teendők­nek, melyeket az összeülendő törvényhozás még hátralevő ülésszakában okvetlenül elin­téz. Nagyon helyén is lesz ez. Az államéletben s a nyilvánosság terén rendesen csak a nagyobb kaliberű kérdések keltenek nagyobb érdeklődést. Ezek szenve­délyt keltő rétegei közt helyezkednek el pár­tok s pártjelszavak s ama teendők, melyek a mindennapi élet szükségleteivel, hogy úgy mondjuk, azok apróságaival foglalkoznak, ezek kimaradnak az izgalmas érdeklődés ezen tárgyai közül, a mi, ha némi részben hasz­nunkra van is, az objectiv czélszerű elintézést könyítvén, másrészt azonban jár hátránynyal is, a­mennyiben a közvélemény által reá for­dított gond csekélysége meglátszh­atik rajtuk évtizedekig. A gyámügyön — bizvást mondhatjuk — meglátszott e gondatlanság elég soká. — Az igazságügyminisztérium jogköréből a belügy­miniszterébe áttéve, s a bírói és közigaz­gatási hatóságok külön választása után a me­gyei közegek gondozására bizva , ezek önké­nyétől függött jobbára mindenütt ez életbe­vágó jelentőségű kérdés intézése. A belügy­miniszteri — elég számos — rendeletek jobbára spec­iális esetekre vonatkozván, nem alkothattak e részben rendszeres eljárásra zsi­nórmértéket, s a­mennyiben alkottak is, — hiányozván azoktól a törvényesség jellege, az áthágás legfölebb az enyhébb természetű — a legújabb közigazgatási rendezkedés előtt úgyszólva minden jelentőség nélküli — fe­gyelmi kereset alapjául szolgálhatott, holott voltakép az általa okozott közigazgatási fen­­akadás s magánjogi kártétel igen nagy hord­erejű balkövetkezményekkel járhatott. Nem is volt — igen csekély kivétellel — árva- és gyámhatóság, hol panaszok ne merültek volna fel; emlékezünk igen heves megyei gyűlésekre, melyekben a vagyonke­zelés körül való szabálytalanságok miatt föl­merült panaszok már-már a botrányosságig menő visszaélésekre utaltak, s ha a megyei közgyűlések által gyakorolt ellenőrzési jog nem volt elégséges e panaszok ismétlődheté­­sének gátat vetni , egész határozottan állít­hatjuk, hogy fő oka a kérdésnek törvényho­zási szabályozatlanságában s igy abban rej­lett, hogy nem volt az eljárásnak egy oly rendszeres szabványa, mely egyrészt intéző közegek miheztartásának mértékül, másrészt az ellenőrző tényezők jogkörének meghatáro­zóul szolgált volna. Önkén­t keletkeztek hát a zavarok , az árvaügyek intézése ment kilenczvenkilenc­­­féleké, s ez a sokféleség az ellenőrködést is annyira lehetetlenné tette, hogy egyik megye e részbeli viszonyai a másik előtt érthetlenek, betek­inthetlenek lőnek s némely helyütt az intézés módjának puszta megértése több dol­got adott, mint az e részbeli ügyek eszélyesb módon való uj földolgozása tett volna. Mon­danunk sem kell, hogy ez mind a kérdés tör­vényhozási szabályozatlan voltából eredt; s hogy bármi téren s bármi közegekkel szem­ben sem lehetett volna ez máskép, arra néz­ve fölösleges minden fejtegetés azon időben, mely tudja, hogy a biróságok előtt — min­den igazságügyminiszteri utasítások daczára — valamennyi oly kérdésben, hol tételes tör­vény nem szolgáltatott nyílt utasítást, annyi­féle gyakorlat fejlődött, a nanyiere jogászi fölfogás ama kérdések körül egyátalán gon­dolható volt. (Tudvalevőleg még a királyi tábla különböző tanácsainak is csak legújab­ban eszközlőbe vett együttes gyűlések által sikerül elkerülni hozott határozataiban a disszonancziát.) Míg azonban emez igazságügyi bajok forrásaira igen helyesen tud utalni a közvéle­mény akkor, midőn azok forrását nem igaz­ságügyi szervezetünkben, hanem egyenesen törvénykönyvek hiányában keresi, a köz­­igazgatási téren, a­hol e hiány még sok­­kal inkább fönforog, minden bajt a rendszer alapgondolatának, a megyei tisztvi­selők választási módjának rónak föl. _ y Az e részben megindult mozgalom fel­használ minden alkalmat s minden eszközt az általa istápolt nézet terjesztésére. Egy város vagyonkezelése körül történt sikkasztás, mi szintúgy megtörténhetett volna kinevezett hi­vatalnokok mellett, csakhogy tán még tovább lett volna palástolható, a tisztviselők válasza

Next