A Hon, 1877. október (15. évfolyam, 256-285. szám)
1877-10-23 / 277. szám
és mind rémesebben lépett föl, ez oly élénken emlékezetünkben van, hogy jórészt ennek lehet tulajdonítani, ha most az érdekeltség a Tiszaszabályozás ügyében oly hangosan nyilvánul, mint a tegnapi és mai értekezleten tapasztalni lehetett. A most tartott értekezletnek tehát a szükséges gyors intézkedéstől eltekintve is megvan az a messze kiható fontossága, hogy ezen ziláltságot gyökeresen orvosolni és a szabályozás ügyét úgy igyekszik szervezni, miszerint az itt természetszerűleg előállott igazságtalanságok mellőzésével maga a nagy czél t. i. az egész szabályozási ma lehetőleg gyorsan tökéletességre vitessék. Főleg két pont teszi a ma tartott értekezletet történelmi nevezetességűvé. Az egyik az, hogy az értekezlet megállapodott abban, miszerint törvény által köteleztessenek az összes tiszaszabályozási társulatok egy társulattá alakulni. Ezáltal a decentralizátió káros következményei e téren teljesen kiküszöbölhetők lesznek. A másik az, hogy az értekezlet kimondta egy központi választmány alakításának szükségét, mely a szabályozás minden kérdésében véleményt fog adni a kormánynak, így tehát a mai értekezlet, melyet mintegy folytatásául tekinthetünk a múlt év nyarán gr. Károlyi palotájában tartott értekezletnek, megkezdé praktikus keresztülvitelét a tiszaszabályozási mű nagy reformjának, mert kijelölte az utat, melyen oly organizmus jöhet létre,amely az óhajoknak minden irányban s nevezetesen az öntözés tekintetében is eleget tenni lesz hivatva. A Tisza-szablyazás ügyében. Az esti lapunkban közlöttek után hátra volt még határozni azon műszaki közeg létesítése fölött, mely a kormány mellett állíttatván föl, a vidéken levő műszaki közegek alája rendeltessenek; valamint határozni kelle még azon központi választmány alakítása iránt, melyben az összes tisszavölgyi társulatok egyesítve legyenek, s mely itt a fővárosban székelvén, a kormánynak a Tisza-szabályozásra vonatkozó kérdésekben tanácsolója legyen. Az elsőre nézve azon nézet merült föl, hogy a kormány kebelében állíttassék föl a Tisza-szabályozásra vonatkozólag olyan szakközeg, mely az összes műszaki munkálatokat intézze, s melynek az egyes társulatok szakközegei alatta álljanak, s az utóbbiak a szükséghez képest szaporíttassanak. A gyűlés ezt el is határozta. A Károlyi-féle javaslatnak azon része ellen hogy az összes tiszavölgyi társulatokból egy központi választmány alakítása kérelmeztessék, mely választmány a kormány mellett consultatív szavazattal bírjon, többen felhozzák, hogy ily értelmű határozat a többi tiszavölgyi érdekeltség közbejötte nélkül nem hozható. Mindamellett is e pont a gyűlés által a kormányhoz és országgyűléshez teendő fölterjesztésbe bevézetik és pedig olyaténképen, hogy felkéretnek a nevezett fórumok, hogy tétessék intézkedés arra nézve, mikép az összes tiszavölgyi társulatok törvény által köteleztessenek egy egységes társulattá alakulni. E társulat központi választmánya állandóan Budapesten székeljen, s a kormánynak szintén törvény által tétessék kötelességévé e választmány nézetét a Tiszaszabályozás minden kérdésében meghallgatni, nem zárván ez ki azt, hogy sürgős esetekben a kormány a szükséges intézkedést haladéktalanul megtehesse. E választmánynak azonban rendelkezési joga nem lesz s csupán tanácsadási joggal ruháztatik fel. Ez átalános tiszavölgyi társulat alapszabályainak tervezetét a Szegeden tartott nagygyűlés egy bizottság által már kidolgoztatta. Minthogy azonban az alapszabályokon többféle módosítás szükséges, ezért ugyanaz a bizottság azokat revideálni fogja. Dr. Károlyi Sándor elnök szükségesnek látja, hogy más vízszabályozó társulatok is belevonassanak e tiszai egyesületbe, nevezetesen a mellékfolyóknál és egyéb a Tisza rendszeréhez tartozó vizeknél működő társulatok. Felhozza, hogy pl. az ecsedi láp lecsapolására társulat van alakulóban, melynek épen ő az elnöke; e társulat 100,000 hold területen fekvő vizet akar a Tiszába (vagy a Szamosba) lebocsátani s igy a tiszai ármentesitő társulatok munkálatait befolyásolhatja. Hunfalvy János szintén azon nézetben van, hogy az összes szabályozási munkálatoknak egységes elvek szerint kell intéztetni. Ez okból kimondandónak tartja, hogy minden olyan szabályozás, mely a Tisza rendszerén belül történik, törvény szerint az általános tiszai egyesületbe tartozzék s az illető társulatnak kötelessége legyen a tiszaiba belépni. A központban levő választmány ne álljon több tagból 10—15-nél, ez az egész vízrendszer nevében és érdekében működjék, s az egyes társulatok csak ennek útján érintkezhethessenek a kormánynyal. Az elnök kimondá ezután, hogy a fölterjesztésbe az átalános tiszai társulat alakítása fölvetessék. Ezenkívül gr. Szapáry Gyula indítványához képest elhatároztatott, hogy a kormány keressék föl a szabályozás mostani állapotának konstatálására, s a még végrehajtandó munkálatok tervének és sorrendjének elkészítésére. E terv tudomására hozandó a Budapesten fölállítandó központi választmánynak. Vágner szegedi küldött felszólalása után, ki laikus létére a szakértők véleményének gáncsolására vesztegette az időt, az elnök összefoglalta a gyűlés által hozott határozatokat, melyek a következők: Kérvény nyújtandó be az országgyűlésnek és a minisztériumnak, mely kérelmezze, hogy a kataszteri törvény 39 §-ának e) pontja módosíttassék. Azon társulatok részére, melyek az utóbbi árvíz által sokat szenvedtek, adóelengedés adassék, hogy mennyi időre, ennek meghatározása a kormányra bizatik, mely az egyes társulatok viszonyai szerint mérje ki azt, s ahol szükséges lesz, pénzsegélyt is oszszon ki. A vízszabályozásról szóló törvény oda módosíttassék, hogy a) a kirovás behajtására ne 6 hanem 2 hó legyen kiszabva ; b) a kölcsönök fölvevése az által könnyíttessék, hogy a törvénybe (novella útján) »kirovás« szó helyett »kölcsön« és »kölcsönrészlet« hozassák be, s a fölveendő kölcsön a telekkönyvbe hivatalból bevétessék. A minisztérium keblében műszaki közeg állíttassék fel a Tisza -szabályozási ügyekre. Átalános tiszavölgyi társulat alakíttassék; ennek alakítására s a kormányhoz való viszonyára külön törvény alkottassák. Éder Istvánnak tegnap tett indítványát a gyűlés eleste. A fentebbi határozatokat egy bizottság fogja felirat alakban szerkeszteni. E bizottság tagjai a következők : gr. Szapáry Gyula, Ábray Károly, Báni József, Dániel Béla, Katona Antal, Pálfy Ferencz, Szojka Gusztáv és Reiszner János. E felirat négy példányban állíttatván ki: egy az országgyűlésnek küldetik föl, egy-egy pedig a miniszterelnökségnek, a közlekedési- és pénzügyminisztériumnak terjesztetik föl. Ezzel a tanácskozás befejeztetett. A gyűlés az országos gazdasági egyesületnek a tanácskozás számára átengedett helyiségért s Károlyi Sándor grófnak az ügy körül kifejtett buzgalmáért köszönetet szavazott. Muszka impertinenczia Magyarország ellen. A »St. Peterburgskija Viedomosi« miután kiemelte, hogy a jelen háború már sok álarczot rántott le és nem egy diplomácziai titkot leplezett le, úgy hogy a vén és képmutató Európa szint vallani kénytelen s az osztrák-magyar nemzetiségek közt fennálló érzelem és érdek ellentétekre utal s azután igy ir: A hivatalos Ausztria-Magyarország eddig inkább a magyar-zsidó párthoz mintsem a román-szláv párthoz szított. Mig az oroszellenes népgyülések rendezésére szabad tért engedtek, azalatt minden szláv gyülekezetet betiltott a rendőrség. Ausztria-Magyarország védelmezte a törökök érdekeit, Szerbia, Montenegró és a boszniai fölkelők működését bénítva. Csodálatos-e, hogy a kormány turkophil érzelmeiben helyezett hit végtére arra bátorította fel a magyarokat, hogy az oroszok ellen a cselekvő fellépést kezdjék el. Az expedíczió és a fölkelés terve igen okosan ki volt gondolva. A magyar kormány szemet huny a honpolgárok hazafias pajkosságára. Mindent számba vévén, a magyarok csak egy körülményt — az erdélyi románokat — tévesztették szem elől. Ők Erdélyországban forraltak összeesküvést, felejtvén, hogy ezen ország a népesség túlnyomó többsége szerint román föld. Tudjuk hogy a magyarok nem örömet ismerik be ezen tényt, annál rosszabb reájuk nézve. Ők ignorálják, hogy a román nemzetiség itt 1,200,000 lelket számlál. Nem emlékeznek már az 1848—49-es évekre, nem tudják-e, hogy akkor az erdélyi románok magyar földbirtokosokat és tisztviselőket mint esküdt ellenségeiket ölték? Kétségtelen, hogy ily megtorlás érte volna a magyarokat azon esetben, ha az összeesküvés sikerül. 15,000 magyar székely légionárius betört volna Oláhországba és 150,000 román paraszt fölkel vall, a faj- és hitrokonok megboszulására. Az összecsapás jeladás lett volna az összes magyarellenes elemek részére Magyarországban. Ezek most hallgatnak, de ezen hallgatagság nem jelent anynyit, hogy ők megbarátkoztak az elviselhetetlen magyar igával. Hálát adjanak a magyarok a sorsnak, hogy tervük még jókor meghiúsult, mert különben ez nekik több ezer áldozatba s meglehet fönnállásuk elvesztésébe (!) is került volna. Nem kell gondolni, hogy a magyarizmus tartós és szilárd gyökeret vert a maga talaján. Ez csak folytonos terrorizmus és erőkifejtés által tarthatja fenn magát. Ha egyszer ezen fikció megrázkódik, a magyarizmus fejjel lefelé zuhan le bitorló állványáról. Ha a magyarizmus nem is volna oly gyenge, ha mögötte nem 4 (!) hanem 14 milliónyi népsorfalat képezne, még akkor is ezen merész és szemtelen nemzetnek szélső politikai kigyelejűsége miatt össze kellene dőlnie. Nem szenved kétséget, hogy a székely összeesküvés Magyarországnak, mint független államnak bukását siettetni fogja. Most már maga a dynastia meggyőződött arról, mily meg nem bízható azon elem, amelyre támaszkodni akart. Rendkívül riasztó módon hangzottak a magyarok előtt Tisza miniszterelnök szavai, hogy az ő akaratán kívül Helfy rendőri felügyelet alá helyeztetett: ezt úgy kell érteni, hogy az a császár parancsára történt, mivel a magyar minisztérium felett más közigazgatási felsőbb fórum nincs. Minden bécsi tudósítás amellett tanúskodik, hogy az udvar a legutóbbi események után nagyon meghidegült (?) a magyarok irányában, holott mégis ezeknek összes erejük eddig nem másban, hanem az udvar protekciójában gyökerezett. Azon pillanattól, amidőn az udvar megvonja tőlük kezét, a magyarok előbbi semmiségükbe térnek viszsza. S ideje volna ezt már megtenni. A magyarok addig okoskodtak, annyit politizáltak, hogy ördögök vagy — ami egyre megy — törökök lettek belőlük. Mily kettős vagy hármas, de komoly szövetség lehetséges Ausztria-Magyarországgal, ha legott a dolgok élén oly férfiak állnak, kik nem tudnak magukon uralkodni, kik nem nyugodtak s kötelezettségük iránt hűtlenek. Míg Ausztria Magyarország elintézi a székely összeesküvést, Oroszország és Románia kötelesek éberségeket tízszerezni ezen irányban, az erdélyországi őrvonalat erősbíteni, biztosítani az utakat, veszélymentessé tenni a hadsereg hátát minden eshetőség ellen, mert ki kezeskedhetik arról, hogy az egyszer meghiúsult vállalat másod és harmad ízben nem sikerül, és hogy a magyar közigazgatás magatartása a bécsi politika és rendőrség működését nem bénítja-e ? Ezen oldalra kell tehát a figyelmet irányozni. Kevesebb bizalom legyen az osztrák rendőrség iránt, és több önálló cselekedet kell, több rendszabály s ezek között legczélszerűbb lenne az erdélyi határnál a cselekvő hadsereg tartalékrészeiből két vagy három hadtestet elhelyezni. A háború, Iszmail pasa, ki seregével eddig tudvalevőleg muszka területen, Igdirnél folytatta hadi operáczióit, török területre visszatérve, mint Konstantinápolyból jelentik, Hassán-Kaléhnál fog állást foglalni, Erzerumtól keletre, hogy a Karsba vezető utat födözze. Erzerum sánczain 112 ágyú van elhelyezve, ezek között 17 Krupp-féle. Iszmail pasa csapatainak száma a kurdokkal együtt 24.000 gyalog, 6000 lovas és 6 ütegből áll. Az ázsiai harcztárról. A »D. Tel.« a következő sürgönyöket hozza: Per a, péntek. Constatálva van, hogy az oroszok jelentése igen túlozva adja elő a törökök ázsiai veszteségét. Mukhtár pasa elveszettnek mondott hadseregétől most jött sürgöny, mely azt állítja, hogy az oroszok vesztesége nagyobb volt. Erzerum, péntek. Innen nagy segély csapatok indultak el ma éjszaka Mukhtár seregéhez, aki Karszban van. Ugyanoda Batumból is mennek hadak. Erőteljes készülődések léteznek az oroszok elleni támadás megújítására. Erzerum, okt. 19. Múlt szombattól keddig folytonosan tartott a csata az Aladzsa Daghban. Az oroszok három oszlopban támadtak, az egyiket Mihály ahg, a másikat Melikov Ibnok, a harmadikat Csernajev vezényelte. Az eredmény még ismeretlen, mert a távirdahuzalok el vannak vágva, de a legújabb hírek szerint a 32 zászlóalj kétségbe esett harcz után lerakta a fegyert. Feizy pasa Erzerum közelében védelmi posíczióban foglalt állást. Plevna ostromáról egy párisi lap a következőket írja: Az ostromárkok Plevna előtt lassan bár, de előbbre haladnak és egy láb mély vízzel vannak tele, melyet ki kell meregetni. Az időjárás mindinkább őszies lesz. A 3-ik román hadtest parancsot kapott Kalafatot elhagyni és Bulgáriába indulni; a nemzetőrség fogja helyettesíteni. Magurelli és Nikápoly közt a híd helyre van állítva. A Sipkaszorosból, Sipka, csütörtök éjszaka. Itt ismét minden nyugodt. Az oroszok mozdulataiból az látszik, hogy készületeket tesznek hadállásaik feladására. A Lom melletti hadsereg. Suma, csütörtök éjjel. (A D. T. sürg.) A Taján Siflik melletti kémszemle-csatározások után Trestenik, Fuad pasa által elfoglaltatott. Szulejmán Balgrádban nagy mennyiségű élelmiszert halmoztat össze. Az időjárás megint roszra fordult. Baker pasa beteg. A czárevics hadserege 60,000 emberből és 300 ágyúból áll, kik igen erősen elsánczolt táborban vannak a Lom és Jantra közt. A tartaléksereg Gorni- Studenben 40,000 emberből áll 100 ágyúval. Szulejmán pasa hadseregét 70—80,000 főre becsülik. Szulejmán haditervét nem lehet ismerni. Ha Tirnova felé intézne támadást, kényszeríthetné az oroszokat, hogy hadállásaikat megváltoztassák. Az egyptomi sereg nagy részét képezi Szulejmán haderejének, de annak dicsőségéhez idáig még nem sokkal járultak, ellenben előbbeni hadjáratokban az egyptomiak jól ismerték a diadalhoz vezető utat. A »Golosz« az orosz hadsereg erősbítését 87,000 főre becsüli, melybe a gárda 24 ütegének tüzérsége nincs beleszámítva. A Bulgáriában levő orosz haderő most a »Golosz« szerint 260,000 emberből áll. Egy porodini távirat jelenti, hogy a czár kijelentette törzskarának, hogy a hadsereregnél fog maradni. Állítólag e szavakat mondá: Gondot fogok viselni a hadseregre és ügyelni fogok annak szükségleteire, a parancsomra, ha kell egész Oroszország mint egy ember fog fegyvert ragadni. Magyar tudományos akadémia. — II. osztály. — A történeti-bölcsészeti osztály mai ülésén Venzel Gusztáv értekezett a Thurzó család négy egykorú püspöki tagjáról. E négy püspök 1497—1540 közt élt; elsőjök Thurzó Zsigmond szerémi, majd nyitrai, erdélyi s végre váradi püspök IK0O-tól mint királyi titkár Magyarország nemzetközi viszonyait Francziaországgal és Velenczével kezelte. Anna királyné halála után visszalépett hivatalából. 1507-ben mint követ Rómába ment s azután visszavonult püspökségébe, hol 1512-ben meghalt. A második, Thurzó püspök Thurzó János volt, a hires beánya-gróf elsőszülött fia 1506 óta mint boroszlói püspök szerepelt. Lelkiismeretes férfiú, tudós s tudományszerető férfiú volt, meghalt 1520-ban. Értekező érdekesen fejtegeti Thurzó boroszlói püspök sziléziai működését, ki ott Mátyás király halála után a szó legnemesebb értelmében képviselte Magyarország érdekeit. Thurzó Szaniszló János püspök testvéröcscse, Morvaország egyik legjelesebb történelmi notabilitása. II. Lajost és I. Ferdinándot ő koronázta cseh királyokká. Morvaországban őt lehet a humanistikus műveltség megalapítójának mondani, 1540-ben halt meg. A negyedik Thurzó püspök Nyitrában püspökösködött 1534-től, mint kitűnő adminisztratív tehetség ismeretes. Később kilépett a püspökségből s áttért az evangelika egyházba, megházasodott s második nejével Zrínyi Katalinnal a nagy hirü Thurzó György nádort nemzette, 1579-ben halt meg. Ezután Szilágyi Sándor mutatá be Fináy Henrik értekezését, mely Knauz Nándor »Kortanával foglalkozik, melyet az akadémia adott ki, Thorma József hasonló tárgyú munkájának mellőztével. Finály azt bizonyítja most, hogy Knauz munkája nem csak hogy nem jobb Thormáénál, de sőt e my számos apró hibát tartalmaz, feleseléssel van tele s rendszere is igen nehézkes. Finály értekezésének egy része az epocákról szól, s minthogy ez nem polemikus rész, de önálló érdekkel is bír, a jövő ülésen fog felolvastatni. A harmadik értekezés Orvay Tivadaré volt. A magyarországi Dunaszigetek alakja, és iránya, területnagysága és partmagassági viszonyairól. A Duna szigetein a felolvasó két alaknemet különböztet meg: szabályos és szabálytalan képződések. Az előbbiek hosszan nyújtottak, két végük csúcsos, az egyéb alakúak szabálytalanok. A szabályos szigetek iránya mindig megfelel a folyam irányának. A két csúcs összekötő vonala nem mindig egyenes, a folyam iránya szerint görbe vagy szögbe hajlott is lehet. A rendetlen alakú szigetek hossztengelye legtöbbnyire ferdén, néha merőlegesen esik a folyam irányára. A szigetek területnagyságát a mérések hiánya s a szigetek folytonos változásai miatt nem határozhatni meg. A kataszterileg felmért szigetek száma 667, ezek összes területe 514,564 hold, a fel nem mért szigetek, zátonyok és homokpadokkal együtt azonban kitesz 550,000 holdat, mi 57 geogr. □ miot tesz ki; a dunai szigetek tehát a magyar birodalom területének 0,98°/0-át teszik. A felmért szigetek legkisebbje 1/8 hold, a legnagyobb 327,598 hold. A partmagassági viszonyokat illetőleg a szigetek alsó csúcsa rendesen mélyebb. A legmagasabb és legmélyebb pontok nem esnek mindig a csúcsokra, hanem leginkább a partvonal középszakaszára. A folyampartot és szigetpartot összehasonlítva, azt találjuk, hogy a legmagasabb pontok túlnyomólag a folyampartra, a legmélyebb pontok a szigetpartra esnek. Az ülés 7 órakor ért véget. KÜLÖNFÉLÉK. — A Petőfi emlékszobor szakértő szűkebb bizottsága többszörös eljárás után megállapodott Huszár Adolf úrral a szobor végleges mintaterve iránt, melynek elfogadása fölött most már a nagy bizottság fog dönteni. Az ülés e tárgyban Huszár A. városligeti műtermében, hol a szoborminta áll, csütörtökön f. hó 25-kén délután Bórakor fog megtartatni, melyre a nagy bizottság tagjait tisztelettel meghívom. Budapest október 22. Tóth Kálmán alelnök megbízásából közli Reményi Károly, bizottsági jegyző. — Pestmegye törvényhatósági bizottsága ma rendkívüli közgyűlést tartott gr. Szapáry főispán elnöklete alatt. Több sürgős ügyben kelt miniszteri leiratot kellett elintézni; a miniszter nevezetesen a megye új közigazgatási felosztását tetemes módosításokkal hagyta jóvá. A tiszti személyzet létszáma és fizetésének reductióját követeli, nevezetesen a főorvosét 1500 ftról 1000-re stb; a 7 járási állatorvos helyett egy központi állatorvost kíván; nem engedélyezi az irnoki fizetések s a váczi szolgabirói átalány nagyobbitását, a dijnokok szaporítását, a 7-ik árvaszéki ülnöki hely fölállítását. Azon óhaját fejezte ki, hogy a szolgabirók székhelyét a járásbirókéval lehetőleg összhangba kell hozni. A közgyűlés élénk vita után elhatározta, hogy nagyobbrészt megmarad eddigi módosításai mellett s a minisztert újra fölkéri azok megerősítésére. Megállapittatott ezután az 1878-iki megyei költségvetés 256,424 ft 50 krban; — a fedezendő deficzit 254,508 ft 50 kr. Továbbá belügyminiszteri leirat folytán a megyei választások határnapját november 18-ikára tűzte ki a közgyűlés s a választási elnökök és jegyzőkre nézve elfogadta az állandó választmány által javasolt névsort. Végül kimondatott, hogy az új képviselet az átalános tisztújítást deczember 15. és január 15. közti időben ejtse meg, mire a napirend kimerülvén, a közgyűlés befejeztetett. A hörcsögök elszaporodása miatt, mint írtuk, Pest megye jelentést tett az ipar és kereskedelemügyi miniszterhez, aki erre vonatkozólag okt. 10-én kelt ezen rendeletet küldötte hozzá: »Értesülvén a hörcsögöknek a megye némely vidékén történt nagy és káros elterjedéséről, indokoltnak tartom a gazdák azon aggodalmát, hogy száraz tél esetén ezen pusztító és káros állatok a mezőgazdaság kiszámíthatlan kárára rendkívülien el fognak szaporodni. A megye hatósága által eszközölt erélyes óvintézkedések sikere és a szóban levő káros állatok minél inkábbi átalános kiirtása czéljából czélszerűnek tartanám községenként ott, hol e kártevő állat már fellépett vagy fellépésének jelei mutatkoznak, egy e czélra egybehívott községi bizottság által meghatároztatni, hogy minden földbirtokos földbirtokának és a szóban levő állat felléptének arányához képest mily mennyiség kiirtására lenne holdankint kötelezendő, mely helyi bizottsági vélemény a megye hatóságának bemutattatván, pénzbírság kiírása mellett a megye kötelezné a birtokosokat a reájuk birtokuk arányában kivetendő hörcsögfejnek a községi elöljárósághoz leendő bemutatására, figyelmeztetvén az illetőket azon körülményre, hogy ezen állatok bőre a szűcsöknél értékesíthető, minélfogva azok tömeges pusztítása kettős haszonnal jár. További serkentésül e káros állatok pusztítására czélszerűnek vélném, ha a törvényhatóság bizonyos díjat tűzetne ki a községek által, illetőleg néhány krajczárral jutalmazna minden darabot, mely a kötelezett mennyiségen fölül az illetők által beszolgáltattaták. Ezen intézkedés oly egyéneket is fogna az irtásra buzdítani, kik vagy épen semmi földbirtokkal nem bírnak, vagy illetményüket már kifogták. Ha sikerül is kitartó munkával e veszélyes állatot szűkebb korlátok közé szorítani, vagy épen kiirtani, mindamelett a veszély helyére még néhány éven át is kiváló figyelemmel kell lenni, és nem hangsúlyozhatom eléggé azt, hogy a szóban levő állatnak elnyomására és kiirtására azon időben kell a legnagyobb gondot, a legserényebb és erélyesb tevékenységet kifejteni, midőn az még csak kisebb számban és kiterjedésben lépett fel. Végül felhívom a megye közönségét, hogy úgy a tett intézkedéseiről, mint a meginditott irtási munkálatok foganatositásáról értesítsen. — A szepesi egyesület Budapesten okt. 31-én szerdán d. u. fél 7-kor az egyesületi alelnök dr. Andaházy László lakásán (ker. főút 59. sz. I. em.) tartja rendes közgyűlését, melyre a tagok meghivatnak. Napirend: a választmány évi jelentése; szavazatszedő bizottság kiküldése; alapszabályszerű tisztújítás. Egyszersmind felkéretnek a tagok, hogy f. évi október 27-én, szombaton este 7 órakor, a józsef téri Gundel-féle sörház külön szobájában vacsorára minél számosabban egybegyülni szíveskedjenek. A »bácskai kör« Budapesten tegnap a »Komló« helyiségében gyűlést tartott. A gyűlés a héttagú bizottság által kidolgozott alapszabályokat némi módosítással elfogadta. Az alapszabályok végleges szövegezése és a további teendők vezetése czéljából Nagy korelnöksége alatt a következőkből álló bizottság választatott: Czvetkovits P., Flatz V., Jablonszky M., Tauber R, Tulszky J., Vaálly E., Várossy T. és Vojnits J. — A trencséni magyar kör Budapesten vasárnap megalakult. Tisztviselői a következők : elnök: Szűcs Miksa okleveles erdész és joghallgató, pénztárnok: Neumann Mór jogh; jegyzők: Lippner Jakab jogh. Uhlmann Miklós bölcsész halig. Bizottsági tagok: Balog Ármin bölcsész halig. Lichenwald Ede joghallg. Lichtenstein Miksa joghallgató. A Központi vasúti kórház eszméjét pengeti dr. Grósz Lajos egy, a közlekedési és pénzügyi minisztériumokhoz beadott emlékiratában. Utalva arra, hogy a vasúti hivatalnokok nem találnak társadalmi állásuknak megfelelő gyógykezelést a közönséges kórházakban. Javasolja, hogy az ezen czélra meglevő alap egy része, egy központi vasúti kórház építésére és fentartására fordíttassék. — Crispi úr fájdalmai. Az olasz parlament elnökét aki a mai napig a főváros vendége volt, mindenütt a legnagyobb előzékenységgel és tisztelettel fogadták. Többször el is mondá, hogy a magyar vendégszeretet fölül múl minden magasztalást. Átalában igen kellemes emlékekkel távozott, s itt időzésének örömeit csupán egy kis kellemetlenség zavarta meg. Crispi úr balkezének hüvelyk ujja tövén ugyanis egy kelés volt, mely a legcsekélyebb érintésre is pajgó fájdalmat okozott. Bárhova ment látogatóba, kezdetben mindig zsebében tartotta balkezét. Külügyminiszterünk a tegnap délutáni bucsúzás alkalmával azonban különös kitüntetésben részesítő vendégét, mindkét kezét feléje nyújtván kiválólag meleg kézszorításban részesítő Crispi ur mindkét kezét. Crispi ur nem tartóztathatá magát vissza s mosolygó arczczal egy fájdalmas jaj kiáltást hallatott. Gróf Andrássy Gyula nem győzte magát eléggé mentegetni ezen akaratán kívül okozott fájdalomért. — A nemzeti dalkör dalestéje szombaton a vigadó éttermeiben, kisebb, de díszes közönség jelenlétében tartatott meg, mely alkalommal a jelenvoltak meggyőződhettek, hogy a nemzeti dalkör, a főváros e magyar szellemű dalegyesülete, megfelel a közönség várakozásának. Minden egyes dalt kitűnően adtak elő. Ezentúl — mint halljuk — a kör minden hóban, tisztán tagjainak, zártkörű estéket fog rendezni. Ajánljuk a nagy közönség figyelmébe. — A magyar államvasutak igazgatósága megkapta az engedélyt, hogy a kőbányai úton fekvő vasúti telken gabonacsarnokot építhessen , az összekötő vasút telkén pedig áru járt a szállások mellett tervbe vett állomás szomszédságában. — Siófokról értesülünk, hogy e kiesés nagy gyógyerejű balatoni fürdőt továbbra is alapítója Végh Ignácz fogja igazgatni, aki folyton igyekszik, hogy azt a kor és a vendégek növekvő igényeihez képest minél kényelmesebbé tegye. A veszprémi káptalan újabb 12 évre adta bérbe neki a fürdőt, s az ügybuzgó bérlő jövő évben új fürdőházat is fog építtetni. — A balatonfüredi, országszerte ismert vendéglős Raps, eddig Magyarországon jócskán öszszekapart »babérain« pihenendő, felhagyott a nagy vendéglővel, kiment Gráczba, a Pensiopolisba. Most bizonyos Karlberger concurrál helyére, azonban az igazgatóságnak saját érdekében áll, hogy oly egyénre bízza, ki a b.füredi fürdő jó hírnevének megfelelni képes. — A budapesti népoktatási kör választmánya a szünetek után első ülését holnap kedden d. u. 5 órakor tartja meg az akadémia egyik kis termében. — Véletlen mérgezés bürökkel. Petz F. a dunagőzhajózási társulat hivatalnoka (lak. II. ker. iskola utcza 654.) szombaton délben családjával egész jókedvűen ebédelt, midőn nemsokára gyomorfájdalom, émelygés, aggályérzet lepte meg mindnyájukat, melyet csakhamar hányás, izzadás, tagreszketés és csikarás követett a nélkül, hogy maguknak az esetet legkevésbbé megmagyarázni képesek lettek volna. Csak a nemsokára előjött dr. Dubay ismerte fel a mérgezést bürökkel, mely alkalmasint petrezselyem helyett lett a levesben megfőzve, ekkor emlékeztek a mérgezettek mindnyájan arra, hogy a leves csakugyan »el volt rontva« és kellemetlen mellékszag volt, de mindamellett elfogyasztották. Legelőbb Petzné lett beteg, utána a szakácsnő, ezután az úr és legutoljára a 14 hónapos kisfiú, ki szerencsére épen akkor nem akart csak néhány kanálkával enni abból a levesből. Dr. Dubay ellenszere kitünően hatott és ma már az egész család életveszélyen kívül van. Óvatosnak kell lenni a zöldségekkel. A fővárosi 45-ös bizottság Királyi Pál elnöklete alatt ma este ülést tartván választás utján betölté a tizedik kerületi orvosi, a hatodik kerületi ügyészi, továbbá egy pénzügyi- és gazdaságibizottsági tagsági állomást. A gazdasági bizottságba Tenczer Pál választatott meg. Az orvosi állomásra 4 pályázó közül a szótöbbség dr. Bereczki Endrére esett, míg az első osztályú ügyészi állomást 7 pályázó közül átalános többséggel dr. Fülöp Kálmán nyerte el. Egy másodosztályúnak betöltésére a csütörtötökön d. e. 10 órakor tartandó ülés tűzetett ki._ Ezzel az ülés befejeztetett. — Láng Mihály temetése ma délután nagy részvét mellett történt meg. Horvát Boldizsár s Ráth K. főpolgármesteren kívül, kik a rokonsághoz tartoztak, egész sereg notabilitás jelent meg az életbiztosító társaság palotájában, hol a temetés történt. A gyászbeszédet Győry Vilmos ev. lelkész tartotta, ugyanő, ki pár hóval ezelőtt, mint emlité, e család körében az elhunyt első unokáját megkeresztelő. A temetőbe a kocsik hosszú sora kisérte ki a halottat, ki életében átalános tiszteletben részesült. — Élelmes borbély. Sgr. Giovani Locaselli eldobta borotváját, szappanát, mert más művészettel is boldogulni vélt. A hideglelést mesteriesen tudta utánozni, tehát betegnek létetve magát, bekopogtatott a kórházakba Kaposvárott, Zágrábban, Károlyvárosban, Kapronczán és Varasdon s éldegélt 1873 óta napjainkig, mint színlelt beteg, boldogan. Most figyelmeztette rá a belügyminiszter a kórházigazgatóságokat. — Uj kisdedovó. Berettyó Újfaluban(Bihar megyében) az ottani jótékony nőegyesület pártfogása mellett a napokban kisdedovó fog megnyílni. A vezetésre az egyesületi nők Titzer Emilia k. a.-t, Kazár Emil írótársunk leánytestvérét voltak szerencsések megnyerni. Óhajtandó, hogy az alföldi városok e jó példát utánozzák. — Postarablási kísérlet. Mezőturról Írják a »Posta Közlöny«-nek e hó 17-éről : Borzasztó esemény történt itt a múlt éjjel a postalegény és ennek kíséretébe rendelt bakter s egy rablást kisérlő gazember között. Az éjjel ideérkezett postaszállitmányban körülbelül 40,000 frt volt. Amint a csomagokat az indóháznál rendbeszedték s a postalegény és kísérője beindultak a városba, nyomukban egy ácsorgó férfit vettek észre, azonban roszat nem sejtve tovább mentek, még pedig nem a szokott, hanem a nagy, egyenes után. Épen a legszélső házat érték el, mikor eldördült a sötétből hat lövés, melyből kettő találta a baktert, akinek azonban volt annyi ereje, hogy odaugrott, ahonnan a fegyvert villámlani látta, s fokásával a rabló fejéhez ütött. A postalegény az ijedtségtől megdermedve tétlenül nézte a jelenetet. A posta mindamellett meg van mentve, s ez Máté Sándor obsitos tüzér érdeme, kinek egyik golyót a jobb kezéből, a másikat a lába vastag húsából vette ki az orvos. A vizsgálat tart. A franczia vaudeville egy régi bajnoka, De Lauzanne, múlt vasárnap elhunyt Parisban, 76 éves korában. Apósa s hosszú időn keresztül állandó munkatársa, Duvert, kevéssel hunyt el ő előtte. Az első drámai »tréfa«, melylyel Lauzanne a párisi színpadokon megjelent, egy paródia volt Hugo Viktor »Ernáni«-jára, »Hernali ou la Contrainte par Cor« czímmel. A darab igen tetszett s akkor szerzője, társaságban Duverttel elkezdett vaudé vilieket írni s többet irt száznál, melyek egy egész nemzedéken keresztül uralkodtak a Palais Royal és a Variétés deszkái fölött. Legnevezetesebb művei voltak e nemben a »Jaquemin roi de France«, »L'homme blasé«, »Renaudin de Caen«, »La supplice de Tantale« és »Riche d'Amour.« E többnyire már elavult s a színpadokról le is tűnt bohózatok annyira jellemzik koruk szellemét, hogy már művelődési szempontból is érdemeseknek tarták őket összegyűjteni és kiadni. — Nemzeti színház. Hétfőn »Rómeó és Julia« dráma adatott Shakespearetől, (daczára, hogy a »Pesti Napló« Gounod hasonczímű operáját hirdette). S talán ezen jóakaratú csel következtében töltötte meg úgy a közönség a színházat, mint ahogy drámát — a premierek kuriózumán kívül — egyátalán nem szokott szerencséltetni. De ma Márkus Emma k. a. lépett föl először, a színi képezde volt ifjú növendéke, mint szerződött tag, innen a szokatlan nagy közönség az előadáson, mely tehát kétszeres érdekű volt. Érdekes volt pedig elsősorban a nézőtér. Gyönyörködtünk soha ott nem látott arczokban, kik bőkezűek voltak tapsban, bőkezűek koszorúban, s hiszszük, hogy a sajtó is úgy fog e Júliáról megemlékezni, mintha »csodagyermek«-ről volna szó, pedig Márkus kisasszony, szerencséjére, nem az, hanem egy sokat ígérő pálya küszöbén álló tehetség. S őszintén örülnénk e díszes háznak, ha azt a közönséget láttuk volna itt, mely első a bevégzett műalkotásokban találni lelki érvet, mely koszorúját rakja le egy »Falstaff«, vagy »Delilah«, vagy »Gilberte«, vagy az »ideges« elé; — vagy azt, mely ha ma az első kisérlettevőt buzdította, sőt nagyon is felbiztatta tetszésjeleivel: a pályáján tovább haladt színésznek is eljönne fejlődéséről meggyőződni. Vajha ily közönség lenne »Romeo és Julia« egy közelebbi előadására is, akkor mi tapsolnánk neki. Ily magyar drámai közönség azonban nincs, közönyös az efféle »luxokat« kivéve a legperfektebb előadások iránt is, pedig ez halálosan elcsüggeszthet minden színészt, s elölheti becsületvágyát. Valljuk be, hogy ma is inkább a lux hozta össze a nézőket : inkább a spectaculum mint a dráma, inkább a circus, mint a színház ; s ha ugyanez ifjú tehetség pár év múlva a salaktól jobban megtisztulva, kétannyi erővel és művészettel fogja adni e szerepet , bizonynyal nem lesz már ott a mai közönségnek fele. Hányan kezdték már hasonló zaj és protekczió közt, nem kevesebb ambitió és adománynyal, s folytatják most a színházlátogatók érdektelensége és közönye mellett ! Pedig Márkus k. a. is megérdemelné, hogy inkább folytathassa és tetőzze be színpadi pályáját méltó érdeklődés és tetszés között, mintsem hogy kezdessék vele ily kirívóan , úgy hogy biztatnunk kell őt: e mai föltűnő külső siker — ne csügeszsze el. Sok öntudatosságot tanúsít, talán Júliának sokat is, játéka bár nem plasztikus, de sok routinenal biró, s kifogástalan színpadi otthonossága van. Hogy hangja kissé gyenge, s modulatiókra kivált szerelmi olvadozásra nem elég ruganyos ; oly hiány, melyet az idő pótolhat; nagyobb fogyatkozása azonban az, hogy arczizmait bizonyos kis vonása a humornak dominálja, mely alatt arczjátéka akkor is tréfát látszik sugározni, mikor a legeredőbb szerelmet akarná, hogy kifejezze. Julia három fő színből vegyített szerepét, mely először egészen naiv, majd szerelmes, végül hősnői, s mely szerep ennélfogva igen nehéz összetételű, s úgyszólván három szakmakört egyesít magában, leggyakorlottabb művésznők sem számíthatják tökéletes kiviteleik közzé. Markus kisasszonynak gratulálnunk kell ahhoz, amit nyújtott; midőn Rómeóval az első tekintetet váltja, vagy midőn aléltan összerogy , igen szép momentuma volt; csak ott a bökkenő, hogy ha ma Júliával kezdette — mivel fogja folytathatni, hogy az oroszlán — a közönség — fel-