A Hon, 1880. április (18. évfolyam, 80-107. szám)
1880-04-08 / 87. szám
87. szilm. 18-ik évfolyam. Budapest, 1880. Csütörtök, ápril 8. Reggeli kiadás. 0zerl£essEtéatl Irodai Barátok tere, Athenadum-épit„ A lap aielemi réeszt ülst a miodeia kiherkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek emk iemert kezektől tannak «. — Kéziratok nem adatnak gilan. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó-hiatalba (Barátok tere, Athenaeum-épölet) küldendők. viata.it Barátok tere, Athenaeum-épület földszint Elftflxetékl dlt t Poetin kfdldTe, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli teheii kiadte együtt: 1 hónapra . • « • ...........................S 5 hónapra .....................................é> 6 hónapra . • • • ...........................13 t Az eeti kiadte poétái különküldéseért felülette negyedévankint................................10 km előfizette az év folytán minden hónapban meg-, kezdhető, de ennek bármely napján történik iz, mindenkor a hó első napjától számittatik. Előfizetési felhívás a C XVIII. évi folyalmára.. .lőfizetés Arak: Fél évre . . . . 12 frt Évnegyedre .... 6 » ' Egy hónapra .... 20 Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizette évnegyedenkint 1 forint. előfizetés postai utalványnyal Budapestre, a »Hon« kiadóhivatalába (barátok tere, Athenaeum-épület) küldendő. izrudi szerk. s kiadóhivatala. Budapest, ápril 7. Tisztelt ellenzéki kollegáink, panaszkodnak, hogy a képviselőház nem igen látogatott , a képviselők közül sokan távol vannak! Biz’ ez sajnos körülmény, mert nagy mérvű kötelességmulasztásról és megbocsáthatatlan közönyről tesz tanúbizonyságot. Épen ezért nem is lehet menteni — és mégis mentegetik. Mégpedig sajátságosan. A »mérsékelt ellenzék« közlönye, e tekintetben úgy okoskodik, hogy az ember nem tudja, sajnálkozzék, vagy boszankodjék-e rajta. Egészen tárgyilagosan visszaadva, okoskodása oda megy ki, hogy ha a többség nem engedi a kormányt megbuktatni, és ha a kormány egyes tagjai nincsenek az ellenzék gusztusa szerint — akkor nem is érdemes a közügyek iránt érdeklődni, akkor vissza kell vonulni azoktól, el kell menni a Dunasorra sétálni, vagy falura — comteplatiókba merülni. Hát a feladatoknak és a hazafius kötelességnek ez a felfogása tökéletesen jellemzi azt a politikát, melyet ez a lap és pártja eddig folytatott. Kizárólag: kormánybuktatási taktika (a szenvedélyek és cselszövények ezer változatával), és épen ezért külső izgalomra törekvés képezi annak alapját; tehát mihelyt az előbbi czélra (épen a felhasznált eszközök miatt) kilátás nincs, mihelyt az izgalomra fogékonyság nincs, — üres a »ház«, mert nincs »csata.« Hanem, hogy a nemzet csak azért küldte volna képviselőit oda, hogy nagy »parlamenti csatákat« folytassanak és a döntő csata elvesztése után, ott hagyják az országházat, ezt nem hiszszük, sőt azt sem fogadhatjuk el mentségül, hogy csak a sikerre való biztos kilátás kötheti le a képviselőket helyükre, hisz épen az »egyesült ellenzék« részéről oly fennen hirdettetett az önzetlen törekvés, az eszmék hirdetésében, a nemzet érdekeinek védelmében, hogy megvártuk volna tőle, hogy azt a nagy önzetlenségét, legalább folytonos jelenlétével és tárgyilagos bírálatával manifestálja, vagy, hogy a lélektanilag megmagyarázható ellenzéki apathiát ne iparkodjék — a kötelességmulasztás apotheozisével fedezni, pedig ma olyan Horatius-féle »beatus ille, qui procus negotiis« van irva a »mérsékelt« ellenzék hivatalos lapjában, hogy az ember csaknem zavarban van, ha visszaemlékezik csak hetekre is, és tudja, hogy ugyanezen kormány és ugyanezen többség mellett is, érdemesnek tatták, ugyanezen urak »nagy actióra« készülni, azt urbi et orbi hirdetni, és mindaddig, míg — tökéletesen saját hibájuk miatt — fiaskót nem csináltak, a házban is roppant nagy apparátussal és »elkelt jegyek« mellett azt megkísérleni. Hát ugyancsak kéthárom hét alatt lett annyira érdemetlen ez a szegény ország a küzdelemre, hogy most már még csak Budapestre feljönni és a házba benézni sem érdemes miatta? Vagy talán csak akkor és addig érdemes fáradságra, szorgalomra, sőt avagy csak dictióra is, míg kétes szavazások és válságos kilátások vannak? Köszönjük a lássan, a nemzet nevében, ezt a theóriát, de azt el nem fogadhatjuk. Már mi csak helyt állunk, és dictio nélkül, hety nélkül, válság nélkül is iparkodunk teljesíteni kötelességünket, akár tetszik az. ellenzéknek, akár nem. A nemzetet pedig egyszerűen figyelmeztetjük azoknak a titkos gondolatoknak őszinte bevallására, melyeket, a keserűség árul el, a »mérsékelt ellenzék« soraiban és úgy, mint lapjaiban. Ebből megláthatja aztán azt is, hogy vájjon olyan alaptalan volt-e az a vádunk, melyet a »személyes politika« czimén a, ellenzék ellen intéztünk, mint ahogy ezt ő indignatióval annyiszor visszautasítá. Épen nem fogjuk az apathia és kötelességmulasztás vádja alól pártunk illető tagjait sem kivenni. Igaz, hogy mentségükre azt felhozhatni, hogy éveken át az izgalmakra és a kormány kizárólagos védelmére lévén az ellenzék támadásai által kényszerítve, bizonyos fáradság fogja el a képviselőket, mihez járul az elkésett mezei munka és sok ügyesbajos dolog is De hát bizony mi ezt is csak magyarázatul, és épen nem védelmül hoztuk fel, aminthogy az előbbihez tartozik az is, amint a szélsőbal teljesíti kötelességét. Mert azt el kell ismernünk, hogy aránylag a szélsőbal legszorgalmasabb a pártok közt; sőt még azt is el kell ismernünk, hogy az idén tüzetesebben foglalkozott a költségvetéssel ; egyes tagjai több helyen belepillantottak, mint eddig; de másfelől az is bizonyos, hogy chauvinista nézeteit, ott is bevegyüi a vitába e párt, ahol azoknak csakugyan nincs helyük, és ezáltal bírálata elfogulttá, sőt olykor az ügyre nézve ártalmassá lesz, így csaknem két egész ülést vettek igénybe a magyar vasúti gépgyárban létező egyes tisztviselők németsége elleni küzdelem számára. Már most ítélje meg, bárki , nem-e fáragetó lékkölő dolog, egy ilyen vitát végig hallgatni ? Mert ha már elismerik, hogy a gyár szépen fejlődik és tudják azt, hogy azon közegek vezetése alatt lett azzá, ami most, kik ellen támadnak , sőt az is köztudomású dolog, hogy ugyanezen közegek évek óta háborútlanul működhettek , akkor sok tekintetben méltánytalan és helytelen dolog (főleg miután nem is ez a kormány fogadta föl azokat) azt követelni a kormánytól, hogy azokat elcsapja, vagy a minisztériumtól, az igazgatótanács ellenében parlamenti vizsgálatot kívánni (mint Madarász indítványozó) annak kinyomozására, hogy az ügykezelés nem német e, hogy némely munkásnak vagy szakközegnek nincs-e panasza ? Mert beszéde végén elősorolt némelyeket Madarász, kiknek előléptetését kérte, és ezzel elárulta, hogy legalább is érdekeltek által van informálva. Nem akarnánk félreértetni : a kormány is megígérte, mi is akarjuk, hogy a magyar nyelv e gyárban is uralkodjék, a magyar elem itt is, a többi szakmákban is, lehető méltányos pártolásban részesüljön ; lehet, hogy történt visszaélés e tekintetben. A .HONI TÁRCZÁJA. Akik kétszer halnak meg. Regény. Irta: Jókai Vár. Első rész: A „Tegnap.“ (52. folytatás.) A pirosruhás hölgy, Illavay vágtatott lóhalálában Galgóvár felé. Most már mindenütt szóba állt azokkal az emberekkel, akik a szállások körül settenkedtek, keresve a módot, hogy egy elvetett szót kaphassanak el tőle. Minden faluvégen azt hagyta meg az atyafiaknak, hogy holnap estig a galgóvári piaczra gyűljenek fel, mintha vásárra jönnének, a szekérben elrejtett fegyverekkel ; lesz valami munka. Azok úgy hallgattak rá, mint az orákulumra. Bolond világ volt az akkor. Az volt a nóta, hogy ¡Dáruin, madárum ! Agyonverünk a nyáron ! Hogy kit ? azt nem tudta senki. Valakit, — a sok közül, a ki bánt. Fejsze, kasza mindig készen volt rá. Csak egy olyan ember kellett hozzá, aki rámutasson az ujjával: »azt ni!« — Illavay épen ilyen ember volt. Illavay másnap délután érkezett meg Gargóra. Útközben a kocsisaitól sokat tanult. Históriát. Az újabb kor történetét. Úgy találta, hogy az alatt, amíg az ellenlábasoknál járt, a világ két századot haladt — hátrafelé. Most aztán úgy érezte magát, mintha még mindig talppal állna ellenében az ittlakó népnek. Egészen lehangolta a kedélyét, amit megtudott. A régi jó barátok, ismerősök, nagyemberek mind eltűntek, elmúltak. Újak, ismeretlenek jöttek helyükbe. — No — ezt még nem olyan nehéz megszokni, mint azt, hogy ha az ismerősből lett ismeretlen. Legnehezebben esett a szivének, mikor azt megtudta, hogy Temetvényi Ferdinánd most az uj korszak egyik vezérnagysága ezen a vidéken, ő a kerületi biztos. — Minő találkozás lesz ez ! Az emlékezetes patakmalomnál összegyűlve találta az egykori híveket, akik az Oros Krivánszki csatájában vele voltak. Azok is tudták, hogy az egykori szabadcsapat-vezér ismét itt a vidéken csatangol. A csendőrök nem vadásznak rá. Ennek is megmagyarázták az okát. — Illavay kiadta nekik az utasításokat , hol tartsák magukat készen a jövő éjszaka s minő jeladásra, hol jelenjenek meg egyszerre. Bátorságot nem kellett beléjük önteni, az több volt bennük az elégnél. Onnan azután felhajtatott Illavay a várba. A piaczon már gyülekeztek a vásárosok szekereikkel, s csendesen köszöntötték a közöttük elhaladót. Gargóvár kapujában meg kellett állani a szekérrel : a bemenetel nem volt olyan könnyű, mint máskor. Csendőr állt a felvonó hídnál, feltűzött szuronynyal, s »megálljt« parancsolt, míg az őrmester előjön a tanyaszobából, átvenni a vendég útlevelét. Illavay még mindig angol volt, az útlevele szerint, az őrmester hazája pedig Budweis, ahol nagyon keveset beszélnek angolul. Azt mondta, hogy ő ezt az írást nem érti, hanem majd felviszi s megmutatja a »Gestrenger Herrnek«. Addig ott kell maradni a szekéren. Jó ideig várhatott a kapuban Illavay, amig az őrmester előkerült a »Gestrenger Herrer«. Ki is lett volna az más, mint Cousiner. — Ah ! Monsieur ! Kiábá örvendő arczcal a titkár, (neki is volt már egy csillag a gallérján). Hozta Isten ! Mi azt hittük már, hogy ön elveszett. — íme megkerültem. Szólt s a mellett olyan képet csinált rá, mintha le akarná a fejét harapni. — Talán bizony a gyémántokat is megtalálta ?— Illavay boszosan ránczolta össze a homlokát. Hát mégis tudatták ezt Cousinnal, az ő kérése ellenére.— Igenis, mind visszahoztam. Szólt, odanyújtva az útitáskáját. — No, annak nagyon örvendek. Erre Illavay önkénytelen elnevette magát, megmutatva azt a két hatalmas fogsort, amin képes volna az emberét összemorzsolni. Az jutott eszébe, hogy »örülsz bizony, mert épen apropos jöttem meg a gyémántokkal, hogy azokat mégegyszer ellopjátok«. Az excellentiája nagyon fog örülni monsieur megérkeztének. — Kérem, vigye fel hozzá a táskát. (Monsieur megbántott arczet vágott, ő nem domestique, a ki táskát hord fel a szekérről.) Benne vannak a gróf gyémántjai mind, csak biztos kéznek adhatom át. (Ez már megtisztelő nyilatkozat volt. Mr. Cousin átvállalta a megbízást.) Illavay pedig nagyon okosan tette, hogy az egy csillagos úrra bízta az útitáskáját, mert abban volt még a gyémántokon kívül a revolvere is, s ha azt a bekövetkezett motozás alkalmával ott az őrszobában nála találják, bizony azon kezdi a mai háztűznézését, hogy becsukatik a tömlöczbe, s onnan nem kerül ki hamarább, mint mikor a grófnak felviszik róla a rapportot. Így azonban, miután sem a zsebeiben, sem a kalapja bérlésében, sem a csizmája száraiban nem találtak semmi gyanús tárgyat, egy rövid negyed órai darabokra szedés után megengedték neki, hogy felmehet a kastélyba. Egy csendőr, vállravetett puskával, kisérte a gróf lakosztályának ajtajáig, a hol aztán az ajtónálló átvette a kezéből s beeresztette az előszobába, a melyből ismét, egy kis várakoztatás után, átcomplimentirozta a komornyik 6 excellentiája belső termeibe. Bizony e excellentiája is nagyon megváltozott. Nem a hivatalos egyenruha, nem is az előírásszerű kiborotvált arca magában, hanem az egész megjelenés. Az egykori tétovázó, méla, bizonytalan kifejezés helyett az imponáló, önbizalmas magatartás , az officiosus félmosoly, a leereszkedés éreztetése. Ez nem az a Temetvényi Ferdinánd, a ki az előbbi volt. De hiszen Illavay sem a régi már. Ám azért a régi szívélyesség még mindig fennáll közöttük. A gróf kezét nyújtja az érkező elé s ő kezdi a beszédet. — Nagyon szép öntől, hogy visszakerült. Mi nagyon aggódtunk ön miatt. A gyémántok egy részét, amit ön még Londonban fedezett föl, megkaptuk a nagykövetség utján s azontúl nem kaptunk önről semmi hírt. Hol járt ön ? — Amerikában. A gyémántok egy harmada még oda volt. — Hagyta volna ön veszni. Kár volt fáradnia miattuk.így vagyunk ? Hát már egy pár százezer forint számba sem jön .) — Azonban ezeket is megtaláltam, egy részét az újvilágban, a többit idehaza. Azzal kinyitotta az útitáskáját s előszedte a megtalált ékszereket. — Ah, ez igazán remek tett volt öntől! Méltó az új Fitaval krónikájára. Ön valódi talentum ezen a téren. Ez egy angol rendőrnek is becsületére válnék. — No, de csakhogy ön maga megérkezett, ennek örülök legjobban. Nem képzeli ön, mennyit emlegettem magamban! Hányszor kívántam önt vissza. De most már nem is eresztjük önt el magunktól, itt kell maradnia. Illavay gondolt valamit az ittmaradásról -s azt igen is természetes következménynek tekintette. —"Önnek itt kell maradnia én mellettem. Ön mintha teremtve volna annak, amit én keresek. Önnek el kell vállalnia az alattam levő vármegyék egyikének Comitats-Vorstandságát. Illavay hátrabökött, mi,a kék csodát kell neki elvállalni ? A gróf magyarázta. — No, ez ugyanaz (de nagyobb hatáskörrel és fizetéssel) mint a mi ezelőtt az alispánság volt. Illavaynak egészen elsötétült az arcza. Nem akaródzott neki felelni. — Nos ! Hát mit szól ön hozzá ? — Köszönöm a megtisztelő kitüntetést, de ez órában azt sem tudom, hogy mi feladat jár vele ? s képes vagyok-e azt betölteni ? Szándékom egy időre visszavonulni a magánéletbe. — Azt pedig nagyon rosszul teszi ön. Az olyan nagy tehetségnek, mint az öné, vétek parlagon heverni. Önnek nem lehet magát teljes tétlenségre kárhoztatni. Illavay kereste az ürügyek kibúvó ajtajait. — Elég dolgom lesz nekem az apátvári birtok viszonyainak rendezésével. —Á^^Nem. Nem! Az alól fel van ön már mentve. Ön azt persze még nem is tudja. Az ifjú Opatovszky Kornél, azokért az érdemekért, a miket a hadjárat alatt szerzett, elismerő megjutalmazásul a kormány által nagykorusittatott s egyúttal fölmentetett a régi vármegye által elrendelt örökös gyámság alól. Most ő átveszi birtokát s bárói rangot kap. Illavaynak egy perezre nyitva maradt a szája a bámulattól. Itt van m ! Ahány okos ember volt a vidéken, annak mind görbére ment az útja, ez az egy bolond találta meg az egyenes utat Ez biz úgy van. Nem állhatta meg, hogy mégis azt az észrevételt ne tegye rá, hogy : — Nekem nagyon kedves dolog, ha ez a teher lemúlik rólam, de azt kétségtelennek tartom, hogy ha ez a hóbortos ember szabadon fog rendelkezni a birtokával, tíz év alatt földönfutó koldus lesz belőle. (Holytette a következik,) de elég erre a kormányt figyelmeztetni, ezért két ülésen át vitatkozni, becsületes szakközegeket megtámadni, egy szép fejlődésű gyárt, hitelében vagy vezetésében megrontani, hiba volt , illetőleg az lenne. Ilyen módon ne fogják föl és no így teljesítsék, a szélbali képviselők, hazafias föladatukat , mert az ilyen szorgalom, az ilyen buzgalom árt. — A franczia belügyminiszter parancsára, egyes megyékben már rendszabályokhoz nyúltak a praefektusok a meg nem engedett szerzetek ellen, melyeknek czélja elvonni tőlük az eddig megengedett előnyben részesítést missziókban. Lepere továbbá nem akarja a püspököknek megengedni, hogy egyházmegyéjöket a kormány engedélye nélkül hagyják el. A konkordátum a püspököknek előírja az engedély megszerzését. A jövő angol kabinet összeállításában, számos szélső radikális belépte következtében az új alsóházba, bizonyos változtatások fognak bekövetkezni. Valószínűleg Fawcett és Cowen is kapnak benne helyet. Granville miniszterelnök lesz és Hartington lord az alsóház vezére. A felsőházban is bizonyos ígéretek fognak tétetni a whigeknek, igyp. Northbrook lord kineveztetése India részére való miniszterré. Az új kormány első tette, hir szerint, egy királyi bizottság fölállítása sz Irdon panaszainak megvizsgálására. Legközelebbi rendszabálynak a grófsági szabadságok kiterjesztése mondatik, a mi ellen azonban Goeseben és Lowe opponálni fognak. — Az egyesült ellenzék ma d. u. tartott értekezletén a földmivelés ipar és kereskedelmi minisztérium költségvetése tárgyaltatott. Felszólalások történtek az ipari s mezőgazdasági szakoktatás fejlesztése s a mezőgazdaság egyes ágainak szükségszerű emelése érdekében, nem különben a statisztika, különösen az ügyforgalmi statisztika ügyében szükséges intézkedések iránt. A képviselőház pénzügyi bizottsága, ma délelőtt tartott ülésében, a vallás- és közoktatásügyi miniszternek pótszükségletéről szóló javaslatot tárgyalta, melyben a nem magyar ajkú tanítók póttanfolyamára fordított többletek fedezésére 160.000 frt póthitel engedélyezése terveztetik. Minthogy ezen összegnek, kiadása az 1879. évi XVIII. t. sz. által igazoltatik, a bizottság e költségek ellen kifogást nem emelt, de minthogy más részről ez összegek már a mult évben tényleg kiadattak , nem tartja korrektnek, hogy azok fedezete a folyó évben póthitel alakjában törvénybe iktattatik. A bizottság a törvényjavaslatból oly értelemben fog jelentést tenni a háznak, hogy e túlkiadás bejelentése egyelőre tudomásul vétessék, annak elszámolása s a túlkiadás fölötti határozathozatal azonban a zárszámadásokban eszközöltessék. A képviselőház igazságügyi bizottsága ma d. u. 6 órakor Horváth Lajos elnöklete alatt tartott ülésében folytatta a magyar csődtörvényjavaslat részletes tárgyalását. Mindenekelőtt hitelesíttetett a márczius 20-iki ülésben elfogadott §§-ok szövege. Erre a bizottság a közadós által kötött jogügyletekről szóló II. fejezetet vette tárgyalás alá. A 18. §. változatlanul, a 19. §. a visszakövetelési jogra vonatkozó tétel kihagyásával, a 20. §. pedig azon változtatással fogadtatott el, hogy a tömeggondnok a határidő alatt nem »jogát gyakorolni«,hanem szándékára nézve »nyilatkozni« tartozik. A 21. §., mely a nyomtatás közben teljesen megváltoztatva lett, következő szövegben állíttatott helyre : »Ha a vételi vagy szállítási szerződés oly dolgok iránt köttetett, melyek piaczi vagy tőzsdei árral bírnak, és a kikötött teljesítési idő a csődnyitás után jár le, hogy a tömeggondnok, valamint a másik szerződő fél nem teljesítést, hanem csak kártérítést követelhet. E kártérítési követelés a vételár és a piaczi vagy tőzsdei ár közti azon különbözet szerint állapítandó meg, mely a teljesítés helyén, vagy az erre nézve irányadó kereskedelmi piaczon a csődnyitás napján keletkezett s a kikötött teljesítési időre szóló ügyletek tekintetében mutatkozik.« A 22. §. elvileg elfogadtatott ugyan, de szabatosabbnak találtatván előadónak azon szövege, mely az enquete elé került, a szakasznak ily értelembeni megváltoztatása határoztatott el. A 23. és 24. §§. változatlanul fogadtattak el, a 25. §. pedig ilykép szövegeztetett. Azon törvények, melyek a csődnyitás joghatályát a jelen törvényben nem említett jogviszonyok tekintetében szabályozzák, érintetlenül maradnak. Erre a bizottság áttért a közadós jogcselekvényeinek megtámadásáról szóló III. fejezetre s ezt elvben vita nélkül elfogadta, részletes tárgyalását pedig a jövő ülésre halasztotta. A telekkönyvi szabályok némely kiegészítéseit tartalmazó s legközelebb e bizottsághoz utasított törvényjavaslat tárgyában előadóvá Schmausz Endre választatott meg. A műemlékek tárgyában beadott törvényjavaslat előadójának kérdése még egyelőre függőben tartatott. Legközelebbi ülés pénteken d. u. 6 órakor. — Bismarck herczeg lemondása, mely a »Nordd. Alig. Zig« jelentése szerint a szövetségtanács szombati ülésében történtek következtében adatott be, politikai körökben nagy megütközést szült. Amaz ülésben, mint nevezett lap közli, ama kérdés fölött, váljon a postautalványokról és postaelőlegezési küldeményekről szóló nyugták a bélyegadó alá vetendők-e, szavazás történt, melynél a 30 szavazatnyi többség 7, és a 28 szavazatnyi kisebbség több mint 33 millió lakosságot képviselt. A subsztitúczió útján a kisebb államok 16 szavazata a szövetségtanács két tagjának kezei közt volt. Ez események következtében a birodalmi kancellár elbocsáttatási kérvényét hivatalosan benyújtotta a császárnál, azzal az indokolással, hogy a többségnek Poroszország, Bajor és Szászország ellen hozott határozatát se nem védelmezheti, sem birodalmi kancellári minőségében nem élhet ama beneficiummal, melyet a birodalmi alkotmány 9. czikke ad a kisebbségnek. Közelebbi adatok hiányzanak ez esetről, mely mindenesetre legújabb keletű, minthogy a szövetségtanácsnak ápr. 6-án benyújtott javaslat Samoát illetőleg, apr. 4-iki keletű és alája van írva: — »Bismarck, a birodalmi kanczellár.« Úgy látszik, hogy a birodalmi kanczellár lemondásának czélja alkotmányváltoztatás, a szövetségtanácsra vonatkozólag. Azt mondják, hogy amaz ülésben az alkotmány-czikk ellen először hozott fel ugyanazon szövetségi államból való képviselő ellenmondó nézeteket, ami azzal hozatik összeköttetésbe, hogy a szövetségtanács a legújabb időben gyéren volt látogatva és a subsztituczió egyre gyakoribbá lesz. Szombaton 13 kormány volt szubsztituczió által képviselve. Az osztrák aranyjáradék tárgyában meg volt az ajánlati tárgyalás. Nyertes az anglobank csoport lett, mely papiértékben 89.27 ajánlatot tett. Az egyes csoportok ajánlata a következő volt : Anglobank 89.27 Földhitelintézeti 89.21 Hitelintézeti 89.02 Unióbank 88.63 Depositen-bank 86.80 Ezen eredmény a pénzügyminiszter legmerészebb várakozását is felülmúlta. Három nap előtt az osztrák aranyjáradék 88.30 jegyeztetett és ma 20 millió forintot 1 százalékkal ezen árfolyamon felül vett meg az anglo-bank csoport, sőt az árfolyam a mai folyamnál is 20 krral magasabb. Vájjon helyesen cselekedett-e ezen csoport, midőn ily magas ajánlatot tett, azt a jövő fogja megmutatni. Miután azonban elsőrendű pénzügyi kapacitások vannak e csoportban, feltehető, hogy alapos megfontolással jártak el. Említésre méltó, hogy az Uniobank, mely az utolsó versenytárgyalásnál nyertes volt, sokkal alacsonyabb ajánlatot tett, mint a többi pályázók, a Bontoux csoportját kivéve, mely ez alkalommal csak épen azért vett részt a tárgyalásban, hogy a többi nagy csoportokkal együtt legyen. Az elért árfolyam a legkedvezőbb, melyet idáig az osztrák állami kölcsönök kibocsátásánál elérni lehetett. Az döbbent évek kibocsátásait a »Presse« után a következőkben közöljük : Év Névleges összeg Nettó árfolyam papírban 1879-ben a földhitelintézet 60 millió forintot 74,10 árfolyamon és 40 milliót 75. folyamon vett át. Idáig az átvételi árfolyam rendszerint aranyban lett megszabva. Ez alkalommal papírértékben lett az árfolyam kikötve. A jelenlegi 89,27 árfolyam az előbb elért legmagasabb folyamot 14,3 százalékkal, a legalacsonyabb 21,73-at múlja felül. A kamat, melyen az állam a pénzt kapja 5,3 százalékot tesz. A most kibocsátásra került összeggel együtt az osztr. aranyjáradék névértéke 340 millió fitot tesz. Az anglobank köteles az átvállalt összeget négy részletben átvenni és 14. és 18. áprilban mindenkor 6 miliót, s 12. és 26. májusban 4—4 milliót. De a határidő előtt is átveheti a papírokat. A csoport tagjai a párisi Société des depots et comptes courants és a Société financiere, továbbá a Landau Jakab cég Berlinben, azonkívül több német és franczia pénzintézet, melyek kisebb mérvben vannak az üzletnél érdekelve. — Gladstone és Gibraltar. Gladstoneról azt a hírt terjesztették, hogy egyik újabb beszédében oda nyilatkozott, miszerint Gibraltárt is vissza kell adni a spanyoloknak. Természetes, hogy ez kitűnő fegyver lehetett Gladstone pártja ellen. Mondják is, hogy Herbert Gladstone a volt exminiszterelnök legidősebb fia részben azért bukott meg, mivel ezen kir épen kapóra jött. Most azonban az öreg Gladstone egy nyilatkozatot tett közzé a »Scotsman«-ben, melyben határozott tagadásba vonja, mintha valaha oly nyilatkozatot tett volna, melyből azt lehetne következtetni, hogy ő hajlandó lenne Gibraltárról mint angol birtokról lemondani. 25› 70.34 1876. 40 millió forint 71.13 1876. 30‹ 72.22 1877. 401 › 67.54 1877. 12-03‹ › 71.19—74.80 1878. 13‹ › 74.22 1878. 26-75› 69.97 1878. 26-75‹ › 70.37 1878. 24‹ › 71.48 Napoleon herczeg nyilatkozata. Francziaországban már megindult a kulturharcz. A kormány, ismeretes rendeletein kívül, legutóbb meghagyta a megyék főnökeinek, hogy tegyék meg a kellő lépéseket azon nem engedélyezett kongregácziók ellen, melyek mindamellett vonakodnak bemutatni alapszabályaikat és vonakodnak a kormányhoz fölhatalmazásért folyamodni. A legitimista, ultramontán s részben bonapartista sajtó oly hangon, oly modorban ís, nemcsak a kormány, hanem a köztársaság ellen, hogy nem volna csoda, ha midőn a kormányi rendeletek tényleges végrehajtására kerül a sor, kitörne egy véres belforrongás. Mutatványul itt közlünk néhány sort a klerikális lapokból: A bordeauxi kath. lap, a párt egyik kiválóbb lapja Írja: »Jól van! elérkezett a perez, hogy fölvegyük a keztyüt, úgy bánnak velünk, mint ellenséggel, mi úgy fogunk eljárni, mint ellenség. A küzdelem megkezdődött, az alól kivonni magunkat, gyöngeség, gyávaság lenne!« A lillei »Vraie Frange« így mennydörög: »Visszatarthatjuk-e megbotránkozásunkat és megvetésünket a márcz. 29-ik államcsiny rendezői iránt ? Nem, s hogy e megbotránkozás és megvetés kifejezésének gyakorlati alakot adjunk, ezt mondjuk a franczia katholikusoknak. Csak akkor fogtok ismét jogaitok birtokába jutni, ha elűzitek a köztársaságiakat a hatalom birtokából. Kergessétek el őket! Fel tehát rohamra a köztársaság ellen! Francziaország katholikusai, munkára!« És midőn így foly a barcz, nagy hévvel mindkét részről, akkor közbeszól Napoleon