A Hon, 1877. április (15. évfolyam, 80-105. szám)
1877-04-08 / 85. szám
85. szám. XV. évfolyam. Reggeli kiadás. Budapest, 1877. Vasárnap,april 8. Kiadó-hivatal: Barátok tere, Athenaeum-épület földszint Előfizetési dij: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra ...........................................6 frt — kb. 6 hónapra...........................................12 » — » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenként ... 1 » — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Szerkesztési iroda , Barátok tere, Athenaeum-épület. .. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. * Előfizetési felhívás. 66 XV-dik évfolyamára. Félévre.......... 12 frt Negyedévre ... 6 frt Egy hóra . . . ■ 2 frt Az esti kiadás postai különküldéséért felfizetés évnegyedenkint........................... I frt IJggT" Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetők postai utalványokat kérünk használni,melyek bérmentesítve tíz írtig csak 5,10 írton felül pedig 10 krha kerülnek. Az előfizetések a »HONc kiadó hivatala czim alatt Budapest,Ferencziek tere,Athenaeum-épület küldendők ______________________A »Holt« kiadóhivatala Budapest, ápril 7. Az alternatíva. Mai czikkünkben foglalkoztunk azzal a kérdéssel, hogy, a vám- és kereskedelmi szerződésben, a statusquo meghosszabbításának eshetősége előtt állunk, mert meglehet, hogy el kell határoznunk magunkat vagy arra, hogy a tariftát, látatlanul, sőt előnyösebb nemzetközi szerződésekre való kilátás nélkül, elfogadjuk, vagy arra, hogy a status quot meghosszabbítsuk, és bevárjuk legalább azt, hogy a tariffa nyilvánosságra juthasson,miután legalább egy nemzetközi szerződés tűzpróbáját kiállotta volt. Fejtegettük, hogy az alternatíva utóbbi fele mellett szól a vámügy fontossága és erre alapjának, a tariftának döntő befolyása, melynek ismerete, alapos megbírálása nélkül a vámközösségre fektetett szerződés értéke iránt sem lehet tiszta fogalmunk ; míg az alternatíva első fele mellett szól: megszüntetése azon üzleti és politikai bizonytalanságnak, mely most rontja — mint ma a »Pester Lloyd« is fejtegetik — a kormány és törvényhozás tevékenységét, a monarchia külhitelét, tekintélyét és — hozzá tehetjük — átalában az üzletviszonyokat. Tisztelt laptársunk nemcsak a vámügy, de a bankügy elhalasztásának eshetőségét is tekintetbe vette conclusiójánál, és így sokkal pessimistikusabban ítélte meg az eshetőségeket, mint mi, mert nemcsak nemzetközi akadályokat vett föl, de számításba vette egyfelől a két kormány közt, és másfelől: a kormányok és bank közt fenforgó differentiákat is, melyekkel a szakminiszterek most foglalkoznak Bécsben. És igaza van, e differentiák — az alkormányzók kinevezésére, fogyasztási adókra, hypothekális üzletre nézve — fenforognak, sőt hozzáteszszük, hogy oly lényegesek, hogy azokban a magyar kormány, saját maga és kiegyezése kompromissiója nélkül, nem is engedhet. így : specialitera bank alkormányzók kinevezéséből a Tisza-kabinet csinált tárcakérdést; a fogyasztási adókban, a magyar cukor-és gazdasági szeszipar föláldozása nélkül, lehetetlenség ezeknek a termelési viszonyoknak megfelelő, méltányos kedvezményeket ki nem kötni. Hogy a hypothekális üzletre nézve milyen nehézségek forognak fen, nem tudjuk, de azt tudjuk, hogy a záloglevelek kibocsátása és az alap kezelése mellett, melyek centralizációja a dolog természetéből foly, a hitelengedélyezés és becslés fontos feladatai nyújtanak, az önálló igazgatóságokra átruházható oly teendőket, melyek az üzlet soliditását és az illető országrészek érdekét biztosíthatnák. Ha mindez így van, kérdés: hajlandók-e a bécsiek elég korán engedni arra nézve, hogy legalább a bank és fogyasztási adó kérdése perfekt alakban és idejében kerüljön a parlamentek elé ! Mert, na az jönne szóba, hogy tariffa nélkül kössünk vámszerződést, az albankkormányzók kinevezése nélkül és a hypothebalis üzletre való befolyásunk biztosítása nélkül a bankszerződést, a fogyasztási adótörvényeknek, érdekeinkhez alkalmazása nélkül, megszavazzuk azok egyenlő alapelveit , akkor bizony nálunk nem lenne a kiegyezésnek többsége és azt erősen hiszszük, hogy erre a Tisza-kormány sem vállalkozik. Már akkor csak megszakad a mi türelmünknek és lojalitásunknak határa is és nem fogjuk engedni teljesen kizsákmányoltatni a válságos pénzügyi és külügyi helyzetet arra, hogy tíz esztendőre nemzetgazdasági érdekeinkből még több állandó és talán végzetes áldozatokat hozzunk. Igaz, hogy sajnosan van megbénítva a kormány és törvényhozás működése a függő kérdések miatt ; igaz, hogy e bizonytalanság nagyon káros hatással van külügyi hitelünkre és az üzletre. Ezek roppant nagy pressióját őrzi és méltányolja a magyar kormány és közvélemény is eléggé , mert ebből magyarázhatók ki az eddigi concessiók és az, hogy azoknak elfogadására némi kilátás van. Sőt abban is igazat adunk a »Pester Lloyd«-nak, hogy bizony a kiegyezésre és az országgyűlési tárgyalások nyugodtságára egyátalán nem kedvező dolog lenne ez állapot meghosszabbítása. És ha ebből azt a következtetést vonja, hogy a magyar kormány e motívumokat használja föl arra, hogy pressiót gyakoroljon a többi tényezőre, úgy a kérdések gyors megoldása, mint a mi érdekeink érvényesítése tekintetében, akkor teljesen egyetértünk vele ; de másfelől az is bizonyos, hogy a kiegyezést nemcsak a helyzet tehetné lehetetlenné, hanem roszabbítása vagy nem kellő alakban való előterjesztése is. Bajta tisztelt laptársunk sem Ajánlja a tarifta nélküli vám@gy ajknyit, reméljük, nem fogja ajánlani a többi kérdés bennem a concessiókat. Én ha nem ajánlja, akkor.A tk- alternatíva előáll, kényszerítőleg, parancsolólag, épen azon politikai, üzleti veszedelmek miatt melyek miatt kikerülése kivánatos.Mert ha nem lettdT— bukás nélkül vagy talán nagyobb bajok nélkül — egy megcsonkított kiegyezést előterjesztetni és elfogadtatni, sem az osztrák parlament által, a vámügyben, sem a magyar által, ebben és a többi kérdésben, akkü£j(úgy:olyannyira siettetni kell a tárgyalások befejezését, sőt még a nemzetközi szerződéseket is, hogy idejekorán kész legyen minden és erre nézve napról-napra veszítjük reményünket, vagy, core időre WinCim vivendiról kell gondoskodni. Lehet ezzel is, lagalább tűrhetővé tenni az állapotokat, sőt a kedélyekbe, a kormány és törvényhozás működésébe is visszatérhet egy kis nyugalom; de ezt is, a kiegyezést is kockára teszik, kik ellenkező megoldást forcehoznak. Mi ugyan ekkor sem a kiegyezést, hanem az országot féltenők a válságtól. Ezért jó lesz mindent előre megfontolni és mindenre elkészülve lenni. Ez áll a mostani bizonytalan, de békés állapotokra, hát még ha kitör a háború ? Akkor még nehezebben fog menni minden és akkor hasznát ven-lj nek a modus vivendinek. H. S. / — »Az osztrák katonapárt.« E p.v.im alatt a »N. fr. Pr.« kapcsolatosan Albrecht főherczegnek Andrássy grófnál tett ötnegyed órai látogatásával, melynek minden felől fontosságot tulajdonitanak, a következőket írja: »Ezen körülményről meg sem emlékeztünk volna, ha nem jutnak vala tudomásunkra a legmerészebb combinátiók, melyek Albrecht főherczegnek a külügyminiszter úrnál tett látogatásához kapcsoltatnak. Amiről e tekintetben értesülünk, azt a következőkben foglalhatjuk össze, hogy azon párt, mely Ausztriában arra törekszik, hogy Oroszországgal karöltve menjen a törökországi szlávok fölszabadítására, azaz foglalásokra »egész az Aegyei tengerig.« Bismarck herczeg visszalépése által elérkezettnek hiszi magára nézve az időt s uj erőfeszítéseket tesz, hogy Ausztria-Magyarország külpolitikáját a mindkét parlament által határozottan kárhoztatott és elítélt irányba terelje. Hogy Bismarck visszavonulása a német politika teljes felforgatását jelenti, ez azon pártnál, melyet nem szükséges közelebbről megneveznünk, bevégzett ténynek tekintetik, s erre alapítja terveit. Nyugodtan be lehet várni, mit fognak az események bebizonyitni s mily alapjában téves e föltevés és az arra alapított combinátiók. De mindenesetre jellemző, hogy ily hírek támadnak, mihelyt — habár csak szmleges — változások állnak is be a nemzetközi viszonyokban. Hogy minő összefüggésben állnak mindezen dolgok Albrecht főherczegnek Andrássy grófnál tett látogatásával, az persze előttünk is egy megfejthetlen talány, és pedig annál inkább, mert Andrássy gróf eddigi politikája nem engedi meg a föltevést, hogy ő egy orosz és aggressiv politikának eszközévé lehessen ; tény azonban, hogy az u. n. beavatott körökben a vázolt párttörekvéseket kapcsolatba hozzák ama látogatással.« — A külpolitikai helyzethez. Mint berlini megbizható forrásból a »N. "W. T.« értesül, Bismarck visszalépésének okát a német udvarnak a pétervári udvarhoz való viszonyaiban kell keresni, s hogy ennélfogva Bismarck herczeg visszalépése szoros összefüggésben áll a keleti kérdés legújab fázisával. Azt hiszik, hogy a berlini fordulat hatása ki fog más Németországon kívüli politikai körökre is terjedni — s hogy udvarról udvarra vezérlő államférfiak feje fölött és háta mögött gyakori eszmecserék és megbeszélések történtek. Ilyetén módon nyer utólagos jelentőséget és fontosságot Ignatieff tábornok azon nyilatkozata, melyben a »három császár szövetségére« való visszatérést hangsúlyozá, de melyet akkor nem hittek el neki diplomatiai körökben. Ugyanezt megerősíti a »P. L.« berlini levele is, mely azt mondja, hogy Bismarck visszalépésének okai közé a keleti kérdés is számítandó. Berlinben beszélik, hogy a pétervári hivatalos és magas körökben fölötte zokon vették azon különös tartózkodást, melyet Bismarck herczeg egy idő óta Oroszország irányában tanúsított. Az orosz körök felpanaszolták, hogy Andrássy gróf korántsem utasította volna vissza oly mereven és határozottan, mindannyiszor a Törökország elleni közös adió iránt orosz részről tett ajánlatokat,ha nem számíthatott volna Bismarck támogatására. Mindezen és más panaszokat végre érvényesítette az orosz udvar a német udvarnál Bismarck romlására. — A végvidéknek Horvátországgal való egyesítését sürgeti a zágrábi »Obzor.« Mollinary tábornok a katonai őrvidéken — úgymond — missióját és főfeladatát teljesítvén, itt az ideje, hogy annak kormányzata, miután a közigazgatás,törvénykezés és közoktatás ügye végvidéken ugyanazon elveken nyugszik, melyeken ugyanezen ágak az anyaországban alapulnak, az alkotmányos bánra s a végvidéki képviselet ellenőrzése bizassék, illetőleg átruháztassék. A külön végvidéki kormányzat további fenntartása mellett semmiféle érv nem harczolja meg az egyesítést a törvény s a nemzet érdeke kívánja és követeli. A közelgő keleti vihart is a monarchia sokkal könnyebben és minden veszedelemtől mentsen fogja kiállani és feje fölött elvonulni látni, ha az egységes Horvátország saját keblével fogja azt felfogni, ami a keleti kérdésre nézve sokkal fontosabb és sokkal előnyösebb, mint a legnagyobb hadsereg vagy a legjobb generális. Az egységes Horvátországon keresztül a monarchia a kelet erkölcsi elfoglalásának hidját emeli, melyen át ugyanazon fegyverrel küzdhető maga, mely Oroszországot oly nagy erőre és hatalomra emelte — keleten. A „HON* TÁRCZÁJA „Egy az isten.“ — Regény. — Irta: Jókai Mór. MÁSODIK RÉSZ. Történet, melynek soha sincsen vége. Ötödik kötet. (46. Folytatás.) XV. Manassé pedig, mikor a szomorú estebédet elvégezte, azt mondá a családjának: — Most, mielőtt lepihennénk, olvassunk bibliai történeteket. Szokás ez, temetés nap estéjén, a halottas háznál. Rebeka előhozta a kapcsos bibliát és odatette azt Manassé elé. Manassé pedig nem nyita fel a bibliát, hanem rátette az egyik kezét és a másikkal hitvesét ölelve magához, elkezdé a saját maga és Blanka történetet elmondani a család előtt. Valóban egy szakasz volt az a pentateuch költői krónikájából, tele csodatételekkel, amikben az Úr hatalma nyilatkozik az emberek sorsa fölött. A félelmetes részeket, a rettentő kísérteteket, amikből Blanka megszabadult , elmondá a figyelő családnak, mely áhítattal hallgatta a megtörténtek regéit. Sokat Blanka is csak most tudott meg tőle. Eddig titkoltak előtte minden veszélyt. Neki csak örömekről, szép reményekről beszéltek, de amióta az az ember megjött, aki nem tud hazudni, aki kőhideg arczával, bezárt ajkaival rávall az eltitkolt balsorsra — többé nem lehetett őt tovább áltatni, meg kellett tudnia mindent. Az éj haladt, a regemondásnak még sem szakadt vége. Egyszer-egyszer kiment egy-egy testvér, körülnézni az udvaron, nincs-e valami baj ? s visszajött azzal a szóval, hogy szép csillagos éj van: a gönczöl rudján tánczol a kis »czigánygyerek.« Csendesség van az egész völgyben. Később azt a hírt hozták, hogy most hajnalodik a hold, a Székelykő orma fölött; a kakasok éjfélutánra kukoritanak már. Az egész világ alszik. Manassé még mindig folytatta regéit. Hogy védte, hogy oltalmazta ő azt a nőt, akit megérdemelt, hogy vette őt körül lelkének minden gondolatával ? Milyen egyszerű földi történet volt ez, s mennyi égi csoda van mégis benne ? Blanka megtudta belőle,hogy annyi balsorsában két hatalom volt, mely átölelve tarta: mind a kettőnek a neve »Szeretet« az egyik az égben lakik, a másik a szívben. A legutóbb bejövő már azt a hírt hozta, hogy szépen pirul az első hajnal a Keresztes mező felől. Csak hadd piruljon .. . Manassé most odaért, hogy a Balyika várban és a Monasteriában töltött éjt mesélje el. Milyen tréfának való, elnevetni való végű kis mese az, pedig három testvér, egy feleség, a saját élete és szülötte városának létezése volt benne a kártyalapra föltéve. Blanka csak most tudta azt meg, bár régóta sejté. Most azután azt is elmondá Manassé, hogy a Toroczkóról elfordított emberi láva mily borzasztó dúlást vitt véghez köröskörül. A lávától ki kívánhatja, hogy irgalmat ismerjen ? Bűnös csak a vulcán, mely azt kiokádta! S most a lávaözön közepett áll Toroczkó, körülvéve tízezernyi vérittas, vérszomjas hadaktól, kiknek harczkiáltásától holdszigetének minden bércze viszhangzik már. — Most már tudod, hova jutottál ? szólt Manassé, átölelve szerelmesét — Jó helyre, mondá az, fejét férje keblére lehajtva, Isten árnyékába s a te karjaidba. Az ablakon besütő bíbor sugár jelenté, hogy itt van a második hajnal. Ez volt Blankának második menyegzős éjszakája. XVI. A mikor a csillagok olyan szépen ragyogtak a toroczkói völgy fölött, az éjszaki havasokról egy tábor szállt alá a Szilas patak völgyébe, mely a toroczkói völgybe felvezet. Ez Diurbanu serege volt. Mikor végig vonul a völgyön e mozgó emberláncz, e négyezer fejű óriási kígyó, a feje már fenn van a hegytetőn s a farka még akkor látszik elő a mély út tekervényeiből. Csendben, dobsző nélkül haladnak: a puskákat eldugták a csondja alá, hogy a szuronyok villogása el ne árulja közeledtüket. Igyekezniük kell, hogy reggelre túl legyenek a »kő« szorosán, a toroczkói völgy veszedelmes sziklakapuján , mert az emlékezetes hely, a mire nevezetes ellenségek neve van vérrel felírva. Dűlő mongol csordák a kőszorosban találtak sírjukra. Básta labancz vezérének seregét itt verték agyon az utolsó hírmondóig ,s a legutolsó vérfürdő 1658-ból még nagy emlékezetben van. A Nagy-Enyedet feldúló török sereg pusztulása a Kőszoros és a Csettye barlangja között. Ha a toroczkóiak e sziklamagaslatokat megszállják, akkor az a kapu el van zárva. De nem tartják megszállva. Biznak a békekötésben, s abban az Urban, a ki az adott esküsző fölött őrködik. Csendesen alusznak kapuikon belül. Egy kutyaugatás el nem árulja a közeledő veszélyt. A feljövő telehold vezetőül szolgál, bevilágítva a hallgatag völgyet, mint egy daemon által kidugott lámpás. A völgyet a Szilas patak szeli keresztül. Szelíd, regényes kis patak rendes időben, de hóolvadáskor rohanó hegyfolyam, mely az útjába eső Nagy- Enyedet gyakran váratlan rohammal lepi el s özönvizet hoz az utczára. Medre mély, meredek partokkal, miken szilárd hidak vezetnek keresztül. A mursinai hidat, mire hajnalodott, már elérte a fölkelők serege. Onnan már lehetett látni a Toroczkón uralgó havasokat. Innen nincs messzebb egy óra járásnál a kő szorosa. S ha most rögtön tudósítaná is valaki a toroczkóiakat, hogy ellenség közelít, már nem volna idejük rá, hogy a magaslatokat megszállják. Csupán a völgyben fogadhatják el a harczot. ők vannak háromszázan, megtámadóik négyezerén.. Ők nem gyakorlott katonák: földészek, bányászok, kézművesek. Ezeknek pedig nagy része kiszolgált »plájász« határőr, a ki a fegyverrel bánni jól tud s saját tisztjei által van vezényelve. Ezek mennek elől az első csatába. Amint a nap feljön, a folyammeder túlsó partszakadéka felől szuronyhegyek kezdenek felvillani. Egy csekély kis honvédcsapat az, melyet a magyar csapatparancsnok, értesülve Diurbanu seregének mozdulatáról, előre küldött, hogy a hidat foglalja el. Későn érkeztek, Diurbanu plájászai tömött hadrendben nyomulnak már a hidon keresztül. Ekkor a Felvincz felőli hegyi útról egy lovas csapat száll alá, csörtetve. Hetvenen voltak. És ők hetvenen nekivágtak egy hídnak, mely rakva volt fegyveres gyalog haddal. A plájász elhízta magát abban, hogy czélozni tanult. Messziről lőttek. A lovasok sisakján, pánczélján pattogott a golyó. Mert ezek nem huszárok voltak, hanem vértesek. A sors, magas iróniájában, nem Attila dédunokáit küldé a szörnyű leszámoláshoz Traján dédunokáival , hanem kiválasztá azt a kis olasz lovas csapatot, mely a magyar tricolor alatt harczolt, (a Cress lovasezredből) s azokat állitá velük szembe. Traján utódai ezek is: az alpesi légiók ivadékai. S másodszor megtölteni a fegyvert nem volt idejük a hidon levőknek. Mint a fergeteg rohant közéjük a kis olasz csapat, s perez múlva a hid két oldalán omlott alá, aki élve akar maradni, aki helyt állt, az halott lett. S a lovas csapat nem érte be azzal, hogy a hidat elfoglalja. Mintha egy egész hadsereg jönne a háta mögött, neki rontott az egész felkelő seregnek, s hetven ember négyezer ellen nyit mezőn csatát kezdett. A keresztes háborúk óta, Bayard, Du Gueselin,Oroszlánszivű Richárd harczai óta ehhez hasonló viadalt nem látott csatapiacz! Hetven Horatius Cocles Parsenna tábora előtt! A ki fel kívánta költeni a régi római népet, ime megkapta azt! A felkelő táborban e berosi dühroham szétzilált minden rendet, eldobták a fegyvert, futottak az erdőnek, fel a hegyoldalnak, s az olasz centaur ivadék még ezután is órajárásnyira űzte őket maga előtt, véres hullákkal szórva be az utat. Alig bírta őket a takarodót fúvó trombitaszó visszatéríteni. Háromszáz halottat hagytak a csatatéren. — S a hetven olasz még csak el sem rekedt a harczban. Visszatérve Ernani kardalát énekelték. Toroczkó még csak a dörgését sem hallotta meg a jégfelhőnek, melyet feje fölül elfújt — a szél. A kis völgybe ismét leszálltak az est árnyai. Az Adorján-háznál, két éjszakai virrasztás után mindenki korán sietett lepihenni. Manassé is bevezette kedvesét kis labába, melyet előbb fölszentelt a gyász, mint az öröm. Csak Áron bátya nem volt még honn. Az ő útjai után nem lehetett tudakozódni. Egyszer csak megzörgetik kívülről Adorján ablakán a vastáblát. Áron bátya hangja szólal meg. — Egy az isten! A Jehova Isten! Az Ur, ki Sanacerib táborát összetörte, az ma reggel Diurbanu seregét a Szilvás hidja mellett pozdorjává szórta. — Nyugodjatok az ur oltalmában ti igaz emberek!-----S ezzel tovább ment a városba, ablakról ablakra bezörgetni és bemondani a hirt, a mi meghozza az alvók lelkének a nyugalmat. (Folytatása következik.) Adakozás a dévai m. kir. reáliskolai segélyzőegyesület javára. Budapestről Sztoczek József műegyetemi rector ur ivén begyült és hozzánk beküldetett 33 frtok. (Ezen összeghez járultak: Sztoczek József műegyetemi rector 1 frt és a következő műegyetemi tanár urak : Szily Kálmán 9 frt, Nagy Dezső 9 frt, Steindl Imre 1 frt, Fölser István 2 frt, Bielek Miksa 1 frt, Klein Gyula 1 frt, Schwarzel Sándor 1 frt, Kremier József 1 frt, Engerth Vilmos 1 frt, Hauszmann Alajos 1 frt, Kruspér István 1 frt, Nendvich Károly 1 frt, Dobránszky Péter 1 frt, Wagner László 1 frt, König Gyula 1 frt, Schnéder János 1 frt.) Ehhez számítva a már kimutatott 1300 frt 41 kr. 2 db ezüst forintost és 1 szász ezüst tallért, begyült eddig szerkesztőségünknél e valóban hazafias és nemzeti czélra összesen 1333 frt 41 kr 2 db ezüst forintos és 1 db szász ezüst tallér. Fogadják a lelkes adakozók hálás köszönetünket hazafias áldozatkészségükért. Gyámügy s önkormányzat. (e.) A gyámügy rendezéséről szóló törvényjavaslat egyike lesz azoknak a teendőknek, melyeket az összeülendő törvényhozás még hátralevő ülésszakában okvetlenül elintéz. Nagyon helyén is lesz ez. Az államéletben s a nyilvánosság terén rendesen csak a nagyobb kaliberű kérdések keltenek nagyobb érdeklődést. Ezek szenvedélyt keltő rétegei közt helyezkednek el pártok s pártjelszavak s ama teendők, melyek a mindennapi élet szükségleteivel, hogy úgy mondjuk, azok apróságaival foglalkoznak, ezek kimaradnak az izgalmas érdeklődés ezen tárgyai közül, a mi, ha némi részben hasznunkra van is, az objectiv czélszerű elintézést könyítvén, másrészt azonban jár hátránynyal is, amennyiben a közvélemény által reá fordított gond csekélysége meglátszhatik rajtuk évtizedekig. A gyámügyön — bizvást mondhatjuk — meglátszott e gondatlanság elég soká. — Az igazságügyminisztérium jogköréből a belügyminiszterébe áttéve, s a bírói és közigazgatási hatóságok külön választása után a megyei közegek gondozására bizva , ezek önkényétől függött jobbára mindenütt ez életbevágó jelentőségű kérdés intézése. A belügyminiszteri — elég számos — rendeletek jobbára speciális esetekre vonatkozván, nem alkothattak e részben rendszeres eljárásra zsinórmértéket, s amennyiben alkottak is, — hiányozván azoktól a törvényesség jellege, az áthágás legfölebb az enyhébb természetű — a legújabb közigazgatási rendezkedés előtt úgyszólva minden jelentőség nélküli — fegyelmi kereset alapjául szolgálhatott, holott voltakép az általa okozott közigazgatási fenakadás s magánjogi kártétel igen nagy horderejű balkövetkezményekkel járhatott. Nem is volt — igen csekély kivétellel — árva- és gyámhatóság, hol panaszok ne merültek volna fel; emlékezünk igen heves megyei gyűlésekre, melyekben a vagyonkezelés körül való szabálytalanságok miatt fölmerült panaszok már-már a botrányosságig menő visszaélésekre utaltak, s ha a megyei közgyűlések által gyakorolt ellenőrzési jog nem volt elégséges e panaszok ismétlődhetésének gátat vetni , egész határozottan állíthatjuk, hogy fő oka a kérdésnek törvényhozási szabályozatlanságában s igy abban rejlett, hogy nem volt az eljárásnak egy oly rendszeres szabványa, mely egyrészt intéző közegek miheztartásának mértékül, másrészt az ellenőrző tényezők jogkörének meghatározóul szolgált volna. Önként keletkeztek hát a zavarok , az árvaügyek intézése ment kilenczvenkilencféleké, s ez a sokféleség az ellenőrködést is annyira lehetetlenné tette, hogy egyik megye e részbeli viszonyai a másik előtt érthetlenek, betekinthetlenek lőnek s némely helyütt az intézés módjának puszta megértése több dolgot adott, mint az e részbeli ügyek eszélyesb módon való uj földolgozása tett volna. Mondanunk sem kell, hogy ez mind a kérdés törvényhozási szabályozatlan voltából eredt; s hogy bármi téren s bármi közegekkel szemben sem lehetett volna ez máskép, arra nézve fölösleges minden fejtegetés azon időben, mely tudja, hogy a biróságok előtt — minden igazságügyminiszteri utasítások daczára — valamennyi oly kérdésben, hol tételes törvény nem szolgáltatott nyílt utasítást, annyiféle gyakorlat fejlődött, a nanyiere jogászi fölfogás ama kérdések körül egyátalán gondolható volt. (Tudvalevőleg még a királyi tábla különböző tanácsainak is csak legújabban eszközlőbe vett együttes gyűlések által sikerül elkerülni hozott határozataiban a disszonancziát.) Míg azonban emez igazságügyi bajok forrásaira igen helyesen tud utalni a közvélemény akkor, midőn azok forrását nem igazságügyi szervezetünkben, hanem egyenesen törvénykönyvek hiányában keresi, a közigazgatási téren, ahol e hiány még sokkal inkább fönforog, minden bajt a rendszer alapgondolatának, a megyei tisztviselők választási módjának rónak föl. _ y Az e részben megindult mozgalom felhasznál minden alkalmat s minden eszközt az általa istápolt nézet terjesztésére. Egy város vagyonkezelése körül történt sikkasztás, mi szintúgy megtörténhetett volna kinevezett hivatalnokok mellett, csakhogy tán még tovább lett volna palástolható, a tisztviselők válasza