A Hon, 1879. március (17. évfolyam, 52-78. szám)
1879-03-14 / 64. szám
64. szám. XVI. évfolyam. Budapest, 1879. péntek, márczius 14. Reggeli kiadás. Szerkesztési iroda s Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. It iadló-hivital : Barátok tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra........................................... 2 írt 3 hónapra ......................................................6 -6 hónapra ............................. .... 12 . Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenkint....................................1 » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. Budapest, márczius 13. A királyi tett. Az első magyar ember, a király, mélyen érzi népe veszteségeit és örömét fölcseréli annak bánatával. Az itt közlött levél fényes bizonyítékát adja ennek. Ő felsége következő levelet intézte Tisza Kálmánhoz : Kedves Tisza! Tekintettel a több oldalról nyilvánult kívánalmakra s az ország minden részében már készülőben levő leyális tüntetésekre, szándékomban volt Nőmmel, a Császárné és Királynéval, házasságunk 25. évfordulójának közelgő ünnepélye alkalmából Budapest fővárost meglátogatni, hogy szeretett magyar királyságom lakossága körében is, annak szerencsekívánatait, mint tapasztalt szeretete és ragaszkodása ujóbbi bizonyítékát elfogadjam. E szándékom teljesítése által saját óhajtásomnak is megfeleltem volna, mert mindig örömömre szolgálna Magyarországom népével találkozhatni. Azon súlyos sorscsapások azonban, melyek által a lakosság nagy része a Tiszavidéken legközelebb bekövetkezett vízáradás folytán jujtatott, azon elhatározásra indítottak, hogy említett szándékom kivitelétől eltekintsek és pedig azon kívánság által vezéreltetve, hogy azon költségek, melyek ez alkalomból a törvényhatóságokat, községeket, testületeket vagy egyeseket érték volna, valamint ezen alkalomból netán alapítványokra szánt összegek, amennyire lehetséges és legalább részben a balsors által sújtott s a segélyre oly sürgősen ráutalt szűkölködők javára fordíttassanak. Utasítom önt, ezt oly hozzáadással közzétenni, hogy Én ezen kívánságom lehetőleg dús teljesítését, mely által a mindenkor áldozatkész lakosság szűkölködő polgártársai szenvedéseit áldásosan enyhítheti, egyszersmind Irányomban való szeretete és ragaszkodása legörvendetesebb s szivemnek legjobban eső bizonyítékául fogom tekinteni. Egyidejűleg egyszersmind intézkedtem, hogy Önnek, a legközelebb múlt napokban már kézbesített összegeken kívül még további negyvenezer forint Saját nevemben s Nem a Császárné és Királyné nevében magán pénztáramból kiszolgáltassék, mely összeg ön által a Tisza áradása folytán sújtott szükölködők segélyezésére lesz fordítandó Kelt Budapesten, 1879. évi márczius hó 13-án. Ferencz József, s. k. Oly őszinte atyai érzés, oly meleg részvét és ragaszkodás vonul e levélen át, hogy annak minden szava, minden magyar ember szivébe vésődik. És itt fogja megünnepelni azt az örömnapot, melynek csak külsőségeitől fosztá meg, egy előtte még magasabb czél számára a király szeretete, ki feláldozza örömét népének. És a példa, melyet ő adott, nem marad hatás nélkül. Az Alföld és főleg Szeged érezni fogja annak jótékony hatását. Föléled az elpusztult város és a nemzet kiáltja: Éljen a király! Adakozások az árvízkárosultak részére. Eddig kegyült összesen.................... 537 frt 20 kr. Ezután érkeztek: Deutsch Lajos és Deutsch J. József építkezési vállalkozók.................... Orsz. nőiparegyesület tanítóképző intézetének s ipariskolájának tanítónői s tanítványai.................... Rainer Gyula.............................. 2500 — Összesen 834 frt 20 kr. Az orsz. nőiparegyesület tanítónőképezdéjének és ipariskolájának tanítónői és tanítványai 42 frtnyi adományához járultak. A tanítónők közül: Spányi Ida 4 frt, György Aladárné 3 frt, Bogya I, Lehável Ida 2 — 2 frt, Gömbös Flóriáné 1 írttal. A tanítványok közül: Illéssy Piroska, Zipernovszky Fáni 2 — 2 frt. Schütz Gizella, Schütz Nina, Fegyveres Irén, Gottleb Katicza, Abelesz Ilona, Bothman Sarolta, Weil Szidónia, Schller Gizella, Gerster Irma, B. Vincze Amália, Meskó Erzsi, Hellebrandt Irma, 1 — 1 frt. Gutman Gizella, Nothart Laura, Krieshuber Róza, Schaffer Róza, Schütz Berta, Tüchler Teréz, Hamornik Irma, Elemér Mariska, Cs. Vincze Amália, Reichenbenberger Irma, Büky Karolin, Lőwy Jula, Vodjan Mari, Kováts Regina, Lővinger Tini, Sprung Fáni, Moravecz Margit, Dozmath Anna, Pozsonyi Szidónia, 50—50 krajczár. Hausbrunner Hermin, Singer Eugenia 40—40 krajczár, Klein Eugenia, Schaffer Berta, Axman Emma, Félegyházi Emma, Weis Róza, Noé Borbála, Szontágh Irma, Feldman Ilona, Kunszke Józsa, Berics Karolin 30—30 kr. Kircz Sarolta, Z Berta, W. Ilka, 20—20 kr. Flesch Matild 10 kr. — A belügyminiszter ma ismét a következő rendeletet adta ki: Valamennyi törvényhatóságnak. A tegnap 11370. szám alatt kelt körrendeletemben, melylyel a Tisza folyam árjai által vagyonukban és életükben veszélybe döntött alföldi hazánkfiai gyors segélyezése czéljából könyöradományok gyűjtésére hivom fel a törvényhatóságot, azt állítom, hogy Szeged még tartja magát, még küzd! Ma éjjel vettem a minden emberbarátot, a minden hazafit mélyen lesújtó gyászos hírt, hogy a küzdelem hasztalan volt, mert a Tisza árjai hajnali két óra tájban minden emberi erőfeszítést legyőzve, a városba betörtek! Részletes tudósításokat még nem bírok, de a veszély megdöbbentő mérveit eléggé jelzi azon tény, hogy a 70.000 lelket számláló Szegedet víz borítja el. E gyászos körülmény a tegnapi felhívásban tett sürgős kérelmem súlyát százszorosan fokozza, s engem arra késztet, hogy az ország összes törvényhatóságait a könyöradományok gyűjtésére ismételve felhívjam s lelkükre kössem, hogy ez ügyben a legnagyobb erélylyel és gyorsasággal járjanak el. Budapesten, 1879. márcz. hó 12. Tisza s. k. — A képviselőház igazságügyi bizottsága ma d. u. 5 órakor Horváth Boldizsár elnöklete alatt tartott ülésében tárgyalás alá vette a szegedi katasztrófa folytán, az attól érintett területen szükséges igazságszolgáltatási rendkívüli intézkedésekről szóló s a képviselőház mai üléséből hozzá utasított törvényjavaslatot. Mindenekelőtt előadóvá , Emmer Kornél választatott meg. Az átalános vita megnyitásával Chorin Ferencz kérdést intéz az igazságügyminiszterhez, várjon a kért fölhatalmazás alapján szándékozik-e fizetési moratiurmot is fölvenni a kibocsátandó rendeletbe. Pauler miniszter válaszul az indokolásra utal, mely a hitel szempontjából ily veszélyes intézkedésre ki nem terjeszti a kért meghatalmazás körét. C h er int e válasz kielégíti, Horváth Lajos azonban e korlátozást magába a törvénybe kívánja fölvenni, mire hosszas és érdekes vita keletkezett, melyben a bizottság minden tagja részt vett s kivétel nélkül a fizetési moratórium ellen nyilatkozott; a többség azonban ezen korlátozást az indokolásban eléggé látja kifejezve s ez okból a mindjárt megkezdett részletes vitánál Horváth Lajos módosítványát, mely szerint a felhatalmazás mindazon rendkívüli intézkedésekre terjedne ki, melyek a határidők tekintetében a teljesítendő jogcselekvényekre nézve szükségesek — mellőtte. Az 1. § ban csak styláris módosítások létettek:" a 2. §-ban ezen törvénynek a kihirdetés után azonnal hatálybalépése kimondatott. Ezzel a tvjavaslat elfogadtatván, az előadó jelentése azonnal hitelesíttetett. — Az országgyűlési szabadelvű párt f. hó 14-kén, délután 6 és 1 a órakor, értekezletet tart. — A magyar delegátió holnap fogja tárgyalni a közös minisztérium három előterjesztését nyilvános ülésben s előreláthatólag a tárgyalást az albizottsági indítványok elfogadásával holnap be is fejezi. Az osztrák delegatió ennek következtében abban a helyzetben lesz, hogy már szombaton fogja egy nyilvános ülésben konstatálhatni, hogy a két delegátió határozatai közt a beérkezett nunézium értelmében az összegekre nézve különbség nincs s hogy e szerint a határozatok a legfelsőbb szentesítés alá terjeszthetők. Miután az osztrák delegátió ügyrendje értelmében csak a határozatok harmadszori felolvasása s megszavazása szükséges, azok kihirdetése pedig nem, az osztrák delegátió már szombaton tartja ezúttal utolsó ülését, melylyel a több hóra terjedt 1878-ks delegationális ülésszak be is záratik. A magyar delegátió azonban csak akkor fogja zár ülést tartani, mikor szentesített határozatai a berlini szerződés beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslat letárgyalása után ki fognak hirdettetni. A felsőszabolcsi Tisza-szabá- lyo zá si társulat Lónyay Menyhért gr. elnöklete alatt f. hó 11-én Kis-Várdán tartotta évi közgyűlését, melynek főtárgya a nyílt belvizek ellen való védelem kérdése volt. Ide vonatkozólag örömmel fogadtatott a közmunka és közlekedési minisztériumnak azon elvi jelentőségű igazságos rendelete, mely az oly rég rendezésre váró viszonyát a felülről jövő belvizeknek, az alantasabb tiszai ártérhez akkép állapította meg, hogy azon időre, mely a Tisza magas árjai miatt a Tiszaszabályozó társulat zsilipje bezárva van, a házban fekvő nyírvizek káros letódulása időszaki elzsilipeléssel akadályoztassák meg. Ezen az egész országra nagy jelentőségű elvi határozat tényleges végrehajtására a tiszai közgyűlés a kívánt költségeket örömmel szavazta meg. Pótlólag s ezzel összefüggésben jelenteni kell még, hogy a nyíri belvizek évtizedek óta függő szabályozása szintén bevégzett kérdéssé lett, amennyiben a következő nap vagyis 12-én a nyíri érdekeltek Beöthy Lajos kormánybiztos elnöklete alatt alakuló közgyűlésüket Nyíregyházán megtartották, s a Nyírvizszabályozó érdektársulat megalakítását 22000 holdat képviselő szavazattöbbséggel 9000 hold ellenében határozatilag kimondották. A fennebb jelzett két tény gyakorlatilag Szabolcs megyére, elvi tekintetben pedig az egész Tisza vidékre egy új epocha kezdetét jelenti, míg ha a Kormány által elfoglalt igazságos álláspont a kivitelben az érdekeltek erélyes tevékeny- s sége által támogattatik , közgazdászatilag óriás érté- I keket szabadit fel az eddigi közöny miatti inproduc- s tiv állapotából s ad vissza a nemzeti vagyonosodásnak. — Bécsi lapok a szegedi katasztrófáról. Ama borzasztó szerencsétlenség, mely Szeged városát érte, a bécsi sajtóban is átalános részvétet keltett. Csaknem valamennyi lap meleg hangú, rokonszenves vezérczikkeket hoz Szeged pusztulásáról s néhány már megkezdte a gyűjtést is az árvízkárosultak részére. A »N. fr. Pr.« irja, hogy oly katasztrófa előtt állunk, a melynek a legfagyosabb szivet is részvétre kell kelteni a szerencsétlen magyar város iránt.« Dicséri, a lakosság és a katonaság lankadatlan buzgalmát s igy ír Szegedről és a Tiszáról: »Íme egy kiterjedt, népes, könnyen felgerjedő, a közélet minden hullámverését a delejta érzékenységével megérző város békésen fekszik a féktelen és zabolátlan folyónál, melyet osztrák és magyar költők baldúsnak neveznek dalaikban, melyet évtizedek óta emberi ész és emberi erő szabályos mederbe terelni törekednek, mely mindennek daczára oly jelentékeny szolgálatokat tesz a békés közlekedésnek és a népjólétnek s melyhez utóvégre is mint a sivatag egy megszelídített állatához hozzászoktak, jóllehet sötét történet van mögötte, mely a legnagyobb vízáradásokkal és a legnagyobb emberi szerencsétlenséggel összeesik. S e folyó most saját 63 a magyar Alföld történetéhez egy uj komor lappal hozzájárult « A »Pr.« azt mondja, hogy a közérdek most csaknem kizárólag a szegedi katasztrófa felé fordul. Dicséri a magyar hatóságok tevékenységét, a mentési munkálatokat és a katonaság odaadását s végül kijelenti : Humanitásnak és testvéri szeretetnek kell most munkához látni s meg vagyunk róla győződve, hogy az emberi lélek legnemesebb érzelmeihez való folyamodás mindenütt a legrokonszenvesebb és legeredményesebb viszhangot fogja találni.« A »Fremdenblatt« így ír azokról, kik Szegedet megmenteni iparkodtak : »Mindenekelőtt köszönet az emberi társadalom nevében ama hősies harczosoknak és polgároknak, kik a legmerészebb halálmegvetéssel az utolsó pillanatig védelmezték az egyetlen földsánczot, melyen egy őrjöngő tenger csinált magának és a pusztulásnak rést. Tetteik és neveik megérdemlik, hogy tiszteletképen az utókornak szolgáltassanak át, fájdalmas emlékezetével együtt mind amaz elpusztult emberi boldogságnak, mely fölött most a Tisza és a Maros tajtékzó hullámai könyörület nélkül hömpölyögnek!« — Az angol alsó házban most terjesztetett elő a tengerészeti budget. Érdemesnek tartjuk kiemelni ebből, hogy az összes költség a múlt évhez képest jelentékenyen leszállíttatott. 1878-ban a tengerészeti szükséglet eredetileg 11,053,901 font sterlinget tett, a f. évi szükséglet 10.586,894 font, tehát kevesebb 467,000 fonttal. Megjegyzendő azonban, hogy ezen költségvetés a Cap háború előtt készült. Azóta rendkívüli szükségletek merültek fel. Jan. 1-én nem kevesebb mint 164 volt a hadihajók száma. A legénységnél 1,200 főnyi leszállítás történt. Tavaly 60,000, ez idén 58.880 a tengerészek száma. Hasonlag a tengerészapródok száma is fogyott 6300-ról 5300-ra. A partőrségnél szintén csökkenés van, tavaly 14,000, ez idén 13,000 főnyi partőrség van. A bolgár nemzetgyűlésből jelentik a »N. fr. Presse«-nek. A nemzetgyűlés 11-kén elnapolta magát, előbb azonban tizenkét tagú bizottságot választott, melyet azzal bízott meg, hogy Dondukov megnyitó beszédére választ s memorandumot dolgozzék ki, mely azt a kérdést fejtegetné, hogy az egyesült Bolgárországnak legyenek-e külföldi képviselői. A kamara elnapolása hétfőig tart, amely idő alatt a ruméliai s maczedóniai kérdés újból vitattatni fog. Hire jár, hogy Tuzluknál (Sumla mellett) a musulmánok folt áradtak, de részletek hiányoznak. A hatóság azt hiszi, hogy a hír nem komoly, de azért megteszi a szükséges intézkedéseket. A franczia kamara ma délutáni ülésében foglalkozott a május 16-ki kormány vád alá helyezésének kérdésével. Ez óráig amint természetes is —, semmi távirati hír nem érkezett a vita eredménye felől, de úgy látszik nem szenved kétséget, hogy a hosszas agitáczió daczára, melyet a vád alá helyezés mellett a szélsőbal folytatott, nagy többség fogja a bizottság erre célzó indítványát mellőzni. Mikor a kamara többsége így fog ítélni, bizonyára inkább politikai tekinteteknek enged, mint benső meggyőződésnek. A május 16-ai kormány a mai parlamenti többség előtt olyannyira gyűlöletes emlékű, hogy bizonyára hajlandó lenne az végletekig menő harczot kezdeni meg ellene, ha nagyobb állami érdekek nem parancsolnák a jogszolgáltatás puritán kérlelhetlenségének ez alkalommal mellőzését. Annyi bizonyos,, hogy e nagyobb állami érdekek sürgetőn követelik hogy a saját házában úrrá lett köztársaság tanúsítsa azon nagylelkű eszélyességet, becsületes óvatosságot, mely a Thiers kormányzata alatt 1871-től 1873-ig irányadó volt, s mely varázserővel hatott a franczia közélet minden rétegére, s százezerszám teremtette a monarchikus pártok soraiból a konvertitákat, kik a köztársaság zászlaja alá, mint a »legokoszak« zászlaja alá álltak, mert ezt tartották annak, mely legkevesebb veszélylyel jár s nyitva áll mindenki előtt. Szükség vagyon rá, hogy e föltevés valónak bizonyuljon, s a kormányforma, mely az irgalom némely koczkázatos tényét is megpróbálta az amnesztia által, gyakorolja a bölcs bocsánat azon nemét, mely, ha a közhatalmak jó kézen maradnak, rá nézve nem jár semmi veszélylyel sem, sőt inkább új gyarapodás forrásává válhat. — A konferenczia-terv: Budapestről, márczius 11-ki kelettel távírják a »Journal des Debatsnak,« hogy az orosz diplomáczia élénken ragaszkodik azon tervhez, hogy Konstantinápolyban a nagykövetek egy értekezlete jöjjön össze, mely ne csak Arab-Tabiab, hanem az összes függő ügyek csomóját megoldja. Az a hír, mintha Olaszország tett volna ilynemű ajánlatot, alaptalan. Olaszország részéről ily akczió teljesen érthetetlen lenne, — jegyzi meg a »Journal del Debata« — ha csak valami hasznot nem akar húzni belőle. 42 » 5 » A „HON“ TÁRCZÁJA Szeged. (Szeged népe. — Fekvése. — Beosztása városrészenkint. — Alsóváros, Rókus, Móraváros, Felsőváros, Palánk. — Kórház. — Árvaház. — Gyufagyár. — Makkos erdő. — Szatymaz.— Tíz év előtt. — Beáltanoda, Dugonics-tér és park. — Klauzális Széchenyi-tér. — Korzó. — Ifjabb házak. — Közművelődési tényezők. — Az 1876 árvízveszély. — A kiállitás. — A mostani védelem.— A veszély kitörése és pusztítása.— Menekvési helyek. — Újszeged. — Mit ir majd Tissot Szegedről ? »Szegednek népe, nemzetem büszkesége!« Ez ismert szavak eléggé jellemzik azt a várost és azt a népet, melynek szomorú sorsa iránt ma az egész nemzet, sőt a külföld is a legmelegebben érdeklődik. Egy munkás, vagyonos város népe jutott a tönk szélére, mely minden izében magyar volt, mely évek hosszú során át fokozott erővel igyekezett mindazon intézkedéseket megvalósítani, a melyek által az ország második városává emelkedhetett volna, és nagy részben már emelkedett is. A szegedi ember mindig büszke volt arra, hogy az ő városa a főváros után a legelső az országban és mindenki tőle telhetőleg igyekezett is odahatni, hogy ez az elnevezés ne csak puszta fogalom, hanem tény is legyen. És aki figyelemmel kísérte e város működését és törekvéseit, az teljes joggal elismerhette, hogy Szeged a főváros után valóban a legtöbb hivatással bírt arra, hogy Magyarországnak nemcsak legnagyobb, de közgazdasági és társadalmi szempontból legfontosabb városa is legyen.Két vasuta és két folyója van. Ezekben vélte feltalálni jövője, nagysága iránt táplált reményeit és ezek készíték elő számára a halált. Szegednek igen kedvező fekvése elősegítő a város fokozatos emelkedését és haladását. A Tisza és a vasúti töltések gyűrű kép veszik körül a várost, melynél az országban csak a szomszéd H.-M.-Vásárhely birt több fekvő birtokkal. A város maga négy részre oszlik: Alsóváros, Rókus, Felsőváros, Belváros, köznyelven Palánk. A nép e városrészeket máskép szokta nevezni. Szerinte az alsóváros: parasztváros; rókusváros: munkás város; felsőváros : gazdag város; palánk vagy belváros , úri város. És ez elnevezés megjelöli egyszersmind az illető városrészek lakosságának foglalkozási és társadalmi minőségét. Az alsóvároson a tanyai emberek, a földművelők laknak. Ide tartozik Szent-Mihálytelek és Röszke, két külvárosa az alsó résznek. E külvárokban terem a hires szegedi paprika. Minden házban paprikatermelő lakik, és mikor őszi estén a jámbor utazó e külvárosok felé tévedt, a házakat teleaggatva láthatta hosszú piros füzérekkel, melyeken a holdsugár ezüst színe játszadozott. . . A Rókusváros : munkásváros.Itt vannak kisebbnagyobb gyárak, itt laknak az iparosok és a hires disznókereskedők. E városrész az alföldi vasút mentén hosszan terjed el s a hosszú budai országút egész végig kétfelé szeli. Rókuson van a kórház is, melyet három év előtt épített és szerelt föl Szeged hatósága, roppant nagy áldozatokkal. Alsóváros és Rókus között egy darab városrészt Mórának neveztek el. Ennek lakossága részben földművelő, részben iparos. Itt van az árvaház melyet néhai Dáni Ferenczné buzgólkodása folytán a város közönsége épített és melyben 100-nál több árvagyermek talál menedéket, nyer kiképeztetést, részesül atyai gondoskodásban. Az árvaháztól fölfelé húzódik a kálvária, egy hosszú utcza, két oldalt szentek kőoszlopaival és középütt egy ódon kápolnával. Pár lépésnyire följebb a nyaralók és kertek csoportja váltakozik. Innen az alföldi vasút töltésén keresztül vezet az utca temetőbe. Ez jó messze fekszik a várostól, mely ma már maga is temető. Felsőváros: gazdag város. A hires szegedi halászok fészke. Ugyanide csoportosultak a gazdag föld- és szőlőbirtokosok. Itt volt a leégett gyufagyár, melyen előbbi tulajdonosa meggazdagodott. A gyár naponta 100—120 munkást foglalkoztatott. Felsővároson vannak a sópajták, a dohánybeváltási hivatal, a gyártelep. Egyik legkeresettebb helye különben a makkos erdő, mely se nem erdő, se nem makkos. Egy akáczfákkal sűrűn beültetett kis kert ez, közepén födött tánczhelylyel, melyben a felsővárosi parlagi szépek és nem szépek vasár- és ünnepnapokon összegyűlnek, tánczolnak és cziczáznak.Felső város egész Szatymazig terjed. A felsővárosi szőlők tulajdonképen Szatymazon vannak szép, rendszeres egymásutánban. S a külön vasúti állomással biró Szatymaz nem egyéb, mint a gazdag város külvárosa. Felsőváros egy jó része nyáron Szatymazon lakik, ezért kapott e kis falucska külön vasúti állomást. Palánkváros: úri város. Az intelligentia fészke. Itt vannak a nagykereskedések, iskolák, közhivatalok, nyilvános épületek, és közintézetek. Egészen nagyvárosias színezetű. És e színezete csak alig tíz év óta van meg. Tíz év előtt a mostani Dugonics-tér még egy mocsaras, elhanyagolt sárfészek volt, melyen egy kis eső után ladikázni lehet; a mocsarakat kiszárították, parkot építettek helyébe, és így keletkezett közkedveltségű Dugonics-park, melyen a nyári estéken együtt találtuk a város szépeit. A parkkal szemben emelkedik a monumentális reáltanoda, mely a kiállítás óta országos hírre vergődött. A reáltanoda és a park között egy utcza vezet a Klauzál- és Széchenyitérre. Ezek is az újabb kor építményei. A Kiss-féle ház, mely Szegeden a legszebb, legnagyobb, a Zsótérféle ház,az Aigner és banképületek impozánssá teszik e tereket, melyek tíz év előtt még egészen el voltak hagyatva, most két gyönyörű fasor díszíti a tért. Ez a szegediek korzója, nappali sétatere. A város a 70-es évek óta tetemesen haladt. Ami szép és modern épület van benne, az mindezen évtized első felében emeltetett. És pedig jó magas fundamentumokkal, nehogy árvíz esetén összedőljenek. Az építési és szépítő bizottság nagy gonddal írta elő az építkezési szabályokat, mint ez oly városhoz illik, amely a főváros után első akar lenni. Ma más tekintetben is szépen haladt a város. Közintézetei, társadalmi egyesületei bizonyságot tehetnek arról, hogy nem merült fel újabb időben közhasznú, hazafias eszme, mely e város kebelében visszhangra nem talált volna. Iskolaügye oly mintaszerű, mint talán kevés magyar városé és valóban nagyok az áldozatok, melyeket Szeged városa a népnevelés előmozdítására évek hosszú során át hozott. Van árvaháza, kórháza, szegényápoldája, városi zenedéje, nyilvános könyvtára, házi iparegyesülete, iparmúzeuma, szóval meg vannak mindazon intézményei,melyek a közművelődés előmozdítására hathatósan befolyni hivatvák. Hiszen aki 1876-ban megnézte a várost és látta, hogy szorgalma, munkássága minő kincseket halmozott össze, az elismeréssel hódolt a népnek, mely a modern kor követelte irányban igyekezett megvalósítani a legnagyobb magyar város jövőjéhez kötött reményeket, mely lelkesedéssel tört utat magának, hogy s ma 1848-ban elmondott szavak igazak legyenek és Szeged népe csakugyan a nemzet büszkeségévé váljék.* Aki Szegedet egy hét előtt vázlatilag ismertetni akarta volna, az a fennebbi sorokban körülbelül képét nyújthatta volna az Alföld fővárosának. Ma már minderről csak a múltban szólhatna. Ez is ez volt, — nincs. Az 1876-iki árvízveszély volt — a mostanit leszámítva — a legnagyobb, melytől Szeged megijedt. De nem csüggedt el. Óriási erővel és lelkesedéssel egymaga megvédelmezte magát a veszély ellen. Férfiak, nők, gyermekek kor- és osztálykülönbség nélnélkül dolgoztak a töltéseken hat héten keresztül s az ég elbártá akkor Szeged feje fölött a katasztrófát. Ma már tudjuk mit jelentett akkor félnünk, remegnünk, mi tanított bennünket lelkesedéssel dolgozni. Hiszen a lelkesedés által kölcsönzött erőnk emberfölötti volt és sohasem panaszkodtunk fáradtságról, kimerültségről. Igaz, hogy a következő évben a városi adó 97 frt ’/z kr volt minden adó után, de azért összeszedte magát a város, mint egy oroszlán lerázta magáról a munka terhét és hozzá fogott az újabb munkához, az 1876-iki orsz. kiállításhoz. És a munka nem ártott meg neki, mert 1878. deczember havában a 80.000 lakosságú város az utolsó krajcrárig befizette adóját. Hanem hát hiába volt minden erőfeszítés, minden kitartás. A bőszült elem most kisebb volt a vele küzdők ezreinél. Évekig tartó keserves munka eredményét, a gátakat áttörte az áradat és azokkal együtt elsöpörte a várost, mindenestül. Az a nép, mely igazi magyar szokásairól, kaczkiás viselete és páratlan vendégszeretetéről volt híres az országban, az a nép, melyet hazafias érzület, józan értelem jellemzett: ma ki van űzve kis paradicsomából. Földönfutó lett, elmenekült. Fészkében a piszkos, haragos hullámok garázdálkodnak, pusztítanak irtóztatón. Három hét óta dolgozott a nép, a kényszermunkások, az önkénytes munkások és a katonaság. Dolgozott-foltozott 80,000 magyar élete és jövője érdekében. Hasztalanul. A víz nem volt képes ezrek erejével daczolni. Mindenfelől be akart hatolni a nagy magyar városba, mindenfelé elzárták az útját. Segítségül hívta tehát ama másik elemet: a borzasztó szé vészt és azzal szövetkezve rontott le minden korlátot, mely elébe állott. Két ilyen hatalommal nem tudott megbirkózni Szeged népe. Kénytelen volt az egyenetlen harczot föladni és futott, aki futni képes volt. Legelőször a gazdag várost borította el az ár. Szerdán hajnalban 2 órakor a makkoserdő fölött szakadt be a töltés és engedett szabad folyást a rohanó elemnek. Bősz zuhogással, veszett gyorsasággal rohant Rókus és Felsőváros között a városba és négy órakor már a legmagasabban fekvő utczák egyikében, a feketesas-utczában nyaldosta a házak töveit. Egy alacsony kis simindzsia állott az utczában, mely négy órakor már födélig úszott s irtóztató roppanással bedőlt. Nem volt benne senki. Öt-hat óráig az egész város — az iskola utcza kivételével — víz alatt volt és minél jobban nőtt az áradat, annál borzasztóbb látványt nyújtott Szeged képe. Alsóvároson és Rókuson, e két legalacsonyabban fekvő városrészben a víz a ház kéményein nyomult be, ha ugyan addig a furkózott vagy vályogból épített házacskák össze nem dőltek. A szentháromság utcza, melyen az államvasúti indóháztól a városba érünk — igen alacsonyan fekszik, de az alsóvároshoz képest mégis nagyon magasnak nevezhető. A Tisza jelenlegi magasságával az alsóvároson csak néhány kémény áll egyforma magasságban. Alsóváros közepén van a régi templom, melyet állítólag még a török uralom idejében építettek. — Kérdés: kiállja-e a veszedelmet épen. Rókuson is ugyanezen arány áll. Itt már vannak ugyan nagyobb házak, de ezek száma elenyészőleg csekély. A kéményeken itt is betódul a víz, a házak ott is egész utczasoronkint dűlnek, ropognak s temetik maguk alá azt a holmit, melyet munkáskezek fáradtsága szerzett nagy küzdelemmel. Felsőváros, belváros szintén egészen víz alatt állanak. Az iskola-, feketesas-, Kárász-, kereszt-utczák, a Dugonics, Klauzál, Széchenyi-terek és részben a hattér vízmentesek, vagy sekély víz alatt állnak. De a hullámok csapkodása itt is irtóztató erővel ostromolja a házakat, rémíti a biztosnak vélt épületekbe menekülteket. A 80,000 lakos közül legalább 60,000-et a városban talált a katasztrófa; alig 2—3000 költözködhetett idejekorán más városokba. Menekülési pontokul a városban csak a vár volt kijelölve, melynél* Az országháziból. (Szeged veszedelme és a kormány.) Ma is az egész ülés Szeged veszedelmével foglalkozott. A kormány tette meg jelentéseit a helyzetről és intézkedésekről. Ha valamit nem szabad pártkérdésnek tekinteni, úgy bizonyára ez a nemzeti catastropha az ; ha valamivel szemben egyetértésnek kell uralkodni, úgy bizonyára ez az ügy az; ha valamiben a szó helyet a tett kell, hogy elfoglalja, úgy bizonyára Szeged sorsa az. A kormány sietett e hármas feladatnak eleget tenni. Minden szókeresés nélkül jelente be, hogy a közvetlen segélyre és életmentésre minden intézkedést megtett , mert elsősorban az emberi életet kell megmenteni, a kormány mindenfelé intézkedett a menekülők ellátásáról, és a pénzügyminisztert küldé a szükséges pénzerővel a katastrófa színhelyére. Hogy kellő számú katonaságról és mentő eszközökről gondoskodva volt, azt kétségbe vonja ugyan a pártszenvedély, de az onnan jött helybeli ellenzéki képviselő, Bakay Nándor merőben ellenkezőt állít. De ha az áradatban és viharban azokat használni nem lehete, arról semmiféle kormány nem tehet. És mikor a kormány nemcsak közvetlen intézkedéseiről tett jelentést, de Szeged és vidékének megmentése érdekében nagyobb mérvű rendszabályokat, is kilátásba helyezett, akkor előáll Eötvös Károly és csaknem ugyanazokat akarja határozatban kimondatni, előre egy milliót utalványozván az ország kasszájából, miket a kormány vagy megtett, vagy indítványozott, milyen pl. a moratórium, vagy a vitát miatt később megteendőnek, de most meg nem tehetőnek jelzett. Azt gondoltuk, hogy a kormány által megelőztetve, visszavonja határozati javaslatát. Lehet, hogy erre el is volt határozva, hanem előbb Kisce